Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-06 / 80. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. április 6., szerda Minden negyedik 15-29 éves fl fiatalokért Gyöngyösön A mátraalji település min­den negyedik lakója 15—29 éves, az aktív keresőknek pedig mintegy egyharmada a fiatal. Amíg országosan a három gyermeket vállaló családok aránya tíz százalék, ez nem mondható el Gyön­gyössel kapcsolatban. A je­lenség indoka között szere­pel az a tény, hogy a nők nagy többsége munkát vál­lal a város üzemeiben, in­tézményeiben és sokszor a hivatásukat nem tudják ösz- szeegyeztetni az anyára vá­ró feladatokkal. A pályakezdők helyzete nem mutat egységes képet. Kedvezőbb azoknak a mun­kába lépése, akik tanmű­hellyel rendelkező vállalatok­nál nevelkedtek, mint ami­lyen a Mikroelektronikai Vál­lalat, a Kitérőgyár, a Gaga­rin Hőerőmű Vállalat vagy az AUTÓSZÖV. Érdekes je­lenség, hogy míg a pálya­kezdők általában az alacsonyabb bérek miatt méltatlankodnak, az időseb­bek ugyanakkor azt kifogá­solják, hogy alig van kü­lönbség az ő és a fiatalok bére között. A kisebb üzemek, gazda­ságok nem tudnak megfelelő szociális támogatást nyújta­ni a kezdőknek, és ez sok­szor oka a nagy létszámmoz­gásnak. A pályakezdő értelmiségi­ek szociális helyzete csopor­tonként és foglalkozási ága­zatonként változik. A peda­gógusok alapbérének emelése kétszáz forint átlagban nem segített jelentősen a család- alapítás körülményeinek ja­vításában. A városi tanács intézményeiben dolgozó fia­talok közül 35-en részesül­tek mintegy másfél millió fo­rint összegű támogatásban, többségük a pedagógusok köréből került ki. Változat­lanul nagy gondot okoz az egyedülállók lakáshoz jutta­tása. A három-, vagy többgyer­mekes családok lakáshoz jut­tatása továbbra is fontos feladat. Könnyíti ezt, hogy a nagyobb szobaszámú lakások építésének aránya, növeke­dett az utóbbi időkben. Ügy is segít a fiataloknak a ta­nács szakigazgatási szerve, hogy a lakótelkek tartós használatba adásánál előny­ben részesíti a fiatal családosokat. Az alacsonyobb jövedelműek és a többgyermekes csalá­dok tíz-harminc százalékos árkedvezményt kapnak. A gyermekintézményekben jelentős erőfeszítések nyo­mán kedvezően alakult az elhelyezési lehetőség, bár az előző tervidőszakban vissza­esett a hálózatfejlesztés. En­nek következtében kénysze­rült a helyi hatóság szük­ségtermeket is létrehozni. A napközi otthonos ellátásban csak az alsótagozatosak ré­szesülhetnek, a felsőtagozato­sok szervezett étkeztetését ugyan megoldották, de az intézményes felügyelet még nem általános. Kiemelten figyelnek azok­ra a fiatalokra, akik cson­kacsaládban élnek, vagy a környezetük ingerszegény. A tehetséges tanulókat ösztön­díjban részesítik és különbö­ző szociális kedvezményeket juttatnak nekik. A családtervezésben, a né­pesedéspolitikai feladatok végrehajtásában a kórház vezetősége, az iskolaorvosok, és az egészségügyi szakem­berek hatékony támogatóst nyújtanak. A terhes- és nő­védelmi tanácsadó jelentős feladatot vállalt magára, gya­rapodott a gyermekkörzeitek száma, tartalmasabbá vált az anya- és csecsemővédelem. A működési feltételekben is végbement bizonyos javulás. A csecsemő halandóság va­lamivel jobb Gyöngyösön és a környező községekben, mint az országos