Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-20 / 67. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 20., vasárnap 3. Közvetítés helyett szolgáltatás SAPKÁK A KOMLÓI TÉESZBÖL Ha nem kell kapálni, varrnak A KÖZHELYSZERŰ MEGÁLLAPÍTÁS — cseppben I tükröződik a tenger — a l gazdaságra is igaz. Elegendő a legapróbb részlethez nyúl- ! ni, s az érdekek, mozgató- fkrúgók, ellentmondások, fejlődési fázisok szövevénye 'í jjontakozik ki. Ha például az utóbbi három évtized munkaerőmozgását és -mozgatását kísérjük . figyelemmel, gazdaságtörténetünk fejlődési szakaszai, állomásai is kirajzolódnak. Az ötvenes és a hatvanas évek munkaerőáramlását a falvakból a városokba tele- ápülés jellemezte: ezt indo- gkolta a mezőgazdaság átszervezése és a nagy iramú iparosítás. Később a munkaerőhiány miatt alapjaiban változott meg a helyzet — a szükség hozta létre a kötelező közvetítést. A módszer nem nélkülözte az ellentmondásokat: a hivatal elsősorban a nagyvállalatokat „részesítette előnyben a ki- özvetítéseknél. Már ameny- yire előny volt a közvetítő irodák „kínálatából” munkaerőhöz jutni. Ugyanis a munkaerőközvetítő hivatal csak azokkal foglalkozott, akik egy esztendőn belül legalább háromszor újra cserélték munkahelyüket, illetve azokkal, akiknek a „kilépett” bejegyzés szerepelt a munkakönyvében. A kötelező közvetítéssel szemben ellenszenvvel viseltettek az emberek is. A módszer már a múlté: a kötelező munkaközvetítés megszűnt, és a munkaerő- mozgás bürokratikus gátjait föloldották. Most már csak az volt a kérdés, mi legyen az egykori munkaerőközvetítő hivatalokkal? Az ötlet megszületését követően tavaly sorra átalakultak munkaerőszolgálati irodákká. Először Budapesten, Kecskeméten és Békéscsabán jött létre ez a szolgáltatás, s — amint az Állami Bér- és és Munkaügyi Hivatal vezetője nemrégiben elmondta — az ország tizennyolc megyéjében működik már munkaerőszolgálati iroda. AZ ÁTKERESZTELT hivatalok nemcsak nevükben újak. Újak módszereik is. Nem csupán a tekintetben, hogy a füstös várótermeket és a kisablakon át folytatott beszélgetéseket kulturáltabb környezet és kulturáltabb bánásmód váltotta fel. Az irodák célja, hogy felmérjék a vállalatok munkaerőigényét, és erről informálják a munkát keresőket. Feladatuk, hogy megteremtsék a munkaerőpiac keresletének és kínálatának egyensúlyát. A békéscsabai iroda fejkvóta alapján térítést kap szolgáltatásaiért a vele szerződést kötött vállalattól. Miután tudnak róla, hogy né- melyik gazdálkodó szervezet kapacitása kitöltetlen, felkeresik a cégeket és felajánlják, akár átmenetileg is elhelyezik a felesleges munkaerőt. Az ajánlást — amihez hasonlót Borsodban is terveznek — nem mindig fogadják szívesen. A vállalatok nagy része tiltakozik az átmeneti munkaerő-átcsoportosítás ellen, még akkor is, ha egyébként munka híján náluk csak lézengenének a dolgozók. Egyrészt abban bíznak, hogy hamarosan megváltozik a helyzet, másrészt attól tartanak, hogy az átmenetileg átadott emberek egy része végleg ott marad az új cégnél. Az élet azonban egyértelműen igazolta, hogy olykor szükség van ilyen átmeneti átcsoportosításokra. Borsodban például számítógéppel dolgozzák fel az igénylők és a jelentkezők adatait, S vállalják az idényjellegű munkák munkaerőszükségletének megszervezését is. A legtöbb iroda megkülönböztetett figyelemmel kezeli a csökkent munkaképességű emberek foglalkoztatását és segítséget nyújtanak az átképző és továbbképző tanfolyamok megszervezésében. AKAD OLYAN IRODA — például a már említett békéscsabai —, amelyik átvállalja a vállalatoktól a hirdetések megszervezését is, s a megyei lapban rendszeresen hírt ad a különböző szakmák elhelyezkedési lehetőségeiről. A Baranya megyében megalakult munkaügyi szolgáltató iroda az említett általános teendők mellett célúi tűzte ki, hogy bekapcsolódik a felnőtt korúak szakmunkásképzésére és segítséget nyújt a városban tanuló egyetemi és főiskolai hallgatók alkalmi munkavállalásához. Zalaegerszegen a diákok szünidei