Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 3., vasárnap MŰVÉSZET ÉS IRODALOM és az a semmi is miért van: fuldoklás után nyugalom és hogy miért csak belül sírtam annak okát én sem tudom csupán azt hogy a tenyeremben éppen a halált ringatom és azért csak hogy egyszer engem ringasson így a fájdalom hí 1944-ben a hitleristák azt remélték, hogy sok ezer vagon lisztet és cukrot szállíthatnak innen Németországba. Reményeik beteljesülését azonban megakadályozta a Vörös Hadsereg, 1944. októberében a rózsaszentmártoni körzet még a németek csatlós hátországához tartozott. Katonaságnak még nem volt nyoma. 1944 novemberében viszont ez a körzet frontövezetté vált. Itt szállásolták el a visz- szavonuló SS-kötelékeket. Az üzemeknek előírták, duplázzák meg termelékenységüket, hogy a Vörös Hadsereg érkezése előtt feldolgozzák a környék minden kitermelhető nyersanyagát. Ám maguk a hitleristák hiúsították meg uraik terveit. Fosztogatni kezdték a helyi lakosságot, betörtek a házakba, elrabolták az üzemi munkások javait. Teherautókon szállították el az épülő erőmű munkásainak ingóságait. Ugyanakkor falragaszokon jelent meg a parancs, amelynek értelmében minden férfi, 18-tól 60 éves korig, köteles bevonulni hátországi munkára, nyugatra, a Dunához. A munkások szétszéledtek, elbújtak- a vermekben, a környező falvakban és településeken. Az erőmű építkezésénél mindössze százötven férfi maradt, olyan szakemberek, akiket ideiglenesen mentesítettek a bevonulási kötelezettség alól. Az üzemek leálltak. A Vörös Hadsereg rohamosan közeledett! A hitleristák sietve kezdték elszállítani a raktárakban felhalmozódott késztermékeket. 120 vagon lisztet, korpát, búzát, 30 ezer üres zsákot vittek el a malomból, 160 vagon cukrot a selypi gyárból. Szerszámokat, anyagokat, ami a raktárakban volt, a németek pánikszerű sietséggel indítottak útnak a birodalomba. Az üzemek leszerelésére és a berendezések elszállítására kiadott parancsokat már nem lehetett teljesíteni, a szállítás szervezetlenül folyt, az elrabolt értékek berakásához nem volt elég' vagon. Az üzemekben maradt munkások szabotálták a hitleristák rendelkezéseit. A hitleristák elhatározták, hogy felrobbantják, megsemmisítik mindazt, amit már nem sikerül elszállítaniuk. Csakhogy azt hitték, hogy az utolsó védelmi vonalakon a német csapatok még fel tudják tartóztatni egy ideig a Vörös Hadsereget, és így további javakat vihetnek ki Magyarországról. A helyi nyilas vezetők is arra számítottak, hogy a Vörös Hadsereg Lőrinci és Selyp körzetébe december 20-nál hamarabb nem jut el. Az üzemek felrobbantását és a gyújtogatást december 19-re tervezték. Az I. M. Managarov altábornagy parancsnoksága alatt álló 53. hadsereg csapatai meghiúsították ezeket a számításokat. Ugyanis nem Hatvan felől törtek be ebbe a körzetbe, holott arról várták a szovjet csapatok támadását a fasiszta parancsnokság sebtében bevetett SS-tartalékai, hanem váratlanul átkarolták a körzetet, s a Rózsaszentmártoni ezektől az ipari üzemektől elválasztó hegyeken keresztül rontottak rá, ezzel egyidőben pedig nyugatról, Kökényes felől*hirtelen rajtaütöttek a hitleristák itt összpontosított haderőin'. Lőrincit és Selypet az öszes itt- levő üzemekkel együtt 1944. december 6-án szabadították' fel. A fasiszták csak a cukorgyárhoz tartozó központi anyagraktárai tudták felgyújtani (itt ötmillió pengő értékű anyagot őriztek ugyanennek a cégnek más vidékén elhelyezett üzemei részére), továbbá sikerült tönkretenniük a cementgyár elektromos erőművét.'Az antifasiszta érzülettel gyanúsított munkások nagy részét a sebtében menekülő hitleristák elhajtották,. és — mint itt beszélik — agyonlőtték. Az üzemek, a gyárak szinte épen maradtak. ★ Részlet a szerző Magyar Napló című művéből. P. Luknyickij, a II. világháború idején hazánkban volt haditudósító. A közölt részlet 1944. december 16-án kelt. A 75 esztendős Vasarely köszöntése Vásárhelyi Győző, akit a világ Vasarely néven ismer, 75 esztendővel ezelőtt született Pécsett, 1908 áprilisában. Budapesten végezte tanulmányait Bortnyik Sándornál 1928. és ’29. között, innen érkezett Párizsba, ahol kezdetben grafikával és illusztrációk készítésével foglalkozott. A tudományt hívta segítségül a piktúra megújításában; a XX. század mérnök-festője, aki a tudatosságot és az intuíciót egyaránt elsődlegesnek tartja. Vasarely életművének jelentősége abban áll, hogy helyesen mérte fel a képzőművészet új feladatát az opart és a kinetikus művészet általánossá tételében. Ez az általánosítás, a mű hiánytalan kiterjesztése többé 'nem illúzió, hanem az általa megálmodott „színes város” alapja. Ez a méretbeli növekedés megszünteti elgondolásában a táblakép egyeduralmát, a festészetet a környezetkultúrába integrálja, s ezzel lehetőségeit is bővíti. Ebben az újításban lelte meg szerepét, művészete. így lett világműhely a 60-as években. Elemzéssel kezdte pályafutását, olyan számbavétellel, mely minden izmus tanulságait feldolgozta azzal az igénnyel, hogy továbblépjen a fölösleges ismétlések és zsákutcák helyett. Ez igazolja teremtően bátor szellemiségét, vállalkozó kedvét, tehetségét. Mindez azonban nemcsak a képességből fakad, hanem mérlegelésének helyes prognózisából, az európai képzőművészet -időszerű feladatából, melyet elsőként érzékelt. Mérnöki, iparművészeti, építészeti festészet az övé, a rajz és a szinte természettudományos tudatosság. Vasarely műveinek az alaptörvéZebra (1938) (gyapjú szövött) (Fotó: MTI—KS) n/e. Képterveit egész team kivitelezi elsajátítható technológiával. Vasarply e kollektivizmussal megszüntette a festészet ösztönösségre épült legendáját, ' bár tech- nicizmusa nélkülözi a várossá növekedő színtér megálmodását. Kollázsaival, - zebra-tanulmányaival nagyon tudatosan készült a nyitásra a 30-as évek végén. Megjárta útját, s a laboratóriumi pontosság nem mond ellent friss képzelőereje szüntelen megújulásának, sőt igényli ezt a ' matematikai szabatosságé tervezést. Születésének 75. évfordulóján örömmel gondolunk arra, hogy miközben Vásárhelyi Győző — Vasarely neve fogalom lett, s művészete hat az egész világon, egész tábor folytatja, építi (Nádler István, Baska József, Schöf- fer Miklós, Nemcsics Antal és annyi más külföldi és magyar művész) azt a Színországot, melyet ő álmodott meg elsőként a világon a világnak. Vasarely hazájának adományozott műveinek sokaságából múzeumot alapított Pécsett és Budapesten. L. M. „Elégének a balettművészt...?“ Gondolatok egy üzbég regényről Az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben könyvkiadóink, folyóirataink egyre gyakrabban tekintenek ki a soknemzetiségű szovjet irodalom nem orosz mezőire, Szovjet- Közép-Ázsia azonban — az Ajtmatov-művekkel reprezentált Kirgizia kivételével — szinte még mindig „terra incognita” ebben a vonatkozásban. Így állt a dolog a közelmúltban az üzbég irodalommal is, amelyből tavalyig csak folyóiratok, lapok (többek között a Népújság!) közöltek néhány elbeszélést, s mindössze két re- géhy jelent meg (Gafur Gúlám: A gézengúz — 1975, Ajbek: Rózsáskert dalosa — 1978). Azóta az üzbég irodalom a szó szoros értelmében „berobbant” Magyarországra. A múlt évben jelent meg Timur Pulatov őrtornyok című, egyszerre öt terjedelmes kisregényt is tartalmazó kötete (ezt a Népújság 1982. július 24-i számában ismertettük), a Szovjet Irodalom idei, márciusi száma teljes egészébén e szovjetköztársaság irodalmának van szentelve (a kritika által igen kedvezően fogadott szerzőnknek ebben is van egy lírai hangvételű szép novellája), a Magvető Könyvkiadó jóvoltából most pedig egyik legújabb kisregényét, A bazár törzsvendégét is olvashatjuk magyar fordításban. Ebben az írásban Timur Pulatov érdekes világba vezeti az olvasót: bepillantást nyerhetünk a híres buharai bazárban működő feketézők zavaros üzleteibe, megismerkedhetünk a tisztességtelen vagyonszerzéssel foglalkozók űzelmeivel. Az egyes szám első személyben írott mű főhőse Ahun, a harmincöt éves korára már nyugdíjazott balett-táncos. A bazár mindennapos látogatója — törzsvendége. Mivel „Törzsvendég” címmel könyvet szándékozik írni a bazárról, ke- resztül-kasul bejárja a piacteret, figyeli a kereskedők színes, mozgalmas életét. (A tarka keleti atmoszféra hiteles rajzán kívül rengeteg filozófiai és lírai töltésű kitérő teszi rendkívül érzékletessé az olvasó számára a buharai kereskedők évszázadok során kialakult gondolkodás- módját, eszme- és érzelemvilágát.) Néhány kereskedővel kockázatos vállalkozásba kezd: „vonatrablást” készülnek végrehajtani. Ahunnak közben viszonya lesz eg/ tejesasszonnyal. (Érdekes moz- • zanat, hogy * már kiváló kereskedő hírében álló nagyapja is mindig erős vonzalmat érzett a tejesasszonyok iránt — ez a csaló kufárok világából a ..fehérség”, a tisztaság felé törekvés szimbóluma!) A nő életében a volt balettművész azonban csak közbeeső állomás, mielőtt elválna férjétől, hogy feleségül menjen a helybeli tanítóhoz: e viszonyra csupán szexuális gátlásainak feloldása céljából van szüksége. Ahun szerelmi légyott miatt lekési a tervezett akciót, mire a már amúgy is gyanakvó társai, miután megtalálják feljegyzéseit — melyekről azt hiszik, hogy az ügyészség számára készült — részeg kábulatukban furgonjával együtt felgyújtják ... Ennyi a krimi- és a szex- regény-mozzanatokat idéző, viszonylag vékony szálú cselekmény. Ám csupán keret ez a divatos szüzsé, melynek bonyolítása során Pulatov — ugyanúgy, ahogyan az őrtornyok egyik darabjában, Az érzelmes Alisában — a lélek elemzésének új eszközeit keresi. A kisregény egy skrupulózus, kegyetlenül igazmondó lélektani analízis kísérlete. A cselekményt a realitás világából az „álmok’,’ az asszociációk, a képzelet és emlékek világába, vagyis a tudatalatti területére tett kirándulások váltják , fel, amelyek arra kellenek a szerzőnek, hogy a hős személyiségének szerkezetét fejlődésében szemlélje. Ahun lelke mélyén szinte öntudatlanul ott él a saját sorsával, jellemével való elégedetlenség érzése, hiszen egész élete üres, hamis. Ezért is indul el minduntalan az „álmok”, a fantázia és az ifjúkori emlékek világába. Tartalmatlan, sekélyes világát annak az Ahunnak a szemével látjuk, aki a lelki megvilágosodás perceiben kívülről szemléli önmagát. Lapról lapra bontakozik ki előttünk a főhős emberi drámája: az eredetileg tehetséges balett-táncos egyszer lehet, hogy maga sem vette észre — a létezést választotta az élet helyett, a nyugodt és végső soron felelőtlen létezést. Az olvasó lehetősége és kötelessége, hogy elgondolkozzék: vajon miért történik ilyesmi, és nem eshet-e meg vele is ugyanez? ... A magyar kiadás címlapjáról fej mered az olvasóra, háttérberf fekete alapon lángokat idéző vörös ujj. A borító belsején egyetlen sejtelmes mondat: „Elégették a balettművészt.,.?” Aki ezek alapján vérfagyasztó krimit sejtve vásárolja mag a könyvet, ne tegye le az első lapok után. Nem fogja megbánni. (Rakéta Regénytár) Zahemszky László Vasarelyportré