átlag. Csökkent a művi megszakításokat igénylőik száma, azonban fi­gyelmet érdemlő jelenség, hogy a kérelmezőik között egyre több a 18 éven aluli. Gondot okoz a veszélyezte­tett terhesek számának 40 százalékos aránya. Bár általában elmondható, hogy az utóbbi időkben a helybeli társadalmi erőfeszí­tések nyomán javult a fia­talok általános helyzete Gyöngyösön, a gyermekvál­lalás, a gyermeknevelési, az otthonteremtés továbbra is nagy terhet okoz a fiatalok­nak. Különösen a nők szá­mára nehéz: megfelelni a család és a munkahely kö­vetel ményeinek. G. Molnár Ferenc Többségük tehetséges és szorgalmas is... Hallássérült fiatalok versenye Egerben (Tudósítónktól): Felszabadulási emléktúrát rendez Egerben április 9— 10-én a Hallássérültek Szer­vezete a megyei sportkörök támogatásával, s az esemény, re az ország valamennyi ré­széből várnak KlSZ-fiaitalo- kat. Szép hagyomány, hogy minden évben, tavasszal megemlékeznek a felszabadí­tó harcok hőseiről, a törté­nelmi események sorsfordító pillanatairól. A rendezvények színhelye eddig mindig Bu­dapest volt; 1983-tól évente más-más városunk lesz há­zigazdája, első ízben Heves megyeszékhelye. Ezáltal újabb és újabb tájakat is­merhetnek meg a résztvevők, de illik tájékozódniuk a ren­dező város felszabadulásának történetéről is. Az emléktúra két részből áll: szellemi vetélkedőből és tájékozódási versenyből. Az ünnepélyes megnyitó szom­baton délután lesz a újonnan átadott Ifjúsági Házban. Ilosvai Ferenc (Tudósítónktól): Nyerges Gábor, a Mátra- vidéki Fémművek szerszám­üzemének vezetője így véle­kedik az irányítása alatt dolgozó ifjúmunkásokról: — Fiatal szakmunkásaink többsége tehetséges, és igye­kezettel dolgozik, az idősebb, tapasztalt munkásemberek segítségével jól beilleszked­tek az üzem életébe. Vannak akik továbbtanulnak, spor­tolnak, mozgalmi munkát is végeznek. Szeretnénk, ha minden pályakezdő fiatal megtalálná számítását az üzemben, illetve a vállalat­nál. Azon vagyunk, hogy megértsék: a munka hatá­rozza meg jövőjüket, boldo­gulásukat is. Az üzem vonzza a fiatal szakmunkásokat: tizennyol­cán gyakorolják itt a forgá­csolás, a szerszámkészítés fo­gásait. Az üzemvezető sze­rint ma már nem lehet a ré­gi módszerekkel foglalkozni velük. Azaz: nemcsak a ne­gatív tulajdonságaikra hívják fel a figyelmüket, az emberi értékek fejlesztése is fontos feladatuk. Három pályakezdővel be­szélgettünk a szerszámüzem­ben. Arra voltunk kíván­csiak, hogyan ítélik meg helyzetüket, hogyan válnak munkássá? Vannak-e példa­képeik, s ha igen, milyen emberi tulajdonságaik alap­ján tekintik annak? NAGYVÁRADI LÁSZLÓ: Édesapám is géplakatos a gyárban. A bizonyítványom kitűnő volt, nemcsak tanul­ni, dolgozni is szeretek. Lánckivágó szerszámokat ké­szítek az üzemben. Nagy fi­gyelmet, pontosságot igénylő ez a munka. Ha elvétem a millimikronokat — kezdhe­tem újra. Nem könnyű a mi dolgunk, de a szerelés izgal­mas. Amikor elkészülök egy- egy munkadarabbal, legszí­vesebben mindenkinek meg­mutatnám: ezt én csináltam! — Van példaképed? — Olyan ember szeretnék lenni, mint édesapám, ö mindenhez ért, a keze alatt megszelídül a vas. Őszinte­ségre nevel, ha elmulaszta­nám a kötelességemelt, ne­heztelne rám. Az igazat meg­vallva, tartok tőle... A munkahelyen Tónay Laci bácsit kedvelem. Szigorú