Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

HHHHHHRTQ NÉPÚJSÁG, 1983. március 26., szombat ISKOLA AZ ERDŐBEN Fakitermelők—szekerce nélkül Czakó Alfréd: — Munkahe­lyem nem bezárt helyiségben lesz (Fotó: Szabó Sándor) Mit is jelent az erdő a tőle távolélőknek? Egymást ölelő ág-bogas koronákat, mohalepte törzseket, földet borító buja aljnövényzetet, s gallyakon kakukkoló, csivi- telő madarakat. Csak pi­henni járunk ide. Mert itt csend van, és irigyeljük az erdészeket, kik percről perc­re végigkövethetik a termé­szet örök megújulását, át­változását. Pedig úgy igazá­ból nem is ez a dolguk, hanem az erdei munka mű­szaki irányítása. Erre a fel­adatra készítik fel őket töb­bek között a • Mátrafüredi Erdőgazdasági Szakmunkás- képző Intézetben. Itt beszélgettünk három harmadikos diákkal. — Nagyon szeretem a ter­mészetet — mondja Czakó Alfréd. — Mikor eljött a pá­lyaválasztás ideje, akkor azt tartottam a legfontosabbnak, hogy leendő munkahelyem ne bezárt helyiségben le­gyen. Mivel kiskoromban rengeteget barangoltam szülőfalumban, Tiszapüspö- kiben és környékén az er­dőkben, így nem volt nehéz a választás. — Az állatokat, fákat és a bokrokat figyelve sok mindent megtanulhattam — Brazília, Anglia, USA Medimpex­mérleg A .Medimpex Gyógyszer­külkereskedelmi Közös Vál­lalat az idén elsősorban a kész, „kiszerelt” gyógysze­rek exportjának növelésével bővíti kivitelét — anélkül azonban, hogy ez zavarná a hazai ellátást. A külke­reskedők elsősorban a fej­lődő országokba, többek között Iránba, Indiába és Brazíliába irányuló kész­gyógyszerexportot bővítet­ték dinamikusan. Brazíliá­ban — ahol a vállalat saját irodát tart fenn — többek között állatgyógyászati ter­mékek értékesítésével 30 százalékkal többet forgal­maztak, mint a megelőző esztendőben. A kiszerelt gyógyszerek lényegesen gazdaságosab­ban értékesíthetők, mint a hatóanyagok. A fejlett or­szágokban azonban egy-egy készítmény bevezetése — a szigorú előírások miatt — meglehetősen költséges és időigényes. Jelentős ered­ménynek számít azonban, hogy a múlt esztendőben gyorsan növelték a forgal­mukat Angliában és az Egyesült Államokban is. A külföldi vállalatok sikeres tevékenységének köszönhe­tően mintegy egyharmadá- val bővítették az eladásokat mindkét országban, a ha­tóanyagok mellett rnár ki­sebb mennyiségben készter­mékeket is forgalmaztak. Az erdészeti iskolák szak­mai-honvédelmi versenyé­ben Verebélyi György a har­madik helyen végzett veszi át a szót Verebélyi György. Láttam, amint egy ragadozó madár repülés köz­ben elkap egy beteg fácánt, s a többiek szétrebbennek. A legyengült madárnak szükségszerűen el kell pusz­tulnia. De a héja vagy a sas is jót tesz bizonyos szempontból akkor, mikor egy egészségtelen kis állatot elpusztít, mert ezzel meg­akadályozza a betegség ter­jedését ... Semmi más nem vonzott annyira, mint a ter­mészet, semmiben nem ta­láltam annyi szépséget, mint ebben, ezért jelentkeztem ide. — Sokat jártam édesapám­mal vadászni — kapcsoló­dik be a beszélgetésbe Csán. ki Zoltán. — Nem is annyi­ra a puskavégre kerülő vad, mint az erdő növényvilága vonzott. Itt az intézetben aztán sok mindenre megta­nítottak bennünket. Foglal­koztunk az erdő használatá­val, művelésével, védelmé­vel, állat- és növénytanával és nem utolsósorban erdé­szeti munkagéptannal is. Az első évet követő nyári gyakorlaton a gépek kar­bantartásával, ismerkedtünk meg, második után a gépek Még mondja valaki, hogy ártott az önállósulás a Hat­vani Konzervgyárnak. Múlt esztendei termelési értékük jóval meghaladta a nyolc- százmillió forintot. De en­nél is többet jelent, misze­rint a vállalati nyereség — a tervezett ötvenhatmillió­val szemben — megközelí­tette a kilencvenmillió fo­rintot. Mit lehet ennyi pénz­zel kezdeni? Előbb talánazt nézzük meg, mi is vezetett az 1982-es sikerhez. — Ügy érzem, annakide­jén reálisan terveztünk. Ám az elmúlt esztendő termelé­se, üzletvitele sok szem­pontból a vártnál előnyö­sebben alakult — mondja a kérdéssel kapcsolatban Fa- zakas Zsigmondi főkönyvelő. — Megnőtt például a para­dicsom iránti érdeklődés, valamint ezzel együtt a pa­radicsompüré világpiaci ára. Ugyanakkor a dollár árfo­lyamváltozásából eredően is magasabb bevételünk volt a tőkés piacon, és növelte nye­reségünket a rubelelszámo­lású export, valamint a belföldi értékesítés. Ezek együtt hozták a csaknem kilencvenmillió forintnyi vállalati eredményt, amiből ötvenötmillió maradt ná­lunk. Negyvenhétmillió fo­rint fejlesztési, nyolcmillió részesedési alap! Egyébként a nyereségági fejlesztési alap — az 1983-ban képződő amortizációval együtt — hetvennyolcmillió forintot tesz ki, ami lehetőséget biz­tosít arra, hogy a paradi­Csánki Zoltán Budakeszin, a fakitermelésben helyezkedik el, s tanárai szerint rövid időn belül brigádvezető is lehet kezelését sajátítottuk el. A szakmában nagy változások történnek. Hallomásból tu­dom, hogy régebben lovak­kal szállították a kivágott fát az erdő mélyéből. Ma már a legmodernebb eszkö­zökkel végezzük a munkát. A szekercét felváltotta a motoros fűrész, a lovakat a traktorok. Az erdőkezelésben fontos szerep jut a vegysze­reknek ... Tehát volt mit megtanulnunk, hogy felké­szülten állhassunk munkába. — Tudjuk kezelni a da­rut és a targoncát, KRESZ- vizsgát tettünk mezőgazdasá­gi vontatókra és minden fa­vágáshoz szükséges modern géphez értünk — mondja Verebélyi György. — Azért fontosak ezek, mert a szak­ma az erdőtelepítés és er­dőgazdálkodás irányába to­lódott. Mi sem a klasszikus értelemben vett erdészek, hanem erdőművelő, fakiter­melő szakmunkások leszünk. Többek között maggyűjtés, maggazdálkodás, talajelőké­szítés, csemetetermesztés és erdőfelújítás vár ránk. Tanáraiktól megtudtuk, hogy a százegy tanuló ki­lencven százaléka kollégis­ta, s az erdőben levő isko­lában, valamint a diákott­csomfejlesztés alkalmával felvett banki kölcsönök hát­ra levő részéit, közel huszon­hétmillió forintot, vissza­fizessünk az államnak. A fennmaradó összeget rekonst­rukcióra költjük: vállala­tunk, fejlesztési alap hiá­nyában. évek óta nem tu­dott jelentősebb beruházást kezdeni. Most érkeztünk oda, hogy e tekintetben is előbbre léphetünk... A főkönyvelő nyolcmillió forint részesedési alapot említett, amit megosztva — a szakszervezeti bizalmi tes­tülettel egyetértésben — a válíalat már felosztott. Sőt! Intézkedett, hogy több, mint négymillió forintot a dolgo­zók megkapjanak. A -külön­bözet az előző évi részese­dési alap fedezetéül, illetve az 1983. évi jóléti- és kul­turális alap kiegészítéseként szolgál, 900 ezer forintot pe­dig — hasonló céllal — az elkövetkező időkre tartalé­kolnak. Figyelemmel a törzsgár da-megbecsü lésre, differenciáltan jutottak ré­szesedéshez a dolgozók. És az egy munkásra számított átlagkifizetés összege meg­közelítette az egy havi munkabért, tisztességes sum­ma volt. Konzervgyári lá­togatásunk során találkoz­tunk egyébként Rácz Sán­dor kereskedelmi főosztály- vezetővel is, aki elmondta: — Az elmúlt években, a paradicsomifeldolgozó rend­szerre kapott magas hitel törlesztése miatt, valóban nagyon szerény fejlesztési honban rendszeresen szer­veznek TIT-előadásokat, vetélkedőket, diszkót és el­sősegélynyújtási tanfolya­mokra is gyakran kerül sor. Sőt, még vizsgát is kell eb­ből tenniük, mert baleset is előfordulhat a munkahelyen, s az orvost elég nehéz ilyen­kor elérni. — Az itt folyó sokoldalú kulturális és sporttevékeny­ségnek köszönhetem — foly­tatja a diák —, hogy az or­szág nyolc erdészeti közép­iskolájának szakmai-honvé­delmi versenyében legutóbb a harmadik helyen végez­tem, s a csapatban negye­dikek lettünk. A feladatok között szerepelt fafajta-felis- merés rügyről, lombról, és termésről. Ez számunkra gyerekjátéknak tűnt, hiszen gyakran megfordultunk a Mátrában, ahol volt mit megfigyelni, elsajátítani. Újra Czakó Alfréd kér szót: — A nyári hónapok egy részét az erdészjelöltek ba- latonszántódi építőtáborá­ban töltöttük. Tavaly elsők lettünk az iskolák brigád- versenyében, pedig kemé­nyen kellett dolgoznunk. Bozótot irtottunk, gyomtala- nítottunk. — Én annak örültem az eltelt években a legjobban, hogy a megyei matematikai tanulmányi versenyre engem küldtek tanáraim — mond­ja Csánki Zoltán, — Ügy érzem, sikerült helytállnom a második hellyel. Ami a szakmunkásvizsgát követő időt illeti? Mindhár­man szinte egyszerre közük, hogy már megvan ;á mun­kahelyük. — Gyuri egerszóláti lévén a Mátrai Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdasági felsőtárká- nyi erdészetében, Zoltán, mivel fővárosi a Buda vi­déki Állami Erdő- és Vad­gazdaságban Budakeszin, én pedig a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban Tiszafüreden helyezkedem majd el a fakitermelésben — mondja végezetül Czakó Alfréd. — Remélem, hogy jelentkezhetünk onnan er­dészeti szakközépbe, mert szeretnénk továbbtanulni. Kedvet kaptunk hozzá . . . Homa János alapunk volt. De úgy is fo­galmazhatnék, hogy még a szinten tartás jellegű gépbe­szerzésekre sem volt mó­dunk — idézzük a főosztály- vezetőt. — Emiatt aztán a főzeléküzemi technológia oly mértékben elavult, hogy ki kell cserélni. Itt főbb szem­pontjaink: a nagyobb telje­sítmény, illetve a kisebb lét­számigény. És természetesen a korszerűség! Lecseréljük borsó-, babfeldolgozó vona­lainkat, korszerűsítjük az uborkagyártó és lecsóké-x szítő gépeinket. A különbö­ző géprendszerek hazai gyártmányúak, általában a MEZÖGÉP-től származnak, szállításuk folyamatban van, és jelentős részüket már az idei, 1983-as kampány so­rán „beüzemeljük”. E tech­nológiai vonalak nagy mér­vű cseréjén túl fejlesztési alapunkból szeretnénk egy­két éven belül megoldani a csomagolás komplex gépe­sítését is, továbbá elodáz­hatatlan az anyagmozgató, embert kímélő géppark je­lentős pótlása... íme, a dolgos, a megszol­gált esztendő nyereségének útja. Több felé ágazó, több irányba elcsörgedező. Ám a kapott információk szerint a Hatvani Konzervgyár oko­san, hasznosan gazdálkodott és gazdálkodik a több tíz­millió forinttal. Jutalmaz, fejleszt, tartalékol. Az újabb jó esztendő reményében. Vagy inkább a további ered­ményekért! Moldvay Győző Mi lesz a nyereségből...? A takarékossághoz pénz is kell Mint utólag kiderült, ma­ga az elhatározás — kevés. Ahhoz, hogy kevesebb ola­jat tüzeljenek el, hogy ha­tékonyabban tudjanak gaz­dálkodni a villamos energiá­val is, pénz kell. Nem is kevés. Két évvel ezelőtt ugyan már beadta a városi tanács illetékes szerve az energia-racionalizálási pá­lyázatát, de nem járt siker­rel. — Ismételjük meg, közöl­ték velünk és az idén várha­tóan kedvező fogadtatásban lesz részünk — tudtuk meg Szabó Béla városi főmérnök válaszából a pillanatnyi helyzetet. Maradt volna csupán a remény, az újabb lehetőség? Ha már itt a gáz A tervek között szerepel a vezetékes gáz felhasználá­sának elterjesztése. Annak idején Vámosgyörkről ágaz- tatták le a fővezetéket, és már akkor úgy fogalmaztak, hogy az ipari üzemek mel­lett a lakótelepi felhaszná­lást szorgalmazzák. — Ma már azt mondjuk, hogy bárki élhet ezzel a le­hetőséggel és a közterületen folyó építkezésnél a városi tanács vállalja a beruházó szerepét is — jegyezte meg Keresztesi Lajos, a tanács általános elnökhelyettese. Hozzátette Kiss József a terv- és pénzügyi osztály vezetője: — Tisztáznunk kell elöl­járóban, hogy az új lakóte­lepeken a közművek kiépí­tése, mint amilyen a gáz, a villany például, az beruhá­zás, tehát a tanács feladata. A már meglevő épületek előtt a vezetékek cseréje vagy bővítése, az az érintett vállalatnak vagy állampol­gárnak a teendője, anyagi­lag őt terheli, a tanács csu­pán együttműködik, engedé­lyezi. A vezetékes gáz ügyében ezt is jó tudnia mindenkinek. Keresték a megoldást Néhány üzemben magas­ra ugrott a villanyszámla végösszege. Kezdték kutatni az okát. Az ÉMÁSZ is be­kapcsolódott és megszületett a javaslat: kondenzátorokat, megfelelő teljesítményű vil­lanymotorokat kell felszerel­ni az üzemekben. A családi elszámolások is arra kezdték ösztönözni az embereket, hogy az olajkály­hák helyett mást használja­nak. Egyre több szó esett az úgynevezett hőtárolós vil­lanykályhákról. Mindenki igyekezett ilyet beszerezni és beszereltetni. — A minisztérium meg­határozta az ilyen kályhák­nak a számát, amennyit egy évben be lehet kapcsol­ni — hallottuk a tanács el­nökhelyettesétől. — Mi egyeztettünk az áramszolgál­tatóval. A lakosságot igye­keztünk erről a tényről tá­jékoztatni. A tanácsnak és az intéz­ményeinek majdnem ötszáz olajkályha működtetését kel­lett biztosítania még 1981- ben is. Évente ezek a szerke­zetek majdnem 600 ezer li­ter olajat égettek el. Az olajkályhák önmaguk­ban is értéket képviselnek. Ha tucatjával pócolják fel őket valahol — holt tőke lesz belőlük. A helyükbe másik kályhát kell venni, ahhoz tüzelőt, a tüzelőhöz személyt, aki a szenet felhordja és ki­hordja, a salakot... — Pénzügyileg sem, de személyi vonzatúban sem könnyű ennek a feladatunk­nak eleget tennünk — intett óvatosságra Kiss József, a pénzügyek felelőse. Már megint a pénz. Mint mindig — a pénz. Az üzemek kezdték Annak idején a Mátraalji Szénbányák építette meg a gázvezetéket Vámosgyörk és Gyöngyös között. A Kálvá­ria-domb bányászlakásai élvezték elsőnek az új tü­zelési mód előnyeit. Majd jöttek sorra az úgynevezett „nagy fogyasz­tók”. Ma már az ingatlan- kezelő vállalat a hőköz­pontjait is gáztüzelésre ál­lította át. A húsipar, a MEZŐGÉP, a tsz, az építő­ipari szövetkezet, a kenyér­gyár, a tejüzem folytatja a sort. * Maradt még megoldandó fel­adat : a Gagarin Erőmű gyön­gyösi kazánházának, a Bugát Pál és a Szabadság téri tömb- fűtőművek átállítása. Ha a tanács vezetőin múlna, már nem váratna sokáig magára ennek a feladatnak az el­végzése. Kialakul ennek folytán egy körvezeték is, amely már a városközpontig nyújt rákapcsolási lehetőséget, akár a családi házak tulaj­donosainak is. — A Kálvária-domb kö­zépső részének ellátását is erre az évre ígérte a TIGÁZ — jegyezte meg Ke­resztesi Lajos. Itt szólt közbe az építési osztály vezetője, Szabó Bé­la: — Ma már annak sincs kizáró jellege, ha az ottani társasházakban nem mind­egyik lakó akarja a veze­tékes gázt. A legfontosabb, hogy a fürdőszoba fűtését szabályozzák. De ennél is lehet variációs megoldás. Magyarán: ha a ház tizen­hat lakója közül három nem akar vezetékes gázt, attól a többi még hozzájuthat ehhez a korszerű tüzelő­anyaghoz. A Kolozsvári, a Thököly, a Szabadság úti lakók ké­relmét már elfogadták. — Az érintett házak la­kói hajlandók az elosztóhá­lózat egy-egy szakaszának a költségeit viselni — mondta Kiss József osztályvezető. Van itt egy tisztázandó kérdés: a korábbi építtető, a húsipar jogot formálhat ahhoz, hogy az ő költségei­hez arányosan hozzájárulja­nak azok, akik a már kész szakaszra csatlakoztatnak. Valamint a két vállalat A TIGÁZ gyöngyösi ki- rendeltségén Tábori Gyula, vezető közölte: — Semmiféle lakossági korlátozás nincs. A Kálvá­ria-dombon a Május 1. lép­csőig a vezetéket kiépítjük, még ebben az évben rá le­het kötni. Ez a munka a TIGÁZ költségét terheli. Nagy az érdeklődés az újabb lehetőség iránt. Eddig mintegy ötszáz család jelez­te a szándékát. Az ÉMÁSZ gyöngyösi üzemigazgatóságán Hajdú György igazgató mondta: — A hőtárolós kályhák bekapcsolását a meghatáro­zott keret szerint végezhet­jük. Évente, az egész igaz­gatóság területén, hétszáz kályhát jelent ez, hozzáte­szem: több megyére vonat­kozóan. A sorrendet a je­lentkezés időpontja szabja meg. A gyöngyösi kirendelt­ség területén eddig 415 kályhát helyeztünk üzembe. Visszaigazoltuk további 228 fogyasztó kérését. Ennek teljesítése a következő hó­napok feladata lesz. — Van-e valamiféle kor­látozás területileg a kályhák bekapcsolására vonatkozó­an? — Minden a meglévő há­lózat teherbírásától függ. Te­rületileg nincs elkülönítés, hanem csak utcákra vonat­kozóan. Az is előfordulhat, hogy az utca egyik részén adott a lehetőség, a másik részén pedig már nem. Ezek voltak a válaszok: a tanácsnál, a TIGÁZ-nál és az ÉMÁSZ-nál. Akárhonnan indultunk el, mindig az de­rült ki, hogy a ■ takarékos energia-fogyasztás előfelté­tele — a pénz G. Molnár Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents