Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-13 / 112. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983, május 13., péntek Abe Sintaro nyugat-európai útjáról Csütörtökön hazaérkezett Párizsból Abe Sintaro, japán külügyminiszter. A tokiói diplomácia vezetője egye­bek között tárgyalásokat folytatott Genscher nyugat­német, Cheysson francia, és Shultz amerikai külügy­miniszterrel, s részt vett az GEGD ülésszakán. A meg­beszélések középpontjában elsősorban a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok jövő­jével összefüggő kérdések álltak. Abe — amint arra a to­kiói lapok rámutatnak — óvatos formában ugyan, de kifejtette: Japán — a leg­több nyugat-európai ország­hoz hasonlóan — a Szovjet­unióval való kereskedelem megszigorítása ellen van. Közvetve arra szólította fe! az Egyesült Államokat, hogy tanúsítson önmérsékletet a Szovjetunióval szembeni gaz­dasági szankciókat illetően, nehogy a szakadás mélyül­jön a nyugati szövetségesek között. Az újságok idézik a külügyminiszternek azt a ki­jelentését, hogy „Nem sza- ~bad megfeledkezni a Kelet és Nyugat közötti, kölcsönös gazdasági függés realitásai­ról”. Kétoldalú tárgyalásai során Abe aláhúzta, hogy Tokió szerint a Nyugatnak egységes és öszehangolt ál­láspontra kell helyezkednie a Szovjetunióval való gaz­dasági kapcsolatok kérdésé­ben. Végezetül Shultz és Abe megbeszélései kapcsán a tokiói lapok kiemelik, az Egyesült Államok arra szó­lította fel Japánt, hogy nö­velje a gazdasági segélyt Washington számára „straté­giailag fontos, ugyanakkor instabil” közép-aimeiriikai, il­letve közel-keleti országok­nak. Leszerelésről az ENSZ-ben Az ENSZ leszerelési bi­zottsága New Yorkban be­fejezte az általános vitát és munkacsoportokban folyi tatja tanácskozásait. Oleg Trojanovszkij, a szovjet küldöttség vezetője az általános vitában elhang­zott felszólalásában kijelen­tette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nukle­áris fegyvertárának befa­gyasztása az első lépést je­lenthetné a hatékony lesze­relési intézkedések irányá­ban. Rames Muly indiai kül­dött átfogó intézkedéseket sürgetett a nukleáris ka­tasztrófa megakadályozásá­ra. Elfogadhatatlannak mi­nősítette a korlátozott atom­háború lehetőségéről szóló washingtoni elméletet, majd riasztónak nevezte, hogy egyes országok, sőt orszá­gok csoportjai készek olyan lépések megtételére, ame­lyek az emberiség megsem­misítéséhez vezethetnek. Kuba és több más állam képviselője szintén a nukle­áris katasztrófa megelőzé­sének szükségességére hívta fel a figyelmet. Alfonso Garcia Robles mexikói kül­dött méltatta azt a svéd ja­vaslatot, hogy Közép-Euró- pában hozzanak létre had- színtéri atomfegyerektől mentes övezetet. Fields amerikai küldött felszólalásában azt bizony­gatta, hogy országa támo­gatja a leszerelés ügyét és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítását. Ugyanakkor propagandafogásnak minő­sítette azt a javaslatot, hogy a NATO és a Varsói Szer­ződés kössön egymással meg nem támadási szerző­dést. Megállapodás Bécsben Bécsben koalíciós megállapodás jött létre az Osztrák Szocia­lista Párt és az Osztrák Szabadság Párt között. A képen (balra) dr. Fred Sinowatz és Norbert Steger (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) MADRID A spanyolországi Caraban- chel börtönben az ott fogva tartott terroristák csütörtö- kön börtönlázadást szítottak, amiért húsz társukat más, jobban őrzött börtönbe akarták átszállítani. A fog­lyok — többségükben az ETA baszk terrorszervezet letartóztatott tagjai — az egyik emelet celláiban fel­gyújtották a berendezéseket, majd elbarikádozták magu­kat. A rendőrség, valamint a tűzoltóság több órás együttes akciója révén sike­rült jobb belátásra bírni a foglyokat, valamint a veszé­lyesen terjedő tüzet eloltani. VARSÓ A lengyel mezőgazdaság és élelmiszergazdaság fej­lesztésének 1990-ig szóló kormányprogramja szerepelt fő napirendi pontként a szejm csütörtöki, egynapos ülésén. Mielőtt a parlament hozzákezdett volna a terve­zet első olvasásban történő megvitatásához, határozatban biztosította aktív támogatá­sáról a hazafias nemzeti új- jászületési mozgalmat. A dokumentum a PRON na­pokban tartott első országos kongresszusát a nemzeti megegyezés kialakításának fontos eseményeként érté­kelte. PÁRIZS Párizsban ismét mozgal­mas éjszaka volt a Latin­negyedben. Az Assas utcai egyetemről, amely a jobb­oldali diákszervezetek fel­legvára. szerda este váratlan tüntetésre indult néhány száz diák, s a Latin-negyed utcáin vonulva Alain Savary közoktatásügyi miniszter le­mondását követelte. A tün­tetők egyes csoportjai ké­sőbb kartondobozokat és gumiabroncsokat gyújtottak. A VETŐMAG VÁLLALAT, Eger, Klapka u. 1. szám: május hónapban nyár végi telepítéshez ÁRENGEDMÉNNYEL FŰMAG- ÉS FŰKEVERÉK- ÉRTÉKESíTÉST VÉGEZ, a megrendelő telephelyére történő szállítással. Megrendelhető: minimum 25 kg. Ügyintéző: Hegyi István, telefon: 10-111/162. I Sí*: . . . m. II Kistermelők! A HEVES MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALATTÓL Jelentkezzenek a felvásárlóknál f vagy a kirendeltségeinken: ^ Egerben a Telekessy u. 4., f Gyöngyösön a Jókai u. 23., j Hevesen a Tanácsköztársaság tér 6. j szám alatt. ^ f a régi 5900 Ft-os áron vásárolhatnak 2 HÓNAPOS VEMHESKOCASÜLDÖT, va kedvezményes hitelfeltételekkel. 1 Hu Jao-pang Jugoszláviában A hivatalos baráti látoga­táson Jugoszláviában tartóz­kodó Hu Jao-pang, a Kínai KP KB főtitkára sajóérte- kezletén elégedetten szólt jugoszláviai látogatásának eddigi eredményeiről, a Mitja Ribicsics pártelnökkel, Petar Sztambolics államel­nökkel és más vezetőkkel folytatott megbeszéléseiről. Kína külpolitikáját érintő kérdésekre válaszolva a töb­bi között foglalkozott a Szovjetunióval fennálló vi­szonnyal is. Azt mondta, hogy Kína őszintén törek­szik a kapcsolatok normali­zálására. Külpolitikai kommentárunk )— Kreisky után koalíció MÁR KORA ESTE VILÁGOSSÁ VÁLT április 24-én, a bécsi Burgban berendezett nemzetközi sajtó- központban: Ausztria az elkövetkező négy esztendő­ben nemcsak Bruno Kreiskyt nélkülözi a politiká­ba**, hanem búcsút vesz az egypárti kormányzástól is. Bár az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) változat­lanul a legjelentősebb erő a törvényhozásban, ko­rábbi abszolút többségét elveszítve kénytelen volt koalíciós partner után nézni. A nagykoalíció, vagyis a szocialisták és az Osztrák Néppárt (VPÖ) közös kormányzása a két párt köz­ti kibékíthetetlen ellentétek miatt már az első pil­lanatban kizártnak tűnt. Dr. Norbert Steger, az Osztrák Szabadság Párt (SPÖ) vezére viszont nyom­ban biztosította beszélgetőpartnereit: ő,k szívesen vállalkoznak a partner szerepére. A parlamenti erőviszonyok alakulása azt sugallta, hogy ez az egyetlen járható út a stabil kabinet meg­teremtéséhez. A szocialista párt 90, a szabadság párt 12 mandátummal rendelkezik; 102 képviselőjükkel szemben áll az ellenzéki néppárt, amelynek 81 kép­viselője foglal helyet a 183 tagú törvényihozásban. Szerdán sikerrel véget ért Bécsben a kormányala­kítási tárgyalás. A szocialisták és a szabadság pár­tiak megállapodtak a kormányszövetségről, Bruno Kreisky kancellár eleget tett utolsó politikai megbí­zatásának. Néhány napon belül megalakulhat az új osztrák kabinet, amelynek élére a szocialisták és Kreisky személyes jelöltje: dr. Fred Sinowatz kerül. A VÁLASZTÁSI VISSZAESÉS UTÁN a szocialis­ták előreláthatóan kénytelenek átengedni koalíciós partnerüknek három fontos tárcát: a kereskedelmi és ipari, a hadügyi és az igazságügyi minisztérium irányítását, továbbá két államtitkár az IPÖ sorai­ból kerül ki. Dr. Norbert Steger, az új alkancellár közölte a nyilvánossággal, hogy nehezményezi a szocialisták adó- és pénzügyi politikáját. Ha valamiben, ebben bizonyára engedményre kényszerül az SPÖ, hiszen választói nagy része éppen a bankbetétek kamatjá­nak megadóztatása miatt fordult el tőle. Nyugati szomszédaink nemzetközi tekintélye — a semlegesség tisztes és nemes álláspontján túlmenően — jórészt azon alapul, hogy a tőkés országokban szin­te általános recesszió hatását sikerült viszonylag a legalacsonyabb fokra korlátozniuk. A 4,6 százalékos munkanélküliség — alig 140 ezer állástkereső — és az inflációs ráta kordában tartása révén Ausztria szinte sziget a nyugati világban. Az új kormány — hangsúlyozzák az első nyilatkozatok — változatlanul a teljes foglalkoztatottságra, ugyanakkor az ipar szerkezetének szükségszerű korszerűsítésére törekszik. TIZENHÁROM ÉVI SZOCIALISTA KORMÁNY­ZÁS UTÁN a kétpárti kabinet működése elé nagy várakozással tekintenek, s nemcsak Ausztriában, ha­nem az osztrák nép barátai körében is. GYAPAY DÉNES SZERKESZTŐSÉGI CIKK A PRAVDÁBAN A genfi megegyezésre mind a Nyugatnak, mind a Szovjetuniónak szüksége van Az „eurorakéták” korláto­zásával kapcsolatos, s a jö­vő hét elején Genf ben foly­tatódó szovjet—amerikai tárgyalások kilátásait elemzi pénteki szerkesztőségi cikké­ben a Pravda, megállapítva, hogy a tárgyalások helyzete egyáltalán nem örvendetes. Másfél év alatt a tárgyaló­felek álláspontja jottányit sem került közelebb egymás­hoz. Ennek oka az, hogy az Egyesült Államok egyáltalán nem törekszik a megállapo­dásra. Előbb az úgynevezett nullamegoldáshoz ragasz­kodva, majd a közbülső megoldásra vonatkozó javas­latát előterjesztve, Washing­ton akadályozza az előre­lépést a genfi tárgyalásokon, s azon mesterkedik, hogy el­helyezhesse Nyugat-Euró- pában új, első csapást mérő rakétáit. Ma már a vak előtt is teljesen világos, hogy Washington a már elhelye­zett fegyvereken túl had­rendbe akarja állítani Nyu- gat-Európában új közép­hatótávolságú fegyvereit, s a Szovjetuniótól közben azt követeli, hogy egyoldalúan csökkentse nukleáris eszkö­zeinek számát — mutat rá a Pravda. A szerkesztőségi cikk ab­szurdnak, a megállapodást eleve kizárónak nevezi ezt az álláspontot, hozzáfűzve, hogy a jelekből ítélve az amerikai küldöttség mégis ezzel érkezik majd a genfi tárgyalások újabb forduló­jára. A megállapodásra pedig van esély Genfben. Csupán arra lenne hozzá szükség, hogy a tárgyalófelek elha­tározzák: nem kívánják be­csapni partnerüket — szö­gezi le a Pravda, ismételten megerősítve, hogy a Szovjet­unió mind a hordozóeszkö­zök, mind a robbanótöltetek tekintetében a nukleáris erők egyensúlyára törekszik Eu­rópában, figyelembe véve ter­mészetesen Nagy-Britannia és Franciaország ilyen jellegű eszközeit. A Szovjetunió ja­vaslatának elfogadása azt jelentené, hogy az ország európai részén mind közepes hatótávolságú rakétából, mind az ezekhez tartozó rob­banótöltetekből kevesebb maradna, mint 1976 előtt, amikor a Szovjetuniónak még egyetlen SS—20 jelzésű rakétája sem volt. A szovjet indítványra adott nyugati választ a Pravda cikke igen vegyesnek minősíti. Akikhez a javaslat szólt, kénytelenek elismerni, hogy a Szovjetunió újabb jelentős lépést tett, így próbálva kijuttatni a tárgya­lásokat a zsákutcából. Érzik annak szükségességét is, hogy ígéretet tegyenek rá: a javaslatokat figyelmesen megvizsgálják. Ezek a fo­gadkozások azonban elsősor­ban a közvéleménynek szól­nak, a hiszékeny emberek félrevezetését szolgálják. Az Egyesült Államok és a NATO álláspontjának lényege saj­nos továbbra is változatlan. Az európai nukleáris fegy­verzet korlátozásával és csökkentésével kapcsolatos kérdések eldöntésekor nem akarják figyelembe venni Nagy-Britannia és Francia- ország nukleáris eszközeit. Enélkül pedig lehetetlen bármiféle igazságos megol­dást találni ebben a kérdés­ben — mutat rá a Pravda. Az Egyesült Államok és a NATO megkerüli az Eu­rópában állomásozó amerikai közepes hatósugarú légierők korlátozásának kérdését is, amelynek figyelembevétele nélkül pedig elképzelhetetlen bármiféle megállapodás a kölcsönös fegyverzetcsökken­tésről. Ugyanakkor állandóan előveszik a Szovjetunió ázsiai részén levő szovjet rakéták csökkentésének kérdését, bár ennek semmi köze sincs a Genfben folyó tárgyalások témájához. Washingtonban most azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy miként egyeztethetők össze a közbülső megoldás­sal a szovjet javaslatok, kü­lönösen ami a robbanótölte­tek számára vonatkozó in­dítványt illeti. Erre a kér­désre eleve elutasító választ lehet adni, hiszen a közbülső megoldás és a szovjet javas­latok kölcsönösen kizárják egymást — mutat rá a Prav­da. A szerkesztőségi cikk hangsúlyozza, hogy súlyos felelősséget vállal magára az, aki nemet mond az új szov­jet kezdeményezésre és to­vább szabotálja a genfi tár­gyalásokat. Elkerülhetetlen láncreakciót vált ki, ha sor kerül a Pershing-rakéták és a robotrepülőgépek nyugat­európai telepítésére. Az iránt sem lehet kétsége senkinek, hogy a Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés más tag­országainak erre az intéz­kedésre adott válaszlépése hatékony lesz. Arra, hogy a genfi tárgyalásokon létrejöj­jön a megállapodás, a Nyu­gatnak legalább annyira szüksége van, mint a Szov­jetuniónak. A Szovjetunió már mindent megtett egy olyan megoldás kidolgozása érdekében, amely megfelel az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek. Ahhoz, hogy a döntés megszülessen, csupán egy dologra van szükség: az Egyesült Álla­moknak és a NATO-nak végre el kell döntenie, hogy megteszi-e a megállapodás­hoz vezető út ráeső szaka­szát — írja cikkében a Pravda.

Next

/
Thumbnails
Contents