hozzám, de ha jól megy a munka, nem fukarkodik a dicsérettel. Mint kezdő szak­munkás háromezret keresek, de nem érem be ennyivel. Úgy akarok dolgozni, hogy megelőzzem a társaimat... KÖLES FERENC: Szer­számkészítő vagyok. Szakmai példaképeim gyári dolgozók: Radics József és Harmath József. Ők kiválóan helytáll­nak a munkában, példamuta. tóak, lelkiismeretesek. A csoportban mindenkinek van példaképe? — Erről megoszlanak a vélemények. Az idősebbek például azt mondják, hogy egy konkrét célt kell magunk elé tűzni, azt törekedjünk elérni. — Szeretnék mester­ember lenni. Most szakkö­zépiskolába járok. BOROS GABOR: — A si- roki tmk-ban dolgozik Bo- rics János géplakatos. Nekem ő a példaképem. Megkövete­li a mennyiségi és minőségi munkát, de ő maga is ugyan­ezen szempontok szerint él és dolgozik. Szókimondó, szereti a fiatalokat. A ma­gánügyeinket is megbeszél­jük vele, olyan mintha egy­korú lenne velünk. Ami igaz az igaz, dolgozni jobban sze­retek, mint tanulni. Egy ki­csit röstellem, hogy pótvizs- gáztam, de az üzemben ezt nem éreztetik velem, méltá­nyolják a munkaszeretete­met. Most „mindenes” va­gyok, de a lakatosmunkát szívesebben végezném. Jó közösségben dolgozom, bará­tom, Koska Győző a segítsé­gemre van. Tervezzük, hogy beiratkozunk a műszaki könyvtárba. Egy biztos: a munkahelyemen nem fogok megbukni! Mika István BÜKKSZÉKEN Áll a tábor Előrehaladt munkálatokat, az április harmincadikai határidőnek megfelelő állapotot találtak Bükkszéken azok a járási vezetők, akik Kunszentmártonból, Tisza- kécskéről és Egerből érkeztek az építés ellenőrzésére. Három megye három járása épít itt — jelentős társa­dalmi összefogással — a fürdő tőszomszédságában há­romszáz személyes ifjúsági tábort: háromszor tizenkét táborépületet, orvosi, gondnoki lakást, ebédlőt, és pa­rancsnoki helyiségeket. A tábor a nyáron már vendé­geket fogad. A szajlai termelőszövetkezet teherautója érkezik az alakulótérhez szükséges betonnal Az ebédlő berendezését most hozták. A tábornak saját 360 személyes konyhája lesz Ezek már az utolsó simítások: Koska József és Ördög Sándor a tiszakécskeiek faháza körül rendezi a terepet (Fotó: Kőhidi Imre) ARCOK KÖZELRŐL így...és...úgy Szex, szerelem — tizenhét évesen ... az egész úgy kezdő­dött, hogy mind a ketten ott voltunk a Ki mit tud? selejtezőjén, mint drukkerek, ő rám nézett, és nézett, és nézett, én meg arra gondol­tam, hogy mer valaki ilyen sokáig rám bámulni. Aztán hazamentünk, és útközben a barátnőm mondta, hogy látásból ismeri, a másik gi- miben valami fő KISZ-es. Két hét múlva, amikor meg­hirdettek egy középiskolák közti versenyt, jelentkeztem szervezőnek. Tudtam, hogy hozzájuk is el kell mennem, és kíváncsi voltam, lesz-e képe még egyszer olyan soká­ig rám nézni. Azóta járunk együtt. Saj­nos kevés közös tulajdonsá­gunk van. ő imádja a focit, én olvasni szeretek, ő elkö­telezettje a mozgalomnak, én inkább passzív KISZ-es va­gyok. Én imádom a kalando­kat, a váratlan helyzeteket, ő minden percét szereti elő­re kiszámítani... De, ha rá­nézek. .. Lehet, mulatságos az én koromban, hiszen már tizen­hét éves vagyok, de számom­ra az a legjobb, amikor ké­zenfogva sétálunk. Vagy, ha otthon vagyunk a szobám­ban, és az ölébe hajthatom a fejem, és szól valami régi Beatles-dallam. Anyuék sze­rencsére nagyon megértőek, soha nem zavarnak, legföl­jebb, a nagymama az ajtó mögül megkérdezi, nem va­gyunk-e éhesek. Észvettem, hogy a nagyi igen ravasz. Uzsonnára mindig valami is­tenit készít, olyat, aminek nem lehet ellenállni. Sanyi ilyenkor rám pislog, és azt mondja: gyerünk ki! nem szabad a családodat ok nél­kül megbántani. Anyuval elmentünk pszi­chológushoz, mert nagyon izgult, nehogy elrontson ve­lem valamit. A doktornő ki­nevetett bennünket, mert­hogy ilyen problémátlan csa­láddal már régen találkozott, és a fülem hallatára mond­ta Anyunak, bízzon mindent rám, mert okosan, reálisan látom a világot. Ő garantál­ja, hogy a tanulmányi ered­ményem sem fog a szerelem miatt romlani. Hát, eddig nem is romlott, pedig vannak gondjaim. Szó­val ... Sanyival sokat csó- kolózunk, és én be is sze­reztem háromféle fogam­zásgátlót, mert látom, hogy az osztálytársaim mennyit izgulnak, mielőtt megjön ne­kik. .. De Sanyi azt mond­ta, ő nem akar SÜRGETNI. Én meg lány létemre úgye nem kezdeményezhetek. Las­san nagykorúak leszünk és tessék, sehol semmi. Úgy tervezzük, együtt ma­radunk. Igaz, már kétszer összevesztünk, de mindig hamar rájöttünk, érdeme­sebb kibékülni. Most ünne­peltük a háromhónapos ju­bileumot, a barátnőim leg­nagyobb csodálkozására. Igen, Anyu szerint irtó rendes srác. Ez zavar egy kicsit . ★ Tizennégy éves koromban egy parkban megerőszakol­tak. Sokkot kaptam, be kel­lett vinni a kórházba. Aztán hamar kiderült az is, hogy az ügynek vannak következ­ményei. A fiút elkapták, de nem lehetett vele semmit kezdeni, mert dilis volt. A bírósági tárgyaláson nem kellett szerencsére megje­lennem, és a bizottság előtt sem. Épp elég volt, hogy a kórházban mindenki fagga­tott; ilyen fiatal létemre, hogy esett a dolog. Akkor kezdtem el éktele­nül hazudozni, hogy így sze­rettem a palit, meg úgy... Rólam ne higgye senki, hogy csak úgy át lehet ejteni. Anyám félreértette, és a hantázásnak az lett a kö­vetkezménye, hogy ettől kezdve egy lépést sem te­hettem nélküle. Állandóan faggatott, meg nőgyógyász­hoz hurcolt, meg bejött az iskolába, hogy tornaórakor az öltözőbe nem járnak-e be a fiúk. Mit mondjak? Láttam, hogy az én becsületemnek már úgy is mindegy. Végül is Anyámat nem volt nehéz kijátszani. Persze, amilyen peches vagyok..., megint a kórházban kötöttem ki. Az­az, csak szerettem volna, hisz minek nekem még a gyerek, alig tizenhét évesen. De az a marha jelentkezett Apámnál, hogy ő minden­képpen feleségül vesz. Erre Anyám berohant a kórházba, hogy öngyilkos lesz, ha még- egyszer ilyen szégyen meg­esik vele. Egy órával a kü­ret előtt összecsomagoltatott velem, és hazacipelt. A férjem, mert most már az, korábban jó, ha hatszor találkozott velem. Húsz­éves, villanyszerelő. Nekem még nincs meg a szakmám. Lakásunk sincs. Apuval nem tudok beszélni, mert neki minden úgy jó, ahogy Anyunak. Anyu röpdös, hogy unokája lesz. Én meg úgy vagyok vele, hogy befejező­dött az életem. Nem járha­tok többet diszkóba, mozi­ba, csak a pelenkák, a ház. tartás. Befoghatom a szá­mat, mint eltartott. Ha­csak. .. A tanáraim biztatnak, hogy ha szorgalmas leszek, talán még szülés előtt meg­kaphatom a záróbizonyít­ványt. Ebben reménykedem... Németi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents