Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-23 / 69. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. március 23., szerda 3. Törpék és óriások A Heves megyei Tanács V. B. napirendjén Sok vagy kevés a megyében végzett társadalmi munkai Ha az építőiparról esik szó, sokan biztosan csodál­koznak azon, hogy több tíz. ezer kisiparos mellett még 3700 építőipari szervezet épít és bont, betonoz, és csere- pez, tataroz és korszerűsít Magyarországon. Az építő­ipar fogalma ugyanis a köz­tudatban szinte azonosult a mammut-szervezetek nevé­vel. Ezzel párhuzamosan gyakran elhangzik az is, hogy — noha ilyen sok épú tőiparli szervezetünk van — több helyen még ma sem alakult ki az építők között igazi verseny, mert egy sor vállalat szinte monopolhely­zetet élvez a maga szakmá­jában, illetve földrajzi te­rületén. S hozzáteszik azt is, hogy az építőiparunk közismert gondjai — a még mindig gyakori lassúság, szervezetlenség, rugalmat­lanság és magas termelési költségek — szorosan össze­függnek ezzel a monopol­helyzettel. A monopolhelyzet viszont a már említett szél­sőséges vállalati méretek­kel. Mindezek jogos észrevéte­lek; több évtizedre vissza­nyúló okai vannak annak, hogy így alakultak nálunk a körülmények. Az immár az ötvenes évek óta tartó, gyakran túlzottan (bár az utóbbi esztendőkben kissé lanyhult) kereslet, beruházá­si túlfűtöttség roppant nyo­mással nehezedett a hazai építőiparra. Csak a kapaci­tások erőteljes fokozásával, a' vállalati méretek növelésé­vel lehetett megfelelni ezek­nek az igen nagy feladatok­nak, már azért ís, mert e munkákat központilag írták elő, s gyakran kijelölték az építőket. Bár e korszaknak nagyobb részt már vége, számos nagy vagy nagyobb építőipari vál­lalatunk még nem tudott alkalmazkodni az új idők új követelményeihez. Ez az el­sődleges oka annak, hogy alaphiányos, illetve veszte­séges lett köztük jó néhány. Súlyos feltételekkel kellett szanálni a Heves megyei ÁÉV-t, megoldást kell ta­lálni a Nógrád megyei, il­letve Veszprém megyei ÁÉV, illetve a Hídépítő Vállalat súlyos pénzügyi helyzetére is. Mindez azért is szembe­ötlő és gondolkodóba ejtő, mert a székesfehérvári Al­ba Regia ÁÉV, illetve a Hajdú megyei ÁÉV még a maii nehezebb gazdasági kö­rülmények között is állja a sarat, az Alba Regia például nagy érdemeket szerzett a könnyűszerkezetes, gyors iskolaépítési program hazai elterjesztésében. A felsorolt tények egyér­telműen bizonyítják: diffe­renciálódnak az építőipari vállalatok. Ez önmagában véve még nem baj, azt is mondhatnánk: így a termé­szetes. Feltűnő viszont, hogy többnyire a nagyobb vállalatoknál jelentkeznek a gondok, míg a kisebb épí­tőipari szervezetek általá­ban nyereségesek. Ez utóbbi­ak még a mai nehéznek mondott időszakban is bőví­teni tudják a tevékenységü­ket. Semmiképp sem nevezhe­tő rendjén valónak, ha így alakul a helyzet. Az ilyes­mi mindig önvizsgálatra késztet, s az a célszerű, ha ez az önvizsgálat a vállalati méretekre is kiterjed. Arra tudniillik, hogy a több ezer­nyi kis szervezet ellenére is, nem túlzottan koncent­rált-e ez az iparág? Az adatok egyértelműek, hiszen amíg a kivitelező építőipar 170 ezer munkása 325 vál­lalatnál és szövetkezetnél dolgozik, addig a nem hiva­tásos építőrészlegek 171 ezer dolgozója 3400 szervezetnél található. De még ezek a számok sem mondanak meg mindent, hiszen ha az előbb említett 325 nagy-, illetve nagyobb vállalatot is szem- ügyre vesszük, akkor kide­rül, hogy ebből is mindösz- sze 9-nél foglalkoztatják az összes dolgozók egyötödét! Mindez önmagában nem okoz gondokat, ha jól irá­nyítják a kérdéses nagyvál­lalatot, ha — ez is beletar­tozik a jó irányításba! — kellő önállóságot kaptak az építésvezetőségek. De mivel ez gyakran nincs így, illetve túlközpontosított a vállalko­zás, tervezés, programozás, az anyagellátás, gépek és emberek állnak, maradnak ideig-óráig munka nélkül. Elsősorban ez teszi ala­csony hatékonyságúvá e nagy szervezeteket. Félreértés ne essék: senki sem kérdőjelezheti meg ele­ve a nagyvállalat létét, köz­tük a már említett és méltán elismert Alt a Regiáét! De az egyértelmű, hogy a mai helyzet túlzottan polarizált: az egyik oldalon látjuk a mammut-szervezeteket, a másik póluson pedig a ki­csiny cégeket, ebben az iparágiban hiányoznak a kö­zepes vállalatok. S az is ta­gadhatatlan, hogy javítani kell a nagyvállalatok alkal­mazkodó készségén, ha azt akarjuk, hogy sikeresebben boldoguljanak. Az alkalmazkodó készség egyik fokmérőjének nevezhe­tő, hogy ki, milyen mérték­ben vesz részt az országos épületfelújítási és korszerű­sítési programban? Ebben a vonatkozásban semmiképp sem lelhetünk elégedettek a nagyvállalatokkal, hiszen még ma is csak 21—22 szá­zalékkal részesednek az összes munkák értékéből, összehasonlításul nem árt tudni, hogy már 1978-ban is 17 százaléknál tartottak, az elmúlt négy év alatt te­hát alig 4—5 százalékkal javult a helyzet. Több igyekezetre, maga­sabb mértékű arányváltás­ra lesz szükség a jövőben. Ezt kívánja az ország, s e vállalatok érdeke is. (B. M.) A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága nagyon is in­dokoltan tűzte napirendjére keddi ülésén a megyében végzett társadalmi munka tapasztalatait és a jövő fel­adatait. Mind a végrehajtó bizottság elé került jelentés, mind pedig a hozzászólók kifejtették, hogy az egy fő­re jutó társadalmi munka pénzben kifejezett összege megyénkben alacsonyabb az országos átlagnál. Ez az ösz- szeg 1981-ben 631 forint volt országosan és 1982-ben 796 forintra növekedett. Heves megye teljesítménye bár 1981-hez képest majdnem 20 százalékkal javult, még így is alig érte el az 550 forin­tot. Lehet tehát vitatkozni azon, mint ahogy ezt a vég­rehajtó bizottság tagjai is tették, hogy sok-e vagy ke­vés a végzett társadalmi Egyharmada falun Az országgyűlés tavaszi ülésszakán is szó esik vár­hatóan hazánk közrendjé­ről, közbiztonsági helyze­tünkről. A megyei tapaszta­latokról Pálinkás Ferenc r. vezérőrnagytól, a BM Heves megyei Rendőr-főkapitány­ság vezetőjétől kértünk rö­vid összefoglalást. — Nálunk a közrend és a közbiztonság jó, mint az em­lített statisztikai adatok is bizonyítják. A bűncselekmé­nyek zömét, kétharmadát a megye három városában kö­vetik el az emberek. Ebből következik, hogy a kistele­pülések, falvak közbiztonsá­ga jobb a sűrűn lakott tele­pülésekénél. Községeinkben zömmel kisebb súlyú bűn- cselekmények történnek, ki­rívó eseteknek az időről idő­re még előforduló emberölé­sek számítanak. Abban, hogy a falvakban kevesebb gon­dunk van, jelentős szerepük van a tanácsoknak. A helyi vezető testületek és a taná­csok nagy segítséget nyújta­nak ahhoz, hogy a körzeti munka értéke. Mert ha el is vagyunk ugyan maradva az országos átlagtól, mégis azt lehet elmondani, hogy a társadalmi munka értéke év­ről évre növekvő tendenciát mutat megyénkben is. Más­részt — és ez a fontosabb — a társadalmi munkavég­zés igen nagyban elősegítet­te a társadalmilag fontos célkitűzések megvalósítását. 1980-ban a lakosság és az üzemek társadalmi munka­végzése 149 millió forintot tett ki, ez az összeg 1981-ben már 160 millió forint volt, a múlt évben pedig már meg­haladta a 190 millió forintot. Nem kis pénzről van tehát szó, annak ellenére sem, hogy megyénket nem jegyzik az ország legjobbjai között. Megyén belül is rendkívüli módon eltérő a kép a társa­dalmi munka végzését ille­megbízottak megfelelő körül­mények között végezhessék a munkájukat. Az egyre ja­vuló feltételek is közreját­szottak abban, hogy csök­kent a falun szolgálatot tel­jesítő rendőrök fluktuációja. Vagyis, hogy vonzóbbá vált a körzeti megbízotti beosz^ tás, munka. Jó példa a rend­őrség és a tanács együttmű­ködésére a tarnaleleszi kap­csolat ... Másfél milliós támogatás Az ötezer lakost számláló Tamalelesz tanácsához tar­tozik még Fedémes, Bükk- szenterzsébet és Szentdo­monkos. A négy tele­pülés rendjére, nyugalmá­ra két körzeti megbí­zott vigyáz az önkéntes se­gítők népes csoportjával. Munkájukat Sipos Károly tanácselnök így értékeli: — A körzetben az utóbbi időben jelentősen javult a közrend és a közbiztonság. A két kmb-s az önkéntesek bevonásával rendszeresen teljesít szolgálatot, végez el­tően. A városok közül Hat­vanban és Egerben az el­múlt időszakban jelentősen tudták növelni a társadalmi hozzájárulás mértékét, ugyanakkor Gyöngyösön az elmúlt évben csökkent az elvégzett társadalmi munkák értéke. A járások közül az egri és a hevesi járás közsé­geire mondható el, hogy az ott lakók az átlagostól szíve­sebben vállalnak társadalmi munkát. S hogy a községek között is mennyire eltérő a kép, arra csupán egy példa: Sirokban az elmúlt eszten­dőben egy lakosra 1498 fo­rint értékű társadalmi mun­kavégzés jutott, amíg Pélyen ez az összeg alig haladta meg a 100 forintot. A végrehajtó bizottság tagjai természetesen nem csupán a helyzetet elemez­ték, hanem elmondták véle­lenőrzést a községekben. Er­re már csak azért is nagy szükség van, mert csak Tar- naleleszen hat kocsma és két presszó van, s az esetek zö­mében itt kezdődnek az erő­szakos cselekmények. Hasonlóan vélekedik erről Pál Tibor és Kis Ferenc r. főtörzsőrmester is: — Szorgalmas, jómódú em­berek élnek itt, akik tiszte­lik a törvényeinket, s az együttélés szabályait. Ap­róbb szabálysértések, közle­kedési kihágások történnek zömmel, sok gondunk van viszzont a cigánylakossággal. Az általuk elkövetett bűn- cselekmények, erőszakos cse­lekedetek visszaszorítása az egyik fő feladatunk. S mi­után a tanács segítségével mindkettőnknek megoldód­nak a lakásproblémáink, job­ban be tudunk illeszkedni a falu életébe. A helyismeret, az állandó ittlét sokat jelent majd a közbiztonság továb­bi megszilárdításában. Tarnaleleszen az utóbbi esztendőkben több mint más­fél millió forintot fordítot­tak a körzeti megbízottak la­káshelyzetének megoldására, valamint a megfelelő kmb- iroda kialakítására. Lehetővé tették ezzel, hogy a körzeti rendőri munkát végzők a családjukkal együtt letele­pedjenek, meggyökeresedje­nek a községben. — Ott, ahol a tanács oda­figyel és segít a főként fia­tal rendőreink jó élet- és munkakörülményeinek meg­teremtésére, többnyire nincs ményüket is azzal kapcsolat­ban, hogy miként lehetne a megye lakosságát, az üzeme­ket, intézményeket mégin- kább bevonni a társadalmi munka végzésébe. Elhangzott az is, hogy a lakosság és az üzemek hozzájárulását csak­is reális, ésszerű célok meg­valósításához lehet és kell igénybe venni. Nagyobb gon­dot kell arra is fordítani, hogy egyes társadalmi mun­kák végzésénél jobb legyen az együttműködés a tanácsi szervek, a népfrontmozga­lom, a lakosság és az üze­mek között. A végrehajtó bizottság ajánlást fogadott el annak érdekében, hogy a jövőben még jobban támogassák a kiemelkedő társadalmi mun­kát végző lakóközösségeket és egyéneket is. Kaposi Levente is gond a megbízottak tevé­kenységével. Ha a rendőrnek nem a saját gondjainak meg­oldásával kell foglalkoznia, akkor több idő jut a falu­nak, a tanácsnak sok gondot, bajt okozó bűnözők felderí­tésére, a jó közbiztonság megteremtésére — mondta Pálinkás Ferenc. Poroszlótól Párádig Az utóbbi években jelentős összeget fordítottak a már említett élet- és munkakörül­mények megteremtésére szű- kebb hazánkban. Poroszlón a közelmúltban építettek két új lakást s kmb-irodát. Tar- namérán hasonló beruhá­zást fejeztek be az év ele­jén. S az idén adnak át új irodákat Szilvásváradon, Pé- tervásárán, szolgálati lakást pedig Kálban, Gyöngyöspa­tán. Továbbiak építését ter­vezik Boldogon, Bükkszéken és Nagyrédén. Felújították az elmúlt időszakban a recski, a pélyi, a felsőtárkányi, a si- roki és a parádi kmb-irodá- kat, ahol ma már kulturált körülmények között foglal­koznak az állampolgárok ügyeivel. Hasonló korszerű­sítést terveznek Horton, Aba- sáron, Párádon is. S mindennek a helybeliek látják majd a hasznát, hi­szen tudják, érzik, hogy éj­szakánként nyugodt lehet az álmuk, A rend őrei állandó­an közöttük élnek. Szilvás István A rendőrség és a tanácsok együttműködése A falvak közbiztonságáért Szűkebb hazánkban az elmúlt évben több mint 2800 ismertté vált bűncselekmény miatt indult eljárás. Ha a statisztikát nézzük: 2,5 százalékkal kevesebb esetben, mint a korábbi esztendőben. Az utóbbi három év átla­gát tekintve, 10 ezer ember közül 78 követett el bűn- cselekményt megyénkben, míg az országos átlag 126. Ezzel az aránnyal a megyék bűnözési listáján az utolsó helyen állunk, azaz: nálunk történt a legkevesebb bűn- cselekmény. Schleinhainban is letette névjegyét Gépmester—háttérben lignitmezővel A daru mázsás vaselemet emel a félig összeszerelt szénszállító szalaghoz. Percek alatt helyére kerül az alkatrész, s szép lassan elnyeri igazi arcát az a „hosz- szú kígyó”, melynek hátán a külszíni fejtésről felkerül a lignit a Gagarin Hőerőműbe. A Mátraalji Szénbányák Thorez-bányaűzemének szerelőit Molnár László gép­mester irányítja. Több a szakmunkás az Egri Dohánygyárban Az Egri Dohánygyárban csaknem tíz évvel ezelőtt tűzték célul a szakmunkások arányának növelését: ma már a dolgozók több mint fele rendelkezik bizonyít­vánnyal. Egy évtized alatt a felsőfokú végzettségűek száma 23-ról 53-ra emelke­dett, s felére csökkent a nyolc általános iskolai vég­zettséggel nem rendelkezők aránya. Jelenleg az egri me­zőgazdasági szakiskola nap­pali tagozatán 52 dohány- feldolgozó szakmunkást ké­peznek. A gyár elősegíti a középiskolai érettségi meg­szerzését is, a felsőfokú ok­tatási intézményekben pe­dig hét’ ösztöndíjas tanul. — Egy újítás eredménye­ként nem a szokásos munkát végezzük — mondja. — Egy olyan szalagpályát készítünk a régi helyén, mely az eddi­gi gyakorlattal ellentétben rövid átállás után, alkalmas a szén mellett a meddő szál­lítására is. Így jelentősen csökken a kieső idő, mert a korábbi megoldás túl nehéz­kesnek bizonyult... Néhány percre megszakad a beszélgetés, mert észreve­szi, hogy beosztottjai tanács­talanul állnak. Megmutatja, hogy melyik elemnek hol a pontos helye, majd folytatja: — Huszonnyolc ember tar­tozik hozzám. Ha néha van is némi fennakadás, de ez a közösség már többször bizo­nyította, hogy komoly fel­adatokkal is rövid idő alatt képes megbirkózni. 1981—82- ben például minket hívtak az NDK-beli Schleinhainba egy nagy teljesítményű hányó­képző gép összeszereléséhez. Nekik ugyanis ebben az idő­ben nem volt szerelőkapaci­tásuk. Bennünket már is­mertek, hiszen annak előtte ők is dolgoztak nálunk. Amint elmondták, nem is csalódtak munkánkban. Szá­munkra is hasznos volt a külföldi út, megismerhettük az ottaniak munkamódszerét, s ennek nagy részét haszno­sítjuk. ők biztonságosabb módszert alkalmaznak a nagy terhek emelése során, s ezt például átvettük. De szám­talan apró dolgot említhet­nék. Kilián György szocia­lista brigádunk — melynek én vagyok a vezetője — kapcsolatot teremtett az egyik schleinhaini kollektívával. Voltak közös rendezvényeink is, és szóba került, hogy gyermekeink nyaranként kint töltik a szünidő egy ré­szét, a német kicsinyek pe­dig nálunk. — Gyöngyösön lakom — folytatja. — Feleségem pénz­ügyi előadó, két fiam pedig még általános iskolás, akik­nek sokat mesélek a mun­kámról. Ha netán ide sze­retnének jönni dolgozni, könnyebb helyzetben lesz­nek, mint én. Abasáron szü­lettem ugyanis, és szüleim a mezőgazdaságban tevékeny­kedtek. így nem nagyon tud­tak szakmai útravalóval el­látni. Amikor 1965-ben el-, végeztem a salgótarjáni gép­ipari technikumot, s itt he­lyezkedtem el, még nem na­gyon tudtam, hogy mire vállalkozom. A feladat von­zott. Az, hogy hazánkban ilyen nagy teljesítményű gé­pek összeszerelésére másutt nem volt lehetőség. Megta­láltam a számításom, hiszen hamarosan csoportvezetőnek nevesnek ki a gépszerelő üzemben, majd 1971-től sze­relésvezető lettem. Közben elvégeztem a marxista—le­ninista középiskolát, később pedig az esti egyetemet. Le­tettem a darukezelői, vala­mint a hegesztői vizsgát is, mert jó, ha az ember ismeri azt, hogy beosztottjai mit és hogyan csinálnak. Egyébként Huszonnyolc ember munká­ját kell összehangolnom (Fotó: Szabó Sándor) a brigádommal már elértük a vállalat és a szakma kiváló brigádja címeket, legutóbb azonban csak ezüst minősí­tést kaptunk, ezért nagyon fontos, hogy a közeljövőben újra sikeresen szerepeljünk a versenyben. Homa János

Next

/
Thumbnails
Contents