Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-11 / 59. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. március 11., péntek 1 Hétköznapi hazafiság Térségi melioráció — a Tisza mentén (VI/3.) Felújított területeken, az intenzív gabonaprogramban... Az MSZMP XII. kongresszusa a népgazdaság tervszerű fejlesztésével a lakosság kiegyensúlyozott ellátására és a külgazdasági egyensúly javítására jelentős feladato­kat határozott meg a mezőgazdaságnak is. Ennek ered­ményes megvalósításában alapvető fontosságú a termő­főid megóvása és védelme, ésszerű, az adottságokhoz igazodó hasznosítása, amely társadalmi érdek! A fel- szabadulást követően napjainkig hazánk mezőgazdasá­gilag művelt területe 915 ezer hektárral csökkent. No­ha ez az utóbbi néhány évben valamelyest mérséklő­dött, a jövőben sem lehet megállítani. Ezért a kedvező termőhelyi adottságú területek mellett, a gyengébb minőségű földekre is szükség van a nagyobb hozamok, a több termés érdekében. VAN-E SZŐ A NYELV­BEN, amely szebben hangza- nék a hazaszeretetnél? Van-e szavunk, mely előbbre való volna a hazánál, amelyet mégis oly ritkán veszünk ajkunkra? Hányán vannak, akik nem tudnak mit kezdeni vele, s hányán, akik a haza szó hal­latára gyanakodva kapják föl a fejüket? Megannyi visszafojtott avagy megválaszolatlanul hagyott kérdés. Mintha ha­záról, hazafiságról csak az egész nemzetet érintő sors­fordulók időszakában volna ildomos beszélni. Vagy pi­ros betűs ünnepek szónokla­taiban. Pedig a hazafiság hétköz­napi érzés; mindennapos, mint a szülői-gyermeki sze­retet. Kölcsey Ferenc a Paraine- sisben alaposan végiggondol­ta, mit jelent a haza a ma­gyarság számára. Éppen egy nagy politikai változást érle­lő korban intett arra, hogy a haza nemcsak „az atyák ál­tal épített oltár”, hanem „ház, hol az élet első örömeit ízleléd, föld, melynek gyü­mölcse feltáplált; szülőid, hitvesed, gyermekeid, bará­taid, rokonaid s polgártár­said: egytől egyig csak egé­szítő részei annak”. A haza a mi hétköznap­jaink valósága: országunk, népünk, szocializmusunk. Nincs igazuk azoknak, akik fanyalognak e szó hallatán; akik ilyenkor nevetséges ma- radiságról óbégatnak. Nincs igazuk, sőt: botot érdemel­nek. Hazánk szocialista ország — történelmileg kialakult,, sajátos nemzeti keretekkel. Több mint ezer éve élünk itt, a Kárpát-medencében, államiságunk is az ezer év felé közeledik. E hatalmas idő fő jellemzője: népünk szakadatlan küzdelme a sza­badságért és a megmara­dásért, ezért hulltak el „leg­jobbjaink a hosszú harc alatt”. Napjainkban a szo­cialista hazafiság megbont­hatatlan egysége hagyomány­nak és jelennek, folytonos­ságnak és jövőnek, munkás- osztálynak és nemzetnek. Ifjúságunk — telve roman­tikus lobogással — gyakran panaszolja, hogy a társadal­mi fejlődés jelenlegi szaka­szában nem nyílik mód ha­zafias tettekre, közösségi cse­lekvésre. Mint például a márciusi ifjaknak 1848-ban. Mit feleljünk nekik? Semmi esetre se dörgedelmeket, ha­nem hívjuk meg őket egy kis történelmi csevegésre, hadd pillantsanak be a sors­döntő csaták, a nagy esemé­nyek közti monoton évtize­dek történetébe, a réges-rég lepergett hétköznapok világá­ba. Tanulságos lesz számuk­ra, hogy — Illyés Gyula sza­vával — „bármennyire is vi­tézek népe nemzetünk, a ma­gyar nép mindig a béke kor­szakaiban tudta megmutatni, képes-e igazán az életre és a szabadságra: a küzdelemre. A béke tehát ró ránk annyi feladatot, mint a harcok ide­je. Ha nem többet!” Tettekben és nem szóla­mokban nyilvánul meg az igazi hazafiság. A szocialis­ta hazaszeretetnek lényeges jegye a mindennapi építő­munka; csak ez lehet alapja nemzeti felemelkedésünknek. LEHET-E EGYÁLTALÁN HAZASZERETETRE NEVEL­NI? — kérdik némelyek. Természetesen lehet, és kell is, de nem puffogó