Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 19., szombat 5 Lipizza volt a kezdet — És jött Napóleon — Fogarasra terelték a szép lovakat — Tulipán és Incitato Figyelem: Fotó készül ...! Víg vágta a fenyvesek alatt Igen: ha az embernek olyan szerencsében van része. hogy ellátogathat a kivételes szépségekben bővelkedő Szilvásvárodra, és ott megnézheti a nagy hírű lipicai ménest, amelyet három-négy lovász hajt ki. naponta Csipkéskútra, és láthatja a szép. nemes paripák vágtatását, bizony, hogy eszébe juthat Petőfi verse, még akkor is. ha a címben szereplő szavakat a költő alföldi ménesekkel kapcsolatban vetette papírra. Egy kis plusz szépség azonban semmiképpen sem lehet akadálya a gyönyörködésnek, és bevalljuk, megérzésünk után percekig ezt' tesszük, jóllehet pillanatnyilag nincs szó „méneseknek nyargaló futásáról” a pompás fajlovak ugyanis most még az istállókban ropogtatják a szénát... A mének különösen szépek. Ifj. Holló Endre, aki öt esztendővel ezelőtt friss diplomával a zsebében egyenesen, az egyetem padjai közül jött ide dolgozni, nagy szakértelemmel és fáradhatatlanul magyarázza mindazt amit tudni illik erről a híres, az országban ma már egyedülálló lóállományról. i— Először is a névről, az eredetről néhány szót — kezd bele érdekes tájékoztatójába a fiatalember. — Lipizza olasz városkában tenyésztették ki ezt a nagyszerű fajtát, amely akkor, az alapítás évében a Habs- burg-birodalomhoz tartozott: 1580-at írtak ... A ménes később meglehetősen kalandos úton jutott el hozzánk. A napóleoni háborúk idején, Napoleon csapatai elől először Mezőhegyesre menekítették, majd a veszély elmúltával visszakerült Lipizzára, de a lovak egy része Mezőhegyesen maradt. A következő menekülés idején már Fogarasra terelték a szép lovakat, az első világháború idején pedig Bábolnára, onnan pedig, 1950- ben ide. Szilvásváradra, ahol gyakorlatilag 1951-től folyik szervezett lótenyésztés. Az alapítás óta eltelt immár több mint 400 évnek komoly kultúrtörténeti értéke van... De most nézzük mindenekelőtt a méneket: a gyönyörű apaállatok mindegyike, egymástól tisztes távolságban ropogtatja a szénát. Miközben kedvtelve nézzük nemesen finom vonalaikat. Holló Endre elmagyarázza, hogy a lipicai fajtán belül 8 törzset különböztetnek meg, és ebből 6 klasszikus: Plútó, Conversant, Favory, Neopolitano, Syglavy Capriola és Maestoso. A két új törzs pedig: Tulipán és Incitato. Előbbiekhez tartoznak a 400 éves múltra visszatekintők közé, utóbbiak az 1800-as években alakultak ki. A kancák — egyelőre 21 kiscsdkó társaságában — unatkozni látszanak a központi istállóban. Közönyükből csak olykor zökkentik ki őket a játékos, ugrabugra csikók, aztán lógatni kezdik a fejüket, mintha búslakodnának. — Dehogy is búsulnak! — mondja Mészáros István, aki itt, Szilvásváradon' a ménesgazda megtisztelő címet viseli. — Nem búslakodnak, inkább talán csak unatkoznak. Ezeknek a lovaknak életelemük a mozgás, nem csoda, hogy idebent nem Valami kellemes nékik. De majd meglátják, ha kihajtjuk őket hogy mit tudnak odakint...! Az istálló kellemes mele gében... A mester, azaz a ménesgaz da: szeretni kell a lovakat Mielőtt azonban erre sor kerülne, őt faggatjuk a mesterségéről, mert az az igazság, hogy ménesgazdával sem mindennap találkozik az ember, ö pedig megsimogatja hegyesre pödört bajuszát, talán igazít is rajta egy kicsit, majd sorolja módjával: Szeghalmi származású vagyok, Békés megyei. Otthon, a családi házban, kény- szerűségből, 12 évesen kezdtem a lovakkal foglalkozni, pontosabban: két lóval, mert nekünk ennyi volt. Vederrel hordtam nékik a zabot, mert a zsákot nem bírtam. Nehéz világ volt: apám a háborúban, idehaza hat gyerek, köztük én a legidősebb, rám szakadt a munka, de a lovakat akkor kedveltem meg és nem is váltam el tőlük azóta sem. Szeretem őket, mert velük keresem a kenyeremet, és mert nem gépek, hanem érző lények, jó kapcsolatot lehet velük tartani, már persze, csak annak, aki szereti, ápolja őket. Szoktam is mondani a gyerekeknek: olyan a ló, mint az asszony, szeretni és ápolni kell, más esetben az asszony megszökik, a ló pedig el- piszkosodik. A lovászok — Huszár Miklós. Hablener György és Boros Tibor — nyergeléshez készülnek, de hallják a gazda szavát, és mosolyognak: megtanulták már a leckét, és éhhez tartják magukat. (iFotó: Perl Márton) szeretik és ápolják a szép lipicaikat... ... hogy azután kitereljék őket a pillanatnyi köd miatt ugyan nem sokat mutató, de valójában nagyon szép fenyveshez, amely előtt a tisztást most puha márciusi hó borítja. Itt azután nekierednek, rohannak, hogy dübörög patáik alatt a föld, hóban hemperegnek, és hangosan, boldogan fel-felnyerí- tenek. Rá sem lehet ismerni a szép, szürke, nemrég még ..szomorú" kancákra. — És a kisésikok... ! Feketék, mint az ördögök — csak később világosodik ki a színük —, ők hogy han- cúroznak! Egy kis csödör most az egész ménes élére áll, és úgy viharzik, úgy vágtat, hogy nézni is gyönyörűség. A három csikós pedig buzgón a nyomukban, mindig körülöttük. A nyeregből úgy irányítják a ménes mozgását, hogy abban hiba nem lehet, akár csak a tartásukban, ahogyan megülik a lovat. A ménesgazdától meg is kérdezzük: nem unta meg több mint harminc éven át a lovaglást? — Azt ugyan nem. Kutya legyek, ha szeretek gyalogolni ! Én legszívesebben még oda is lóháton mennék, ahová pedig a király is gyalog jár... Egri Zoltán, aki üzemvezetői rangban dirigálja a lipicai ménest mosolyog emberi humorán, de nem késik megjegyezni, hogy mindenekelőtt nem a humorukért hanem szakértelmükért és szakmaszeretetükért becsüli őket. — Jelenleg 220 lovunk van, ebből 70 tenyészkanca és 8 mén, az éves szaporulatunk pedig 30—40 között van, elfoglaltságunk tehát bőven akad. Arról nem is beszélve, hogy ez nemcsak nehéz, de „kényes" munka is, hiszen nagyon kell vigyázni a lovakra, mert igen Egy brigád az Egri Dohánygyárból A hazáink felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából megtűrdeNeme sak a tett megyei közművelődési vetélkedőt az Egri Dohánygyár Marie Curie komplex szocialista brigádja nyerte. vetelk edoki in km aloak AiTa voltunk kíváncsiak, hogyan alakult azóta a kollektíva élete. .«Közöttünk vita csak a munkán volt” (Fotó: Szántó György) Ez a kis közösség csak együtt érzi jól magát — kezdi a beszélgetést Nagy Béláné brigádvezető, oktatási előadó. — Évről évre kirándulunk __ Voltunk már Pr ágában, Moszkvában, Kassán, bejártuk Erdélyt, és természetesen Magyarországot is. Persze nem azért indulunk közösen egy-egy hosz- szabb útra, hogy legyen mit a brigádnaplóba írni, hanem mert igény van erre. — A közvetlen munkakapcsolaton till a személyi és családok közötti kapcsolataink is nagyon jók — veszi át a szót Ruby István dohányipari technikus. — Talán annak köszönhetjük mindezt, hogy olyan emberek jöttek itt össze, akik egyformán gondolkodnak, egy nyelven beszélnek. Ez nem közhely! Jól bizonyítja a kollektíván belül uralkodó hangulatot, hogy feleségem, aki nem dolgozik ugyan a gyárban, rendszeresen jár programjainkra. De négy nyugdíjasunk is örömmel jön vissza rendezvényeinkre. — Jelenleg 15 tagja van a brigádnak, s több területen tevékenykedünk. így a tér. melésdrányításban, a minőségellenőrzésben, a laboratóriumban, a műszaki könyvtárban, a gyártmányfejlesztésben és -tervezésben, valamint a szakoktatásban — mondja Czeglédi László minőségi ellenőr. — Közöltünk vita csak a munkán volt. Például, ha a termelésirányítók nem figyelnek kellőképpen a minőségre, akkor mi ezt szóvá tesszük. Persze, nem örülnek neki ... Ekkor megpróbáljuk egymást meggyőzni. Hogy a vitából nem lesz harag, ezt a brigáddal töltött közös együttléteknek köszönhetjük. Az eredmény: nagyon kevés minőségi kifo. gást kapunk a cigarettákra. A brigádnaplóból megtudhattuk, hogy kétszer nyerték meg a vállalat újítási versenyét. Volt olyan év, amikor az egyéni verseny győztese is közülük került ki, Ruby István személyében. — Újításom eredményeként a nyári nagy karbantartást jobb szervezéssel két hét helyett egy alatt lehet elvégezni — mondja. Ez közel kétmillió forinttal növeli a gyár termelési értékét. — Háromszor kaptuk meg a vállalat kiváló brigádja címet, — kapcsolódik be ismét a beszélgetésbe Nagy Béláné. — Igaz, hogy legutóbb még 1976-ban vehettük át ezt a kitüntetést, de azóta is minden évben aranyjelvényesek vagyunk. A siker nyitja, hogy mindenki részt vesz mindenféle munkában. Nincs széthúzó erő, mert ha. sonlóan gondolkodunk. Patronáljuk azokat az iskolákat, ahol gyermekeink tanulnak. A kirándulásaikon felügyelünk a kicsikre, az ünnepélyek előtt pedig tanácsokat adunk nekik a műsoröSszeállításhoz. Évi vállalásainkat mindig túlteljesítjük. Az elmúlt időszakban festettük ki az öregek hajdúhegyi szó. eiális otthonát, a gyárban részt vettünk a tereprendezésben, a kommunista műszakokban. Emellett minden tagunkra két társadalmi funkció jut. Van megyei tanácstagunk, munkásőrünk, pártcsoportvezetőnk és vöröskeresztes aktivistánk is. Nem is beszélve arról, hogy sokan járnak különböző tanfolyamokra, iskolákba. Már mindenki elvégezte közülünk a középiskolát, vannak diplomásaink, sőt olyan is, aki a második államvizsgájára készül. De több tagunk tanul a marxista egyetemen is. A brigád nagyobbik fele tevé*- kenykedik a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesületben. Tudományos előadásokra járunk, szervezzük a szakmai továbbképzést, szakcikkeket írunk. • Persze, a vetélkedőket továbbra is kedvelik. 1975 óta többek között a munka és művelődés, valamint a szak- szervezeti bizalmiak szellemi tornáján indultak, s mindig dobogós helyezést értek el. Azokat a vetélkedőket szeretjük igazán, amelyek után. járást követelnek tőlünk, s ezáltal hasznos ismeretekre tehetünk szert — mondja Balogh Miklósáé minőségi ellenőr. — A közelmúltban meghirdetett Világkép elnevezésű például ilyennek tűnik. Az ajánlott könyveket elolvassuk, s megnézzük a javasolt filmet is. Ugyanis felkészületlenül sohasem megyünk vetélkedőre, mert szeretünk versenyezni __ és n yerni nagyon jó, a sikerélmény még jobban összehozza a közösséget. — Máig is emlékszem arra a bizonyos nyolc évvel ezelőtti vetélkedőre — veszi át újra a szót Nagy Béláné értékesek. Jó néhány nyugati exportra kerül, -40—150 ezer forint körüli összegért. — Annyit tudunk, hogy a lipicai nem éppenséggel fuvaros ló. — Hát nem. Ezeket arra tenyésztjük, hogy a lovas - művészetet mutassák be velük a bécsi spanyol lovasiskolában, másrészt pedig a nálunk is népszerűvé lett fogat-világbajnokságokra ezek közül választjuk ki a legjobbakat. Büszkeségünk, és egyben cégünk reldáma is, hogy Bárdos György ezekkel nyert világra szóló bajnokságokat. Hasonlít ez a Forma 1-hez, ott szintén az autómárka és a nagy versenyzői név a meghatározó, ami együtt hatalmas hatást gyakorol nemcsak a szurkolókra, de az egész iparra. Ami minket illet, elégedettek vagyunk azzal, hogy a fajtatisztaság megkérdőjelezése szóba sem jöhet, a jövőre nézve viszont feladatunk, hogy a beltenyésztés elkerülése végett nemzetközi kapcsolatokat építsünk ki. Fogarason és az ausztriai Pioberben található lipicai állomány, a vérfrissítést ezekkel tervezzük majd megoldani. Egyelőre azonban azon drukkolunk, hogy mi rendezhessük meg a Magyarországon 1984-ben lebonyolításra kerülő világ- bajnokságot. Több más jelentkező is akad kívülünk, de szerintünk Szilvásváradnál alkalmasabb helyet aligha találnának erre. Nagyon reménykedünk. — Végezetül egy „kényes” kérdést engedjen meg: egy esztendeje annak, hogy önöket is közelről érintő szervezeti változás eredményeként a Mátra Erdő. és Fa- feldolgozó Vállalathoz kerültek. Akkoriban voltak, akik attól tartottak, hogy visszaesik a szilvásváradi lótenyésztés, befellegzett a híres lipicainak ... — Valóban voltak ilyen hangok, de szerencsére alaptalannak bizonyultak. Éppen ellenkezőleg, történt minden, hiszen azóta még nagyobb hangsúlyt kapott, illetőleg egyértelműbben megfogalmazódott valamennyi tenyésztési és versenyzési követelmény és elvárás. Erről pedig különböző versenyeinken, bemutatóinkon bárki meggyőződhet. Az első. a területi forduló májusban lesz, majd júniusban ezt követi a kettes fogatok országos bajnoksága, a négyes fogatokéra pedig júliusban kerül sor. Mindezzel a szép lipicaiak pillanatnyilag jól láthatóan nem sokat törődnek. vígan vágtáznak, kergetőz- nek és hemperegnek a fenyves alatt. B. Kan Tibor brigádvezető. — A városi és területi döntők után került sor a megyeire. Hat csapat versengett. Az eredmény- hirdetés előtt Madaras József színművész mondott egy verset. Csak azt nem tudom, hogy mit, mert ekkor már azt számoltuk, hogy sikerült-e nyerni. Amikor megtudtuk, hogy elsők lettünk, leírhatatlan volt az örömünk... Homa János „Métíseknek nyargaló futása.“
