Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-13 / 112. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. május 13., péntek A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Az Innovációs Alap működésének és az innovációs pénzintézetek szervezésének tapasztalatai GYAKRAN AZ APRÓSÁGOKON MÚLIK... Nemzetközi konferencia — és idegenforgalom Az Innovációs Alap hároméves tevékenységének tapasztalatai azt mutatják, hogy a hazai szellemi termékek zöme feltétlenül hasznosítható a népgazdaságban — állapította meg a Tudománypolitikai Bizottságnak a kormány elé terjesztett tájékoztatója. A Magyar Nemzeti Bank 1980-ban hozta létre az Innovációs Alapot, azzal a céllal, hogy bankszerű finanszírozási módszerekkel segítse az innovációs folyamat kibontakozását. Azóta mintegy 600 javaslatot vizsgáltak meg az intézmény munkatársai. A beérkezett ötletek egyharmadáról már elkészült a szakértői vélemény, s 1980-ban 42, 1981- ben 57, 1982-ben pedig 69 ötlet hasznosításának finanszírozását is megkezdte az Innovációs Alap. Szerződést kötöttek a termelőkkel a vizsgálatok, a kísérletek elvégzésére, a protótípus, a nullsorozat gyártására, a szükséges műszerek, szerszámok, gépek beszerzésére. Egy-egy összetettebb, nép- gazdaságilag jelentősebb ötlet megvalósítására az alap társulást vagy közös vállalatot alapított a termelőkkel. Az elmúlt három év alatt összesen 240 millió forintot fordítottak a legjobb javaslatok finanszírozására, s a valóban jó kezdeményezések hasznosítására továbbra is rendelkezésre állnak a szükséges összegek. Nemcsak a népgazdaságnak, az Innovációs Alapnak is érdeke, hogy a döntés gyors, de alapos í és’' körültekintő legyen, : mert nagy a kockázat. A jó ötleteket karolja fel és azokat segítse hasznosítani, mert annak nyereségéből maga is részesedik, a rossz döntésre pedig anyagilag ráfizet. Gyakran azonbari az alap és a vállalkozó üzem együttes lehetőségei sem elegendőek arra, hogy az új termékek gyártásához minden feltételt megteremtsenek. Exportfejlesztő hitelt ilyen esetekben általában A politikai munka feltételei sokkal nehezebbek napjainkban, amikor a gazdasági fejlődésben, az élet- színvonal alakulásában, az elért eredmények megőrzése, megalapozása összehasonlíthatatlanul nagyobb erőfeszítést követel mint korábban a látványos, dinamikus növekedés. Holott a feladatok nagysága, jellege, a lépésváltás, a versenyben maradás minden eddiginél hatásosabb szemléletformáló, mozgósító munkát igényel. Az aktivitáshoz, a tudatos cselekvéshez szükséges politikai feltételek megteremtéséhez, az eredményes meggyőző munkához nélkülözhetetlen a nyíltság, az őszinte párbeszéd, a vélemény- csere. Feladatainkat csak úgy oldhatjuk meg eredményesen, ha fennmarad a párt és a tömegek között az elmúlt negyedszázadban kialakult kölcsönös bizalom. Ami a nehézségek jellegét, mértékét illeti, két egymással ellentétes nézettel találkozhatunk. Az egyik vélekedés szerint a lakosság az ország gondjait még nem ismeri eléggé. A másik felfogás viszont azt hangsúlyozza — és ez tűnik reálisabbnak —, hogy az emberek ismerik is, érzékelik is azért nem kaphatnak a vállalatok, mert nem tudják bizonyítani új termékeik külföldi versenyképességét. Erre csak akkor van módjuk, ha azok gyártását megkezdik. és lemérhetik sikerét. Ezért a Tudománypolitikai Bizottság mostani határozata szerint a Magyar Nemzeti Banknak, a Pénzügyminisztériumnak és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a magyar szellemi termékeket megvalósító, úgynevezett referencia üzemek építéséhez milyen kedvezményeket kaphatnának a vállalatok. A sikerhez azonban nem elegendő a pénz, ehhez a menedzserek egész hálózatának kezdeményezőkészségére, szakértelmére, állhatatosságára is szükség van. Az alap ezért a munkába bevonja az innovációs irodákat, így a Biotechnika Rt-t és a Novotrade Rt-t. Emellett két munkaközösséggel, is megállapodott új innovációs iroda létrehozásáról. A Tudománypolitikai Bizottság rámutat, hogy a menedzserek speciális képzését is meg kell oldani, sőt indokolt lehet az is — legalábbis az első időszakban —, hogy külföldi menedzseriskolák szakembereit meghívják Magyarországra tapasztalataik átadására. A Tudománypolitikai Bizottság hangsúlyozza, hogy az Innovációs Alap munkája is csak akkor lehet hatékony, ha más pénzintézetek is fokozottabban bekapcsolódnak — kockázatot vállalva — a szellemi termékek megvalósításának folyamatába. Az OMFB és az ÉVM kezdeményezésére az Állami Fejlesztési Bank részvételével a közelmúltban két innovációs pénzintézmény már megalakult. Közülük az egyik, a Műszaki Fejlesztési Pénzügyi Egyesülés, már megkezdte működését. Az Ip>ari Minisztériumban és a MÉM-ben két további szervezet kialakítását tervezik. az ország gondjait. A feladat tehát nem egyszerűen a helyzet ismertetése, még kevésbé annak dramatizálása, hanem a kivezető utak-mó- dok, a távlatok bemutatása. Széles körben jogos igény: „Mondják meg, mit kell tennünk. Itt és most.” Ebben a határozott felszólításban a tömeges tenni akarás és segítőkészség fejeződik ki. A beosztott joggal várja vezetőjétől a pontos és konkrét feladatmeghatározást. A vezető azonban már nem várhatja ugyanezt fentről. A tennivalók annyira sokszínűén árnyaltak, a piac, az információk szerepe, az alkalmazkodóképesség any- nyira meghatározó, hogy észszerű, hatékony cselekvési programot csak helyileg lehet készíteni. A gazdasági és a politikai munkában egyaránt nélkülözhetetlen a nagyfokú öntevékenység és felelősség. Az aktív és eredményes cselekvés szemléleti, tudati feltételeinek megteremtéséhez szükséges jól ismerni a közhangulatot, fontos gyorsan reagálni az igényekre, a kérdésekre. A közhangulat befolyásolásához. formálásához nélkülözhetetlen az emberek rendszeres tájékoztatása, beavatása, részvétele az ügyek intézésében. Sok helyütt a dolgozók teljesebA hír elég rövid, mindössze ennyi; május 29. és június 3. között Egerben kerül megrendezésre a félvezetők szennyezéseiről tartandó IV. LUND Nemzetközi Konferencia. Jelentősége viszont annál nagyobb. Arról van szó ugyanis, hogy az Eger Szálló számára, a házigazdaszerep elvállalásával kiváló lehetőség nyílik a megméretésre, a bizonyításra, s így esetleg arra, hogy híre, jó híre keljen egész Európában. Hogy ez mit jelent anyagiakban már most is, de különösen a jövőben, azt nyilván nem kell magyarázni. S azt sem, hogy egy új nívós hotel „beindulása” milyen gazdagító hatással van a város, a megye idegenforgalmára. Bíró Józsefet, az igazgatót tehát arról kérdeztük, miként is került sor e „nagy fogásra”, s főleg, miként készülnek a különleges vendéglátásra. — Azt hiszem, hogy épp hozzánk jönnek, ez egyszerűen a véletlen műve. E konferencia magyar társelnöke ugyanis nemrégiben a Mátrában üdült, átrándult Egerbe, meglátta új szárnyunkat, körülnézett, s úgy találta, külsőre mindenben megfelel a magas követelményeknek. A mi feladatunk most az, hogy tartalmilag is igazoljuk várakozásaikat. Nem lesz könnyű dolgunk, hisz a korábbi találkozóknak Svédország, Franciaország és az USA adott helyet. Ez az első eset, hogy szocialista országot választottak. Kétszeresen kell hát bizonyítanunk. — Milyen feltételek szükségesek egy ilyen rangos rendezvény lebonyolításához? — A döntő, azt hiszem, az volt, hogy mind a 150 vendég számára elegáns, külön szobát tudunk biztosítani télben, naprakészebben informáltak az ország, a népgazdaság dolgairól, mint saját vállalatuk, üzemük nehézségeiről, tényleges viszonyairól. „Nem akarjuk az embereket elkeseríteni, az elvándorlást felgyorsítani” — érvelnek a titkolódzó vezetők. A kilátástalanság meghirdetése valóban csak nehezítené a helyzetet. De miért ne lehetne a feszítő gondokból, a nagy terhelési próbából erőt, küzdőképességet, tettrekészséget meríteni? Igaz, ehhez viszont nem annyira a helyzet drámai- ságának, tarthatatlanságának bemutatása szükséges, mint a világos távlatok, a meggyőző programok felvázolása. Az elemzésekben, a következtetésekben el kell jutni a részleg és az egyes ember konkrét tennivalóinak meghatározásáig. A küzdőképesség, a cselekvőkészség fokozásának másik fontos feltétele a társadalmi és a munkahelyi közérzet javítása. Mindenütt, ahol a dolgozók, az állampolgárok ügyeit intézik, ahol szolgáltatásokkal, áruellátással foglalkoznak, különösen nagyok a szemléletformálás révén hasznosítható tartalékok. De csaknem valamennyi kisebb-nagyobb közösségben akadnak feszültjes összkomforttal. Tehát valamennyi fürdőszobás, rádiós, hűtővel felszerelt. Nagy vonzerő lehetett, hogy van teniszpályánk, uszodánk, kondicionálónk, szaunánk, több különtermünk. S nyilván az is, hogy a szemben levő Technika Háza kiválóan alkalmas az előadások megtartására. — Vállalni tudtuk olyan speciális igények kielégítését, hogy állandóan svédasztal- rendszerben étkezhessenek, lesz külön klubjuk, s házi kiállításuk. — Ez azonban csak a nagyja... — Az, hogy a vendég igazán jól érezze magát, köztudomású, gyakran az apróságokon múlik. Üj szárnyunk megnyitásakor fordult például elő, hogy egy nyugatnémet házaspár annak tudatában érkezett, van úszási lehetőség. Az uszodánkat azonban késéssel adták át. így, hogy ne érje őket csalódás, természetesen bérletet váltottunk számukra a strandra. Idén újra jelentkeztek ... — (S valószínűleg ismerőseik számára is ajánlják Egert. ségek, kedélyeket zavaró mozzanatok, amelyek feleslegesen őrlik az idegeket, el- fecsérlik az alkotó energiákat. A pártszervezetek, a szakszervezetek tisztségviselői sokat tehetnek azért, hogy „az embereket ne a semmiségek koptassák”, hogy minél többen felszabadultan, kedvvel és eredményesen dolgozhassanak. Rugalmasság, kezdeményezés, megújulás. Ezeket a gyakori, többnyire rokon értelemben használt fogalmakat nem elég meghirdetni. Alkalmazni kell őket. Mindenütt és mindenkinek. A megújulás a politikai munkában is óhatatlanul hibalehetőségekkel, mondhatnánk, kockázattal jár. Nem lehetünk a csalhatat- lanság illúziójának rabjai, s nem mehetünk mindig biztosra. Kötelességünk viszont a tévedések, a hibák lehetőségeit minimálisra csökkenteni. Ennek előfeltétele a nyitottság, a fogékonyság az új iránt, a mások véleményének igénylése, meghallgatása, az eltérő nézetek ütköztetése, a viták felkarolása, a tanulságok megszív- lelése. A demokratikus légkör és munkamódszer tehát a megújulás feltétele. Vagyis a párttagság, a társadalom aktív rétege nem zárkózhat el, nem húzódhat vissza a magánélet csöndjébe. ellenkezőleg: keresnie, ápolnia kell a kapcsolatteremtés formáit, lehetőségeit. A különböző tanácskozásokat és az úgynevezett folyosói beszélgetéseket célszerű a nyílt viták, a közvetlen eszmecserék szolgálatába állítani. — Nagyon bízunk benne, hisz minden egyes nyugati vendég sokat hoz a konyhánkra, s persze nem csak nekünk. Mert kapcsolatban állunk a szilvásváradiakkal, a mikófalviakkal, műsoraikkal színesítvén programkínálatunkat. — Egyéb lehetőség? — A hagyományoknak megfelelően fölkértük a Megyei Művelődési Központot házi, kulturális rendezvények megszervezésére. Tárgyalunk arról is, hogy Egerben például több konflis jelenjen meg. — Az eredmények? — A vidéki városok szállodáiban a vendégek 15 százaléka érkezik nem szocialista országokból, hozzánk dupla annyian. Tavaly hatezer nyugati lakónk volt, idén tizenkilencezren lesznek. Átlagosan másfél napot töltenek itt, ezt kellene ügyes fogásokkal többre növelni. — Van rá remény? — A következő évünk már biztosabbnak tűnik: talán megyénkben rendezik a fogathajtó világbajnokságot... Nem vállalhatjuk a sem- mitmondás kockázatát, ha meggondoljuk, hogy megnyilvánulásainkkal mozgósítani kívánjuk a közvéleményt, cselekvésre akarunk serkenteni. Tévedni ilyen helyzetben szabad, az esetleges hibákat beismerni, korrigálni persze kötelező. A megújulás őszinte igénye tehát feloldhatja a merevség, a semmitmondás görcseit, de nem eredményezhet lezserséget, szabadosságot, politikai liberalizmust. Vagyis az elmélyült munka, a tények, az összefüggések ismerete, megbízható kezelése alól nincs felmentés. De a megújulás követelménye nem vezethet csa- pongáshoz, bizonytalansághoz, elvi-politikai következetlenségekhez sem. A nyíltság, az őszinteség egyértelmű kiállást követel nemcsak általában az országos politikai célok mellett, hanem minden kisebb és nagyobb konkrét ügyben, amely az adott helyen az egészséges közszellemet, az eredményes munkát szolgálja. A határozottság, a szemlélet- és magatartásbeli hibák szenvedélyes ostorozása gyakran lehet népszerűtlen, személyes érzékenységet, érdekeket sértő. Ám a konfliktusok vállalása elkerülhetetlen napjainkban, amikor gyakran az elért szintek megőrzéséért is keményen meg kell küzdeni, s a régi módszereket és beidegződéseket elhagyva új utakat kell keresni. Kovács József az MSZMP KB munkatársa Minden rendben? A felelős vezetők egyetértettek Hajlamos az ember a csodálkozásra, mondván: ilyen még nem volt. Mert értekezni már értekeztek éppen eleget a Mátra ügyében. Azokon megfogalmazták a kéréseket, kívánalmakat és a tennivalókat, aztán ... aztán mindenki hazament és várta, hogy történjék valami. Néhány nappal ezelőtt ismét megrendezték azt a bizonyos értekezletet Gyöngyösön. Az asztalfőn Bágyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese ült. Körülvették pedig mindazok az első számú vezetők, akik „hivatalból” felelősek azért, hogy a rájuk bízott államhatalmi szerv, illetve: vállalat és szövetkezet jól végezze a feladatát — a Mátrában is. Magyarán: a keresett és kedvelt üdülő- és pihenőhelyeken legyen elegendő enm- és innivaló, lehessen venni egy csomó retket vagy egy spulni cérnát is. Mindenben megegyeztek. Mármint a tennivalókban. Például: bázisboltokat alakítanak ki, a hét végi napokon friss kenyeret és tejet szállítanak, újabb pavilonokat állítanak fel, még az iparcikkeket is meg lehet majd venni azoknak, akiknek éppen ekkor jut mindez az eszükbe. Az igazgatók egymás után bólintottak a beleegyezésüket jelezve. Bár... a tejipar felsóhajtott: a tartós tej... ? A söripar is hozzátette; országosan is gond a kedvelt ital árusítása, mert az igények ... ? De, ha a megyei tanács ... ! A ZÖLDÉRT nem érezte olyan súlyosnak a gondokat, mint ahogy azt az itt elhangzott vélemények jelezték, de ... május 1-től még vasárnap is készek a kiszállításra. A szándékkal tehát nem volt baj, csak olykor-olykor azokra a bizonyos objektív nehézségekre is hivatkoznia kellett az egyik-másik igazgatónak. Az „első menetben” nagyjából ez történt. A részletek felsorolása ugyanis képtelenség volna. Az akkori időpont: április 28. A „második menet” alig egy hétre rá következett. Május 8-án, vasárnap ismét találkoztak az érintett vezetők. — Végigjártuk a Mátrát Gyöngyöstől Kékesen át Galyatetőig mindannyian — tudtuk meg Miskolczi Lászlótól, a megyei tanács kereskedelmi osztályának a vezetőjétől. — Azt állapítottuk meg, hogy vendégvárás volt, de vendégjárás: nem. A „bűnös” az esős, szomorú vasárnap. — Az tény, hogy a mátrai felkészülés nem kis kockázattal jár, éppen a kiszámíthatatlan forgalom miatt. Az ellenőrzést folytatjuk, most szombaton ismét megnézik a felelősök, mennyire felelnek meg az elárusítóhelyek a követelményeknek. Az ellenőrzést folytatják. Olyannyira, hogy Tir Dezső. a gyöngyösi városi tanács elnöke még azt is kérte: tegyék lehetővé a megyei vezetők, hogy a vállalatok év végi minősítésekor a gyöngyösi véleményt is elmondhassák, mennyire szolgálták az idegenforgalmi célokat azok a vállalatok. Valami új dolog tehát megint történt a Mátra ügyében. Szerintem a lényege ennek az, hogy most már nemcsak a feladatokat és a kívánságokat fogalmazták meg, hanem rendszeresen végzik a tennivalók ellenőrzését is. Csendes kívánságunk: ne fáradjon bele senki. (gmf) Németi Zsuzsa A PÁRTTAGSÁG NEM HÚZÓDHAT VISSZA... A politikai munka és a gazdaság