szólamok­kal, hanem mindenekelőtt személyes példával — a csa­ládban, az iskolában, a mun­kahelyen. Mert a haza meg­szerettetése gyerekkorban kezdődik — észrevétlenül, apróságokkal: szeresse a gyerek a házat, ahol született, az iskolát, ahol a betűvetést megtanulta, a társakat, az embereket, akik fogják az ő s egymás kezét, a tájat, mely táplál bennünket. Tisztelni kell nemzetünk múltját és azonosulni vele. Nem igaz, hogy a mai fiata­lok serege az ország múltja iránt érzéketlen nemzedék volna. A pedagógusok a meg­mondhatói, hogy a történel­mi személyek példája meny­nyire lelkesíti tanulóifjúsá­gunkat, főleg kisiskolás kor­ban. A hősök példája, áldo­zatos harca mindig vonzó, de még a bukásuk is imponáló tanulóink előtt. Nem vélet­len, hogy a gyerekek olyan történelmi személyeket vá­lasztanak példaképül, akik önfeláldozók, hazaszeretők voltak. Más kérdés, hogy ké­sőbb ez az érzés sok ember­nél miért kerül a lélek peri­fériájára. Olyan virág a hazaszeretet, amelyet gondosan kell ápol­ni, olyan érzés, amelynek nem szabad mély álomba szenderülni. Serkenteni kell, táplálni — a dicső múlt pél­dáival és a jelenkor- ország­építő munkájának eredmé­nyeivel. A hazaszeretettől nem idegen az önérzet, a nemzeti értékek megbecsülé­se. VAN MIRE BÜSZKÉNEK LENNÜNK MA IS. A fel- szabadulás óta eltelt évtize­dek nem fognak könnyűnek találtatni a történelmi meg­méretésnél. Aczél György mondotta a januári országos agitációs, propaganda- és művelődéspolitikai tanácsko­záson : „Nemzeti önérzetünk ma méltán fakad abból is, hogy sikeresen építünk egy minden korábbinál szaba­dabb és demokratikusabb társadalmat, hogy olyan gazdaságot hoztunk létre, amelyről ellenségeink is kénytelenek elismerni, hogy kiállta a próbát. Szocialista fejlődésünkkel az egyetemes haladás nagy áramaiba kap­csolódtunk bele”. " A szikesedés, a belvíz szinte mindennapos jelenség a tiszanánai Petőfi Termelő- szövetkezetben. 1969 óta rendszeres vízrendezést és talajjavítást folytatnak. Köz­vetlenül a Tisza mentén el­terülő földeken különösen fontos ez, hiszen a szántók 60 százalékán folyamatos a belvízkár. Amikor pedig szárazság van, a káros sók felkerülnek a talajfelszínre és megjelennek a szikfoltok. — Még a 70-es évek elején úgy készítettük a melioráci­ós terveket — mondja Godó Lajos elnök, — hogy a kis­körei vízlépcső járulékos be­ruházásaként meghirdetett tiszai öntözőfürt megépül. Kimondták, hogy ezzel nem­csak öntözésre nyílik lehető­ség a gazdaságokban, hanem a káros belvizeket is elve­zethetjük. A változó közgaz­dasági feltételek miatt erre sajnos nem került sor. Így felmérve helyzetünket, álla­mi támogatással és saját erőforrásból 1969-től 1980-ig 1500 hektár szántóföldön folytattunk belvízrendezést, valamint talajjavítást. Ár­kokat, csatornákat építet­tünk, és mésszel, illetve gipsszel kezeltük a savanyú földeket. Ezekre 50 millió forintot költöttünk. — Valamelyest javult is a helyzet — kapcsolódik a beszélgetésbe Ballók István, növénytermelési főágazatve- zető —, de gondjaink nem szűntek meg. Ezért nagy je­lentőségűnek tartjuk az álla­mi támogatással szövetkeze­tünkben is megvalósuló Új központ A vámosgyörki termelőszö­vetkezet az idén új központ­tal gyarapodik. A több mint ötmillió forintos beruházással felépülő mintegy 700 négy­zetméter alapterületű iroda régi gondot old majd meg, hiszen eddig négy helyen, három községben voltak a különböző ágazati centru­mok. A központtal egyidőben bővülnek a szociális létesít­mények is. Godó Lajos: A program 5860 hektár terü­let felújítására szól gazdasá­gunkban. .. komplex meliorációt. 1981— 1985. között 36 millió forint támogatást kapunk erre. Kedvezményt jelent az is, hogy szövetkezetünk a Pénz­ügyminisztérium jóváhagyá­sával az éves meliorációs alapját saját fejlesztési for­rásként használhatjuk föl. A program 5860 hektár te­rület felújítására szól gazda­ságunkban. Lényegében az 5 ezer hektárnyi összes szán­tóra, valamint a 860 hektár ősgyepre és legelőre. — Mit végeztek el eddig? — fordulunk az elnökhöz. — 1981-ben 1360 hektáron valósítottuk meg a meliorá­ciót és a talajjavítást — so­rolja Godó Lajos. — Ez 5 A szolgáltatóiparban túl­súlyba kerültek a nagyüze­mek, itt összpontosultak azok az anyagi és szellemi erők, amelyek az adott szol­gáltatás létét, fejlődését be­folyásolják. A nagyfokú koncentráció nem kedvez igazán a rugalmasságnak. Pedig e tevékenység egyik legfontosabb sajátossága, hogy olyan szervezeteket igé­nyel, ahol a legkülönbözőbb fogyasztói kívánságok is ki­elégíthetők. Ez a közvéle­mény a szolgáltató egységek gyors reagálását tételezi fel. Ezért vált szükségessé — és erről minisztertanácsi ha­tározat is szól — az önálló, kis egységek számának nö­velése, a meglevő nagyok decentralizálása. A kis szer­vezetek létezésének azonban elengedhetetlen feltétele a megfelelő színvonalú háttér­ellátás, a működésük műsza­ki-gazdasági feltételeit meg­teremtő tevékenység — ide­sorolva például az egységes alkatrészellátást, a műszaki dokumentációk, valamint a gépek, berendezések biztosí­tását. Enélkül el sem indul­hatnak, illetve a létrejövő új egységek belebukhatnak a vállalkozásba. Az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság tanulmánya a hát­térellátás helyzetét vizsgálja és feltárja a fejlesztés irá­nyát. millió 48 ezer forintba ke­rült. A kiviteli munkát a Hanyi—Sajfoki Vízgazdál­kodási és Talajvédelmi Tár­sulat kezdte meg és tavaly szervezetten folytatta. 1982- ben 6 millió 719 ezer forint értékű munkát végeztek el. Az idén pedig 9 millió 20 ezer forint került felhaszná­lásra, főleg belvízrendezés­re, táblásításra és talajjaví­tásra. 1984—85-re további 1500—1700 hektár földrende­zés marad hátra gazdasá­gunkban azoknak a terüle­teknek a felújítására, melye­ket a 70-es években már javítottunk, most viszont is­mét szükség van rá! Jelen­leg az a gondunk, hogy a tervezők, az Észak-magyar­országi Vízgazdálkodási Tár­sulatok Egyesülésének egri kirendeltségén dolgozó mun­katársak keveset járnak hoz­zánk egyeztetni. Mint kide­rült, egy-egy műveleti üte­met úgy terveztek meg, hogy drága a kivitelezés, sőt vannak olyan részek, melyeket meg sem lehet ol­dani. Nem beszélve arról, hogy a komplex melioráció­val művelési ág változásokra is sor kerül, melyet a ter­vezőnek kellene bejelenteni a Heves megyei Földhiva­talhoz. Tudomásunk szerint még ezt sem tették meg, pe­dig a földvédelmi törvény szorgalmazza! Különösen, hogy a legjobb területeink szántók maradjanak. Ezek itt 17 aranykoronásak, szö­vetkezetünk földjeinek átla­gos minőségi értéke viszont csak 13,9, tehát kedvezőtlen termőhelyi adottságú! Miután a tiszanánai szán­tók erősen kötöttek, fokozot­tan nehezebb a művelésük és kisebb a termőképessé­gük. Ezért 1979-től folyama­tosan korszerűsítették a földművelést. — Altalajlazítást kezdtünk 70 centi mélységben, állami támogatással — jegyzi meg Ballók István főágazatvezető, — Ez a művelet hektáron­ként 2 ezer forintba kerül, mert energiaigényes. Ked­vező tapasztalatokat szerez­tünk vele, hatására ugyanis sokat javult földjeink leve­A személygépkocsi-karban­tartás és -javítás területén a szocialista szektorban 600 a szolgáltatóhelyek száma, az összesnek egytizede, de itt teljesítik a szolgáltatási érték kétharmadát. A kis­ipar jóval nagyobb számú autójavítóban, lényegesen kisebb értéket teljesít. Fon­tos szempont, hogy az autó­javítók alapvetően import alkatrészekkel dolgoznak. A garanciális ellátásba bevont egységek alkatrészellátása és a műszaki szolgáltatás töb- bé-kevésbé megoldott. Ám a kisműhelyeknek, kisiparo­soknak központi háttérfunk­ciókat teljesítő szervezete nincsen, ők esetlegesen, egyedi módon — időnként kényszerből illegálisan — vehetik igénybe ezt az ellá­tást. Az OMFB tanulmánya szerint olyan ellátó-szerve­zeteket kellene létrehozni, amelyek a gyártók szerint differenciáltan — vezérképviseletként — tevékenykednek. Egy másik javaslat szerint olyan orszá­gosan egységes szervezetre lenne szükség, amely min­den szolgáltató, javító-kar­bantartót azonos feltételek­kel lát el. Neuralgikus pont az elekt­romos háztartási gépek és híradástechnikai készülékek javítása. Értékük mintegy 300 milliárd forint, a lakos­ság részére végzett javítás évente csaknem másfél mil­Ballók István: Komplex melioráció nélkül magas színvonalú gabonater­melésre nem is gondolhattunk volna... (Fotó: Szabó Sándor) gő-, víz- és tápanyaggazdál­kodása. Az elmúlt két évben tovább folytattuk az újabban nagyüzemi művelésre kiala­kított táblákon is. Ennek meglett az eredménye, hi­szen a búza hozama hektá­ronként átlagosan 9 mázsá­val növekedett. 1981-ben köz­vetlenül a Tisza mellett el­helyezkedő 40 hektáros táb­lán kukoricából 9,3 tonnás termésátlagot értünk el. Ez is bizonyítja, hogy a komp­lex meliorációval és korsze­rű talajműveléssel legalább 20 százalékkal növelhetjük növényeink hozamait. Szán­tóföldünkön meghatározó a gabona, a napraforgó, a cu­korrépa és a szálastakarmá­nyok termelése. Az átfogó talajjavítás kezdeti eredmé­nyeit máris lemérhetjük az­zal, hogy biztonságosabban gazdálkodhatunk. Ezt tar­tottuk szem előtt, amikor szö­vetkezetünk vezetősége úgy döntött, hogy 1100 hektáron bekapcsolódunk a Szolnoki Gabona és Iparinövények Termelési Rendszerének irá­nyításával az intenzív gabo­naprogramba. Nem könnyű feladatra vállalkoztunk, hi­szen magas a követelmény- rendszer. Bízunk benne, hogy sikerül megvalósítani korszerű technikával, faj­tákkal és kellő szakértelem­mel. Komplex melioráció nélkül viszont erre nem is gondolhattunk volna! Ezért ez a fejlesztési program hosszú távra, 40—50 évre szól... t liárd forint. A lakossági igények 25—30 százalékát elégítik ki a kisiparosok. A javító szervizek szét­szórtsága és nagy száma megkívánja egy egységes fő- vállalkozói szervezet létét, ami — az OMFB tanulmá­nya szerint — egybeesik a gyártók, a forgalmazók ér­dekeivel és alapvetően fon­tos a javítóknak is. A fővál­lalkozó tartaná a kapcsola­tot a gyártóval, s a kereske­delemmel és például a mű­szaki oktatást is koordinál­ná. Célszerű lenne, ha ez a szervezet vállalná az alkat­rész- és anyagellátást is, ami fontos feladat, mivel a javí­tási költségek 40 százaléka az anyagérték. S ez egyma­gában évente hozzávetőleg egymilliárd forintot jelent. Sajátos helyzet alakult ki a lakáskarbantartásnál. Itt a szükségletek nagyobb há­nyadát házilagos kivitelezés­sel vagy illegális munkával elégítik ki. Nincsen egységes anyagbeszerzés és súlyos probléma a szállítás is. Az igényeket önálló épí­tőanyag-fuvarozó vállalatok, de esetenként magánfuvaro­zók elégíthetnék ki. Több­nyire megoldatlan az eszköz- ellátás is, ezért az OMFB tanulmánya javasolja: széle­sebb területen működjön együtt a kis és nagy építő- sezervezet, s adott esetben használják közösen a nagy­értékű berendezéseket. (MTI) (K. I.) NÉGY MEGYÉRE BÁZIS. A MÉM Repülőgépes Szolgálat nyíregyházi üzemegységében — amely Borsod, Hajdú, Heves és Szabolcs-Szatmár megye repülőgépes agrokémiai mű­velésének bázisa — az idén több mint 100 helikoptert és repülőgépet készítenek fel a tavaszi-nyári munkákra. A képen: helikopter ja vitás (MTI fotó: Oláh Tibor felv. — KS) Mentusz Károly Tanulmány a szolgáltató kis- és középvállalatokról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents