Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-29 / 100. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 29., péntek 3. A május elsejei népünnepélyeken nem hiányoznak a májusfák, amelyeket Magyarországon már a XVI. században is biztosan ismertek. A felvonulások után majálisokon pihenünk meg — e közös kirándulások ugyancsak régóta szokásban voltak. A nép kezdte, de már a XVIII. század végétöl főúri körökben is elterjedt a májusi kirándulás. József nádor például már hagyományt folytatott, amikor 1195-től, nádorrá választásától minden évben nagy mulatságot rendezett május örömére. Május elsejéink azonban mégsem ezekből a szép szokásokból származtatandók. A Népszava, amely' akkor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elődjének, a Magyarországi Általános Munkáspártnak hivatalos közlönyeként jelent meg. a II. Internacionálé Párizsban 1889. júliusában megnyílt kongresszusának határozatairól beszámolva jelentette: ..A magyarországi munkások legszélesebb köreiben mozgalom bontakozik ki, amely a párizsi nemzetközi mozgalom határozataihoz al- kalmazkodva arra irányul, hogy 1890. május elseje nemzetközi munkás-ünnepnek tartassák. Ezen május elsejének az a célja, hogy a nyolcórai munkaidő behozatala érdekében az ösz- szes munkások általános tüntetést rendezzenek. Felhívjuk az olvasókat és az elvtársakat, hogy gondolkozzanak, mi mórion lehetne ehhez a nemzetközi kinyi- 'atkozáshoz csatlakozni .. A nemzetközi kinyilatkoztatásra a II. Internacionálé kongresszusán a francia Raymond Lavigne tett javaslatot. „Egy meghatározott Májusok időpontban" szervezendő „nagy nemzetközi tüntetésről" szólt, hozzátéve, hogy mert „az Amerikai Munkásszövetség 1888 decemberében Saint-Louisban megtartott kongresszusán már elhatározta, hogy hasonló tüntetést rendez, ezt a napot választottuk a nemzetközi munkásmegmozdulás számára". A határozat meghatározott szociális követelések — mindenekelőtt a nyolcórás munkaidő bevezetésének — kivívására, egyszeri alkalomra rendezendő tüntetésről szólt. Nem került szóba a luccai munkások 1531. május elsején vérbe fojtott bérmozgalmának emléke, amiből pedig sokan mindmáig származtatják a nemzetközi proletariátus harci ünnepét. Viszont — bár nyílt utalás nem történt rá — a történelmi nevezetességű párizsi munkáskongresszuson a határozatot megszavazó küldöttek, köztük a magyar proletárok képviseletében Frankel Leó, Ihrlinger Antal, nagyon jól ismerték annak a döntésnek a hátterét, amely az Amerikai Munkásszövetséget az 1890. május elsején megtartandó tüntetés meghirdetésére késztette. 1886. május elsején ugyanis az amerikai munkásság általános sztrájkkal és tüntetésekkel harcolt a nyolcórás munkanapért, s ezt a tüntetést a tőkések, az állami és ' magánrendőrségük segítségével vérbe fojtották. A Népszava szűkszavú közleménye nagy visszhangot keltett az olvasók körében. Akkoriban még 12— 14 órát robotolt az üzemek; a gyárak modern, de az ókoriaknál alig kedvezőbb helyzetben levő „rabszolgája”. A munkáslap decemberben már vezércikkben foglalkozott a következő esztendő május elsejei akciójának előkészítésével. Remete László, aki pompás kötetben gyűjtötte ösz- sze május elseje irodalmát és újságanyagát, meggyőzően bizonyítja: ez a magyar munkás adott a világon először hangot annak a gondolatnak, hogy az év tavaszt jellemző, hónapjának első napja visszatérő, minden esztendőben és mindenütt megünneplendő munkásnap legyen. Az ismeretlen munkás előre látta az 1890-es megmozdulásoknak sikerét, amely a szociáldemokratákat szerte a világon arra késztette, hogy 1891-ben is megismételjék -az 1890-es nemzetközi akciónapot, a II. Internacionálét pedig arra, hogy brüsszeli kongresz- szusán (1891. augusztus 16— 22.) határozatban rögzítse: május elseje valamennyi országban a munkások évenként megújuló egységes tüntetésének napja. Az első magyar május elsejék — akárcsak a későbbi, mindenekelőtt a Horthy- fasizmus időszakában megtartott megmozdulások — mindennél bizonyítóbb erővel mutatják, hogy harci napra és nem a „kikelet köszöntésére” ébredtek a dolgozók ezeken az ünnepi reggeleken. A városligeti Arena előtti téren 1890-ben tízezrek vettek részt a központi nagygyűlésen. s hasonlókat szerveztek országszerte. A következő év május elsejéjén már vér folyt: a városon és falun a hatósági tilalommal dacolva tartották meg a munkaszünetet a dolgozók. Orosházán a munkásegylet új zászlaját — még a polgári forradalom jelszavait: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hímezték rá — a szolgabíró elkobozta, az egylet vezetőit tömlöcbe vetette. A zászlójukért és vezetőikért tüntető tömeget a csendőrség sortűzzel verte szét. Csaknem kétszázan sebesültek meg. Másnap pedig, Békéscsabán a csend- őrség ugyancsak sortűzzel fogadta a főszolgabírói hivatal előtt összegyűlt földmunkásokat. Egy munkás életét vesztette, sokan megsebesültek. A gyulai, szőre- gi, csorvási, eleid, medgyes- bodzási, nagykamarás! tüntetéseket a kormány csak a katonaság bevetésével tudta elfojtani. A Népszava 1891. július 3-án megjelent számában található a Jankai névvel jegyzett, népdalszerű vers sokatmondóan mutatja, milyen hatalmas elnyomógépezettel szemben harcolt a munkásság jogaiért: Orosháza, Békéscsaba, Bat- tonya, Kormányozzon már most zsandár, katona. Inkább éhen haltál volna magyarom, Nem tenné rád vaskezét a hatalom .. A munkásosztály nemzetközi ünnepének hagyományai és a régi népszokások egységbe olvadtak és olvadnak ma a népi Magyarország május elsejéin. A dolgozó emberiség és a természet megújulásának, legyőzhetetlen erejének jelképei jellemzik a mi gyönyörű ünnepünket, (P.l.) KIVÁLÓ MUNKÁÉRT KITÜNTETÉST KAPTAK Jó közérzet, pontos munka... Felszabadulásunk 38. évfordulója alkalmából megyénk dolgozói közül is többen vehették át a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Közülük kettővel beszélgettünk. — Április 1-re invitált a meghívó a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumba — kezdi a beszélgetést Liktor László, a 4-es számú Volán Vállalat esztergályosa. — Őszintén szólva, azt hittem, hogy valami tréfáról van szó. Harminchárom éve dolgozom, ezalatt jutalmat is kaptam már néhányszor, de erre a megtiszteltetésre nem számítottam ... Nagyon örültem a kitüntetésnek. Miközben bemutatja munkahelyét, a telepfenntartási üzemet, megtudhatjuk tőle, hogy 1953-tól van a vállalatnál, amely akkor még a TE- FU nevet viselte. Ózdon szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt, de a katonaság után visszajött szülővárosába. — Véletlenül kerültem ide — mondja. — Egy gépkocsivezető barátom, kivel együtt szereltünk le, kért, hogy kísérjem be a személyzeti osztályra, felvételre. Ott megkérdezték tőlem, hogy nem jönnék-e át, mert van hely. Akkor döntöttem el, hogy élek a lehetőséggel, már csak azért is, hisz tősgyökeres egri vagyok. — Miért nem választott inkább egy ipari üzemet? Ott több lehetősége adódna a munka fortélyainak művelésére ... Szerintem ilyen sokrétű feladatot nem kapnánk sehol. Naponta négy-ötféle alkatrészt készítünk. Azokat pótoljuk, amelyek meghibásodnak. — Vezetői elmondták, hogy ezüst fokozatú kiváló újító. Melyik „találmányára” a legbüszkébb? — Régi, levegőtermelő kompresszorainkhoz nem tudtunk dugattyúkat vásárolni. Megrendelésre fél év késéssel szállították. A művezetőmmel kidolgoztunk egy mintát. Kézzel öntöttük a dugattyút, aztán már „csak” ki kellett esztergálni... így megoldódott a gond. Az üzemrészben közel húsz forgácsológépet láthatunk. S amikor Liktor László elmondja, annak idején, amikor ő kezdte a munkát, csak hárman voltak esztergályosok, három esztergapadra. Most harmincán vannak. A fiatalok talán már csak a múzeumban láthatnak olyan régi típusú, laposszíj-meghaj- tásos esztergát, amelyen kezdte a szakmát. Jelentősen megváltozott itt minden. Csupán a jó közösségi szellem változatlan. Némiképp ezt bizonyítják a műhelyablakok zöldellő virágai is. — Nem mindegy, hogy milyen körülmények között töltjük el a munkaidőt. A családias légkör, a virágok, a baráti társaság biztosítja számunkra a jó hangulatot, a kiegyensúlyozottságot, a pontos munkát. S hogy becsülettel dolgozunk, ezt jelzi az is, hogy szocialista brigádunk ez évben másodszor nyerte el az arany fokozatot. Egyébként hosszú ideig a kollektíva vezetője voltam, majd megválasztottak az üzem szakszervezeti főbizalmijának. Szeretettel beszél a családjáról. Felesége műhelyírnok a vállalatnál. Három gyermeke közül fia autószerelő a Finomszerelvénygyárban. lányai az ÉMÁSZ-nál, illetve a Csepel Autógyár egri gyárában helyezkedtek el. A legkisebb tagja az Eger SE NB H-es női röplabda-csapatának. így érthető, hogy szívesen jár ki a meccseire. De mint nagypapa, négy unokájára is sok időt fordít. — A hét végén a hobbi- telkein krumplit ültettünk a gyerekekkel. Jó kikapcsolódás ez számunkra. Nem is Liktor László: „Véletlenül kerültem ehhez a vállalathoz” beszélve a haszonról, mert az 5200 forintos fizetésem mellett jól jön az a kis zöldség, gyümölcs a háztartásunkban, amelyet termesztünk ... Ezentúl másra nem is nagyon jut időm. Kovács Imréné, a Lenin úti ABC-áruház eladója, a belkereskedelmi miniszter kitüntetését vehette át. S mint megtudtuk, még csak hét éve dolgozik ebben az üzletben. — Előtte Abádszalókon egy „egyszemélyes” élelmiszerboltot vezettem — mondja. — Kereskedőcsaládból származom, és édesanyám betegsége után „örököltem” azt a kis boltot, aztán Egerbe költöztünk. Azóta vagyok ebben a belvárosi üzletben, ahol tizenhat kollégám is van. — Falun vagy városban jobb-e az eladó sorsa? — Abádszalókon minden vásárlót ismertem. Kellett hozzá egy kis idő, míg megbarátkoztam az itteniekkel. Egy kicsit ingerlékenyebbek az egri vevők, de összességében nincs nagy különbség. Sőt, megfigyeléseim szerint az utóbbi időben az itteniek nyugodtabbak, mint régen. Ha például sokan vannak, megértőbben viselkednek a sorban, a pult vagy a pénztár előtt. — ön jó vásárlónak tartja magát? — Bárcsak mindenki ilyen Kovács Imréné: „Nem köny- nyű kenyér a miénk” (Fotó: Tóth Gizella) lenne. Én nem háborgók, ha egy másik boltban vásárolva nem kapok meg valamit. Ha pedig látom, hogy fáradt a kiszolgáló — s ez hét végén a nagy forgalom miatt, azt hiszem érthető is —, nem teszek neki szemrehányást, mert tudom, hogy „nem könnyű kenyér” a miénk. — Hosszú órákat kell itt talpon lenniük. Nem egy kereskedőnek visszeres a lába emiatt. Nem gondolt arra, hogy máshol helyezkedik el? — Nem tudnám elképzelni, hogy mást csináljak. Jó érzés emberekkel foglalkozni. Segíteni nekik a vásárlásban. S még jobb azt mondani, ha keresnek valamit: van, tessék parancsolni. Sajnos nem tudjuk kielégíteni mindenkinek az igényét, sokszor amiatt, hogy szállító partnereink kevesebb árut hoznak, mint amennyit kérünk. — Szakszervezeti bizalmi, tevékenykedik a pártalap- szervezetben, s tagja vállalata kétszeres kiváló brigádjának is. Munka után bizonyára fáradtan tér haza? — Dehogy ... Nem tudok leülni sehol sem. Főzök, mosok, takarítok. Igaz, néha szakközépiskolás lányom és férjem is segít. Mindig találok magamnak elfoglaltságot ... Otthon is, az üzletben is jól érzem magam. A kitüntetést, azt hiszem, a harmonikus munkahelyi és családi életemnek, a kollektív munkának köszönhetem. Homa János Korszerűsítik mátraderecskei gyárat Osztrák gyártmányú pántoló berendezés segítségével állítják össze a mályi gyárban a Poroton falazóelem egységrakományát (Laczó József felv.) IIPP *mí!ífí/í Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat kollektívája, vezetői életszínvonal-politikai feladatnak tekintik a lakás- program megvalósításának a rájuk eső részét. Mátó Gyula, a vállalat termelési osztályának vezetője, Novák József, a tervgazdasági osztály vezetője, valamint Kiss Zoltán, az anyaggazdasági és áruforgalmazási osztály vezetője a vállalat központjában, Mályiban adott tájékoztatást a három megyében — Borsod, Heves és Szabolcs — levő gyáraikban folytatott tevékenységükről. Eszerint a múlt évben a termékfejlesztés mellett is teljesítette a vállalat termelési tervét, összesen 269,3 millió darab kisméretű téglaegységnek megfelelő, különböző falazóanyagot és 10,2 millió darab tetőfedő cserepet gyártottak 524,8 millió forint értékben. Az idén — éppen a lakossági igények jobb kielégítése érdekében — 10 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő falazóanyaggal többet készítenek. Az utóbbi három évben nagy gondot fordítottak a termékfejlesztésre, ami a technológia fejlesztésével jár együtt. A B—30 jelű üreges tégla mellett, már programszerűen gyártják az Uniform falazóidomot és legújabb terméküket, a számos előnyös tulajdonsággal rendelkező Poroton falazóelemet, amelyből akár egy nap alatt is felépíthető egy családi ház. A múlt évben a tervezettől magasabb volt a vállalat selejtaránya. Az elszállított termékmennyiség 1,27 százalékával voltak elégedetlenek a megrendelők, végül a jogos reklamáció mindössze 0,54 százalékra csökkent. Ez is tetemes költség, hiszen közel 10 millió forintról van szó. Ezért az idén több intézkedést foganatosítanak a minőség javítása érdekében. Első helyen áll a műszaki fejlesztés annak érdekében is, hogy a hagyományos, nehéz fizikai munkát csökkentsék, hogy korszerű technológiával, jobb minőségű terméket állítsanak elő. így az idén tovább nő az alagútkemen- cékben kiégetett termékek aránya. Megszigorították a gyárakban történő válogatást is annak érdekében, hogy a még értékesíthető termék — féltégla — se menjen veszendőbe. Az idei 587 millió forintos termelési értékterv teljesítése mellett fontos feladatuk az energiával való takarékosság. Jellemző, hogy amíg 1978-ban 76, a múlt évben 175,9 millió forintot fordítottak a gyártáshoz szükséges szénre és földgázra, az idén pedig már 198,8 millió forint energia- költséggell számolnak. A külön intézkedési tervben rögzített feladatok megvalósításával az idén 4 millió forintos megtakarítást akarnak elérni e téren. Nagymértékben számítanak a szocialista munkaverseny és az újítómozgalom segítségére is. Eléggé elhasználódott állapotban van a vállalat állóeszköz-állománya. A múlt évben technológiai fejlesztésre 90 millió forintot fordítottak, amely elsősorban az új termékek gyártásával van kapcsolatban. Az idén 72 millió forint értékű feladatot valósítanak meg a mátraderecskei gyár korszerűsítése kapcsán, ahol a tüzelőolajról a földgáz használatára térnek át. Ebben a gyárban készül a tetőfedő- és a gerinccserép. Jóváhagyásra vár a putnoki téglagyárban egy korszerű, új üzem kialakítása, ahol a kisméretű tégla mellett a B—30 jelű üreges téglát készítik majd. Ma már szinte köztudott, hogy az állami költségvetésből 35 százalék támogatás jut az építőanyagra, vagyis — ahogy mondják —, a vevő két téglát fizet ki és hármat kap. Ez a tény nagymértékben fenntartja, javítja az építési kedvet. Bármelyik építkezési módot is vesszük figyelembe, az építtetők eleve számolnak az anyagbeszerzés, a szállítás nehézségeivel, problémáival. Bizonyos értelemben mi magunk is nehezítjük dolgunkat, amikor a hagyományos anyagokhoz ragaszkodunk mindenáron, holott — a szakemberek a megmondhatói —, ma már több olyan új terméket kínálnak a téglagyárak, amelyek számos előnnyel járnak. Az építészek szerint például egy-egy családi házhoz csak 18—20 százalékban kellene a hagyományos, kisméretű téglát felhasználni, njivel a rendelkezésre álló, új falazóelemek — idomok, belső válaszfalak, födémbéléstestek — használata nagymértékben meggyorsítja az építkezést. Sok esetben kerül a hiánycikklistára néhány fontos építőanyag, nem mindig megfelelő a termékek minősége, az újak esetén pedig nem kapunk elég tájékoztatást, útmutatást a célszerű felhasználásukhoz. A termelővállalat igyekszik ezen változtatni, javítani. Jó munkakapcsolatokra törekszik a szállító és az értékesítő vállalatokkal,_ rendszeres és közös ellenőrzéseket tartanak, új termékeik célszerű felhasználását pedig prospektusokkal propagálják. Oravec Janos
