Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-27 / 98. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 27., szerda TELEFONHÍVÁSRA IS Könyvtár a hegyen Kezdődik a szív- küldi... A lépcsővel szemben levő ajtón ott a tábla: Könyvtár és stúdió. Szokatlan párosítás. Kíváncsivá tesz mindenkit. Ide be kell kopogtatni. Belülre kerülve kis csalódás éri a nézelődőt. Ügy képzelte, hogy hatalmas terembe kerül majd, amelynek falai mentén a meny- nyezetig érő könyvespolcok sorakoznak. Középen asztalok, azok mellett elmélyed- ten olvasó nők és férfiak. Az egyik oldalon pedig egy kisebb ajtó, bizonyára párnázott, rajta a felirat: Stúdió. És egy üvegtáblás lámpa: Csendet kérünk, felvétel ! A valóság nem ez. Ettől sokkal szerényebb. Pedig a hely sokat ígérőén impozáns: Állami Gyógyintézet, Mátraháza. Ma már úgy is mondják: szanatórium. Ha cseng a telefon Wohlmuth Lászlóné nyúl a kagyló után, ha megszólal a telefoncsengő. Arra gondol, valamelyik kórteremből hívják, mert_ szeretnének könyvet kérni. De előfordul, hogy a szociális nővért, Tóth Saroltát keresik. Kettőjük asztala egymással szemben áll az elég picinyke helyiségben. A mögöttük levő szo- bácska a stúdió. Ennek a felszerelése lehetővé teszi, hogy lemezeket játsszanak le, verseket mondjanak el, irodalmi összeállítást sugározzanak. A termekben mindenki az ágyán fekve hallgathatja a műsort. — Ez pedig a könyvtár — mutatja az oldalt nyíló szobát Wohlmuth Lászlóné. —1 Nem nagy, eléggé zsúfolt, mert több mint tízezer kötetet kellett itt elhelyeznem. A könyvek pontos rendben, fegyelmezetten várják, hogy leemeljék őket. — Itt folyik a kölcsönzés — áll meg a kis ablak előtt a könyvtáros és kul(Fotó: Köhidi Imre) túrós. — Általában a déli órákban jönnek ide a betegek. De bármikor magam is szívesen felkeresem azokat, akiknek feküdniük kell. Viszem a katalógust, abból választhatnak, vagy én ajánlok olvasnivalót. Kint kopogtatnak. Mintha „megrendelésre” jönne az első kölcsönző. Aztán kiderül: — A szociális nővért keresem, mert nem küldték ide a nyugdíjamat, azt kellene intézni. Tóth Sarolta máris jegyzi a szükséges adatokat. Főként az újdonságok A középkorú hölgy közli, ő most érkezett az intézetbe nemrég. Könyvet szeretne. Hogy milyet? — Azokat a pöttyes regényeket szeretem — válaszolja —, azok olyan jó olvasmányok. Idősebb férfi a hóna alól húzza elő a könyveket. — Mit tud nekem adni, Marikám? Én, már szinte mindent elolvastam itt. Két éve vagyok az intézetben. Valami jó kalandosat nézzen nekem. A fekete dosz- sziét. Egy másik férfi azt mondja, neki teljesen mindegy, mit visz el, fontos, hogy könyv legyen. Olvasnivaló. Hadd teljen az idő. — Kezicsókolom, én ezeket a dalokat szeretném, ha közvetítenék, de mindet holnap, mert holnapután utazom haza. Majdnem húsz címből álló listát tesz le az asztalra. Amikor egy kis szünet áll be, megkérdezem: — Tud-e itt pedagógiai munkát végezni a betegek között? — Igyekszem. Van, amikor a meséskönyvvel kezdjük, aztán eljutunk Mó- riczig. Attól függ, mennyi ideig tartózkodik itt az illető és hozott-e magával olvasói szokásokat. — Mennyire tudja bővíteni a könyvtárt? — Évente tízezer forintos kerettel rendelkezem. Ebből főként az újdonságokat veszem meg. Sajnos, helyem se nagyon van a könyveknek. Hogy mióta csinálja? Régen, mondja kitérően. Belém villan: évek felől érdeklődni egy asszonynál? ... Minden a betegért Mátraháza, Kékestető és Párád gyógyintézetei tartoznak dr. Nagy György főigazgató-főorvos irányítása alá. Nálunk minden a gyógyítást szolgálja, így a könyvtár is — magyarázza. — Ha nem is közvetlenül, de közvetve. Nem mindegy, milyen a beteg általános hangulata, pszichés állapota. Ezért törődünk a könyvtárral is. — A költségvetés arányaiban ez nem tehet ki nagyobb összeget, jól gondolom? — Arányaiban nem, de abszolút számban nem csekélység. Az összeget minden évben rendelkezésre bocsátjuk. — Lehet-e javítani valamit a könyvtár elhelyezésén? — Egyelőre nem. Nincs helyünk. Eredetileg sokkal kevesebb beteg elhelyezését tervezték az intézetben, tehát ebből is látszik, hogy a négyzetméterekkel gondjaink vannak. Ha majd megtörténik az épület korszerűsítése, akkor ... talán. Tehát nem a szándékon múlik, mint kiderült most is. A hely adott. Vezet a szépirodalom Palota. Ha megáll valaki az épülettel szemben a parkban, a látvány megfogja. A méretek, az arányok egészen szokatlanok. A környezet pedig szinte lenyűgöző. Aztán felmegy a lépcsőn és a nagy előcsarnok után felér ahhoz a táblához: Könyvtár és stúdió. — összesen tizenkétezer kötetünk van — hallom a könyvtárostól a magyarázatot. — Ennek háromnegyede a szépirodalom, a többi a különböző művészeti ágakat öleli fel. Aztán van még lexikon és szótárak is vannak. — Mennyi az olvasója? — Azt válaszolhatom: évente mintegy öt-hat száz személy iratkozik be. Az emberek jönnek és mennek. Ki hosszabb, ki rö- videbb idő elteltével. Gyógyulást keresnek Mátraházán. Ebben segíti őket az írott szó varázsa. A könyvek itt csakugyan jó barátok. G. Molnár Ferenc Az új ráolvasott könyvek és újrahallgatott hangjátékok ismeretlen élményekhez viszik az olvasót és hallgatót, éppúgy mint egy festmény, barokk épület, ablakkosár, kovácsolt vaskapu vagy akár a természet. Az ember szemlélete bizonytalan, életkorával, műveltségének alakulásával változik. Korábban rejtett szépségek, fordulatok lepik meg. Más szemmel lát és más füllel hall, amikor első ízben találkozott egy történettel. Az ember együtt él munkatársaival, tagja egy társadalomnak, így soha nemcsak saját élete érdekli, hanem ezreké is. Ismerni akarja korát és népét, boldog perceit és keserves gondjait. Ezt bizonyította a Könyvpremier legutóbbi órája és Szakonyi Károly hangjátékának felújítása. T at ay Sándor „Hét szűk évtized” című regénye, a már korábban megismert kötetek és részletek, B at a Imre és Domokos Mátyás látogatása Badacsonyban, az író vallomása új nézőpontokra irányította a hallgató figyelmét. Arra, hogyan formálta a természet — Bakony és a Balaton- felvidék —, a család és az ősök, valamint a változatos életsors az író szemét és mesélőkedvét. Ki és ki volt Tatay Sándor? Körzeti ellenőrző kertész, evangélikus teológus, vállalkozó, tenyér- jós, grafológus, papír- és írószerkereskedő, a Kelet Népe szerkesztője, a Rodostó nevű turistaház gondnoka, anyagbeszerzője, mindenese. Mindenekelőtt azonban író, akinek szélesen hömpölygő regényeit ezrek olvassák. Az európai kalandozásairól hazatért író társakat keresett. És bár korábbi élete Dunántúlhoz kapcsolta, Veres Pétert, Szabó Pált Biharban találta meg. Egyúttal egy másfajta parasztságot, a lázadó, politizáló parasztságot, ami ellentéte volt a dunántúlinak. Ez a hallgatag, szorgalmas ember a munka harcosa volt a boletta és a hét szűk esztendő ellen. Regényes önéletrajzai — Lődörgések kora és Lyuk a tetőn — nem mentesek a tragédiáktól, mellettük azonban derűs színekkel jelenik meg szegénységünk, a mindennapok apró örömei. A méhcsípte fiatalasszony legnagyobb gondja a rozstábla közepén: „Ne fordulj oldalra, szegény uramnak nehéz lesz kaszálni”. A beszélgetés során lehetőség nyílt Pécs irodalmi törekvéseinek és hagyományainak megidézésére. Ta- káts Gyula és Fodor András Egry Józsefre emlékező versei még a távoli szemlélő előtt is felidézték a Balaton széles horizontját. Szakonyi Károly egyik korai hangjátéka K i beszél? — Játék több hangra — a magányba, hazugságaiba taszított macskás öreglány rögeszméit, meddő útjait keltette életre. Emilia — Kiss Manyi feledhetetlen alakítása — társat kereső útjain felidézni életének elmulasztott pillanatait. Lakást akar cserélni, zongorát, autót vásárolni, de mindez csak alkalom és lehetőség arra, hogy elmondhassa fölösleges életét. Ezt a nem létező életet népesíti be szüleivel, csapodár férjével, lányával, annak férjével, unokáival. Az apróhirdetéseket közlő emberek türelmesek, hiszen zongorát, képet, komódot, autót akarnak eladni. Megértéssel hallgatják történeteit, s csak a szomszéd- asszony kegyetlen, amikor húsz macskájának egyikét „kese, vörös dögnek” nevezi, amire a hosszú útról hazatérő csak hívó szóval felehet: „Cicuska, gyere szépen haza! Hoztam fejecskét vacsorára. Gyere szépen, gyere!” De idéznem kell az író vallomását a rádiójátékról: „Legjobban az tetszett, hogy a hanggal így lehet bánni, ennyire lehet vele láttatni. A színpadon dialógusokkal, gesztusokkal kell jellemet, történetet teremteni. Itt csak a hang van. Akár a zenében. .. Tetszett a korlátlanság is, a színpadinál nagyobb, végtelenebb. Olyan a hangjáték, mint a muzsika. Alighanem abszolút hallás kell hozzá”. Amikor hangjátékot ír: „rövid időre enyém az éter. Nem mindegy, mit küldök embertársaimnak, hullámain”. Mit is? Az emberséget és az emberi együttérzést. Ebergényi Tibor Pintér István dokumentumriportja (V/5.) McLean útja Cambridge-131 Moszkváig „Elvégre ők a saját hazájukat védik I” Az angol külügyminisztériumnak, valamint titkos- szolgálatnak Mrs. MacLean és a skót nemesi vért hordozó három gyerek „távozása” után is több mint két esztendeig kellett találgatniuk, hogy vajon „hol lakik a MacLean nevezetű gentleman”. Aztán 1956 februárjában a Reuter és a Sunday Times tudósítója telefont kapott a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályáról: ekkor és ekkor várják őket a National szállodába, érdekes, világszenzációnak szá-. mító anyagot bocsájtanak rendelkezésükre. A két angol tudósító nem csalódott. Csak néhány percet kellett várakozniuk egy lakosztályban a már előttük érkező TASZSZ és Pravda munkatársaikkal együtt, s máris megjelent két férfi. Személyesen nem ismerték őket. Mindketten kifogástalan, Cambridge-i modorban mutatkoztak be. Előbb Guy Burgess, aztán Donald MacLean. — Azért kérettük az urakat — szólalt meg a washingtoni angol nagykövetség egykori vezető beosztású tisztviselője —, mert elérkezett az idő, hogy nyilatkozatot tegyünk. Azt hiszem, a legjobb, ha írásban adjuk át önöknek mondanivalónkat. A nyilatkozat bejárta a világsajtót. Az angol külügyminisztérium két volt munkatársa — egyelőre még hallgatva arról, hogy már régen harcolnak a láthatatlan fronton is ezért az ügyért —, leszögezték: mindig az angol—szovjet kölcsönös megértés hívei voltak. A Szovjetunióba is azért mentek, hogy hozzájáruljanak a Szovjetunió és a Nyugat közötti fokozottabb kölcsönös megértést szolgáló politikához. Hangsúlyozták, hogy az angol diplomácia szolgálatában dolgozva egyre erősödött az a meggyőződésük, hogy az egész világbéke szempontjából szükség van a kölcsönös megértésre. Rámutattak, hogy minden alapjuk megvolt arra a következtetésre, hogy a szovjet politika célja az ilyen kölcsönös megértés. Bár a nyilatkozatot ketten írták alá, megfelelő helyen külön megvilágították saját életútjukat MacLean hangsúlyozta, hogy ő, aki 1935- től 1951-ig hivatalos diplomáciai szolgálatot teljesített, olyan apparátushoz tartozott, amely a háborús időszakot kivéve nemcsak az ő számára, hanem sok más ember számára is elfogadhatatlan politikát folytatott. Az öt öt esztendeje Moszkvában élő, volt angol diplomata kifejtette: egyáltalán nem állt egyedül a Foreign Office-ban azzal a véleményével, hogy a háború előtt nem helyeselte Anglia külpolitikáját, amely feláldozta Abesszíniát, a spanyol polgárháború idején a be nem avatkozás elvével a Franco- fasisztákat támogatta, végül pedig a müncheni egyezménnyel zöld utat adott Hitlernek egy világháború kirobbantásához. A második világháború után az angoj külügyminisztériumban, különösen azért, mert az amerikaiak befolyása egyre erősödött a brit politikára, mind nehezeßben lehetett olyan embert találni, aki a „kommunizmus Veszélyén” kívül hajlandó lett volna másra is gondolni, mérlegre tenni az amerikai politika meggondolatlanságát és veszélyességét a Távol-Keleten és Európában. MacLean elhatározta, hogy a Szovjetunióba utazik, hogy tőle telhetőleg onnan segítse elő a kölcsönös megértés megteremtését a Kelet és a Nyugat között. Ekkor már a hatóságok állandóan nyomon követték, de a „kiutazás nehézségei megoldódtak”, miután a Washingtonból Londonba visszatért Burgess-szel találkozott. Ketten megegyeztek, hogy együtt hagyják ei azt az országot, amely számukra és politikájával a világ számára veszedelmet jelent. És a Szovjetunióba távoztak, ahol „lehetőséget kaptak arra, hogy valamilyen formában gyakorlatilag érvényesítsék meggyőződésüket, amelyet mindig is vallottak”. Jóval később, miután 1963 januárjában Bejrútból eltűnt, hogy azután Moszkvában bukkanjon fel „Kim” Philby, több angol és amerikai lap közel-keleti tudósítója, előzőleg az angol titkosszolgálat szovjetellenes ügyosztályának vezetője, MacLeanék eltűnésének idején pedig washingtoni székhellyel a SIS és a CIA összekötője — látott napvilágot a teljes igazság. Philby, bár Burgess eltűnése után azonnal gyanúba került, sikerrel tisztázta magát a vádak alól, hogy ő értesítette MacLeant a letartóztatás fenyegető veszélyéről, s szervezte meg „távozását”. A három egykori cambridge-i diák tehát 1963 januárjában a szovjet fővárosban találkozott ismét egymással. Nem zárkóztak el azelől sem, hogy angol és amerikai sajtótudósítókkal szóbaálljanak. Még abban az évben Guy Burgess eltávozott az élők sorából. Gazdag könyvtárát Philbyre hagyta, ö most is Moszkvában él, tudományos munkásságot folytat. Meg nem erősített hírek szerint a Londonban megjelentetett és még sok részletet homályban hagyó emlékiratain kívül elkészített egy másik, jóval teljesebb visszaemlékezést is. Ennek nyilvánosságra hozatala azonban természetesen idő kérdése. S nem elsősorban a szerző határozza meg, hanem azok az érdekek, amelyeket Philby mindig tiszteletben tartott. MacLean — legalábbis a nyilvánosság számára — nem írt emlékiratot. Viszont 1970-ben a tollából egy brit kiadónál megjelent egy csaknem 350 oldalas tudományos emlékezés a brit külpolitika Szuez utáni szakaszáról. A könyv előszavában MacLean olvasói tudomására hozta, hogy a kéziratot illetékes szovjet helyen olvasták, de annak tartalma teljesen az övé, s akiknek olvasásra átadta, „semmiféle változtatást nem indítványoztak a szerzőnek”. A Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezető kutatója kifejezte annak a reményét, hogy nézetei hozzájáruljanak a kelet-nyugati viszony megjavításához. A rendkívül elgondolkoztató tudományos elemzés valószínűtlennek minősítette a harmadik világháború kitörését. Mítosznak nevezte azt a hidegháborús hiedelmet, amely szerint Nyugat-Európának szovjet támadástól kellene tartania. A könyv rezüméje: Nagy-Britanniának a nukleáris fegyverkezési versenynyel fel kell hagynia, és inkább a szovjet és az amerikai kormány közötti megértés elősegítésén kellene munkálkodnia. Ez volt MacLean utolsó nyilvános megnyilatkozása. Moszkvában dolgozó nyugati tudósítók azonban nem tartják kizártnak, hogy — hiszen az elhúnyt még a kórházi ágyon is dolgozott — hogy még egy posthumus MacLean-kötet valahol napvilágot láthat. És halála alkalmából a világsajtó felelevenítette egész pályafutását. Így például azt az epizódot, amelyet azok az újságírók fedeztek fel, akik 1951-ben, „eltűnése idején” igyekeztek minél több részletet megtudni addigi életéről. A csecsemőkornál kezdték. És feljegyezhették, hogy kisgyermekként, amikor pajtásaival ólomkatonacsatát játszottak, mindig ő vállalta az indiánok vezérének szerepét'. Mert: — Miért ne győzhetnének az indiánok a fehérekkel szemben? Elvégre ők a saját hazájukat védik! E^ gyermeki tisztaság tükröződött a hetvenedik életévében Moszkvában elhunyt és eltemetett Donald MacLean későbbi, jóval veszedelmesebb „játékaiban” is. (VÉGE)
