Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-06 / 80. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. április 6., szerda Egy hét... —' ' A KÉPERNYŐ ELŐTT Pusztai virág Mint a pusztai virág, olyan szerény ez a műsor. Ügy húzódik meg a nem mindenkor dicsért, de majd mindenkor díszesnek tűnő társai mögött, mint homok- túrzás ölén az önmagát a szélnek megadó árvalányhaj. És nagy 'társának, az UNESCO rendelte és magyar tudós stáb rendezte A megsebzett bolygó sorozat árnyékában már-rhár észrevehetetlen is a honi néző számára. Hiszen még műfajilag is azonos emezzel, szándékaik is egymásra rímelnek. Igaz, A megsebzett bolygó nyomán a kamera felkereste mindazokat a „neveket” szerte a világon, amelyek még a karosszékhez szokott, kényelemszerető ember fantáziáját is fellelkesíti, mondván: tiszta egzotikum. Az Amazonas és Üj-Gui- nea, a pingvinek szigete és a szerengeti park, óriáskígyók és mérgesek, zsiráfok, cetek, oroszlánok, rinocéro- szok, gibbonok, páviánok, cápák és Brehm minden állata, a tájak csodálatos és vad szépségei, az ember, aki mindezzel megbirkózni igyekszik és az ember, aki mindezt elpusztítani képes. És akkor ehhez a „világprogramhoz” hasonlítsuk A magyar puszta című hazai sorozatot? A racka juhhal, a kanalas gémmel, az ugartyúkkal, s hörcsöggel, az ürgével, meg a szürkemarha csordával? összevetni a zuzmót és a mohát az orchideával? Pedig ez a „pusztai virág”, ez a magyar puszta szépségéről, gazdag élővilágáról szóló filmsorozat igazán büszke lehet önmagára. Bebizonyította ugyanis, hogy az „egzotikum” itt van a szomszédban, körülöttünk, lábaink előtt és alatt, hogy a természet szépsége és gazdagsága nemcsak a távoli vidékek sajátja, és e kincset szemlélni, védeni, óvni, magunkénak érezni, — emberi és magyar emberi dolog is. Érdekesen rímel egymásra e két filmsorozat. A „nagy”, az ember egész otthonáról, a Földről, erről a kék golyóbisról, a Naprendszer egyetlen élethordozójáról és érte szól, a sebei gyógyításáért és, hogy ne sebezzük többé. S e nagy hazában mutatja meg a kis testvér, a pusztáról szóló tévésorozat, szű- kebb hazánk egy darabka magyar föld természeti szépségének egy eleddig inkább csak romantikusnak vélt, mintsem valóban magával ragadó és védeni való szeletét. A megsebzett bolygó gyógyítása csak úgy lehetséges, sugallja ez a tizenhárom részes magyar természetfilm, ha erdőink, mezőink virágainak, állatainak védelmét, a sebek helybeli, saját erőnkből való gyógyítását és a sebek megelőzését ki-ki maga felelősségére és a maga „fennhatósága” alatt végzi el. Így válik eggyé és oszthatatlanná a bioszféra, így válik eggyé és oszthatatlanná az emberi felelősség bolygónk és benne az ember életéért, jövőjéért az afrikai sztyeppéken éppen úgy, mint a borneói dzsungelekben, vagy a bugaci pusztákon. És úgy érzem, nem erőltetett ál-hazafiaskodás, ha azt is leírom: ez a sorozat a haza szeretetére is nevel. Olyan értékeket mutat fel, amelyet nem éreztünk, vagy nem tudtunk értéknek tekinteni, megtépázza a puszta álromantikáját, s ad helyette igazit, egy bővülő hazát, amelynek határai „befelé” szinte a végtelenbe tágíthatok. A mi kincsünk, földünk a gazdag magyar puszta. Nem szegény ez az ország természeti kincsekben sem, ha tudjuk, hol keressük e kincseket és, ha tudunk, akarunk keresni is — óvni is. Ennyi és még mennyi leckét tud lám feladni ez a pusztai virág, ez a szerény, de magával ragadó filmsorozat, amelyet rendezett, fényképezett Novákovits András. Gyurkó Géza Az emberi tényező Az elmúlt héten fejeződött be az a szovjet—NDK tévésorozat, amely hat részben elevenítette fel Kari Marx ifjú éveit. A vállalkozás mindenképpen dicséretes, hiszen emberközelbe hozta a zseniális gondolkodót, akinek tanításait ma már oktatják, akinek nézetei vizsgatételek. Talán épp ezért halványult el egy kissé tudatukban az az arcéi, amely nélkül nem