Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. március 12., szombat I** Dr. Juhász György Ádám Sándor Szaka Pál Szabó János Fodor János (Fotó: Szabó Sándor) Tóth Lajos A VÉLETLEN IS A gyökerek nem engednek V isznek. Lehet olcsó szóviccet is játszani a névvel, de a lényegen az mit sem változtat. A köz­ség marad ott, ahol évszá zadok óta létezik: a Jászság és Palócország határán. Va­lahogy úgy, hogy még nem ott, de már nem itt. Kör­nyéke lassan belesimul az Alföld nyitott tenyérre em­lékeztető végtelenségébe, de a körbejáró tekintetet szin­te karnyújtásnyi távolság­ból megfogja a kéklő Mát­ra tarajos hegysora. A viszneki mindig is ál­lattartó nép volt, ma is az. Bár a közös gazdaságban már ipari jellegű termelés­sel is foglalkoznak, a föl­deken pedig gabonát érlel a nyári nap melege, de a hagyomány szerint az állat­tartáshoz kötődnek legin­kább az itteniek. Több mint húszon Soha sem volt magasan képzett mezőgazdász nélkül egyetlen nagy gazdaság sem. Ma sem lehet meg. Csak a különbség óriási a hajdan­volt uradalom és a szocialis­ta nagyüzem között. Vala­mikor az intéző úr és az ispán trónolt elérhetetlen magasságban a kapások, a fejősök, a fogatosok és más cselédnépek feje fölött, ma pedig . ... ? Agrármérnök, közgazdász, állatorvos dol­gozik együtt a gazdákkal. Egyedül az állatokkal kap­csolatos tudományok isme­rője az „úr” még ma is kö­zöttük. Még az elnökhelyet­tes is, a főágazatvezető is a „Sándor-gyerek” vagy a „Já­nos” mind általánosan. Hogy­ne, hiszen itt nőttek fel, in­nen mentek iskolába, ide jöttek vissza. Több mint húszán, vannak olyanok, akik oklevelet, , diplomát szereztek az idők folyamán. Jó részük munka mellett, levelező-tagozaton. A saját akaratuk mellett a „kivá­lasztás” is közreműködött abban, hogy egyetemre men­jenek. Volt akit a személy­autó volánja mellől „paran­csolt” az elnöki szó a nö­vénytermesztésbe. Mégsem botcsinálta agronómusnak tekintette őt senki, hiszen a gépkocsivezető elvégezte a mezőgazdasági technikumot — „autózás közben”. Kicsit nehezebb A termelési elnökhelyettes Ádám Sándor. Keszthelyen végzett 1970-ben, majd öt évvel később Debrecenben kapott még egy diplomát, az üzemgazdasági szakmér­nökit. — Itt születtem, itt lak­nak a rokonaim, a gyerek­kori pajtásaim is. Soha nem volt gondom amiatt, hogy az ángyika vagy a koma ügyében kellett döntenem. Olyankor nincs rokonság, nem is lehet. Nem mondom, esetenként nehéz szigorúnak lennem, hiszen a rokon még­iscsak rokon. De kell. Ha kell. örül annak, ha szakmai­lag segíthet az embereknek, ha megkérdik tőle: most aztán mit csináljanak a ház­tájiban. Szívesen ad jó ta­nácsot. A gyökerek Fodor János f^állattenyésztőt is erősen kötik Visznekhez. A diplo­máját Debrecenben szerezte meg 1975-ben. — Mint a községi tanács tagja részt veszek a lakóhe­lyem ügyeinek intézésében. Hogy mióta? Várjunk csak ... 