Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-21 / 93. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 21., csütörtök 3. Itthon és olcsóbban A KIÁLLÍTÁSRÓL, amit április 11-én nyitottak meg Budapesten, az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat ! székházában „A magyar ipar már gyártja” jeligével — i valószínű sokat fognak még -beszélni ipari körökben. Nem lannyira a konkrét tudnivalókról, hiszen a legfontosabb in- fomációkat (mintegy 50 vállalat, ipari szövetkezet, tsz- melléküzemág, kisiparos állított ki olyan importhelyettesítő kész- és félkésztermékeket, illetve alkatrészeket, amelyek révén 2 milliárd forint értékű devizát lehet megtakarítani évenként), szokás szerint már közzé tette a sajtó, a rádió a televízió. A bemutatóteremben látott kerti traktorok, fúrógépek, gázégő fejek képe előbb-utóbb elmosódik az emlékezetünkben. Maradandó lesz viszont az élmény. Az tudniillik, hogy valami már mozdul. A közeljövőben talán már nem az a vállalat lesz a jellemző, amelynek vezetője folyton-folyvást azon sopánkodik, hogy meddig lehet húzni még a srófot? A legélelmesebbek ugyanis felismerték, hogy nem itt, hanem a világgazdaság különböző színterein szorítják azt a bizonyos csavart, s a bank, a minisztérium, vagyis a központi akarat csak ezeket a hatásokat közvetíti, amikor kénytelen-kelletlen valóban szigorít a sokat emlegetett szabályozókon. E szigorítások közé tartozik az a tavaly bevezetett intézkedés is, amelyet szoros importgazdálkodásnak neveztek el a közgazdászok. Ez nem más, mint annak a kényszerű tudomásul vétele, hogy nem lehet derűre-bo- rúra importálni Nyugatról; devizakeretek vannak, s központi döntéssel kell meghatározni, hogy ki, mire kaphat behozatali engedélyt a különböző vállalatok közül. A leginkább előrelátó vállalatok rájöttek arra, hogy jóllehet harcolni kell saját érdekeikért, ez csak bizonyos határig ésszerű, hiszen vagy két és félszeres a devizaigény, mint a lehetőség. Más szavakkal: még az oly gyakran szóba hozott nagykalapnak is véges a mérete. Ezért az a közösség jár el okosan, amelyik a szüntelen sopánkodás, kilincselés helyett az ősi népi mondáshoz tartja magát: segíts magadon, az isten is megsegít. Még akkor is, ha az új útra lépni nem egyszerű. Hiszen aki importhelyettesítő termék, alkatrész, részegység stb. előállítására vállalkozik, annak — dr. Juhász Ádám ipari államtitkár szavaival élve — négy követelményt kell teljesítenie: 1. a hazai készítmény sem lehet rosz- szabb minőségű; 2. legyen az előállítása jövedelmező; 3. járuljon hozzá az ipar termék-, illetve termelési szerkezetének korszerűsítéséhez; 4. foglalja magában a gazdaságos export igényét és lehetőségét. ENNEK A NEM ÉPPEN kevés kívánalomnak tett eleget például a Veszprémi Mezőgazdasági Gépgyár és Szolgáltató Vállalat, amely még 1980-ban gyártási-együttműködési szerződést kötött a Sofrelmo nevű francia céggel, a Robi nevű univerzális kerti kisgép előállítására. S hasonlóképp elismerés illeti a Magyar Optikai Műveket is, amely nem tartotta rangon alulinak, hogy tolókocsis konyhamérleget, illetve horgászorsót gyártson, majdnem kétmillió dollár import-megtakarítást érve el ezzel, nem beszélve arról: ezek hiánycikkek voltak korábban itthon. Napjainkban, amikor az alacsony hatékonyságú, köztük a veszteséges vállalatok gondjai annyira foglalkoztatják a munkás kollektívákat, -közvéleményünket, érdemes eltűnődni azon, ki boldogul és hogyan boldogul? A debreceni Magyar Gördülőcsapágy Művek például felismerte: a hazai autópiac — a Lada, a Polski Fiat, a Volkswagen — alkatrészigényeinek kielégítésére vállalkozni jó üzlet. Mint ahogy az isaszegi Lignifer Fa- és Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet is akkor vált az ország egyik legvirágzóbb kisüzemévé, amikor rájött: az NSZK-ból behozott kórházi tálcás ételszállító kocsik rendkívül drágák. Ha itt készítjük — olcsóbban állítjuk elő. Amiként a rozsdamentes mosogatót is, sok mást is. A MÄR nyugdíjkorhatár felé közeledő isaszegi elnök, aki sok más érdekelt ipari vezetővel együtt ugyancsak részt vett a kiállításon a derűjével, jövőt idéző tervezgetésével személyesen példázta, milyen lehet ott a vezetők és a munkahelyi kollektíva közérzete, ahol jó a piacérzékenység. Ahol — legyen bármilyen a bel- és külgazdasági környezet — felismerik, mit ésszerű és célszerű gyártani. Deviza helyett forintért; olcsóbban, mint idáig. (M. L.) A HEGY GYOMRÁBAN ÉRLELŐDNEK A HEGYALJAI BOROK. A történelmi borvidék szőlőiből évente 50—60 ezer hektoliter különleges minőségű bor érlelődik a Tokaj- hegyaijai Borkombinát több száz éves pincéiben. A képen: a bor tisztaságát vizsgálják a bodrogszegi pincékben (Fotó: MTI — Kürti Ákos felv. — KS) Ütemesen, jó minőségben ( x Brigádok a lakásokért Módszertani vásár fiatal propagandistáknak Marx születésének 165. és halálának 100. évfordulója alkalmából rendez a KISZ Heves megyei Bizottsága és a Mátraalji Szénbányák KISZ-bizottsága egész napos módszertani vásárt propagandisták számára. A szombati találkozóra a petőfibá- nyai művelődési házban kerül sor. Délelőtt a marxizmus és az ifjúság kapcsolatáról beszél Kőhalmi Ferenc, az idő. szerű feladatokat pedig Vonsik Gyula ismerteti. Délután öt téma közül választhatnak a fiatalok: dr. Sz. Várnyag Marianne az aktivizálás módszereiről szól. Lóth László videofelvétel segítségével elemez egy foglalkozást, míg Ernőd Péter kérdésekre válaszol. Kerényi Péter a vetélkedők, a játékok lebonyolításának mikéntjéhez ad segítséget, Antal János pedig a hangkazetták alkalmazásához. A fakultatív programokat követi a gazdaságpolitikai, illetve a külpolitikai fórum. Az előbbi meghívottja Kéri András, az utóbbié Keresz- thy András. Az estét diszkó, pol-beat koncert, diaporáma-show, filmvetítés és a KISZ KB irodalmi színpadának műsora színesíti. A résztvevőknek módjuk lesz különböző hang- felvételek sokszorosítására, megtekinthetik a Kossuth Kiadó és az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat kiállítását, valamint más módszertani segédanyagok bemutatóját. Az ezermester pavilonban vásárolni is lehet majd. (Tudósítónktól) A korábbiakhoz képest az első negyedévben kedvezően alakult a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat tevékenysége. Javult a gazdaságosság és a minőség, ütemesebb a lakásépítés. A kollektíva jogos eredményként könyvelheti el annak a 40 házgyári lakásnak az elkészültét, amelynek műszaki átadására Egerben a Cse- bokszári városrészben a tervezettnél korábban, április elején került sor. Az átfutási idő meggyorsításával az állami építők éves termelési tervük egyötödét teljesítették az első negyedévben. Jól halad a kiemelt létesítmények j építése: májusban átadják a Csuvas éttermet, s a vállalat erőfeszítéseket tesz az új megyei kórház határidőcsúszásának csökkentésére is. Az építők brigádjainak nagy része egyébként maga Statisztikai felmérés A Központi Statisztikai Hivatal megkezdte a fontosabb népgazdasági ágakhoz tartozó vállalatok gép-, és berendezésállományának felmérését műszaki színvonal és életkor szempontjából. E hónap végéig a mezőgazda- sági és erdőgazdálkodási vállalatok, szövetkezetek gépparkjainak adatait, értékét mérik fel. szervezi a munkáját, a teljesítménybért is maguk osztják fel egymás között. A megváltozott érdekeltségi elv szerint a kollektívák „nem hagynak nyugtot” a vezetőiknek, amíg nem tudják: milyen újabb munkát biztosítanak a számukra, anyaggal, eszközzel ellátva. Ilymódon csökkent a létszámgond, növekedett a termelékenység a vállalatnál. Egerben a Csebokszári városrészben dolgozó brigádok a napokban együttműködési szerződést kötöttek 325 házgyári lakás idei átadási határidejének meggyorsítására. Az építőmesteri, a szak-szerelőipari, valamint a gépészeti és szállítási főüzem dolgozói szakmailag együttműködnek a kivitelezés befejezéséig. Az együttműködés egyebek mellett kiterjed a munkaidő kihasználására, a technológiai fegyelem megtartására, az elvégzett munka jó minőségére és A gépek életkorából következtetni lehet teljesítő- képességükre, az -elhasználódás mértékére, a várható selejtezésekre, a pótláshoz és a fejlesztéshez szükséges beruházásokra. Felmérik, hogy a mechanikus, a részleges vagy teljesen automatikus gépekkel, berendezésekkel milyen termelékenység érhető el, s mekkora az megóvására, az ésszerű anyag- és energiatakarékosságra. Az építőmesteri brigádok az ütemterveknek megfelelően, időben és jó minőségben biztosítanak munkaterületet a szerelőknek és szakiparosoknak. Ugyanekkor a szakszerelőipari .kollektívák vállalták, hogy egymásnak is megteremtik a folyamatos és jó minőségű munka feltételeit. Az együttműködő brigádok felajánlották továbbá azt is, hogy amennyiben bármelyikük hanyagsága végett többletmunkára kerülne sor, azt a mulasztók soron kívül, térítésmentesen pótolják. A mintegy 16 brigád eremdényét a termelésirányítók negyedévenként értékelik, s anyagilag is jutalmazzák. Az együttműködést a Bereczki Bertalan vezette, aranykoszorús kőműves brigád kezdeményezte. Mika István állapotáról ehhez szükséges munkaerő- igény. A gépállomány összetételének pontos ismerete segítheti a termelési szerkezet átalakítását. A jelenlegi szűkös beruházási lehetőségek mellett különösen nagy jelentősége van, mert a gépállomány összetétele minden ágazatban eldöntheti a fejlesztés irányát. Mezőgazdasági gépek Diák, munkás, mérnök ... Portré a tiszanánai Sári Józsefről Attól ugyan aligha kell tartani, hogy a most ötéves Cintia azzal a bejelentéssel áll szülei elé, hogy beszünteti óvodai tanulmányait, de annyi bizonyos:, hogy nagyon meglepődnének. — Ami engem illet: talán 'nem is olyan nagyon — mo- solyodik el a képtelen ötleten Sári József, a tiszanánai Petőfi Tsz. fiatal párttitkára. — Ha a kislányom ezt tenné, mindjárt magamra ismerhetnék, mert valami hasonló történt velem, ha nem is öt, hanem tizenötéves koromban. Akkoriban — életem első nagy sorsfor-* dulója után, amit tízesztendősen kellett átélnem szüleim elvesztésével —, Debrecenben éltem a bátyámnál Nős volt, másfél évtizeddel idősebb, mint én, és vállalkozott arra a nem könnyű feladatra hogy embert farag belőlem... A nyolcadik elvégzése után a Tóth Árpád Gimnáziumba iratkoztam be — 1963-at írtunk —, és úgy tűnt, hogy a következő években semmi meglepetés nem érhet bennünket. Az első félévet 3,8-as eredménnyel zártam, amikor is egyik napról a másikra rádöbbentem, hogy ha ezt a humángimnáziumot elvégzem, nemigen lehetek egyéb, mintegy irodakukac, úgy ezer forintért^ (A bátyám technikusként ez időben 1400-at keresett.) És akkor eltökéltem, hogy törik-szakad, pályamódosítást hajtok végre. A bátyám természetesen hallani sem akart róla, így, mivel más megoldást nem láttam, év végére hat tárgyból elhúzattam magam... Hogy mekkora vihar támadt ebből, azt talán jobb nem firtatni, de a lényeg az, hogy Sári József megvalósította szándékát: szakított a gimnáziummal, és a TI- TÁSZ-hoz szegődött tanulónak. Három évvel később, amikor volt osztálytársai érettségiztek, ő szakmunkásbizonyítványt kapott, s ezzel helyezkedett el aiz erdei termékeket értékesítő vállalatnál villanyszerelőként — Tíz évet töltöttem ott, szép tíz esztendőt — emlékezik vissza a nem * is oly távoli múltra. — Ott ismerkedtem meg közelebbről az ifjúsági mozgalommal is, és egy idő után KISZ-titkár lettem. Minden szépen ment a maga útján, mígnem egyszer szólt a főnököm, hogy akadna egy lehetőség, megpróbálhatnám; arról van szó — magyarázta —, hogy esetleg felvételizhetnék az egyetemen. Ez nemcsak azért volt nagy szó, mert ilyen lehetőséget — érettségi nélkül csupán szakmunkásbizonyítvánnyal — korábban nem sokan kaptak, de azért is, mert a mi vállalatunknak az országban több mint tíz üzemegysége volt, sok fiatal szakemberrel, akik közt hozzám hasonló vagy jobb képességű szépszámmal akadhatott. Mellettem az addig végzett munkám szólhatott és a közösségi életben való aktív részvételem. És bekövetkezett az újabb pályamódosítás, látszólag ellentmondásos alapon. Sári József ugyanis tanulást hagyott abba — a tanulásért. — Akkor ugyanis levelező tagozaton villamosipari szak- középiskolába jártam, másodikba. De jött ez a lehetőség, és én éltem vele. Egy évig jártam Gödöllőn előkészítőre, gépész szakon. Az egy év leteltével matematikából és fizikából érettségi vizsgát tettem — napi 8—9 óra aktív tanulás előzte meg, amely egész esztendőn át tartott —, így mehettem felvételizni, azokkal együtt, akik „rendes” középiskolában végeztek. ... És felvették a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, gépész karára... — Hogy ne legyen olyan szép a menyasszony: újabb pályamódosítás következett, arra kértem a felvételi bizottságot, hogy küldjék át a papírjaimat a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolára. Sajnálják, de megértették az érveimet: nős vagyok, és Nyíregyháza sokkal közelebb van Debrecenhez... Ekkor 1972. volt, és én nappali tagozatra jártam és kollégiumban laktam. Nem volt kis teljesítmény: az előkészítőn társaim fele kihullott, a főiskolára az ország különböző részeiről tizenhármán kerültünk be, mint SZET-esek, és kettő kivételével eljutottunk a diplomáig. Villanyszerelő szakmunkásból így lett gépész-üzemmérnök Sári József, és élete eddigi útját ismerve már nem csodálkozhatunk rajta, hogy sorsában újabb változás következett be. — Igen, méghozzá nagy ugrás. Arról van szó ugyanis, hogy a korábbi munkahelyem végsősoron faipari üzem volt, ahol végzettségemnek megfelelő beosztást nem tudtak adni. Ezt ott be is látták, és békével elengedtek, anélkül, hogy anyagi visszatérítést követeltek volna. .. És ezzel már itt is vagyunk, szinte a mában. A főiskolán olvastam a tiszanánai tsz. pályázatát, amely számomra megfelelő beosztást és szolgálati lakást ígért. Így lettem 1980-ban a gépészeti műhely vezetője, és a feleségem is a termelőszövetkezet dolgozója lett, pénztárosi minőségben. Mint első munkahelyén, Sári József itt is lelkiismeretesen és nagy hozzáértéssel végezte munkáját. Nem csoda, hogy hamar felismerték ezt, és a pártban is — melynek 1971-ben lett a tagja — fontos megbízatást kapott, propagandista lett. — Jó lehetőséget biztosított ez arra, hogy megismerjem és megszeressem a tiszanánai embereket, s hasonlóképpen lehettek ők is velem, a különböző fórumokon ugyanis maximálisan igyekeztem képviselni az érdekeiket. Most pedig, amikor a helyzet úgy alakult, 1982. november 29-én megválasztottak a termelőszövetkezet függetlenített párttitkárának, néhány hete pedig már a községi pártbizottság titkárának tisztségét is rámruházták. Talán fogalmazhatok úgy, hogy — jó értelemben — mélyvíznek tekintem mindkettőt. Sokat dolgozom, így nincs időm fuldokolni, és nemcsak azért a munkám, képletesen szólva, hogy a példánál megmaradjunk, az úszni tudás segít, hanem mert sokat segít a felhajtóerő is. Ha nem tűnik nagy szónak, hadd mondjam ki: a közösség. Más célom nem is lehet, mint hogy erőm szerint ezért dolgozzak a jövőben. Feladat bőven akad mind a párt-, mind a gazdasági munka területén, amelyet én nem tudok és nem is akarok elkülöníteni. Ügy érzem, joggal bízhatom abban, hogy a tsz vezetősége, tagjai és a község lakossága továbbra is támogat, és persze, a családom, a feleségem is, akitől eddig is olyan sok segítséget és megértést kaptam... Tudom, nagyon sok mindent kell itt nekünk együtt megoldanunk és én ennek során igazságosságra, őszinteségre és egyenlőségre törekszem. Ez persze, „csak” az elv. Az elv, amelyet közösen kell megvalósítanunk. B. Kun Tibor
