Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-20 / 92. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 20., szerda 3. Új módon az alkoholizmus ellen A megyei tanács vb napirendjén: Megyénk élelmi szer-gazdasága ismét bizonyítani szeretne A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén igen nagy figyelmet fordított arra, hogy Heves megye élelmiszer-gazdasága mi. ként teljesítette elmúlt évi terveit, illetve milyen eredmények várhatók az idei évben. Mind a testület elé került beszámoló, mind pedig a végrehajtó bizottság vitában felszólaló tagjai egyaránt kifejtették, hogy megyénk mezőgazdasága, illetve élelmiszer-gazdasága igen jelentős eredményeket könyvelhetett el az elmúlt év során. A szokásosnál kedvezőtlenebb időjárási viszonyok közepette is jónak bizonyult a termés a legfontosabb növényfajtákból, örvendetesnek mondható, hogy a búza vetésterülete az elmúlt évben 18 százalékkal növekedett 1981-hez képest, de még örvendetesebb az, hogy a termésátlag is 7 százalékkal emelkedett. Így több mint 40 mázsa termett hektáronként, s az összes kalászos gabonatermés közel 20 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit. Igen jól termett a kukorica és az egyik legfontosabb ipari növény, a napraforgó is. A sző. lőtermelés rekordtermést hozott, hektáranként meghaladta a 100 mázsát. A rekordtermés azonban nem csak örömet okozott a megye szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozó gazdaságainak, hanem igen nagy gondot is, mivel rendkívül nehéz volt a sok új bort elhelyezni. Gondként jelentke. zett a zöldségtermő terület jelentős csökkenése, valamint az, hogy az állattenyésztésben kevesebb szar- vasmárhát tenyésztettek, mint korábban. Az idei feladatokról szólva az előterjesztés és a hozzászólók egyaránt hangsúlyozták, hogy az elmúlt hónapok időjárása kedvezett a mezőgazdaságnak. Ennek ellenére a gazdaságoknak mindent meg kell tenni azért, hogy megyénk mezőgazdasága, illetve élelmiszer-gazdasága szintén jó eredményeket mutathasson fel. összességében véve megyénk mezőgazdasági nagyüzemei 1,7 százalékos termelésnövekedést irányoznak elő. A gabonaprogram ösztönzőinek hatásaként az üzemek az idén 3 százalékkal vetettek, illetve vetnek több gabonafélét. A feladatok mellett, illetve azokkal kapcsolatosan igen sok szó esett a gondokról is. Például arról, hogy a szarvasmarha-létszám az országos átlagtól nagyobb arányban csökkent megyénkben. Megfogalmazódott, hogy ma az üzemek egy jelentős részében nem kifizetődő sem a tejtermelés, sem a szarvas, marha-tartás. Részben ez, részben pedig az, hogy igen költséges az állatok takarmányozása — járul hozzá a tenyésztési kedv csökkenésé, hez. Megfogalmazódott az a gond is, hogy egy közepes szőlőtermés esetén is szinte lehetetlen lesz megyénkben a must és a bor megfelelő elhelyezése. A tavalyi rekordtermés miatt a szokásosnál nagyobbak az óbor áthúzódó készletek, és ha ehhez jön még az új bor, akkor szinte lehetetlen helyzet áll elő Heves megyében. A megye önmagában nem tudja ezt a problémát megoldani, mindenképpen szükséges lenne a központi szervek segítsége is. A fent jelzett gondok, problémák ellenére alapvetően bizakodva tekintenek megyénk nagyüzemei az idei esztendő elé és ha az időjárásban nem következik be rendkívüli fordulat, akkor minden valószínűség szerint teljesíteni tudják idei feladataikat. Kaposi Levente Mostanában egyre több szó esik az alkoholizmus terjedéséről, e súlyos nemzeti gondunkról. A gondok újbóli felemlegetése már szinte felesleges, nem viszi előbbre az ügyet. A romlás adatainak ismeretében már abból kell kiindulnunk, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem eddigi erőfeszítései eléggé hatástalanoknak bizonyulnak. A veszélyes társadalmi jelenség terjedésének megállításához, visszaszorításához az eddigieknél is még több szervezeti alátámasztásra, feltételek biztosításá. ra, valamint a feladatkörök, hatáskörök még pontosabb elhatárolására van szükség. Egy biztos, hogy nemcsak többet, hanem sok mindent másként kell tennünk, új módon kell összefogni és összpontosítani a társadalommal e népbetegség ellen. E bonyolult problémahalmaznak most két fontos területével foglalkozom, ahol szerintem a legtöbb megújulásra, illetve változtatásra van szükség. Helyes szemlélet és korszerű propaganda Az előbbre lépés megkívánja, hogy ne csak orvosi, jogi, adminisztratív eszközöket alkalmazzunk az alkoholistákkal szemben, hanem az alkoholizmus kérdéseinek a megoldását valóban társadalmi üggyé tegyük. Addig azonban döntő fordulatra nem számíthatunk, amíg az alkoholisták betegségtudata és a mértéktelen alkoholfogyasztás társadalmi megítélése jelentősebben meg nem változik. Az alkoholista tulajdonképpen „beteg” ember, ezt kell a közvéleménynyel is elfogadtatnunk. Igaz, ezt még az alkoholisták sem érzik annak, többnyire a környezetük sem. Amíg ugyanis más betegségben szenvedő emberek önként alávetik magukat a gyógykezelésnek, az alkoholisták közül erre nagyon sokan nem hajlandók. Az alkoholizmus „hosszú” folyamat eredményeként alakul ki és rendszerint akkor lép fel ellene a társadalom és környezete, amikor már igen nehéz a gyógyítás. Éppen ezért propagandánknak nem a végső stádium reménytelenségét kell hangsúlyoznia, hanem arra kell irányulnia, hogy tudatosítsa a közvéleményben a betegségfolyamat fázisait, tipikus magatartási formáit, az ivásban bekövetkezett döntő változást. Az alkoholista szeme előtt ne a végső züllés jegyei lebegjenek, hanem próbáljon felfigyelni a kezdeti és a közbenső állomások tüneteire. A hangsúly tehát nem annyira az, hogy az alkoholizmus hová vezet, hanem sokkal inkább az, hogy hói kezdődik és hogy fejlődik ki e betegség. Alkoholpropagandánk gyengesége az is, hogy bár hangoztatja a „mértékletességet”, az emberek tudatában nem világos, hogy mit értünk mértékletességen, és így ezt a maguk módján értelmezik. A mai alkoholárrendszerünk ismeretében azt mondhatjuk, hogy senki sem költhet napi 15—25 forintnál többet alkoholra egészségének veszélyeztetése nélkül. Mi a teendő a munkahelyen Meggyőződésem, hogy az alkoholizmusra a fő csapást a munkahelyeken lehet és kell mérni. Itt mindenki szem előtt van, vagy utólér- hető, és ami a legfontosabb, idejében észlelhetik, ha valaki kezd rászokni az italozásra. Éppen ezért az alkoholizmus elleni küzdelem fő csataterei: a munkahelyek. Jó lenne, ha minden munkahely vezetése megvizsgálná, hogy az adott területen, milyen az alkoholizmus elleni tevékenység helyzete, hatékonysága. Sajnos még sok helyen ez a tevékenység alacsony színvonalú, vagy kifogás alá esik. Nem egyszer azért, mert a vezető példa- mutatás hiányzik és emiatt eltűri környezetében az italozást. A balesetveszélyes helyeken, továbbá a közúti járművel foglalkozók esetében nélkülözhetetlen, hogy a vállalat rendszeresen — alkoholszondával — meggyőződjék, hogy a dolgozója munkába lépéskor nincs-e szeszes italtól befolyásolt állapotban. A bírósági gyakorlat szerint amennyiben a dolgozó az alkoholszondavizsgálat elvégzését megtagadja, ez önmagában is alkalmas lehet fegyelmi vétség megállapítására. Emellett az alkoholszonda-vizsgálat végzését megtagadó dolgozó a munkavégzéstől eltiltható és emiatt jogszerű a munkabérének megvonása is az eltiltás időtartamára. A munkahelyi italozásnak a legveszélyesebb alkalma az úgynevezett névnapozás. Ez elég gyakori ok, vagy alkalom lehet az ivásra. „Valamirevaló névnapi köszöntés nem egyszer egy hétig is eltart.” A munkahelyeken indokoltnak látszik felülvizsgálni a névnapi köszöntések szokásrendjét. Ha pohárral kívánnak koccintani a névnapra, tegyék ezt a munkaidőn kívül és ne a munkahelyen. A munkavégzés zavartalanságát jól szolgálja egy olyan vezetői intézkedés, hogy a munkaidő lejárta előtt 1—2 órával — és nem reggeltől estig — engedi meg a munkatársak egymás köszöntését. Még most is bonyolult feladat a munkahelyeken a rendszeres alkoholfogyasztók felderítése és velük szemben az intézkedések mikéntje. A nehézség nem a felderítésben van. A kollektíva ugyanis tudja, hogy ki szokott rendszeresen italozni. A probléma ott van, hogy ezzel kapcsolatosan nem egyszer a vezetők, vagy a munkatársak beszélgetése elmarad. Pedig, ha ezt nem tekintenék „kényes” beszélgetésnek, sok embert még időben meg lehetne állítani a lejtőn. Sokat segíthet ebben a szocialista brigádmozgalom, ha alkoholista személlyel való foglalkozást vállalják. Amennyiben ezek a ráhatások, vagy munkáltatói fegyelmező eszközök nem vezetnek eredményre. üzemi orvoshoz kell irányítaniuk. Ne riadjon vissza a vállalat a munkaterápiás kezeléstől sem, ha ez a dolgozó érdekében elkerülhetetlen. A munkaterápiás intézeti (Nagyfán) kezelést sokan még nem ismerik, vagy félreértik. Az intézeti kezelés alatt a beutalt munkaviszonya, illetőleg szövetkezeti tagsági viszonyán alapuló jogai és kötelezettségei szünetelnek, a munkaviszonyban, illetőleg szövetkezeti tagsági viszonyban töltött idő számításánál azonban figyelembe kell venni az intézetben töltött időt. A gyógyintézeti kezelés legfeljebb 2 évig tarthat. A kezelés befejeztével a dolgozó visszakerül arra a munkahelyre, ahol eddig dolgozott. Ekkor kezdődik az utógondozás, amelynél mind a vállalatnak, mind a kollektívájának vannak jogi és erkölcsi feladatai. Ezek a legkritikusabb napok a kezelésből visszatért számára, nem közömbös hogyan fogadják. A gyógyulást is elősegíti, ha a vállalat, illetve kollektívája már a kezelés alatt is fenntartja vele a kapcsolatot. Hatalmas erőt ad a beteg számára, a gyógyulás lehetőségére az a tudat, hogy a kollektíva őt visszavárja miként, ha a családja is. Elsősorban nem jogi eszközökkel Az alkoholizmus elleni küzdelem elsősorban nem jogi eszközökkel folyik. Kudarcaink jelentős oka szemléleti jellegű, tudati lemaradásból ered. Nem szabad a bajbajutottakat magukra hagyni, erre a szocialista emberség is kötelez. Viszont a jog eszközével is élni kell, ha szükséges. Az alkoholisták kötelező gyógyítására szóló 1982. évi 41. sz. tvr. komoly eszközt adott a társadalom kezébe az alkoholizmus megfékezésére. Ennek végrehajtásához sokat, talán a legtöbbet a munkahelyek tehetik. Dr. Kovács Pál, megyei bíróság elnöke Csak a titkár volt, aki elköszönt Tizenhat évi titkári munka után Jenei Jánosné az idén felmentését kérte a Heves megyei Társadalom biztosítási Igazgatóság pártalap- szervezetében. Nem azért, mintha akár a legkevésbé is terhesnek találta volna a megbízást, hanem mert — talán megbocsájt, amiért a korát emlegetjük — már a számára is közelít a nyugdíj ideje. S hogy mennyire szeret aktívan dolgozni a mozgalomban, mi sem bizonyítja jobban újabb feladatainak vállalásánál. Amikor további társadalmi segítségét kérték a megyei bizottságtól, az első szóra igent mondott. Eszébe sem jutott, hogy voltaképpen pihenőre készül. Mi vonzhat ennyire embert a pártmunkához, s mi tarthat tisztségviselőt ily hosszú ideig a posztján? Egyszerű szavakkal válaszol a kérdésre: mindig szeretett másokért tenni s a mozgalomban valahogy megtalálta hasznos elfoglaltságát. Tizenhat esztendős lehetett, amikor községében, Tiszaná- nán — amely elsőként szabadult fel megyénkben a fasiszták alól — élénkebben is bekapcsolódott az ifjúsági szervezet tevékenységébe. Amint helyiséghez jutottak, iparkodtak egyre tartalmasabb programokat összeállítani a fiataloknak. S azon voltak, hogy persze máskorosztályhoz is eljussanak az új világ üzenetei, terjedjenek az ismeretek, okosodjon, fejlődjön a falu. Sokat látott, hallott maga is az apósától — aki az első párttitkár volt Nánán. S egyre jobban kezdte érdekelni, amit a kommunisták akarnak, csinálnak. Szívesen ment a pártiskolára, az elvégzése után pedig az egri járási apparátusba. Ügy érezte, hogy a szélesebb területen s új reszortjában még inkább hasznosíthatja magát a közösségért. Amikor vállalati munkára kérték is, hamar megtalálta helyét elvtársai között, s iparkodott kettős felelősséggel intézni az SZTK-ügyeket. A társadalombiztosítási igazgatóságnál már gyakorlott, tapasztalt emberként dolgozhatott tovább pályáján seregnyi nemes cél megvalósításáért. Előbb a családipótlék-, majd a nyugdíjosztályon, illetve a titkárság vezetőjeként. Az igyekezetét nemcsak észrevették, hanem méltányolták is környezetében. Vezetőségi tagnak, utána pedig a pártalapszervezet első számú tisztségviselőjének választották. A szociálpolitikát — amivel gazdasági téren foglalkozott — a pártpolitika egyfajta megvalósításának tekintette mindig. Érdeklődéssel, élvezettel végezte nap nap után a teendőit, s jó érzéssel vette észre maga is, hogy mind emberibb az ügyintézés, egyre rövidebb például a nyugdíjmegállapítás s az ellátatlanság ideje. Munkakedvét iparkodott az új kollégákba, a fiatalokba is átplántálni s személyes öröme volt, ha sikerült lelki- ismeretes munkatársakkal erősíteni a hivatalt. Pártmegbízatását sohasem választotta el gazdasági munkájától. Amikor a szervezeti kapcsolatokat ápolta, a KISZ(Fotó: Perl Márton) ben, a szakszervezetben például az utánpótlás nevelésén fáradozott maga is, legfőképpen talán mindig a szakmára gondolt. Arra a szakmára, amelynél különösen fontos, hogy milyen kezekben van. Elismeréseit is biztosan kettős szerepköréért kapta. Két kiválódolgozó-kitüntetése és a Munka Érdemrend ezüst fokozata ugyanúgy szól a párttitkárnak, mint az egészségügy területén felsőfokú képesítést is szerzett társadalombiztosítási szakembernek. Jóllehet az a tizenhat esztendő önmagában sem kevés! Hiszi, vallja, hogy nyugdíjasévei sem lesznek kevésbé mozgalmasak, hasznosak. Kedve van ahhoz, hogy ezután is az élet „sodrásában” maradjon. Biztos benne, hogy a család mellett is lesz ideje másokkal foglalkozni, számos szép feladatot talál a lakótelep körzetében vagy Eger más részén. Mert nem ő, hanem csak a titkár volt, aki elköszönt... Gy. Gy. PVC-CSÖVEK TARNASZENTMIKLÓSRÓL. Főként fémipari — színesfémhulladékok begyűjtésével, tömbösítésével — valamint lakásépítészeti elemek és műanyag termékek: műanyagpadlók, ajtók, falburkolók, valamint vízvezetékrendszerek csöveinek, idomainak raktározásával és értékesítésével foglalkozik Tarnaszentmiklóson a Metalloglobus telepe. Az igen jelentős raktárkészletből nemcsak az értékesítő vállalatokat, hanem egyéni vásárlói igényt is ki tudnak elégíteni. Legjelentősebb a készlet a képünkön is látható nagy nyomású, 150 milliméter átmérőjű nyomócsövekből, melyek anyag- mozgatásában egy korszerű NDK rakodógép segít (Fotó: Tóth Gizella)