1965-től, olyan rég­óta. De úgy is túllépek a munkahelyi kereteken, hogy vállalok ismeretterjesztő előadásokat. A legfőbb tényező, az idő. Amiből mindig kevés van. Munkára, tanulásra, kikap­csolódásra, a háztájira, a családra, a pihenésre. Való­sággal úgy kell „elcsórni” a félórákat az egyik tenniva­lótól a másikhoz? Merész váltással Ha a valamikori gimna­zista önmagát idézi fel Szaka Pál, a közgazdász, Se- megi Gyula tanár úr névét említi. Ugyanis a kamasz fiú dédelgetett álma az volt, hogy majd egyszer ő is ott áll a katedrán. Történt az­tán, hogy tanárának kéré­sére „korrepetálta” az osz­tályt. — Nem bírtam velük. Ak­kor arra gondoltam, ha ezekkel a nagyobbakkal nem tudok zöldágra vergődni, mi lesz velem a kisebbek között? így változtattam pá­lyát, mentem közgazdásznak. Szellemi tőkéjét a tsz fa­lai között kamatoztatja. Az­tán a háztáji... Kell a pénz, de a gazdálkodás egyben élő kapcsolat is a természet­tel. Egy kis nosztalgia a hajdanvolt másik élet iránt. Amikor még a növényekkel, az állatokkal való bajlódás, törődés adta a fő tennivalót. Szabó János volt az a hi­vatásos gépkocsivezető, aki­ből „az elnök agronómust csinált.” — Ismertem én a tsz-t, a gazdaságot úgy, mint a te­nyerem, hiszen a kocsiban sok mindenről hallottam, amikor az elnök beült oda a munkatársaival és irány ez vagy az. Ma már a sertéstelep ve­zetője, a technikusi végzett­séggel a zsebében. De a könyvekhez azóta is hű ma­radt. Mostanában a Petőfi- összest forgatja. Több mint száz kötet sorakozik otthon a polcokon. Nem csak nézi őket. Ha már megvette, el is olvassa mind. — A ház körül is dolgoz­ni kell, mert a pénzre szük­ség van. Soha nem jut az eszembe, hogy azért kell ne­künk is valami, mert a szom­szédnak, a komának vagy másnak is van. Maga vállalta Az egyetlen „úr” a többi diplomás között dr. Juhász György állatorvos. Hatósági feladatokat is ellát. Előfor­dul havonta néhányszor, hogy éjjel a telefon csör­gése ébreszti fel. Méghozzá — Gyöngyösön. Onnan jár Visznekre. — Megéri, persze, hogy megéri „kijárni”, a háztáji­ban is végezni az állator­vosi munkát, de közel sem annyira, mint ahogy azt esetleg elképzelik egyesek. A házasság révén került Hevesbe, közelebbről Gyön­gyösre, és Visznekre azért, mert — ott volt hely. — Nem bántam meg, bár azt sem állítom, hogy innen megyek nyugdíjba. Miért mondanék olyat, ami nem úgy van? Jól érzem itt ma­gam, a munkatársaim kö­zött, az emberek között. Ahogy mondja, mindenek előtt az állat sorsa érdekli, hiszen ez a hivatása, de fe­lettébb büszke, ha az utcán megállítja János bácsi és elmondja, mi van a tehén­kével, a malackával, amit a doktor úr a múltkor ... ! Otthon pedig Beethoven és a könyvek. No és a család. A felesége a főisko­lán tanít, ez a tény, de az is tény, hogy neki, a fele­ségnek kell törődnie a ház­tartással, a családdal is. Hangverseny, színház a fő­városban, ha mód van rá. — Naponta autózok Visz- • nekre, ami együtt jár azzal is, hogy télen esetleg az árokban kötök ki, mert olyan az út. De ... ezt vál­laltam, vállalom is, minden mártíromság nélkül. Vitatkozó csapat A pártalapszervezet titká­ra Tóth Lajos, egyben a nö­vénytermesztési főágazat ve­zetője is. Ügy mondja, hogy elég hangos csapat az övéké. Fentebbről már rájuk is szóltak egyszer-kétszer: fog­ják vissza kicsit a hangju­kat. De a személyeskedésig nem igen mentek el. NEMCSAK PÉTERVÁSÁRÁN Falufejlesztés—saját üzemmel Jó, ha egy kisebb telepü­lésnek — fenntartási fej­lesztési elképzelései megva­lósításához — saját kivitele­zője is van, méghozzá mind­járt a helyszínen! Így érzi, vallja s emlegeti nem kevés ölömmel, büszekeséggel író­dj/ László pétervásárai ta­nácselnök, amikor az itteni „költségvetési üzem” szóba kerül beszélgetésünk alkal­mával. Ez a szervezet ugyan­is gyorsan, határidőre dol­gozik s jó minőségű mun­kát végez. Hiányában ugyan­csak baj lenne a székhely­község és a hozzátartozó falvak középtávú terveinek valóra váltásával, egy sor feladat megoldatlan marad­na. — Immár több, mint egy évtizede számmolhatunk a tanácsi költségvetési üzem segítségével — folytatja az elnök — s számíthatnak rá más helységekben is az eg­ri járásban, a különböző mély- illetve magasépítési munkáknál vagy szolgálta­tásnál. Ez utóbbival a tele­pülések tisztaságának amo­lyan őre is, mivel a park- gondozás mellett a szemét- szállításról sem feledkezik meg... Annak idején mos­tani épületünk elődjében, a régi községházán még csak szerény műhelyke jelezte, hogy iparosokkal erősödtünk, míg ma már csupán az üzem gépeinek értéke eléri a 8 millió forintot, éves tevé­kenységének árbevétele pe­dig meghaladta a 26 milli­ót. Rég kinőtte új telephe­lyét is! Ügy, hogy éppen mos­tanában — több ütemben — az egyik társközségünk te­rületén, Ivádon, a hajdani uradalomban még nagyobb és korszerűbb üzem kiala­kításán fáradozunk. ★ Pétervására nagyközségben számos új és szép létesít­mény jelzi a tanácsi üzem igyekezetét. A kétszintes, nyolctan.termes általános is­kola, a hozzá kapcsolódó körzeti diákotthon, az öt- venszemélyes óvoda — amelynek 400 adagos mo­dern konyhájáról a környék összes gyermekintézményét ellátják —, a szakmunkás- képző, illetve a még ké­szülő közös tornacsarnok fű­tését biztosító hőközpont, vagy a körzeti rendőrség számára épülő szolgálati bá­zis, hogy csupán néhányra utaljunk, egyaránt hozzáér­tést, ügyes munkát tükröz. Az üzem dolgozóinak keze nyomán esztendőről eszten­dőre változik a település ar­culata s ölt a centrum — ha nem is városias, min­denesetre: vonzó vidéki kül­sőt. A falukép alakításában úgy is nagy része van a költ­ségvetési üzemnek — beszé­lik. amerre csak megfordu­lunk —, hogy nemcsak ta­nácsi, hanem még sok más megbízásra vállalkozik. Részt vesz nemcsak a MÉM- hez tartozó szakiskola, ha­nem például a helyi erdé­szet, a tsz vagy a FÉM- ELEKTRO szövetkezet fej­lesztésében. Éppen mostaná­ban például az áfész-ven- déglő konyhatechnológiai be­rendezésének korszerűsítése mellett, az átellenben épü­lő új ABC-áruház kivitele­zéséről is tárgyal, hogy a pétervásáriak és a vonzás- körzet kereskedelme még in­kább javuljon. Ugyanekkor „gazdája” a nagyközség mintegy 30 kilo­méteres úthálózatának s gondja van nemcsak a helyi, hanem távolabbi hidakra is. ★ Ez utóbbiak kapcsán Zay László üzemvezető még egy sor más „idegenbeli” mun­kát is említ a honvédségi la­kásokból átalakított iroda­épületben. Legelőször a leg­közelebbieket, a tarnalereszi- eket, bükkszenterzsébetieket, aztán bükkszékieket, pará- diakat, sirokiakat, andornak- tályaiakat, ostorosiakat, majd káliakat is. Mert a nagyközségen kívül termé­szetesen nem csupán a sze­métszállítás a dolguk. Vál­tozatos tevékenységükhöz tartozik — többi között — például az egri járás KRESZ-tábláinak rendben- tartása is, — Valójában azonban leg­főképpen az anyaközség gondjaiból részelünk — mondja —, s az új létesít­mények kivitelezése mellett felújítási munkánk is mind jelentősebb, fontosabb. Fel­adatainkhoz többnyire meg­van minden. Általában nincs munkaerőgondunk, jóllehet még egy-két szakember biz­tosan elkelne közöttünk — s a szükséges gépeknek is töb- bé-kevésbé birtokában va­gyunk. Mindennapi felada­taink birtokában vagyunk. Mindennapi feladataink vég­zése azonban sajnos koránt­sem problémamentes. Épí­tési feladataink végzésénél például bizony minket is za­varnak az anyagellátás zök­— Igaz, hogy az embere­ket nagyon érdeklik az anyagiak. Azt mondják: tudjuk, most egy kicsit ne­hezebb idők következnek. De abból nem akarunk en­gedni, amit eddig elértünk. Mit találjunk hát ki, hogy többet vigyünk haza, a pót­lásra? Szinte hangosan gondol­kozva keresi a választ arra a kérdésre: ez a majdnem két tucatnyi értelmiségi hogyan hat a község társa­dalmára vissza? Mennyit változott a falusi ember életfelfogása, érdeklődése az anyagi jobbuláson túl? — Nehezen mozdulnak ezek a paraszti emberek, de mozdulnak. Alakítja őket a mindennapi termelő mun­ka is. Az életmódban pedig látnak maguk előtt jó pél­dát. Az agrárértelmiségét. Nehezen mondja ki a mi­nősítő szavakat, mert nem szeretné rószaszínre festeni a valóságot, de tiszteli a tényeket. A változó világ változást szülő tényeit — az emberre is. ★ Visznek nem „tipikus” község. Még nem az Alföld, de már nem a hegyvidék. Ott terül el a Jászság és Palócország határán. Egy kicsit kiesik a fősodrásból, mert nagy forgalmú útvonal nem köti össze a közelebbi és a messzebbi tájakkal. Itt értelmiséginek lenni, agrárértelmiséginek — más. Nehezebb is, könnyebb i$. Jobban kötődnek a gazdál­kodáshoz, de a szellemi ja­vak iránti igény is él ben­nük. Ha kinyitják az ablakot, a Mátra néz velük farkas- szemet. G. Molnár Ferenc kenői. Ha nem akarjuk, hogy baj legyen a kivitelezésben, jó előre kell készleteznünk akkor is, ha ez hátrányos az üzem gazdálkodására. Ha a kukakocsink felújításra szorul, Csehszlovákiába kell vin­nünk. Hiába szeretnénk az „intézményes szemétszállí­tást” korszerűbbé tenni, ha olykor még csak nem is biz­tatnak bennünket a szüksé­ges szabványos edényekkel. Ha Pétervására mellett Er- dőkövesdtől Mátraderecskéig vagy Párádig másutt is örül­nek a környezetvédelemnek, a nagyobb tisztaságnak, egyik-másik helyen, legin­kább talán Égercsehiben igen nehezen akarnak fizet­ni érte. Pedig az üzem ön­elszámolású gazdasági szer­vezet, s ha nem is éppen elsősorban, de mindeneset­re másokhoz hasonlóan szin­tén nyereségre törekszik. S igazán csak a legnagyobb erőfeszítések árán sikerül ezt megvalósítani, szinte sze­rencse, hogy tavaly gazdál­kodásunk eredménye elérte a 867 ezer forintot. ★ Hazafelé az üzem útépí­tőivel találkoztunk. Munká­juk is egyértelműen arra vall, hogy — tavaszodik... Gyóni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents