Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. március 12., szombat CSAK ELŐRE, DE MIKOR? Üvegházi kérdőjelek Háromezer négyzetméteres üvegház díszük a Gagarin Hőerőmű Vállalat kerítése mellett; kívül. Az erőműtől, annak hűtővizéből kapja a hőenergiát, ingyen — a villamos energiáért ugyancsak nem kell fizetnie. Holland adatok szerint az üvegházas növénytermesztés költségeinek 45 százalékát teszi ki a fűtés költsége. Ennek ellenére a háromezer négyzetméteres üvegház mindeddig veszteséget hozott üzemeltetőinek! Tegyük e tényt megyei környezetbe! A területi energiaipari bizottság 1982. júliusában jelentésben összegezte Heves megye energetikai helyzetét: „A megyében összesen 176 ezer négyzetméter területet védenek a háztáji kertekben fóliával, üvegházzal; kétharmadát Hatvan—Gyöngyös környékén. Intenzív fűtésű, tehát télen is folyamatosan üzemeltethető ilyen termesztőberendezés 14 430 négyzet- méteren van; érdekesség, hogy negyvenöt termesztő rendelkezik 1000 négyzetméternél nagyobb fűtött területtel. Nem mind intenzív fűtésű, de adottságaiban több hasonló is van a visontai- hoz. Évi 380 tonna fűtőolajat használnak fel ezek a kertek, jelentős, évi 4 milliós állami dotációt emésztve fel ezzel. Van termelő, aki több évi (!) olajszükségletét tárolta előre!” Ezek után költői a kérdés: ugyan melyik ilyen fóliasátor vagy üvegház lehet ráfizetéses? Feltűnően drágán Virányi Béla ma a Gagarin munkavédelmi és biztonságtechnikai főmérnöke; de az üvegház létrehozásánál ő bábáskodott. — Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület megyei tagcsoportja 1977-ben javasolta az erőmű működtetésénél mindenképpen keletkező meleg vizek hasznosítását. Az Energiagazdálkodási Intézetnek már volt szabadalma arra, hogy új erőművek Heller—Forgó-féle hűtőrendszerét hogyan lehet hatásosabbá tenni egy üvegház mellételepítésével. Így „csak” azt kellett illeszteni a mi, már működő erőművünkhöz. A „csak”-ot az indokolja, hogy hasonló feladattal még sehol sem birkóztak meg. A feladvány bonyolultságához pedig jellemző adalék, hogy tervezési hiba esetén 3000-res fordulata turbinákhoz is felszaladhatna a víz; a hangsebességű gőz helyett. — Végül is elkészültek azok a terveink, amelyek az ÉGI komplett dokumentációjába illeszkedtek. Az elméleti szájru'tások azt mutatták, hogy 25 hektárnyi, azaz 250 000 négyzetméternyi területet tudna abszolút biztonsággal fűteni az erőmű. A gazdaságossági számítások szerint a nagyüzemi mező- gazdaság viszonyai között 60 000 négyzetméternyi üvegház üzemeltetése már mindenképp nyereséges. — A MÉM anyagi támogatásával épülő alig huszadek- kora, 3000 négyzetméteres melegház a mi művezetésünkkel, az AGROBER részvételével 1979 júliusára elkészült, kísérleti berendezésként. Azt ugyanis működés közben kellett ellenőrizni, hogy 1. biztonsággal ad-e hőt az erőmű, és hogy 2. a meleg levegő befúvásával lehet-e a hagyományos fűtésű melegházakéhoz hasonló eredményt elérni. Az építkezés feltűnően drágán sikerült. Amíg Jászfényszaruban, Szentesen, Óbudán 3000 forintnál kisebb költséggel épült az üvegház, itt ez az összeg az ÉGI által jósoltat messze meghaladva 8900 forint lett. E pénz jó része az erőművi csatlakozás megteremtésére kellett, amit a hasonló beruházásoknál az erőmű fizetne és a bővítéskor már nem kellene erre költeni. Nekünk érdekünk ugyanis a plusz hűtőteljesítmény, amit az üvegház jelent. Nem túl korrekt Kutatási jelentés az Agrárgazdasági Kutató Intézettől: ez összegezi 1980 közepén az addigi tapasztalatokat. Megemlíti, hogy „a fűtés jellegéből adódó légmozgás kihordja az uborkára szórt perm etet az üvegházból.” (Két tény: a fűtött levegő nem lép ki a melegházból, csak benne kavarog; másrészt a jelentés maga szól arról: nem volt permetezőszer, ezért az uborkát nem is permetezték ...) Több más adalékot észre- vételeztek még a Gagarin mérnökei e nem túl korrekt összefoglalásban. De végkövetkeztetéseit nem. Hogy ugyanis a visontai megoldással csak a termálvizes fűtésű melegházak versenyképesek, azok is csak kútfúrás nélkül. És hogy az üzembiztos — egyetlen percig nem maradt fűtés nélkül a közel négy év alatt a ház! — és agrotechnikailag is megfelelő üvegház minden kísérleti feltételt teljesített. Amit a tévébeli „Siker”-ben való szereplés is bizonyított. Csak gazdaságos nem tudott lenni. De hát ezt a létesítést megelőző számítások már előre biztosra vették! Ördögi kör Az üvegház tehát kicsi, és pillanatnyilag ezért nem gazdaságos. Bővíteni pedig azért nem bővítik, mert gazdaságtalan ... ördögi kör. Amire az üzemeltetés körüli apróságok még rátették a magukét. Mezőgazdász ismerősöm mondja: „hasonló méretű üvegházakat családok vállalnak! Ebből az üvegházból egy kistermelő 500 ezret venne ki, évente, tisztán!” Ehelyett a telep félmillió veszteséget produkált, évente, tisztán! Jó, egy maszek nem is engedne 15 embert az üvegház közelébe — ennyi is is volt már egyszerre alkalmazásban —, és az agrotechnika sem lehetett kifogástalan, ha egyszerre elpusztult a gerbera kétötöde. De az üzemeltető markazi Mátra- völgye Tsz-t, illetve korábban a Hevesi Állami Gazdaságot menti, hogy ha az ingyen fűtött, ingyen világított telep költségeiből levonják a létesítés amortizációját, a dolgozók teljes munkabérét, illetve annak közterheit, a működtetés még mindig ráfizetéses! Gondolom, itt egy gyakorló fóliázénak égnek áll a haja! Nemcsak azért, mert tudja, hogy a Szovjetunióból hathektáros egységekben beszerzett nálunk még 2000 forintnál is olcsóbbak négyzet- méterenként, és ez eleve kisebb amortizációs költségeket jelent. De azért is, mert egy fóliázó tudja, hogy az itt termelt szegfűt nem szabad öt forintért elvesztegetni. Hogyha a magyar piac „bedugul”, a korlátlan szovjet piac akkor is felveszi az ünnepekre időzített virágot (szolnoki példa rá a bizonyíték). Ha a virág nem megy, akkor oltványt, gombát kell termeszteni — ahogyan most próbálkozik is a markazi téesz. És ha még ez sem elég, akkor tömlőkben, függőleges fóliaoszlopok termőföldjén termelt zöldpaprika, paradicsom biztosan fizet, és sokat. Mert az egri piacra Szentesről szállított 240—300 forintos paradicsom, a darabonként 12 forintos paprika megmozgatja a fantáziáját. A maszeknak. Aki egyébként nem megvetendő előnnyel kezd. Egy családi vállalkozást nem terhel munkabér, saját szállító- eszközei olcsóbban hozzák a talajt, viszik a piaoravalót, nem fizet munkásszállítást. És semmiképpen nem engedi meg hogy egy évben négy teljes hónapig üresen álljon az üvegház háromnegyede ... Jelen is kéne Bár igaz, hogy a visontai üvegházból még a lehetséges maximum nem jött ki, de felelősért kiáltó nagy hiba — nincs. Csak az a bizonyos plusz — az hiányzik nagyon. Az igazi érdekeltség például. Hogy a megvalósításban igazán érdekelt ÉGI — az ő szabadalmának referenciaüzeme lenne az tulajdonképpen — saját soraiból állítson telepvezetőt, és ne elégedjen meg az ellenőr szerepkörével. És arról sem tehet senki, hogy a telep indulásakor még volt zöldségprogram, 90 százalékos dotációval — most nincs. Érdekek kérdése mindez. Pál Sándor, az erőmű műszaki fejlesztési főosztály vezetője találóan szemlélteti: — Ide busszal jár be naponta legalább ezer ember, valami harmincféle helyről. Ez évente 300 ezer út ide, 300 ezer vissza, haza. És nulla hibával hajtanak végre az emberek 600 ezer rutdncse- lekvést — senki se téveszti el a buszt, mert akar célba- érni. És ez döntő. Az erőműves mérnökök akartak, Virányi Béla is: — Az erőműhöz illesztett üvegház technikailag kifogástalan, üzemeltetése sem az erőművi, sem a mezőgazda- sági termelést nem nehezíti. Ez nagy dolog; mert ez a megoldás abban a pillanatban elővehető, amint lesz rá pénz! (Mert a kísérleti tapasztalatok értékelésénél a tudat alatt azért működött ez a szempont is ...) De én tudom, hogy távlatilag az olcsó, lignitbázisra települő, Heller-hűtésű erőműveké a jövő, és a hűtőtornyok mellett ott kell csillogniok az üvegházak tíz hektárjainak is. És ez nekem egyelőre elég. Ám a primőrt csak csodálni tudóknak azért a jelen is kéne... Kőhidi Imre „ÚJONCOK” r ...Es azóta hogy van? Tagfelvétel. Alapszervezet. Taggyűlés. Pártmunka. Olyan szavak, amiket naponta ezerszer mondunk ki, és nem is gondolunk arra: vannak, akiknek ezek a fogalmak nem mindennapos cselekvéssorokat jeleznek. Hogyan látja mindezt az, aki viszont egy vagy két éve már „belülről” érzékelheti a felsorolt fogalmak tartalmát, mert megkapta a kis piros tagkönyvet? A kérdésre a válaszokat a mai Mikroelektronikai Vállalatnál, az előző nevén jól ismert Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában keresték. Kedvezően fogadták — Hogy vagy? — tesszük fel a szokvány kérdést naponta jó néhányszor. — Köszönöm, jól — halljuk a szokvány választ. — De én most komolyan kérdeztem — állította meg a továbbsietni szándékozót a szokatlan megjegyzés. Egy kis meghökkenés, egy kis kétkedés, aztán kiderült: aki érdeklődött, pontosan arra kíváncsi, valóban hogyan érzi magát az illető, mint „friss” párttag. Ügy alakultak-e a valóság egyes részesei, mint annak idején elképzelte, amikor még nem tartozott az alapszervezethez? őszintén szólva: erre az érdeklődésre egyáltalán nem számított senki a megkérdezettek közül. Valahogy úgy voltak vele, vallották be utólag, hogy felvették őket, aztán... mintha mi sem történt volna. Ment minden a maga útján tovább a pártcsoportban, a vezetőségben, az alapszervezetben. Egy feladatot „letudtak”, ennyi történt. ......És most, hogy megállítják, megszólítják, megkérdezik. komolyan érdeklődnek felőle ... ennek örülnek”: szinte ismétlődtek az ilyen megjegyzések a beszélgetések során. Egy dolog mindjárt elöljáróban kiderült: az új, alig egy-két éves párttagok nagyon kedvezően fogadták a tényt. Megerősödött bennük az a korábbi tudat, hogy ők minőségileg jobban kötődnek a munkahelyük egy olyan csoportjához, amelynek tagjai elkötelezettek, nagyobb felelősséget vállaltak és ennek megfelelően élnek és dolgoznak. Ne csak formálisan Elmondták azt is, hogy a pártba való felvétel lehetősége mindannyiuknak valami. olyan pluszt jelentett, amire fel kellett készülniük, amire alkalmassá, érdemessé kellett válniuk. A kapott pártfeladatok, az előkészítés során szervezett tanfolyamok mind hasznosnak bizonyultak. Megmérhették önmagukat is, de őket is megmérték. A konzultációk során tisztázhatták a még meglévő kételyeiket, nyitott kérdéseiket. Kezdettől fogva úgy érezték, súlya van a felvételhez vezető első lépésnek. Aztán következett a taggyűlés. Valamennyien izgultak előtte. Ha arra gondoltak, oda kell majd állniuk a többiek elé és kérdések hangzanak majd el, amelyek ... Egy kis csalódás érte őket, közölték utólag. Úgy érezték, inkább csak formalitás a taggyűlés, semmint a „megméretés”. Szívesebben hallották volna, ha az ajánlójuk mond róluk véleményt, a KISZ megbízottja is, és ... ha az életrajzukat ők maguk mondhatták volna el. Várták a kérdéseket a taggyűlés jelen volt tagjaitól. Várták, hogy mélyebbre irányuljon az érdeklődés. Hiszen azok közül, akiknek dönteniük kellett az ő sorsuk fölött, nem mindenki a közvetlen munkatársuk, a jó ismerősük. Mindez közvetlenebb, maradandóbb élményt nyújtana és nem adna alapot egy esetlegesen rossz következtetés megfogalmazására: úgy látszik, az alapszervezet tagjainak „mindegy”, ki jelentkezett közéjük. Lassan tisztázódik A beilleszkedés kulcskérdése a pártmegbízatás — állapították meg. Az új párttagok ott látják el pártfeladatukat, ahol addig is: a KISZ-ben, a szakszervezetben, a tömegszervezetben. Ennek a folyamatosságnak a fenntartása helyes módszernek bizonyult. Voltak olyanok is természetesen, akik a felvételük után új pártmunkát kaptak. De ennek a számonkérése is rendszeres. Ritkán előfordul az is, hogy valakinek két-három olyan megbízatása is van, amely már soknak bizonyul. Volt ennek a beszélgetéssorozatnak egy nagyon fi- figyelemre méltó megállapítása. Másként látják a pártot, a pártéletet azok, akik csak hallanak róla. Bizonyos misztikum lengi körül. Például: azt hiszik, hogy az alapszervezetben minden hibátlanul folyik. Főként a KISZ-ből jövőkben élnek ilyen képzetek. Aztán jöhet a csalódás: egy-egy kevésbé sikerült taggyűlés. Mintha összeom- lani látszana minden. Az idősebb, nagyra értékelt párttagok passzívan viselkednek, mondjuk. A fiatalok meglepetten tapasztalják ezt. Másként képzelték. A pártélet gyakorlata végül, aránylag rövid idő alatt kialakítja a helyes képet. Az új párttag előtt is tisztázódnak a kétségek és rájön, hogy az alapszervezet tagjai felelősen végeznek felelősségteljes tevékenységet. Azt is tapasztalja az új párttag, hogy egyre jobban odafigyelnek a szavára, a véleményének súlya lesz. Igyekvők, szorgalmasak A „beilleszkedés” időszaka általában rövid. Ettől kezdve az új párttag igyekszik lépést tartani a környezetével. Részt vesz a pártrendezvényeken, a pártoktatásban, rendszeresen tanul, képezi magát és olvas, hogy megfeleljen a párthoz való tartozás növekvő követelményeinek. Az új párttagoknak nő a tájékozottságuk a helyi, az országos és a nemzetközi kérdésekről. Céltudatosabbá válik a közéleti tevékenységük. Ezzel együtt is: nem mindegyikük érzi úgy, hogy mindig elegendő mélységű tájékoztatáshoz jut. Egy-két év és eltűnik a különbség a ’„régi” és az új párttagok között. Így a jó. És az, aki tegnap még várta, hogy feléje nyúljanak ki a kezek, most már ő nyújtja a kezét másnak. G. Molnár Ferenc
