Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

10. < NÉPÚJSÁG, 1983. április 3., vasárnap A NAGYVILÁGBÓL — ÉRDEKESSÉGEK A NAGYVILÁGBÓL — ÉRDEKESSÉGEK — A NAGYVILÁGBÓL — ÉRDEKESSÉGEK NYUSZI VAGY TOJÄS? Húsvét közeledvén színes képössze­állításunk élére természetesen egy kis nyuszi képét akartuk tenni, de hamarjában egyetlen tapsifüles fotóját sem leltük a szerkesztőség archívumában. Úgyhogy megmaradtunk a másik húsvéti szimbólumnál: a tojásnál. Persze akadhat férfi olvasóink között esetleg olyan, aki úgy véli, hogy a jókora csokoládétojások helyett inkább a köztük ücsörgő ifjú hölgyet fogadná el ünnepi ajándékként... Már próbaútját is megtette az Airship Industries nevű brit társaság „Skyship 500” elnevezésű kormányozható léghajója Párizs fölött (lent balra az Eiffel-torony). A brit társaság azzal a kéréssel fordult a francia hatóságokhoz, hogy légha­jójával rendszeres járatot, egyfajta „légitaxit” indíthasson Párizs két távol fekvő nemzetközi repülőtere, a Charles de Gaulle (Roissy) és Orly között. A megközelítőleg 100 kilo­méter óra sebességgel haladó léghajó a tervek szerint egy­szerre tíz utast szállítana A tavasz az öltözködésben is mindig új, s új ötletek ser­kentője. Nézzük meg példá­ul ezt az egyszerű, minden­napi viseletre kiválóan al­kalmas londoni ruhakölte­ményt, a Zandra Ghodes cég egyik ngári ajánlatát. Tö­mött buszra, bevásárláshoz, vagy munkaruhának különö­sen alkalmas A képünkön látható fiatal­ember, a Coventry-i Richard Green nem akármilyen ered­ménnyel végzett el egy ti­zennyolc hónapos állami mű­szaki vezető tanfolyamot: maga Margaret Thatcher kormányfő nyújtotta át aki­váló képesítéséért járó em­lékérmet (képünkön). A di­cső eredményt egyetlen „ap­ró” bosszúság árnyékolja be: az tudniillik, hogy a gazda­sági gondokkal küzdő Nagy- Britanniában Richard Green azóta sem tudott álláshoz jutni. Igaz, emlékérmét bár­mikor becsaphatja a zaciba... A képünkön látható sakk­robotot Hongkongban gyár­tották és már saját maga teszi meg lépéseit, miután érzékelőivel észlelte ellenfele húzását Áldás vagy csapás az olaj! Alig több mint két évti- erőd helyreállítását: a felleg- zeddel ezelőtt a Eerzsa-öböl vár egyike annak a néhány arab partjai menten fekvő régi épületnek, amely még hét kis sejkség gazdaságának megmaradt Abu Dhabi szige- alapja a datolya, a hajóépí- tén. Szó van arról is. hogy tés, a halászat és a kereske- Dubaiban restaurálják az delem volt. Hét éve a két- öreg, máladozó széltornyokat, százötvenezer beduin egyhar. ezeket a kupolaszerű, érde- mada még nomád életmódot kés épületeket, amelyek egy. fölytatott a végeláthatatlan, koron a lakóházakba „vezet- tikkasztó sivatagban. ték be" a szél húsét a 45— Húsz év alatt — azóta, 50 fokos nyári hőség enyhí- hogy az olajkutak önteni tésére. (Ma mór szinte min- kezdték a „fekete aranyat” den épület, még a mecsetek — gyökeresen megváltozott is légkondicionáltak.) az élet az Egyesült Arab A hagyományok legfőbb Emírségek néven ismert hét őre az iszlám bíróság. A sejkségben. Azokat a körze­teket, amelyeket néhány esz­tendővel ezelőtt csak terep­járókkal lehetett megközelí­teni, most a sivatagon ke­resztül, a barázdált gránit­hegyek között futó négysá­vos utak kötik össze. A be­duinok többsége ma már ultramodern házakban él. Szállodák, hivatali épületek, felhőkarcolók, kórházak, is­kolák, repülőterek minde­nütt — na és az olajkutakat jelző égő gázcsóvák. A hét sejkségből álló államszövet­ség a külföldi befektetők és munkások mekkája lett. Az 18—20 milliárd dollá­ros olajjövedélem áldása ta­gadhatatlan, ám a gyors technikai fejlődéssel járó