Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-23 / 95. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 23., szombat Tessék csak megnézni... — Hogy a fólia vesztett volna vonzerejéből? ... Kötve hiszem. Mi, makiáriak legalábbis nem így tapasztaljuk — mondja Varga Miklós, a községi tanács elnöke. — De talán nézzünk szét egy kicsit... Elindulunk tehát, és mindjárt az elején bevalljuk: kérdésünk kicsit provokatív volt, hiszen a községen átutazva nem egyszer feltűnt már, hogy a legtöbb ház udvarán, a kertekben szinte mindenütt fehérlik legalább egy-egy fóliasátor. Régi ismerősünknél, Ragó Ist- vánéknál pedig csak úgy sorakoznak. .. Mi sem természetesebb, hogy — feleségével, Marcsi nénivel együtt — most is innen kerül elő. — Pista bácsi, vannak, akik úgy gondolják, hogy visszaesett a fóliázási kedv. Igaz lehet ez? — Nem hinném. Legalább is itt, Makiáron, Nagytályán biztosan nem. — De az árak emelkedtek, különösen a fűtőolajé... — Ez igaz, de hát nem is azért csinálja az ember, mintha azt várná, hogy ebből lesznek milliói. Persze, ráfizetni sem akar senki, de hát erről nincs szó. Akiben netalán mégis ilyen gondolat van, az jobb, ha hozzá sem kezd. A fóliázást, ezt a munkát szeretni kell, és akkor nem csalatkozik benne az ember, A tanácselnök egyetértőén bólint ezekre a szavakra: — Igen, így van, jól mondja Pista bácsi. Itt, minálunk kedvvel fóliáznak az emberek. Nem kérkedésként mon. dóm, de tény, hogy Makiár, Nagytálya községben az Eger és Vidéke Áfész igen eredményesen működő zöldségtermelő szakcsoportot működtet. Csak az elmúlt évben 245 tonna zöldségre és gyümölcsre kötöttünk szerződést, és ezt sikerült szépen túltejesíteni, 280 tonna lett a végeredmény. S mit sem tekintenek természetesebbnek, mint azt, hogy a lehetőségeknek megfelelően tovább fejlődjenek. Ennek érdekében a szakcsoporti tagok részére 70 mázsa fóliát, 1500 méter PVC-csö- vet, 36 mázsa műtrágyát és 85 ezer forint értékű vetőmagot, valamint 100 mázsa vetőburgonyát osztottak ki, Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az áfész a vele szerződést kötő termelőket kiváló szaktanácsokkal látja el. Az eredmény nem maradt el, és ezt nem csupán a kőnkért számadatok bizonyítják, hanem az is, hogy jó munkájuk híre mész- szeföldön ismertté vált. Módszereiket szovjet, bolgár és holland szakemberek tanulmányozták. ...saláta minden mennyiségben Fólia alatt ilyen a világ.. vainé —, de egyébként az egész család — a fiaim, a menyeim — ebben van benne, mondhatni, nyakig. Mert a saláta kényes jószág. Megy is a munka, gyorsan, olajozottan. Aki kevéssé ismeri a helyzetet, annak ^ talán csak az lehet feltűnő az egészben, hogy akik végzik — nem látszanak éppenséggel parasztembereknek. — Valóban nem — moso- lyodik el Lévai Zoltánná egyik menye —, én például Egerben dolgozom, pénztáros vagyok a Vörös Csillag moziban... Nem szégyellik, ellenkezőleg, szívesen vállalják ezt a munkát. (Mert igaz ugyan, hogy nehéz, de megéri és hasznos, s nemcsak a fóliásoknak, hanem végső soron a fogyasztóknak is. Jó tudni, hogy nálunk nemcsak Makiáron, Nagytályán, de megyeszerte sokak szívesen vállalt és végzett foglalatossága a fólia alatti zöldségtermelés. B. Kun Tibor a kazán (Fotó: Perl Márton) nék, akik a nagytályai részen, a Hámán Kató utcában laknak. Amikor váratlanul betoppanunk, éppen munkában vannak: a salátát készítik elő szállításra. — Csak a férjem nincs most itthon — mondja LéOlajjal is, szénnel is fűthető Nagyon szép már a paradicsom — Holnap pedig az NSZK- ból jönnek hozzánk vendégek. Az áfésztől már szóltak: jól magyarázzam el nekik, hogy s mint csináljuk ezt a fóliázást. Hát majd igyekszem, remélem, nem fognak csalatkozni. Ragó István joggal remélheti ezt, és aki már látta a nála nevelt paprikát, paradicsomot és egyéb zöldségféléket, megérti az önbizalmat. Hasonló bizalommal és munkakedvvel jó néhányan fóliáznak még ebben a községben, köztük Lévai ZoltáA SALÁTA KÉNYES JÓSZÁG Fólia fehérlik a kertek ... Postás bácsi írja meg... Újságok, táviratok, levelek, telefonok, postá- sok: mindennapjaink. A napokban olyan hivatalvezetőket kerestünk meg, akiknek munkáját még mindig nem segíti technika, az ügyes berendezések sora. Mégis ugyanúgy - ha nem jobban — várják őket, érkezésüket. Ők a falusi postások. Kézbesítőből hivatalvezető J Szinte a fél megyét úgy ismeri Tóth Kálmán, mint a tenyerét. Negyvenkét évvel ezelőtt mint kézbesítő kezdte a munkát Tamaszentmik- lóson, de azóta dolgozott Ti- iszanánán, Pélyen, Atányban, Hevesvezekényben, Gyöngyösön, Ecséden, Lőrinciben, Gyöngyösorosziban, Mátra- szentimrén, s Mátraházán. Míg végre aztán Komlón megtelepedett, mivel már huszonnyolc éve vezeti a helyi postát. Végigjárt minden beosztást. (Mint mondja, kézbesítőként érezte magát a legjobban. Közvetlenebb volt a kap>csolat az emberekkel s a gond, a probléma is jóval kevesebb. A kereset pedig több, mint amikor bekerült a hivatalba. A környéken nincs olyan ember, aki ne ismerné. Huszonnyolc év alatt senkivel nem veszett össze, szeretik a faluban. Kilenc alkalommal a posta kiváló dolgozója kitüntetést kapta, hivatala pedig négyszer érdemelte ki a kiváló címet. — Akkoriban mint kincstári postás kezdtem — emlékezik. — Ez az ötvenes évek elején létezett, párhuzamosan az állami postával. A kincstáriak nem kaptak egyenruhát, p>edig akkor, annak igen nagy rangja volt. Dolgoztunk vasárnap is, dagasztottuk a sarat, gyalog cipeltük a csomagokat, mert még kerékpárra sem tellett. Sokszor éjjel is felzörgettek, mert ha például mentőt kellett hívni, csak én tudtam telefonálni. Ez a mostani — mutat körbe ,,a komlói birodalmában” már egy sokkal modernebb, jól felszereltnek mondható épület. Csak itt Komlón három postahivatal „öregedett ki” mellettem. Három éve van még a nyugdíjazásig, de azt vallja, hogy negyvenöt év után ezt nem lehet abbahagyni. Ügy véli, szükség llesz mág rá, tapasztalatára, szakma szerete- tére, s dolgozni akar tovább. Holnap fizet a tsz Sarudon 170(Lan élnek. A postamunka gyakorlatilag itt is kézi erőt igényel a telefonálástól a bélyegzésig. Pedig mint azt Kovács Róza hivatalvezetőtől megtudtuk, akad munka bőven. Csak a húsvéti ünnepekre közel kétezer jókívánságot továbbítottak innen. Ottjártunkkor épp>en a helyi termelőszövetkezet, a legnagyobb munkaadó készült a bérkifizetésre, ami szintén nem kis munkát jelent a postának. Több mint egymillió forint forog itt ezekben a naplókban. Mert javarészt törlesztések, adók, számlák, s egyéb átutalási formában visszakerül a kiadóhoz, azaz a postához. Nagy Béláné hírlapfelelős, egyesített felvevő mégis inkább a telefonvonalról panaszkodik. Sarudról naponta több mint negyven hívás indul, s ennél jóval több érkezik. Ez bizony igen sok munkát jelent, mivel hogy Tóth Kálmán: ezt nem lehet abbahagyni csak egyetlen vonaluk van, ami Füzesabonnyal köti ösz- sze őket. — Több mint a fél faluval naponta tartjuk a kapcsolatot — mondja a hivatalvezető. Kihordjuk az újságokat, ezer előfizető számára, de igen nagy a levél- forgalmunk is. A másodosztályú postahivatalunk kategóriájához mérten nagy forgalmat bonyolít. Kollégáimmal együtt igen keményen meg kell küzdenünk a hétköznapokért. Különösen akkor, amikor nem jön a postakocsi. Állandó késése több mint egyórás. Ez azt jelenti, hogy a nyitás után legalább egy óra hosszán keresztül nem tudunk semmit csinálni, s az elveszett időt a nap hátralévő részben kell bedolgozni. öreg postás, öreg épület Poroszlón, a postahivatal szomszédságában egy kis konyhakerti munka közben érdeklődtünk a helyi pwsta felől Nagy Ernőtől. Mint kiderült, a legavatottabb személlyel hozott össze bennünket a véletlen, hiszen évtizedekig szinte az otthonának számított az öreg, omladozó épület. 1972-ben ment nyugdíjba, de azóta is bejár majd mindennap, hogy éppen azt helyettesítse, aki hiányzik. Ellátja jó tanácsokkal fiatalabb kollégáit s zsörtölődött amiatt, hogy elhanyagolják magát az épületet. — Egy postának nem szabadna így kinéznie — mutat az omladozó falakra, a cserére már rég megérett tetőre. Nekem ugyan soha nem volt feleségem, mégis mindig rendben tartottam a környezetemet. Miért nem nősült meg? — Nos, ezért cukkoltak épp>en eleget a kollégák is. Amikor nyugdíjba mentem, akkor is előjött a téma. De elmagyaráztam, hogy foglalkoztam ugyan a gondolattal, de mindjárt el is vetettem. Mégpedig abból a meggondolásból, hogy még rágondolni is rossz: ha én most elveszek egy húszéves hölgyet, negyven év múlva már egy öregasszony szuszogna mellettem. Közben Fazekas Lászlóné és Botos Józsefné kézbesítők Fazekas Lászlóné, s kézbesítőtársai naponta 20 kilométert kerékpároznak (Fotó: Radványi György) érkeznek. Naponta több mint húsz kilométert kerék'r pároznak. Egy sportolónak is becsületére válna. Télen a sár, a hideg, nyáron pedig ;i perzselő nap. Mégis mindr ketten nagyon szeretik. Azt tartják, hogy jól kell szervezni a munkát, s akkor van elegendő szabad idő. A nyugdíjkifizetéseknél, a díjbeszedéseknél oda kell figyelni, de mindezet megszokták. — Persze, hogy szeretik -- jegyzi meg nyugdíjas kollégájuk hamiskás mosollyal: v hiszen nők, s bele is betegednének, ha nem ők értesülhetnének először, a falviban történteikről... ß Kis Szabó Ervin"8 Kovács Rózsa: a fél faluval naponta tartjuk a kapcsolatot