érthető a legigazabb, a leghitelesebb, a legmélyenszántóbb elemzés sem. Ez a figyelemre méltó produkció így hát régi adósságot törlesztett, amikor érzékletesen vázolta a forradalmár, a neves teoretikus pályakezdését, érlelődését. Ebben a műben — ez alapvető erény — mindig a történés, a cselekvés kapott hangsúlyt, főszerepet, s ehhez a fordulatos, ehhez az izgalmakban bővelkedő eseménysorhoz ötvöződtek — méghozzá szerencsésen, jó érzékkel adagolva — a legfontosabb tartalmi mozzanatok. Tanúi lehettünk a kivételes egyéniség személyes küzdelmeinek, vágyainak, szenvedéseinek, olykor nem mindennapi megpróbáltatásainak, anyagi gondjainak, vívódásainak. Az esetek többségében majdhogy az azonosulás szintjén. Előttünk gyúródott, mintázódott egy nagyszerű karakter,. egy ritka jellem. Közben szemléletes háttérként felvonultak a korabeli Németország és Európa jellegzetes figurái, egyszóval az a környezet, amelyből Marx rajtolt, óriássá nőtt. A néző érdeklődését felvil- lonyozta az igaz sztori, egy diadalmas élet fordulókban gazdag krónikája. Olyannyira, hogy észre sem vette az alkotók nemes szándékát, az emberi tényező kiemelését, a szórakoztatva művelést. Ez mihdannyiunk, de különösképpen a fiatalság javára válik... (pécsi) Operetthajó: Behízelgő melódiák, látványosság, némi nosztalgia és pergő ritmusú rendezés. Ezt nyújtotta a szovjet operettszerzők legismertebb műveiből összeállított program szombaton este. Képünkön: Leblanc Győző és Pitti Katalin az „Operetthajó” legénységéből. Ismét a csehszlovákok... Húsvét hétfőn különösen kegyes volt a tévé a gyerekekhez, főleg a délelőtti és kora délutáni program volt gazdag. Talán azért, hogyha valamelyik kislány hiába várná a locsolkodókat, illetve ha valamelyik fiatalembernek nincs kihez elindulnia, hát azért legyen megfelelő vigasztaló is... No, mindegy. Ha máskor azon kesergünk, szegényes a kínálat, most ne méltatlankodjunk a túl sok jó miatt. A megszokott ötletes, szellemes Zsebtévé adása mellett Az Acélváros titka című kalandfilm maradt leginkább emlékezetes. Elsősorban azért, mert kiderült, a csehszlovák tévések nemcsak a mai témájú gyermekfilm készítésekben profik, ld. Csillagok küldötte), de az adaptációkban is. A közel másfél óra alatt sikerült megeleveníteniük Verne világát, átmenteni regényének izgalmát, fantasztikumát, mi több, a nagy író ama jellegzetességét is, hogy rengeteg ismeretet közöl szórakoztatva. Milyen jó lenne hasonló feldolgozásokat látni hazaiban is... (N. Zs.) Hány milliószor láttam, hogy futnak utána, belerúgnak, aztán hatalmas ívben repül, repül? ... Hány milliószor láttam már ezt? — és csak most éreztem meá benne valami örök emberit... Pedig nagyon egyszerűen történt minden, a körülmények sem voltak különlegesek. Amikor az egyik mellékutcából kiléptem erre a félreeső, néptelen terecskére, amolyan tízévesforma legénykék ádáz labdarúgócsatája dúlt itt éppen. Négy földre rakott iskolatáska jelölte a két kaput, s az egyi kfelé nagy lendülettel vitte a labdát egy kis kéktrikós. De nyomában az üldözője. „Vedd el, Pista, szereld!” — biztatják többen is. Aztán a kéktrikós, már nem sokkal a kapu előtt rosszul számít ki egy húzást és máris Pistánál a labda, villámgyorsan meg is fordul vele, és szemmel szinte nyomon követhetetlenül lövi még abban a századmásodpercben a másik kapu felé. Bombája átvágja az egész „pályát”, hozzáérni többet nem lehet, csak bámulni a gyönyörű ívet, amelyet leír, s azt a kiszámított- ságot, amit szinte mértani pontossággal a két táska között célba ér. És itt nincs bíró, aki a gól után megállítsa a mérkőzést, az egyik fiúcska onnan, a kapu mögül hozza azonnal játékba a labdát, már ismét valahol középen pattog, önfeledten erednek a nyomába, és újra Pistánál van, most messzire vágta, s ezúttal a kéktrikós szeretné elérné, kergeti, kergeti, igyekszik inaszakadtáig, most nem lesz ő az ügyetlenebb ... Nem érdekel a futball. Profi labdarúgó-mérkőzésen gimnazista koromban voltam utoljára, de ezt a pompás iramú játékot most önfeledten nézem, feszülten figyelem az egész lényét lábizmaiba sűrítő, minden idegszálával a guruló labdára koncentráló kéktrikóst. Örök emberi törekvés: kergetni, utolérni, elérni valamit. Egész életünkben így futunk valamennyien a labda után, és de ritka az a pillanat, amikor végre a miénk, és úgy sikerül minden, mint az előbb Pistának. Gurul a labda, gurul... Az egyik legcsodálatosabb emberi találmány, önfeledt, könnyed játék, és olykor elkeseredetten komoly vetélkedések eszköze. Kissé jelképe az örök mozgásnak, keringésnek. Valamiben az égitestek testvére. Bállá László Heti ajánlat A versenyzők részére e héten több komoly programot ajánlunk a televízió műsorából. Így például azt a három részes szovjet sorozatot, mely a munkások és a vezető műszaki értelmiségi konfliktusaival foglalkozik. A címe: Üzembe helyezés. Hetedikén az egyes csatornán a Panoráma műsorában Finnországban készült riportok lesznek láthatók. A kamerákkal ellátogattak Poriba, Eger testvérvárosába is. Ugyan e napon a kettesen este nyolc órától az előítéletekkel foglalkozik a Gólyavári esték sorozat. A rádióban szombaton délelőtt a Többet ésszel című műsor ígérkezik érdekesnek, melyet a Petőfin sugároznak. E héten kezdik meg játszani a mozik az Adj király katonát című filmet, mely egy fővárosba került szövőlány reményeiről és csalódásairól szól. A főhős tájékozatlansága miatt téved el a látszólag oly egyszerű úton. Könyvek közül a száz esztendeje született Jaroslav Hasek regényét, a Svejket ajánljuk. Világhírű a szerző, világhírű a mű, melynek főszereplője, a derék katona együgyű mosollyal járja végig a világháború poklát. A Népújság e hét végén a Költészet napja alkalmából közöl versösszeállítást. A Liliomfi a Líceum udvarán - Csontváry a Töm- löcbástyán - Előadóestek - Hangversenyek - Dalosünnep Hagyományos immár az egri nyár, aiz Agria rendezvénysorozata : a városban élők és a rendszeresen visz- szaiérők ismerhetik már, hogy milyen „menüvel” várja őket a történelmi település. Kialakulnak már azok a játszási helyek is, amelyek fogadják az érdeklődőket, meggyökeresedik megyénkben a színvonalas nyári szórakoztatás. Főműsorban az idén a tervek szerint Szigligeti Ede Liliomfi című zenés vígjátéka szerepel Marton László rendezésében. Többen jönnek a régi társulatokból, de föltűnik néhány új arc is. Főszerepben olyan fiatalok láthatóak, akik már harmadik alkalommal fordulnak meg itt, szinte „saját nevelésűek”, hiszen ismerik az itteni körülményeket, részesei voltak az előző bemutatóknak. Rudolf Péter, aki a címszerepet alakítja, frissen szerezte színészdiplomáját, de már két filmfŐ6zerepet is kapott: tavaly a Cha-cha-cha című és idén a Szerencsés Dániel című alkotásokban nagy sikerrel debütált. Ugyancsak vele lép ki az iskola kapuján Szerémi Zoltán és Eszenyei Enikő, de annak idején Papp Verát is hasonló körülmények között ismerhette meg az egri közönség. Szeretettel köszönthejük újra Szombathy Gyulát, Miklósi Györgyöt és Gáspár Sándort, s Kaposvárról Csákányi Esztert és Koltai Róbertét. A díszlet- tervező Fehér Miklós, a jelmeztervező Jánoskúti Márta. A játékot az Egri Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttese kíséri. Az egri vár tömlöcbástyáján még természetes világításban játsszák Kiss Irén: Csontváry — A világhódító hun című művét, amelyet az Agria Játékszín művészeti vezetője, Valló Péter állít színre. Ezt a produkciót már a Vígszínház az évadban műsorára tűzte, kőszínházi körülmények közül kerül a szabadba. A szerepeket Szakácsi Sándor és Kútvölgyi Erzsébet alakítja. Az előadások előtt — mint ahogy szokásos — Eger szívében, a Dobó téren előjátékra kerül sor. A főbb rendezvények mellé kisebb programok is kerülnek, hogy színesítsék a kínálatot. Akárcsak tavaly, az idén is föllép néhány színész a Dobos Cukárszda Ag- ria-pódiumán. Sok zenei csemege várja az érdeklődőket. Ügy tervezték meg a soro- rozatot, hogy alkalmat adjanak helyi együtteseknek és előadóknak, hogy szerepeljenek „hazai pályán”. A Megyei Művelődési Központtal közösen szervezi az Agria Játékszín ezeket az alkalmakat, amelyeknek már a most megnyíló Ifjúsági Ház is jó helyszínül szolgál. Az egri Bazilika orgonáját több neves előadóművész megszólaltatja, köztük svájci is. A sorozatba bekapcsolódik az Egri Szimfonikusok Kamarazenekara. Minden második évben rendeznek Esztergomban nemzetközi gitárfesztivált. Szokás, hogy a legjobbakat Eger vendégül látja, ezt ez alkalommal sem mulasztjuk el. Rendeznek olyan estet is, amelyen magyar szerzők alkotásait hallhatja a közönség. Az Egri Szimfonikus Zenekar kapcsolatban áll egy osztrák együttessel, egy hangversenyükön Alfred Mayer, a szomszéd- ország zenészeinek karmestere vezényli az egrieket. Első alkalommal illesztik a programba az ifjúsági da- losünnepet, ahol 15 iskolai kórus lép föl. Mintegy 1200 fiatal örvendezteti meg hangjával az érdeklődőket. Kedves szokást elevenítenek föl a helyőrségi fúvószenekar tagjai, a Dobó téren térzenével várják a közönséget. S hogy a tánc kedvelőiről se feledkezzenek meg: július 18-án, és augusztus 6-án nép- táncesetet rendeznek a Líceum udvarán. A rendezvények elsősorban júliusban és agusztusban lesznek, a Liliomfi bemutatója július 7, Csontváryé július 1. Gazdag programot kínál tehát az egri nyár, reméljük, ,a helyiek és a vendégek is jól szórakoznak majd. Alfonzé ö volt a Hortobágy legyőzhetetlen bikája, a Nubia tigrise, mégis Várnában egy török „félholdra” verte ... Markos (József) legényként küzdötte fei magát, harcolt; sőt verekedett is a sikerért. Alfonzéként vált fogalommá a művészpályán. Láttuk: öltözködő nőnek, balett-táncos, nak, szobrásznak, biliárdozó- nak, hegedűművésznek; láttuk: japánnak, arabnak, orosznak, németnek; láttuk: híres és egyszerű embereket, valamint háziállatokat utánzónak, csak egynek nem láttuk soha az ismert színészt — vidám, nevető em_ mernek. „Pedig szeretem a humort, a viccet. Jóízűeket tudok nevetni vidám történeteken, eseteken, színdarabokon és jeleneteken, kollégáim játékán. Élvezem a humort, ezt tartom az egészség után az élet legnagyobb ajándékának.” Neveltetésünkért évtizedeken át fáradozott, sőt fáradozik most is egy mosoly nélkül... Unott, blazirt képén, pantomimes mozdulatain jókat derülünk. A közönyösnek, fásultnak látszó Alfonzé megtéveszt. Minden szava elgondolkodtat; szépre, jóra, bölcsességre okít. „Evekig éltem japánok, hinduk és arabok között. Mélységesen tisztelem a keleti embereket, akik mindennél többre tartják a lelki tisztaságot.” Fellépett a világ sok országában, cirkuszokban, revükben, színházakban. Együtt szerepelt Totóval, Macarió- val, Vittorio de Sicával, Louis Armstronggal, Tátival, Zizivel, Marcel Marceau-val, de találkozott Juliette Grecóval, és a nagy nevettetővei, Charlie Chaplinnel is. Hat nyelven beszél, mégis úgy tűnik, hogy a világ összes nyelvén gondolkodik. Filmjei, jelenetei nemzetköziek és nemzetközileg elismertek. Alfonzé mindenkié. „Érzékeny vagyok a világ dolgaira, de nem hagynak hidegen az emberi sorsok sem. A hazugságok elkeserítenek, az igazságtalanságok lázítanak. Nem tudok közömbös lenni semmilyen esemény, emberi cselekedet, viselkedés iránt. Érdekel minden ami velünk történik.” Közéletiségéről sokan beszélnek. Kisiklott életeket próbál a „helyére” tenni, különösen a fiatalkorúak problémája foglalkoztatja ... Alfonzé köztünk él immár 71 éve — ezekben a hetekben ünnepelte születésnapját — és öt évtizede személyes jó ismerősünk. Ezalatt többször is hallottuk tőle: „Ide figyeljenek emberek!” S mi odafigyeltünk... Temesi László Mit ínér az enri nvar?