életmódváltozás aggodalmat vált ki, különösen az ural­kodó rétegekben. A külföldiek beáramlása, az idegen élet­stílus, a nyugati eszmék be­hatolása megfosztja a benn­szülötteket kultúrájuktól, egyszersmind robbanással fe­nyegeti az iszlám feudális hagyományokra épülő állam­rendet. Hivatalalos törekvéssé vált ezért a benszülöttek el"zige- tejése-a külföldiektől, s első­sorban politikai szempontok irányítják a hagyományok megőrzésére irányuló törek- - véseket. A gazdagabb réte­gek nyomatékosan ragasz­kodnak a solymászat és a teveversenyek tradíciójához. Abu Dhabi sejkség uralko­dója, az Egyesült Arab Emírségek államfője elren­delte a nemzedékek óta di­nasztiája tulajdonában lévő legfőbb büntetés meg ma is a nyilvános kivégzés. Az al­koholfogyasztás iszlám tilal­mát megsértő hívőket ugyan­csak . nyilvánosan megkorbá­csolják. A sivatagi emírségek gaz­dasága virágzik, az olajpénz még jócskán megtörni a kasszákat. ,,Nézem ezeket a csodálatos városokat, és azt kérdezem, mi történik majd, ha már mindent felépítettek, amit csak tudtak? Mi lesz, ha egyszer kiszáradnak a ku­tak?" — kérdezi egy nyuga­ti látogató. A nyerészkedő külföldi üzletemberek és az egymásra még mindig félté- kenykedő emírségek uralko­dói értelmetlen, ám rendkí­vül költséges presztízsberu­házásokba is belevágnak. Az öböl partján négy szu­permodern légikikötőt épí­tettek fel, kettő ezek közül napi két-három járatot bo­nyolít csak le. Az olajárak esése máris kihat az emírségek bevételei­re, de szakértők szerint pá­nikra nincs ok. Vannak, akik egyenesen áldásnak tekintik a gazdasági növekedés lelas­sulását, mondván, hogy a megtorpanás a gyorsan szer­zett gazdaság hátrányaira figyelmezteti majd a kormá­nyokat, s meggondoltabb, az olajnélkűli jövőbe tekintő tervezésre készteti őket. összeállította: Pilisy Elemér A Húsvét-szig A „szent emberek” — egykor varázserőt tulajdonítottak ne- Egy kőóriás megmozdításához 180 ember izomerejére van kik — arccal a tenger felé szükség K ét és fél évszázada próbálják megfej­teni a Húsvét-sziget rejté­lyeit, expedíciók tucatjai ás­ták fel földjét, etnográfusok és archeológusok vitatkoz­nak róla. Egy francia kuta­tó így fogalmazott: ha az ókori Athént találnánk meg az Antarktisz jege alatt, azt is könnyebben megma­gyarázhatnánk, mint a Hús­vét-sziget emberformájú kő­szobrainak eredetét és ren­deltetését. A Világ Köldöke A magányos sziget tovább őrzi tehát titkait, hiszen még pontos nevét sem tud­juk a- száztizennyolc négy- zetkilométérnyi földterület­nek. (összehasonlításkép­pen: négy és félszer kisebb, mint Budapest.) A térké­pen szereplő elnevezés Rog- geveen, holland kapitány­tól származik, aki 1722 hús- vétján fedezte fe az euró­paiak által még nem ismert szigetet. Az akkor ott élő bennszülöttek szigetüket Rapanuinak hívták, de a tudományos kutatók nem hi­szik, hogy ez lenne az ősi neve. A mondák szerint az ott lakók a Világ Köldökének nevezték földjüket. Más el­beszélések szerint az Ég Ha­tára a legrégebbi elneve­zés, amellyel a szigetet il­lették. Az ősi nevek mögött a szigeten lakók elhagyatoltsá- gának érzése húzódik meg. A dél-amerikai kontinens olyan messzire fekszik a Húsvét-szigettől, mint Íror­szág Kanadától. Kik faragták a hatalmas kőszobrokat, mi volt a je­lentése a sziklákra vésett „madárember” alakoknak, mire szolgáltak a barlangla­birintusok? Thor Heyerdahl, a neves norvég kutató már a második világháború előtt, majd nemsokkal utána és az ötvenes évek közepén több utazást szervezett a térségbe, így a Húsvét-szi- getre is. Ezek sorában talán a legkiemelkedőbb, a híres Kon-Tiki expedíció — a norvég tudós egy balsafa tutajjal jutott Peruból az óceáni szigetvilágba —, ez­zel Heyerdahl bizonyítani kívánta, hogy a több ezer- csendes-óceáni sziget az ameijkai kontinens felől né­pesült be. „A jövő emlékei” A norvég kutató szerint a Húsvét-sziget első beván­dorlói időszámításunk sze­rint körülbelül 400 táján ér­keztek a dél-amerikai Peru­ból: Kon-Tiki és vele együtt menekülő hívei. Ok terem­tették a hatalmas vulkáni tufából faragott szobrokat és ezek fő alakjait. Évszá­zadokkal később — az ez­redforduló után — jöttek az újabb bevándorlók Ko­lumbiából. Heyerdahlnak né­zete elfogadtatásáért két év­tizedes kemény küzdelmet kellett vívnia azokkal a tu­dósokkal szemben, akik a régi elmélet híveként azt vallották, hogy Polinézia és a Húsvét-s'ziget csakis Ázsia felől népesülhetett be. Heyerdahl kutatásainak egyik legvitatottabb pontja: hogyan faraghatták ki és ál­líthatták helyükre a 10—20 tonnás — a legnagyobb 50 tonnás — szobrokat a kez­detleges eszközökkel és a vi­szonylag kis számú lakos­ság segítségével. Erich von Danikén svájci „múltbalá- tó” a nálunk is bemutatott „A jövő emlékei” című filmjében többek között azt állítja, hogy földöntúli lé­nyek alkották a hatalmas kőkolosszusokat. Danikén azonban „elfelejtette” meg­mutatni a mozinézőknek a Húsvét-szigeten található kőfejtőt, ahol még ma is lát­hatóak a félig kész szob­rok. Heyerdahl bebizonyítot­ta, hogy viszonylag egysze­rű emelőszerkezettel 180 ember izomereje elegendő egy kőóriás mozgatásához. További kérdés: miért hagyták abba az ismeretlen szobrászok munkájukat? A legendák szerint több mint .500 évvel ezelőtt háborús­kodás tört ki a „hosszúfü- lűek és a „rövidfüluek” kö­zött. Az elnevezés onnan származik, hogy az egyik törzs kultikus okokból mes­terségesen — fa- és kagy- lópeckek segítségével — megnyújtotta fülkagyló­ját. A harcban a „rövidfü- lűek” győztek, de a küzde­lem egyúttal az addig vi­rágzó kultúra leáldozását is jelentette. A „szent embere­ket” ábrázoló kőszobrok fa­ragása abbamaradt. A fele­dés homályába merült az ősi írás és a sziklarajzok je­lentése is. Bennszülött puccskísérlet A holland tengerészek 1722 húsvétján kőkorszakbe­li állapotokat találtak itt. Utánuk spanyol, angol, francia, amerikai tengeré­szek és perui rabszolgake­reskedők szálltak partra. Ez utóbbiak ezer embert vittek el guano kibányászására a Dél-Amerikához közeleső szigetekre. A behurcolt be­tegségek tucatjával szedték áldozataikat. így történhe- hetett, hogy a századfordu­lóra alig százan maradtak a szigeten. A Húsvét-szige- tet végül is Chile annektálta 1888-ban. A huszadik század, a tu­dományos technikai forra­dalom jóllehet megwiltoztat- ta a körülbelül kétezer bennszülött életét, ám a nagy távolság legyőzése nem sikerült maradéktala­nul. Hetente egy repülőgép érkezik Chiléből, de ez is csak tranzitóllomásnak hasz­nálja a Húsvét-szigetet. Évente egy hajó köt ki, amely építőanyagot, gyógy­szert, Diesel-olajat és .egyéb felszerelést hoz magával. A szigeten a fő közlekedési eszköz még ma is a ló, a néhány tucat gépkocsi rend­szám nélkül közlekedik. A nagy ritkán bdavetődő turis­ta hajók igazi szenzáció számba mennek. Mindez igazán nem je­lent erős kötődést Chiléhez. Többek között ezért is tör­ténhetett meg, hogy a hat­vanas évek elején a benn­szülöttek „puccskísérletet” hajtottak végre. El szerették volna érni, hogy szigetük Francia Polinéziához tartoz­zon, hiszen Dél-Ameriká­hoz nem sok közük van. Az akkori chilei kormány egy kisebb hadihajót és 40 ka­tonát küldött a Húsvét-szi- getre, akik egy puskalövés nélkül „leverték” a lázadást. g- }■ P■

Next

/
Thumbnails
Contents