Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1983. március 5., szombat NEM MIND BETEG Öt nap a fehér köpenyben Dr. Kollmann Ödön főorvos az intenzív osz­tályon munka közben A központi laboratórium munkáját segíti a Specord M 40 típusú fotométer. Szerdahelyi János vegyészmérnök és dr. Nagy János a műszer beállítása köbben (balra) (Fotó: Szabó Sándor) Egy kicsit fehérholló. Már­mint a tanács egyik vagy másik bizottsága. Aligha le­het nagy a számuk azoknak, akik hallottak egy ilyen kis csoport tevékenységéről. Pe­dig nagyon fontos feladatot töltenek be. Ügy is mondhat­nánk, hidat képeznek a választópolgárok és a helyi hatalmi testületek között. Gyöngyösön az egészség­ügyi és szociális bizottság el­nöke dr. Lovász Teréz fő­orvos. Legutóbb nagyon fon­tos kérdéssel foglalkoztak: hogyan hatott az ötnapos munkahét bevezetése az egészségügyi intézmények munkájára? Nem mindenki örült Látszólag egyszerű az ügy: adva Vóm a heti öt napi munka, aztán mindenki azt csinál, amit akar. Ha nem lennének a betegek. Akik cseppet sem tehetnek arról, ha egészségi állapotuk nem alkalmazkodik a rendelethez és akár a vakbelük is ké­pes fittyet hányni az öt munkanap tényére. A másik: korábban néhány munkakörben az egészség- ügyieknek csak negyvenkét órát kellett dolgozniuk he­tenként. Az új rend szerint ez a kedvezményük meg­semmisült, de nem is kaptak másikat. — Nem szívesen fogadták az ötnapos munkahetet — ismerte el a bizottság elnöke. — Különösen a kisgyerekes nődolgozók vélekedtek úgy, hogy a korábbinál rosszabb helyzetbe kerültek. — Lehet valamit tenni az érdekükben? — A rendelet mindenkire egyaránt érvényes. Kényte­len mindenki tudomásul venni az új helyzetet. — Mennyivel növekedett meg a kórházi dolgozók lét­száma? — Az áttérés elősegítésé­re tizenegy szakdolgozót kap­tunk. — Sok ez vagy elég? — Kevés. De ezt is ren­delkezés szabályozza. Nincs mit tenni ellene. A kritikus időszak mégis­csak a hét vége. — Felvételi csoportot szer­veztünk a fekvőbetegek el­látásának a korábbi szinten való tartására. A sürgős esetek kivizsgálására pedig a központi diagnosztikai osztá­lyokon orvosi készenlétet és szakdolgozói ügyeletet hoz­tunk létre. A végeredmény tehát: az öt nap csak időegység, de az egészségügyi munkában tartalmi változást nem ho­zott A rendelőben más Van tehát a kórház és van a körzet Ez pedig nem csu­pán területi különbség. — A város központi ügye­leti szolgálatán a szombati betegforgalom általában nyolcvan és ehhez még húsz kihívás tartozik. Vasárnap kevesebben jelentkeznek az ügyeletén, telefonon viszonl többen. Ilyenek vagyunk. Ünnep­nap elvárjuk jobban, hogy az orvos „házhoz iöjjön”. Csak ennek van egy olyan következménye, amely kihat a gyógyító munkára. Törté­netesen: az indokolatlan ki­hívások veszélyeztetik a valóban sürgős esetek ellá­tását Erre nem mindenki gondol. Ügyelet A körzeti orvosok ezért nem kapnak szabad napot Hétfőn ott folytat­ják, ahol abba sem hagyták. Természetes ez így? — A rendelet... nem tu­dok mást mondani — jegyzi meg a főorvosnő. — Nem hi­szem, hogy ez a körülmény nem hat ki az orvosok mun­kájára. Azt sem hiszem, hogy lelkesednének érte, akár a hivatástudatra emlé­keztetve is. Érthető. Az viszont aligha, hogy a középkádereknek, te­hát az asszisztenseknek és az ápolóknak az ügyeleti dí­ja 3,30 forint óránként. Nem tévedés. Leírni is röstellem. Persze a rendelet. Bevallom, berzenkedem az ilyen ren­delet ellen. Ez nem bér. Még valamit Azt tervez­ték, hogy a központi ügye­letet felszerelik URH adó-ve- vővlel. A készülék megérke­zésére hónapok óta várnak. Hiába. Az orvoson is múlik Sok a beteg a várókban. Csak ülnek, ha van helyük, és mereven nézik a fehér aj­tót. Az idő pedig szalad. — Olyan gyakorlat alakult ki az utóbbi években, hogy a körzeti orvosok szívesen küldik különböző vizsgála­tokra a betegeket. Megszületik a papír. Szép kis summa gyűlik össze a különböző vizsgálati ered­ményekről. — Mintha jobban tisztel­nénk ezeket a pecsétes írá­sokat, mint amennyire kelle­ne. Ezt a főorvosnő mondta. Magyarán: ha a vizsgálati eredmények száma kevés, akkor... a körzeti orvos úgy ítélhető meg hogy nem végzett elég alapos munkát Talán még a felülvizsgáló főorvos is könnyebben mond véleményt fél tucat „papír” láttán. Ki tehet erről? Az orvos­képzés. A hajdani „doktor bácsik” jobban bíztak ma­gukban, mint mai utódaik, úgy tetszik a tények isme­retében. Vagy: a körzetekben a dél­utáni rendelési idő megnőtt. Mégis — egy-egy betegre ugyanannyi perc jut, mint azelőtt jutott. Mit állapított meg a bizottság? — Nem emelkedett a be­tegek száma, ennek ellenére a gondozási munka színvo­nala nem javult. A beteg sem angyal Gyógyszer-pusztító nemzet vagyunk, állíthatom egy kis túlzással. — Látná, micsoda gyógy­szer-készletet találunk egy- egy, úgynevezett házi pati­kában. Egész vagyont. De próbáljon az orvos csak egyetlen valamit felír­ni ...! — Még injekciót sem adott. Milyen orvos az ilyen? — hallatszott már ilyen pa­nasz is. — Furcsa módon megnö­vekszik péntekenként a vizs­gálatra bejövő betegek száma — említette a főorvosnő. — Nálam is járt már olyan beteg, aki meg is mondta: be akart jönni a piacra és az útiköltséget is szeretné meg­kapni. Elképzelhető, milyen vá­laszt hallhatott a beteg. De azért... alig me­rem leírni: előfordul, ami­kor „megértő” az orvos, ha valamilyen olyan ok miatt kell egy vagy két nap vala­kinek, ami... De legalább legyen őszinte. Egészen sajátos ügy: so­kan várnák, hogy gyermek­orvosi ügyeletet is szervez­zenek a városiban. — Ehhez nincs elegendő gyermekorvosunk. De a be­tegellátás nem látja a ká­rát,- mert a felnőtt orvosi ügyelet ugyanúgy gondosko­dik a fiatalokról, mint a ko­rosabbakról. A kórházban pedig mindig fogadják a kis betegeket, a hétvégi éj­szakákon is. Aki nem tudta eddig... Végül: öt napot dolgoznak az egészségügyiek, ök is öt napot. Volt-e már ebből gond a betegellátás terüle­tén? — A nehézségek ellenére is zavartalan az egészség­ügyi ellátás. Az ötnapos munkahét miatt még pa­nasz nem hangzott el a be­tegek köréből. Jó volt ezt így hallani. G. Molnár Ferenc Amíg a krimi tart — az egészség is (Fotó: Kóhidi Imre) Orvosi ügyelet — Csöng a telefon. Az ápo­lónő fölveszi a kagylót, már­is jegyzi a címet. Azonnal kapja táskáját az orvos, ko­csiba ül, irány a harmadik falu. Vasárnap reggel. A bélapátfalvi körzeti ügyele­tén szombat reggel 8 árától ez ma már a hetedik hívás. Tíz- község tartozik ide, nincs két éve, hogy meg­szervezték az őrszolgálat e formáját. Hét végi kőrútjára kísér­tük el dr. Bükkerdő Pált, a megyed tanács egészségügyi osztályának vezetőjét, aki ezen a vasárnapon vala­mennyi körzeti ügyeletet meglátogatta. — Amikor bevezettük az új formát, igen sok ellen­kezéssel találkoztunk — mondja, — Szokatlan volt a lakosságnak, hogy nem a falubeli orvoshoz mehetnek segítségért, s kétkedve fo­gadták az egészségügyi dol­gozók: vajon mindig idő­ben tudnak-e majd segíteni? De hát mi változott meg a minis ztertanácsd rendelet nyomán ? Mert a program amely szerint újjászervezték a segítségnyújtásit, végül is világosan körülhatárolta: szombat reggeltől hétfő Vég­gel ig „őrt kell állni” az ar­ra kijelölt helyeiken. Csak­hogy bővült a kilométerkor, „megnőtt a sugár”, — s ettől sokan megijedtek. Az egészségügyi osztály vezetője és munkatársai — az irányelvek alapján — or­vosi körzetekben térképezték fel a megyét. Arra töreked­tek, hogy a legideálisabban állapítsák meg a határokat, s hogy a központok a lehető legalkalmasabbak legyenek az ellátásra. így több mint tíz hét végi ügyeletet látogathattunk vé­gig e februári vasárnapon. Közülük szóljunk azokról, amelyek jellemző képet fes­tenék. Péteroására. Az ügyeletes ezúttal dr. Kozma József, a megyei kórház igazgatóhe­lyettese. Tizennégy község tartozik ide. Ha megcsörren a telefon ezek valamelyiké­be kell hogy induljon. A rendelőben egyébként a hor­dozható EKG-készüléktől a házi patikáig minden meg­található. Az épületben két barátságosan berendezett szo­ba — az orvosé és a nővé­ré, — fürdőszoba is. Vasárnap délelőtt tíz óra múlt. Kozma doktor kocsi­jában már 320 kilométer: szombat reggeltől ennyit kellett megtennie, hogy va­lamennyi hívásnak eleget te­gyen. — Időben elér mindenüvé? — EH kell érni! Igaz, hogy mo6t a szokottnál több a felsőlégúti megbetegedés, mégis az időjárás megköny- nyíti a dolgom. Járhatóak az utak Am az autóban mindig ott a gumicsizma, a falvak kézzel rajzolt térképe, az elemlámpa. Hófúvásban, éjszaka szükség van rájuk. Negyedórát sem beszélge­tünk, máris három hívás érkezik. Beszállunk a kocsi­ba. Irány: Tarnalelesz, Bükkszenterzsébet, Szent­domonkos. Egy idős tüdő­gyulladásos asszonyhoz, egy derékfájás, és egy köhögő, lázas beteghez. Visszafelé az egyik faluban kilép a dok­tor az autóból, a segélykérő telefonon fölhívja az ügye­letet. Kiderül, újabb sürgős hívásra kell mennie. Ketten a rendelőben várnak, eny­hébb panasszal. Első hát a telefonsegélynek eleget tenni. Dr. Bükkerdő Pál: — A biztonság első felté­tele minden faluban a se­gélykérő telefon. így ha szükséges a mentőt is azon­nal tudják hívni. A követke­ző lépés lesz majd az URH- rádió. Ekkor mondhatjuk el: sikerült megteremteni a legteljesebb biztonságot. Recsk. Az orvos épp be­teghez ment, de az éjszaka sem volt csendes, sérülthöz hívták. A visontai körzetben is csak a nővért találjuk. — E körzetet az URH-rá" dió bevezetése után ketté osztjuk — magyarázza a megyei főorvos. — Túl mesz- sze van a falvaktól a köz­pont, jobb ha egy részt Gyöngyöshöz csatolunk. Igaz, itt üzemi mentőszolgálat is van két kocsival. A gyöngyösi ügyeletén 24 óránként váltják egymást az őrzők. A városkörnyéki köz­ségeket is ellátják, s jelen­leg csak öt falu tartozik ide. Nem célszerű szétszabdalni a körzeteket. Ott, ahol nincs nagy forgalom jobb a cent­ralizálás. itt hát a közeljö­vőben három orvos, két ápo­lónővel nagyobb területet lát majd el. Ugyanolyanná alakítják, mint a hatvani. A városon kívül több község tartozik ehhez. A gyógyítók munká­ját segítené a CB-rádió, ha éppen most nem lenne rossz. Csak úgy, mint Hevesen, ahol szintén messze nyúlik a körzethatár: az egész já­rásra kiterjed. Egy orvos a központi rendelést látja el. a másik a gépkocsivezetővel a vidéket járja. Itt is segít a mentő. Ám amellett, hogy gyakran szükség lehet rá. az ügyeletesek másfél nap alatt több mint kétszáz beteget láttak el e vasárnapon. Füzesabonyban 18 község lakód kaphatnak gyors se­gítséget S kapnak is min­den esetben annak ellenére. hogy kevéssé kielégítők a körülmények. Igaz, itt éjsza­kás gyógyszertár is van. nincs hát szükség a rendelő házápatikájára. Ám az ügye­letes gyógyítók panaszkod­nak : nehézkes a segélykérő (a postások gyakran értet- lenek), hiányos a felszerelés. Bizony még az injekcióstűt, a benzint is magukkal kell hozniuk. A gyöngyösi és a hatvani kórházban úgynevezett „ve- zérügyeletet” találunk. Az itt őrködőknek azonnal je­lentik a körzetekből, ha va­lami rendkívüli történik. Akár egy mentőst kell átirá­nyítani, akár konzíliumot összehívni. Dr. Zeke Gábor, a hatva­ni kórház belgyógyász osz­tályvezető főorvosa: — A 3-as számú főúton nagyobb a balesetveszély, ezért állandó készenlétben kell, hogy legyünk. Szomba­ton súlyos karambol volt, egy koponyasérü+tet szállí­tottak be. A Tokaj expressz is, — ha rosszul lesz valaki a vonaton, — Hatvaniban áll meg, s idehozzák a beteget. Nem kevesebb, mint százezer ember tartozik felvevő kör­zetünkhöz. Nagyon várják már az URH-rádiót a hatvani váro­si ügyeletén is. A nyolc it­teni körzet mellett 16 vidé­kit is ellátnak itt, gyakorla­tilag az egész selypi me­dence területét. Két gépko­csi segíti a munkát, s hogy mennyire szükség van rá, bizonyítékul elég egyetlen adat: ezen a hét végén szombat reggeltől vasárnap délután három óráig csak­nem 180 beteget kellett el­látni. Ebben a rendelőben egyébként kevésbé jók a kö­rülmények. Kicsi a hely, az orvosok, ápolónők éjszakai pihenése sem kényelmes Hasonlóképp Vámosgy ör­kön: a nővérke a vizsgáló heverőn, a doktor a fogásza­ti rendelőben pihenhet. Délután hait órakor érünk Egerbe, a Bajcsy-Zsilinszky utcai ügyeletre. Itt éjjel­nappal teljes a „nagyüzem”, s bizony eléggé riasztóak a körülmények. Mert elég csak belegondolni: 32 kör­zet tartozik ide, köztük ’ 11 falusi. A rendelő közlekedé­si szempontból sincs jó he­lyen, távolabb lehet csak parkolni. Az épület célsze­rűtlen. Egyet kell. hogy ért­sünk a gyógyítókkal. akik úgy fogalmaztak: „tisztessé­ges ügyeletet” szeretnénk végre. Mert való igaz, ne­héz a munkájuk. Éjszaka hatan háromfelé alszanak, s ez nehézkessé teszi a hí­vásit. Márpedig minden igénynek eleget akarnak ten­ni. Hogy olyan gyorsak le­gyenek, mint a mentők, s olyan alaposak, mint a kör­zeti orvos. Hármójuknak va­sárnap estig majd kétszáz beteget kellett ellátniuk. Egyébként „mi sem va­gyunk angyalok”. Mert mi­vel magyarázható az. hogy már ugyan péntektől lázas a gyerek, de csak vasárnap este tíz után hívják ki az ügyeletest? Vagy miért ér rá az esti krimi alatt a be teg, hogy a műsor befejez­tével tömegével érkezzenek a hívások? Utolsó állomásunk a me gyei kórház. Alig egy évvel ezelőtt alakították la az úgynevezett felvételi* osz­tályt, 16 ággyal. Az ország­ban még úttörőnek számit a kezdeményezés: a készenlét ideje alatt ide hozza be a mentő a betegeket, akiket a kivizsgálásig, a tényleges ke zelésig orvosok, nővérek vigyáznak. Van, akit a köz­vetlen ellátás után hazaen­gednek, akik pedig rászorul­nak, hétfő reggel a megfe­lelő osztályra kerülnek. Ilyenek hát az ügyeletek. Az ellentmondásokkal, a megoldásra váró feladatok­kal együtt. Mikes Márta

Next

/
Thumbnails
Contents