munkájának megszervezésére is vállalkoztak, a szolnokiak pedig ugyancsak a — termékváltás, illetve kapacitás-kihasználatlanság miatt szükségessé váló — munkaerő-átcsoportosí- ríások megszervezésére — adták fejüket. Az irodák egy része kiterjesztette tevékenységét a kisvállalkozókra, mások a szomszédos megyék hasonló irodáival keresik az együttműködést, megint mások a humán-szolgáltatást (öregek ápolása, gyermekek gondozása, esti gyermekfelügyelet stb.) vállalókból alakítanak ki szolgáltató gárdát. RÖVID MÜLT ÁLL MEG a munkaerőszolgálati irodák mögött. Szépítés volna azt állítani, hogy már mindenki felismerte az előnyeit. De azt már kevés helyen vitatják, hogy mégiscsak jobb ez a kötelező munkaerőközvetítésnél. Hiszen ma a dolgozóknak már reális esélyük, sőt lehetőségük nyílik arra, hogy olyan munkahelyet találjanak, amely a felkészültségüknek, az érdeklődési körüknek leginkább megfelel. S a vállalatok is olyan emberekhez jutnak, akiknek a jelentős részéről már feltételezhető, hogy jól érzi, feltalálja magát az új munkakörében. (M. P.) Nem is olyan régen még nagy fejtörést okozott a termelőszövetkezetek vezetőinek a tagság egész évi foglalkoztatása. Amint Csáti Jónás elnöktől megtudtuk, így volt ez Kömlön is, ahol a dohány csomózását már február közepére befejezték, s ezt követően heteken keresztül nem tudtak megfelelő munkát biztosítani az asszonyoknak. Most azonban már nincsenek hasonló gondjaik, hiszen 1980 októberében a budapesti Sapka- és Kalapipari Szövetkezet segítségével melléküzemágat hoztak létre a gazdaságban. — A fővárosiak adták a varrógépéket és három hónapig tanították a jelentkezőket a varrás, a sapkakészítés fortélyaira — mondja a termelőszövetkezet elnöke. — A vezetőség furcsállotta, hogy az indulásnál sokan meghátráltak a növénytermesztők közül, mert nem bíztak a részleg sikerében. Huszonegy dolgozónk közül csak hatan vannak olyanok, akik eredetileg is tagok voltak. Az első év után 700 Tíz esztendeje hozták létre Hatvanban a Költségvetési Üzemet, amelyre több irányú feladatot bízott a helyi tanács. A település és környéke út-mélyépítő munkáit kellett elsőként vállalnia, ráhárult a terek, utcák parkosítás, az ezzel összefüggő kertészet üzemeltetése, továbbá — leginkább közérdekű gondként — a város tisztaságának biztosítása. Ami a legutóbbi, 1982-es esztendőt illeti, különösebb panasz nem lehet a 250 embernek megélhetést nyújtó üzemre. Gépeik elhasználtságához, telephelyük ósdisá- gához, az ebből adódó munkás-fluktuációhoz viszonyítva helytálltak a „költségvetésiek”. Mást ne mondjunk : hatmillió forinttal teljesítették túl termelési tervüket, illetve annak munkaértékét, amin belül a Mártírok, a Kiss Ernő, a Néphadsereg útja burkolatának, a Tolbuchin úti parkolónak a megépítése épp úgy megtalálható, mint a Petőfibá- nyán, vagy Lőrinciben vállalt ligetesítés, netán a TI- GÁZ új telephelyének a kialakítása. Új munkaeszközök Mit próbáltak behozni ezen időszak alatt az üzem vezetői ? Legfőbb törekvésünk arra irányult a minezer, tavaly viszont már egymillió 200 ezer forint értékű tűzoltó-, katona- és reklámsapkát készítettek itt el, 462 ezer forintos nyereséggel. — Örömmel és szorongva jöttem át ide, varrni ugyanis nem nagyon szerettem — kapcsolódik a beszélgetésbe Pádár Andrásné vezetőségi tag. — A betanítás során aztán nagyon megkedveltem. Azelőtt a növénytermesztésben dolgoztam. Dohányt pa- lántáztam, szárítottam, fűztem, csomóztam, cukorrépát, kapáltam. Most már csak szükség esetén segítünk be a mezőgazdasági munkákba, a cukorrépa-kapálásba vagy dohánytörésbe. Az esztendő nagy részét itt töltjük. Kint fárasztóbb volt. Idebent csak a zúgást, a gépek zakatolását volt nehéz megszokni, meg azt, hogy ebben a régi parasztházban két pici szodennapos munkák közepette, hogy az annyi gond gyökereként számon tartott, építési tilalom alá vont jelenlegi telephelyet felszámolják, illetve megkezdjék — a 3-as út menti benzinkútnál — a majdani, új Költségvetési Üzem építését. Mellékesen igyekeztek gépi eszközeiket is frissíteni egy- egy szemétszállító gépkocsi, homlokrakodó masina vásárlásával. Ugyanakkor a termelékenység fokozására törekedtek, hogy ezzel is bizalmat keltsenek maguk iránt mind a felügyeleti szervek, mind a lakosság körében. Hogy mire jutottak? Ami az emberi teljesítőképességet illeti, nem vádolhatjuk az üzem kollektíváját. Termelési értékük-egy főre eső növekedése — a tervhez viszonyítva — 76 ezer forint volt 1982-ben! Az új telephely kialakítása viszont — tanácsi támogatás hiányában — már vajmi kevéssel kecsegtet. Igaz, saját erőből, továbbá az 1981-es nyereség egy visszakapott hányadából megépült félig-meddig a kijelölt területen az üzemcsarnok vázrendszere, néhány bekötő úttal, raktárral. De ha azt számítjuk, hogy a városközpontban levő, halálra ítélt, ósdi üzemközpont kiköltöztetéséhez az eddig felhasznált összeg tizenötszöröse kellene, máris érezbát bocsátottak rendelkezésünkre és mivel elég sokan vagyunk, egymást érik a varrógépek. Alig lehet megmozdulni. A fizetésre nem lehet panaszunk, hiszen két- háromezer forint körül keresünk, s a háztájiból is összejön évente 8—9 ezer forint. Viszont nagyon sokszor okoz fennakadást, hogy annak idején régi gépeket kaptunk és sokszor elromlanák. Műszerészünk nincs, így nekünk kell kijavítani ezeket. — Háztartásbeli voltam éveken át — veszi át a szót Kiss Jánosné. — Igaz, hogy 1973-ig a szakmáiban dolgoztam Székesfehérvárott, a Pamut- és Textilgyárban. Örömmel jöttem ebbe a részlegbe, mert szinte nekem találták ki. Mint tsz-tag, háztáji földet is kaptam. Nyolc hízónk van otthon, ebédidőben kerékpárra ülök, s enni adok a jószágoknak. ni a vállalkozás reménytelen voltát. A több presztízsért Emiatt nem várható egyébként az sem, hogy az itt dolgozó munkások, szakvezetők stabil egységet képezzenek. A megcsappant tanácsi megbízások pedig odavezettek, hogy az üzem irányítóinak mind több külső munka után kell caplat- niuk, ha nem akarják szélnek ereszteni a hűséggel kitartókat. Mi ez a ma gyakorlatában? Minő célokért küzd 1983-ban a Költségvetési Üzem? Minimális bér- fejlesztéssel, munkájuk minőségének javítása útján próbálnak több presztízst, nagyobb társadalmi elismerést szerezni maguknak, arányban az itteni tevékenység hasznosságával. Amihez szerény alapot nyújt a gépesítés további — egyetlen új Skoda-szemétszállító! — fejlesztése, valamint a hatvani Kun Béla, Korvin Ottó, Szamuely, Bethlen, Harang, Bajza, Kazinczy utcák felújítása, nyolc buszperon építése, és a városi úthálózat kátyúzása mellett az Űtfelügyelettől átvállalt több munka. Például Boldog, Lőrinci, Apc, Zagyva- szántó jó néhány útjának a burkolása. De több hasznot remélnek kertészetüktől is Két iskolás gyermekemre is jóval több időm jut, mintha egy másik település üzemében helyezkedtem volna el szabóként. — Sokan mondták már, hogy szeretnének itt dolgozni, a gyesen lévő tsz-tagok és a bejárók közül is. — mondja újra a tsz-elnök. — Ezért tárgyaltunk már a Gyöngyösi Ruhaipari Szövetkezettel, hogy biztosítsanak számunkra gépeket és bérmunkát. Az elképzelések szerint azonban csak egymillió forintos beruházás után tudnánk beindítani a termelést, ugyanis épületre és gépekre lenne szükség a melléküzemág bővítéséhez. Sajnos jelenleg erre nincs ennyi pénzünk. Reméljük, hogy mielőbb megfelelő munkát tudunk adni az újonnan jelentkezőknek is. Homa János — a magas költségek, az olajáremelkedés ellenére mert a hatvani virágnak, Pesten épp olyan jó piaca van, mint Jászberényben, Leninvárosban, és igen föllendült a helyi három elárusítóhely forgalma. Szerencsés tél Marad azonban kérdőjel! Ez pedig a köztisztaság, a szemétszállítás, aminek a hiányosságai miatt annyit szidják, gyötrik Hatvan e mostoha sorsú üzemét, e gondok felelőseit. A szűkös géppark, annak elnyüstölt- sége ugyanis hetente vezet valamelyik masina lerobba- násához, ennek következményeként pedig a járatok kimaradásához. Arról nem beszélve, hogy a rossz gyűjtőgépek tönkreteszik a kukákat, szeméttel szórják teli a lakótömbök, a házak előterét. Szerencsére az idén kevés hóval, hideggel járt a tél. Különben megoldhatatlan feladatok elé kerül hó- és vízmentesítés dolgában is a Költségvetési Üzem. Hiszen hol egy korszerű hókotró? Hallani közeli átszervezésről. Esetleg összevonásról. Amilyen tendenciák már érvényesültek Hatvan közelmúltjában. De sikerrel csak ott, ahol ennek a feltételeit biztosították. Jó erre figyelni most is, egy újabb üzemszervezeti struktúra esetleges megteremtésének a küszöbén. Fiaskóként csupán a közművelődés intézményeinek integrációját idézve az illetékesek emlékezetébe ... ! Moldvay Győző Hogyan tovább...? Egy mostoha sorsú hatvani kisüzemben NO-FINES: NÍVÓDÍJ A termelékenvséqre al laooztal k Már szinte megszokott, ha valahol szóba kerül a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet, akkor csak jót lehet hallani róíuk. Mindig elismerik jó munkájukat, a terveik teljesítését és a kiemelkedő minőséget. Most sincs ez másként. Pedig nem volt könnyű dölguk az elmúlt évben. Egy olyan időszakot hagytak a hátuk mögött, amely mindenben kiemelkedő teljesítményt hozott. Erre a „bázisra” kellett rátervezniük. Márpedig nálunk az a szokás, hogy néhány százalékkal meg kell toldani az előző évi teljesítményeket. Ha az elengedhetetlen statisztikai adatokat hívjuk segítségül, azokból egyértelműen kiderül, hogy 1982- ben is hűek maradtak korábbi önmagukhoz. Árbevételük 115 százalékot tett ki az előző évhez viszonyítva. Mind az építők, mind a többi iparág erőteljes felfutást ért el. A nyereség meghaladta a bevétel kilenc százalékát, ami szintén több volt, mint egy évvel azelőtt. Mivel a dolgozók létszáma mit sem változott, a teljesítmény egyetlen forrása a termelékenység. Nagy szó ez. Űj lakást 64-et kellett megépíteniük. Ezt a feladatot úgy teljesítették, hogy a költözésre várók már karácsony előtt megkaphatták a kulcsot. Érdemes azt is megjegyeznünk, hogy évekkel ezelőtt bevezették a no-fines építkezési módot. Ennek a lényege, mint ahogy azt már korábban megírtuk, hogy a betonba durva szemcséjű kavicsot kevernek be, ettől lesz a külső felület „nem finom”, tehát: no-fines. Az új eljárás minősítését jelzi, hogy a minisztérium 1982-es nívódíjára terjesztették fel a szövetkezetieket. Minden reményünk megvan ahhoz, hogy ezt az elismerést elnyerjék. Az is közismert, hogy a felújítás nem tartozik a legjövedelmezőbb munkák közé. A gyöngyösiek ezen a területen is megtettek mindent, amit tőlük elvártak és amire a megrendelést megkapták. A teljesítésük a bázishoz képest majdnem százötven százalék. ök is ésszerűsítették az energiafelhasználási gyakorlatukat. A központi telepükre a gázt vezetik be, amelynek munkáit még a mostani első félévben szeretnék befejezni. Az ipari termelésben erőteljesen lépnek előre. Mind a három készárutermelő üzemük túlszárnyalta korábbi árbevételét. Jól alkalmazkodtak a piaci igényekhez: többek között ez a tény az egyik magyarázat. Az asztalosok a gyártmány- fejlesztésben, a villanyszerelők a rugalmas vállalkozási készségben jeleskedtek. Jól látják, hogy a mostani év semmivel sem lesz köny- nyebb, mint az előző volt. Sőt! A megrendelések mérséklődnek, hullámzanak. Érzékelésül: tavaly 64 lakást kellett építeniük. Az idén 42-őt. Jövőre 104- et. Az 1985-ös igényt nem ismerik. Ezek az adatok jelzik, milyen gondokkal kell megküzdeniük a programozáskor, a szervezéskor. Szerencsére a szövetkezet rendelkezik a munkájuk zömét kitevő feladatokkal, ezekre fel is készülnek. Rendelkezik azzal a készséggel is, hogy a „menet közben” beérkező megrendeléseket gyors döntésekkel, rugalmasan tudják fogadni. Itt már a vállalkozói képességről és szervezési tudásról van szó. Tudják jól, hogy a piaci körülmények alakulása alól nem vonhatják ki magukat. Számolniuk kell a munkák összetételének . változásaival, az újabb szabályozók nyomán életbe lépő megszorításokkal, még a nyereség alakulásánál is. A gyöngyösi szövetkezet az elmúlt hét végén tartotta meg „zárszámadó” közgyűlését.
