Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-22 / 94. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. április 22., péntek 3. Elképzelem Lenint Elképzelem Lenint, illetve megpróbálom felidézni ma­gamban azt a képet, ami jórészt olvasmányaim nyo­mán él és változik róla ben­nem. Érdekes lenne persze erről a változásról írni, a Le- nin-képről, amely bizonyá­ra sokunkban változott meg az idők során, s ma is ala­kul. A róla szóló könyvtár­nyi köteteknek talán a szá­zadrészét olvastam el, de ezek nyomán — főként, amióta az általa írt cikkeket, tanulmányokat sűrűbben la­pozom — lassan elhalványo­dott bennem a páncélautó tetejéről szónokló lánglelkű népvezér romantikus, hősi alakja, s lett számomra mindinkább lángésszé ez az ember, aki kivételes képessé­geit elszánt és szisztematikus tanulással a zsenialitásig fejlesztette, aki azért gyako­rolt — és gyakorol ma is — oly maradandó hatást a történelemre, mert nem­csak a haladás irányát is­merte fel, hanem mert képes volt összevetni ezt az irányt a valóságos lehetőségekkel, a történelemformáló tömegek igényeivel, szándékaival, fel- készültségével. hangulatával. Mert képes volt az összeve­tés változó eredőjéhez iga­zodva céltudatosan, olykor kockázatot is vállalón, de mindig taktikusan cseleked­ni, s mert képes volt — mint a kiváló emberek általá­ban — tudását, napi munká­ját, egész emberi lényét a haladás szolgálatába állíta­ni. Elképzelem Lenint... Azt a Lenint is, akit még nem Leninnek, hanem Volo- gyának szólítottak, s akinek minderről még fogalma sem lehetett; a kisfiút képzelem el, akit talán megszidott az édesanyja, amiért közleke­désre az ablakot használja az ajtó helyett, de hamarosan testvéreivel — akár az én fiam az osztálytársaival — háziújságot szerkeszt, aki a verekedést csúnya dolognak tartja, ám aki úszni és • kor­csolyázni jár, emellett falja a könyveket. Aki tízéves korában figyelni kezd. ha a környezetében a politikáról szó esik, aki bele-belekoty- tyant a vitákba, s tizenkét éves korában sakkpartit nyer négy évvel idősebb bátyja el. len. Elképzelem Vlagyimir II- jics Uljanovot, a kamaszt. Bizonyára mutált a hangja, amikor a „távollétetekkel boldogítsatok” mondattal küldte el a bátyjával folyta­tott hosszú vitákat megzava­ró családtagjait. És elképze­lem, hogy mit érezhetett az a tizenhét éves fiú, amikor szeretett bátyját ki­végezte a cári önkény ... Az­tán elképzelem a szorgalmát, ahogy belevetette magát a tanulásba, hogy — mert ki­zárták — magánúton, másfél év alatt végezze el az egye­temet. Aztán elképzelem huszonöt évesen, elképzelem a bör­tönben, amint tomagyakorla. tokat végez naponta, rend­szeresen, amint a gyermek­kori titkosírást felelevenítve írja a leveleit, amint látha­tatlan írással a nyomtatott könyvsorok közé fogalmazza meg első tanulmányait, és elképzelem, amint a látha­tatlan íráshoz használt tej kenyérbél-tartóját a smasz- szer közeledtére megeszi. Sokféleképpen képzelem el Lenint, elképzelem a szám­űzetésben, a messzi . Szibé­riában, ahova menyasszonya — később házastársa — kö­veti, elképzelem Pétervárott, ahol már ő tanít másokat, elképzelem Oroszországtól messze — ahogyan Stefan Zweig írta róla — egy zü­richi foltozóvarga névtelen lakójaként, aki azért tölti könyvtárban minden dél­előttjét és délutánját, mert falszomszédja a balalajkát kitartóan, de istentelenül ha­misan pengeti.. . Természetesen a forrada­lom vezetőjének is elképze­lem. Elképzelem a harcait, azt az embert, aki — amint Gorkij írta róla — „engesz­telhetetlenül, oldhatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángolóan hitte, hogy a bal- szerencse nem a lét kiküszö- bölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek képesek és kötele­sek magukból eltávolítani...” Persze, mostanában leg­inkább a nagy forradalom utáni Lenint képzelem ma­gam elé. A tizenhatórás munkanapjait, s hogy te­mérdek teendője közben fontosnak tartott megvédeni egy öreg színésznőt a kila­koltatástól. És elképzelem például, hogy Az ifjúsági szövetség feladatai című be­szédét milyen belső derűvel mondta el a komszomol- kongresszuson, előre tudván, hogy a polgárháború kellős közepén a lelkes fiatalok körében mekkora meghökkenést kelt majd, ha ő az ifjúsági szer­vezetek feladatait egyetlen szóval, a „tanulni” szóval jelöli. Egyébként is sokszor gondolok erre a beszédre mostanában, éppen erre, amelyben Lenin a szocialis­ta forradalom politikai és a szocialista építés kulturális szakaszát oly világosan megkülönbözteti, mondván: „Az első nemzedéknek az volt a feladata, hogy meg­döntve a burzsoáziát... Az új nemzedékre bonyolultabb feladat vár ... Önök előtt az építés feladata áll, s ezt a feladatot csakis úgy oldhat­ják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismere­tet ...” És mostanában többször elképzelem, hogy milyen le­hetett a haragos Lenin. Munkatársa, Jelizaveta Drab- kina szerint Lenin minden­kinél jobban tudott hara­gudni, és leginkább a bürok­rácia megnyilvánulásaira haragudott. „Szörnyen félek — írta egyszer Lenin egy funkcionáriusnak —, hogy beledöglünk az átszervezé­sekbe, anélkül, hogy véghez- vinnénk egy gyakorlati dol­got ... Isten bizony halálo­san félek. Ne essen bele eb­be a hibába, mert csődöt mondunk.” Elképzelem Le­nint, aki szerint a nyílt ítél­kezés társadalmi jelentősége „ezerszer nagyobb, mint a piszkos huzavona nyilvános­ság nélküli piszkos tárgyalá­sa, kulisszák mögötti... hü­lye eltusolása...”. Elképzelem Lenin életét, ezt a szenvedélyes, égő éle­tet, eszembe jut a halála, s azt kérdem magamtól, hogy boldog volt-e ez az ember, aki kérve-kérte orvosát: mondja meg betegségéről az igazat, s mert nem hitte el, hogy kímélő életmód mellett meggyógyulhat, ereje végső megfeszítésével diktálta a pártkongresszushoz címzett utolsó jegyzeteit. Amikor valóban megbénult, orvosai feljegyzése szerint „szenve­dés és valamiféle szégyenke­zés volt az arcára írva, a szeme pedig örömtől és há­lától ragyogott minden egyes, szó nélkül megértett gondolatért...”. Elképzelem Lenint; halá­lának okát, az orvosi jelen­tés az általános elhasználó­dásban jelölte meg, elképze­lem a lehető legteljesebb emberi életet élt boldog em­bert. A legtöbb róla mintázott szoborra — alig hasonlít. Nem is hasonlíthat. Aczél Gábor Úszta Gyula átadta az új tagkönyveket Ellenállók, veteránok találkozója a megyei pártbizottságon Meghitt ünnepségre került sor a megyei pártbizottságon, ahol a Magyar Partizán Szö­vetség utódjaként alakult Magyar Ellenállók és Antifasiszták Országos Szövetsége tagjai­nak adták át az új szervezet tagkönyveit. A találkozón ott volt Úszta Gyula, a MEAOSZ alelnöke is, aki felszólalásában idézte azokat a körülményeket, melyek szükségessé tették az új szervezet megalapítását, illetve annak kibővítését. Ennek eredményeként például Heves megyében is mintegy a duplájára emel­kedett azoknak a tagoknak a száma, akik a II. világháború alatt harcoltak a fasizmus ellen, vagy más területen vettek részt aktí­van az ellenállási mozgalomban. Úszta Gyula felszólalását és a tagkönyvek átadását követően a résztvevők bajtársi be­szélgetésen felelevenítették a múlt emlékeit, harcait, s az eltelt, immáron csaknem négy évtized számukra jelentős sorsfordulóit. Ezt követően Úszta Gyula az egri postás nyugdíjas klubban mintegy százhúsz résztve­vőnek: tartott előadást a magyarországi fegy­veres ellenállási mozgalomról. Úszta Gyula átadja a szervezet új tagkönyveit (Fotó: Szabó Sándor) Öntözési üzlet CSÜTÖRTÖKÖN HEVESEN Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Kihelyezett ülést tartott csütörtökön a KISZ megyei bizottsága Hevesen, a járási KISZ-bizottságon. Ez alka­lomból megjelent dr. Fenczi Géza, a KISZ-,KB munka­társa, valamint Nagy Károly, a hevesi járási pártbizott­ság első titkára. Az első napirendi pont a helyi bizottság érdekképvi­seleti és érdekérvényesítési munkájának értékelése volt. A jelentést Balázs László, járási titkár terjesztette elő: mint megállapította, bár a fiatalok alapvető érdekei egyeznek a többi korosztá­lyéval, néhány terület ki­emelkedően fontos számuk­ra. Élénken foglalkoztatja őket a munka társadalmi hasznával arányos bérezés, az otthonhoz jutás, a kultu­rális-szórakozási lehetősé­gek, a háztáji gazdálkodás és a szocialista demokrácia gyakorlásában való részvétel. A járási KISZ-bizottság mind az öt kérdés kapcsán eredményeket könyvelhet el. Az utóbbi időszakban mind hathatósabban tudnak hozzá­szólni a lakásgazdálkodáshoz, a pályakezdés feltételrend­szerének kedvezőbb kialakí­tásához. Heves nagyközség­ben fölgyorsult a telekki­alakítás, kislakásépítés. A fiatalok maguk is hozzájá­rultak új kulturális létesít­mények építéséhez, a meglé­vők rendbehozatalához, s egyre többen vannak azok is, akik szívesen gondolnak a köz érdekében, javaslata­ikkal hozzájárulnak az elő­relépéshez. Beszámolójának második részében a szervezeti tapasz­talatokat ismertette a titkár, majd jellemezte a különböző rétegek tevékenységét. Végül a további feladatokat vázol­ta, A testület élénk vita után elfogadta a jelentést, majd Sós Tamás, a KISZ megyei titkára a tavaszi tervező és értékelő KISZ-taggyűlések tapasztalatait elemezte. Pálmaliget öntözésének korszerűsítésére versenytár­gyalást nyert Algériában a Vízügyi Tervező Vállalat. Megbízást kaptak arra, hogy készítsenek terveket az Oued Rhir völgyben lévő pálmali­get egyes öntözőcsatornáinak, gátjainak, azok gépészeti be­rendezéseinek és a liget le­csapolórendszerének felújí­tásához, valamint az új tele­pítések vízellátásához.- A most vállalt feladaton kívül az idén több mint fél­száz kisebb-nagyobb tervező- munkát végeznek a Víziterv szakemberei algériai partne­reknek, több mint egymillió dollár értékben. Rövidesen megkezdik — egyebek közt — a Soummam-völgyi két­ezer hektáros mezőgazdasági terület öntözési rendszeré­nek és öt város szennyvíz- tisztító telepének tervezői munkáit is. CSAK FÉLIG KISIPAROSOK Egy kicsi! maszekolnak Friss iparigazolvány látha­tó Stefán István lakatosmű­helyének falán. Pedig való­jában nem is kisiparos, ha­nem az egri Finommechani­ka Vállalat üzemmérnöke. A látszólag furcsa kettősség­ről mondja: — Mint műszaki osztgly- vezető-helyettes tudom, hogy az üzem évente százmillió forint feletti kórházi bútor és orvosi műszer készítésére kap megrendelést, s csak harmincmillió értékű gyár­tására van kapacitás. így érthető, hogy négy vállalati gazdasági munkaközösségünk mellett vezetőink lehetősé­get biztosítottak nyolcunk­nak — szakmunkásoknak és mérnököknek —, hogy sza­bad időben kisiparosként dolgozhassunk, s a vállalat rendszeresen ad számunkra munkát. Persze a működési engedély a lakossági szolgál­tatásokra is feljogosít. Egyébként a munkaközössé­gekbe elsősorban azok lép­tek be, akiknek nincs mű­helyük, s pénzük a tárgyi feltételek biztosítására. A társasház melletti ga­rázsban alakította ki az al­kalmi műhelyt. Ebben már jó néhány, a szakmához szük­séges szerszám megtalálha­tó. .. — Mivel március végén kaptam meg az engedélyt, így az eszközöket azóta sze­reztem be. Nemrég vettem 31 ezer forintért hegesztő trafót, s jó pár ezerbe ke­rült a többi gép is. összesen körülbelül 60 ezer forintot vitt el a beruházás, amely rizikóval jár, de anélkül semmi sem megy... Persze nem vagyunk nehéz helyzet­ben, hiszen a vállalat ellát Stefán István: „Nem tartom méltóságon alu­linak a kisiparoskodást” munkával. Nekünk csak a tárgyi feltételeket kell biz­tosítanunk, s a szabad időnk­ből feláldoznunk jó néhány órát. Minden bizonnyal megéri, mert vannak olya­nok is, akik. már tavaly is kisiparoskodtak, s ez évben is folytatják. Terveim sze­rint a második negyedévben már huszonöt-harmincezer forint értékű orvosi műszer készítését vállalom. Aztán majd meglátom, hogy érde­mes-e tovább folytatni. Jól szemügyre véve a he­lyiséget látható, hogy meg­oldatlan a fűtése. — A központi fűtést nem vezetem be — folytatja. — De télen nem is nagyon fo­gok itt dolgozni, hanem el­sősorban a melegebb évsza­kokban. Tavasszal és nyáron elég hosszúak a délutánok. De azért nem viszem túlzás­ba, este fél nyolc körül min­dig befejezem. Pihenni is kell. — Többen kérdezték már tőlem, hogy nem tartom-e méltóságon alulinak a ma­szekolást — folytatja. — Miért? A munka nem szé­gyen. Nem is áll távol tő­lem, hiszen a főiskola előtt öt évig szerszámkészítő vol­tam a Finomszerelvénygyár- ban. Ott megtanultam a la­katos mesterség összes fo­gását. Ezáltal például ha lakossági szolgáltatással ke­resnek fel, annak is eleget tudok tenni. Tehát nemcsak a vállalati megbízásokra vá­rok. őszintén szólva csak ad. dig kívánom ezt csinálni, míg gyermekeim tanulnak, hisz ilyenkor nagy szükség van a pénzre. Lányom kö­zépiskolába készül, fiam pe­dig másodikos általános is­kolás. .. Jól lehet, enélkül is megélnénk a 6 ezer fo­rintos fizetésemből, ráadásul fodrász feleségem is keres — bár nem sokat. De így, hogy lehetőségem nyílt rá, hát egy kicsit „maszekolok”. Nagy József, akinek ugyancsak a Finommecha­nika Vállalat a „kenyéradó­ja”, elsőként szerezte meg a kisiparoskodást biztosító en­gedélyt. — Nemrégiben építettük fel ezt az új házat — kezdi a beszélgetést. — Bizony elég sok pénzre lesz szüksé­günk ahhoz, hogy berendez­zük. A vállalatnál beállító lakatosként dolgozom, ha­vonta öszejön 6000—6300 fo­rint. Itt a pincében rendez­tem be a műhelyt. Szinte mindenféle szerszámom meg. Nagy József: „Az idén 90 ezer forint tisz­ta bevételre számítok” (Fotó: Tóth Gizella) volt a lakatos mesterséghez, hisz annak előtte is „büty- kölgettem”. Természetesen nekem is jól jött ez a lehe­tőség, s már 1981 óta ad számomra feladatot munka­idő után is az üzem. Kiszál­lítjuk az alapanyagokat, s itthon van időm hegeszte­ni, szerelgetni a kórházi bútorokat. De ha rendbete- szem a házat, s biztosítom 14 éves lányomnak és 8 éves fiamnak a kényelmes ott­hont, azután már kevesebb plusz munkát vállalok. S re­mélem, több időt fordítha­tok a horgászásra, melynek megszállottja vagyok. A melléktevékenységből 90 ezer forint tiszta bevételt várok. Ami azt illeti, a lakossági szolgáltatással nem szíve­sen foglalkozom, mert idő­igényes a javítandó eszközök begyűjtése, és sokszor a ben­zinköltséget sem fedezi a munkadíj. Egyébként a je­lenlegi helyzetemmel nem vagyok elégedetlen, hiszen ha csak 'kisiparos lennék, akkor sem keresnék töb­bet. .. Megéri. Homa János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents