Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1983. március 19., szombat ELTŰNTEK A HULLÁMVÖLGYEK FELKÍNÁLTA ÉS SIKERT ARATOTT Rekordnagyságú sertésállomány Hogy mennyi sertést vágtak le a decembertől már­ciusig terjedő idényben a ház körüli disznóólakból magáncélra, nem könnyű megszámlálni, de hogy 1982—83. fordulóján történelmünk legnagyobb ser­tésállományát tarthattuk nyilván, azt korántsem nehéz megállapítani. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ille^ tékes csoportvezetőjétől, Hor­váth Ádámtói tudom meg az idevágó adatot: 9 millió 30 ezer sertést számlált az esztendő fordulóján ez az állomány, amin belül a ko­cák — tehát a jövendőt elő­revetítő anyalétszám — 825 ezren voltak. Egy szám nem szám, vegyük tehát elő az ugyancsak MÉM-kiadású statisztikai zsebkönyvet. Eb­ből kitetszik, hogy 1981 vé­gén 8 millió 300 ezer, 1982 szeptemberében pedig 10,1 millió sertés volt a nagy­üzemek és háztáji, illetve más kisgazdaságok birtoká­ban. összefogva a kisüzemmel Míg korábban gyakorta hallhattunk-olvashattunk sertésciklusról, vagyis a nö­vekedést követő aláhanyat- lásról, 1976 óta a különféle, egyazon irányba ható intéz­kedések révén sikerült elke­rülni e ciklikusságot. Az em­lített intézkedések közé tar­tozott a folyamatos takar­mányellátás, a stabil átvé­tel, a hizlalás és a tenyész­tés jövedelmezősége, a közös és a háztáji integrálása és így tovább. — Miként oszlik meg a nagy- és kisüzemi arány? — kérdem Horváth Ádámtól. — Túlsúlyban vannak a kistermelők, mert az óesz­tendő utolján 4 millió 670 ezer jutott rájuk, míg a nagyüzemek 4 millió 368 ezer sertés tartottak. Ami a kocákat illeti, tavaly 54 szá­zalékuk, most pedig már 56 százalékuk van a kisüzemek­ben, vagyis eltolódik az arány a kisgazdaságok javá­ra. Tapasztaltam már olyan főállattenyésztői magatar­tást, amely szakmai meggyő­ződésből tartotta előbbre- valónak a kisüzemet; a tsz ott csakis kocatartásra ren­dezkedett be, a kocák utó­dait kiadván a háztájiba. De maga az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt is ötvenezer kocasüldőt helyezett 1982- ben a kisgazdaságokba, azon a húszezren felül, amit a nagyüzemek bocsátottak oda. — Jó jel, hogy élénk a malacok iránti piaci keres­let — folytatja a csoportve­zető. — Magasak a süldő- és malacárak, ami kedvező ter­melői kedvről tesz tanúbi­zonyságot. Gondok? Van ab­ból is azért: ilyen, hogy az importkorlátozások miatt nincs tenyészállat-behozatal, ami pedig elengedhetetlen a szüntelen vérfelfrissítéshez. Ez korábban folyamatos is volt, egyebek közt a Szov­jetunióból, az USA-ból, Ka­nadából, az NSZK-ból vásá­roltunk tenyészállatokat. Másfelől exportdilemmáink is adódnak; jóllehet pillanat­nyilag jók az árak, további piackutatás vár a külkeres­kedőkre. Világelsőség A többi állatfajhoz képest azért is előnyben van a vi­lágpiacon a sertés, mert a legtöbb falatfajta belőle ké­szíthető: májas és véres hur­ka, kolbászok megannyi, tá­janként hagyományosan mó­dosuló változata, kocsonya, tepertő, a vágás után néhány órával ehető fejhús, máj, tü­dő, szív, vesevelő ... Disznó szavunk ótörök ere­dete arra vall, hogy már a honfoglalás előtt ismerték őseink ezt az állatot, ame­lyet nyilván a szabad termé­szetre bíztak, ők maguk nem tenyésztették. Makkol- tatták például a Bakonyban, s 1100 után a főbb urak és apátságok már rendszeresen foglalkoztak a disznóval. A kanászok sokaságára mutat, hogy külön községeket (pél­dául Veszprém megyében Szentgál) alkotnak, de ma­gát a foglalkozást lenézik, a pásztorok társadalmában az utolsó hely illette meg a kon­dást. Történelmünkben a legmagasabb Most, mondhatni, piedesz- tálon van a sertéshús, amit egyharmad részben expor­tálunk, míg a 75 kilós honi húsfogyasztásban 41 kilóra rúg a sertéshús aránya — ez is a legmagasabb törté­nelmünkben. A nemzetközi mezőnyben is megálljuk he­lyünket hústermelés dolgá­ban! Ha elvégzünk egy, nem pusztán a sertésre, hanem az egész húsproduktumra vonat­kozó összehasonlítást, akkor — 1980-as adatok alapján — kitűnik, hogy a világ 138 millió 143 ezer tonnányi hústermeléséből az USA 25 millió 908 ezer tonnával ré­szesedik, ami egymaga több mint a KGST, mind pedig aZ Európai Gazdasági Közösség produktumánál. De az egy főre jutó hústermelésben ha­zánk megelőzi az USA-t: an­nak 116 kilójával szemben 142 kilóval. Amiben a serté­sén kívül benne foglaltatik természetesen a marhahús, a baromfi, a juh, de még a galamb is, amely állatfajok közül itthon a baromfi és a sertés, s az exportban rajtuk kívül a többi is jelentős, bár váltakozó sikerű szerepkör­höz jut. (K. N.) MILLIÓK HIÁNYOZTAK Nem történt csoda — dolgoztak Nem mindennap« eset. Egyetlen hüimmögéssel, váll­rándítással nem lehet elin­tézni. Ami történt, tanulsá­gos. Miről is van szó? Arról, hogy a gyöngyösi áfész egy fél év alatt szin­te hihetetlen teljesítményt produkált — Tavaly az első hat hó­nap után eléggé borús volt az égbolt fölöttünk — mond­ta Rohánszky Ferenc, az áfész elnöke, majd így foly­tatta: — Alig három és fél millió forint nyereséget könyvelhettünk el, pedig az egész éves tervünk a negy- venhárommiLliót célozta meg. — Mi történt tulajdonkép­pen? — Furcsa helyzetbe jutot­tunk. A forgalmunk megfe­lelt a tervnek, a jövedelme­zőség viszont... Ugyanis a kiadásaink a nem várt mér­tékben megugrottak. Sorolhatjuk: a Pattinka - üzem rekonstrukciója a mű­emléki épület miatt jóval többe került, mint gondol­ták. A tetőtér beépítése le­hetővé tette, hogy korszerű szociális létesítményeket alakítsanak ki. Erre milliók mentek el. Ráadásul a kis­vállalkozók olyan gyorsan dolgoztak, amire nem számí­tottak. Ezeket a számlákat is ki kellett fizetni. A ki­adások tehát elvitték a nye­reség nagyobbik részét. — Mit vártaik a második félévtől? — Bizakodtunk. Ezt el­mondtuk a dolgozóinknak is a különböző fórumokon. Azt is, hogy a megoldás csak úgy következhet el, ha a második félévben a kiadá­sokat a szükséges mértékre szorítjuk vissza. Például úgy, hogy leállí­tották a már megkezdett építkezést Gyöngyösplatán, a bővítési munkákat Nagyré- dén és a felújítást az Avar Szállóban. Minden költséget háromszor is megvizsgáltak, mielőtt kimondták volna az igent vagy a nemet. — Arra nagyon vigyáz­tunk, hogy a szociális fel­adatok csorbát ne szenved­jenek. A dolgozók személyes ér­dekeit tehát komolyan vet­ték. Olyannyira, hogy az ilyen jellegű kiadások hu­szonöt százalékkal nőttek a tervezett mérték fölé. — A második félévben je­lentős arányban megnőtt a forgalom. A nyereség döntő hányadát a Pattinka adta, ahol általánossá tettük a há­rom műszakot. Nők, három műszakban? Igen, hangzott, a válasz. A rejtély kulcsa egyetlen szám: négyezer. Még ennél is töb­bet lehet keresni havonta az üzemben, a gépek mellett, szakma nélkül. Aztán még egy adat hang­zott el: több minit hét szá­zalékkal nőtt meg a szövet­kezetiek havi jövedelme a nagyobb forgalom révén. Ha ezt összehasonlítjuk az országos átlaggal... — Adómentes jövedelem- növekedést értünk el — hangsúlyozza az elnök. A tartós fogyasztási cik­kek iránti kereslet emelke­dése hozta fel a kiskereske­delmet a tervszánt fölé ta­valy. A nagyszállítókkal kö­zösen működtetett boltok vezetői egy pillanatig sem nyugodtak. Mentek áruért. Üjabb és újabb cikkeket kí­náltak a vevőknek. — Végül nemcsak teljesí­tettük az éves 43 milliós nyereségtervünket, hanem még túl is teljesítettük két és fél millióval. Kiderül, hogy még ez sem a végső összeg, hiszen a Patinka-társulás tagjai is kézhez vettek még további másfél milliót. Csoda tör­tént? Nem. Megvizsgálták a lehetőségeiket, megbeszél­ték az emberekkel, és azt is közölték, mi jut mindebből a dolgozóknak, ha... — Van még valami, amire büszkék vagyunk — hívta fel a figyelmet az áfész el­nöke. — Az elszámolási fe­gyelem annyit javult a má­sodik félévben, hogy végül négyszázad százalék a nor­mán felüli hiány a boltja­inkban. Ez országosan is szép eredmény. A szövetkezet tavalyi ter­ve már túlhaladta néhány millióval az egymilliárd fo­rintot. Erre az idén újabb kétszázmilliót tettek rá. Van , erejük hozzá. A tavalyi „próbatétel” lehetővé tette, hogy megmérjék magukat. Ügy érzik, még mindig van „tartalék” bennük, a szövet­kezetiekben. (amf) „Mindig töröm valamin a fejem...” Egy egri ötletember szokatlan újítása Az én Bábel-tornyom... (Fotó: Perl Márton) — Annak idején bemutat­tam a terveimet a televízió Fel kínálom című adásában, innen az érdeklődés. De nemcsak az egyéni egészség- ügyi vagy tisztálkodási gon­dokkal bajlódók kerestek meg, hanem a Budapesti Porcelángyár képviselői is, akik szívesen vállalkoznának mind a csőrendszer, mind pedig a vízmelegítő gyártá­sára. Az Egészségügyi Mi­nisztérium már kiadta az elvi engedélyt az alkalma­zásra, jelenleg pedig 1 a KERMI vizsgálati tapaszta­latait várjuk. Ha minden rendben lesz, akkor a tervek szerint elkészítjük az első, iéfy f) százdarabos szériát... A Bicé tehát felkínáltátatt és sikert aratott. A többig a jövő kérdése. Tévedés lenne azt hinni, hogy Négyessy Zoltán ezután letette a szerszámot. — Mindig töröm valamin a fejem ... — mutatott kör­be a „szobaműhelyben”, ahol van még egy-két ér­dekes dolog. Mint például egy Négyessy-féle Bábel-to- rony, amely rendkívül ha­sonlít a már forgalomban levőre. Csak mintha még komplikáltabb lenne annál. — Be kell vallanom őszin­tén, ezzel sajnos, elkéstem. Mire kidolgoztam, akkorra mejlent a másik Bábel-to- rony. De van egy másik lo­gikai játékom, egy „kiterí­tett torony”, amellyel ugyancsak jókat lehet fejtö­rőzni. És vannak újabb ter­veim is, de ezekről csak any- nyit hadd áruljak el, hogy a háztartást vezető nők álda­ni fogják őket, mert meg­könnyítik majd a munkáju­kat ... Reméljük, ezeket is miha­marább felkínálja — min­denki hasznára. Szilvás István .. .és kör alakú változata Huszonkét évvel ezelőtt „két balkézzel”, egy villany- kapcsolóval és az épülő hét­végi házzal kezdődött a — mostanra kibontakozott — szerelem a barkácsolással. A banktisztviselőként dolgozó Négyessy Zoltán jó két év­tizede vett először a kezé­be csavarhúzót és fogót, fű­részt és kalapácsot — lám: sikerrel. Mert azóta, ha va­lamit meg kellett javítani a ház körül, nem nagyon hí­vott szakembert. Mindenhez hozzáfogott, s addig nem hagyta nyugodni a gondolat, amíg a végére nem járt a számára ismeretlen dolgok­nak. Amióta nyugdíjba vonult, szinte minden idejét a hob­bijának szenteli. A minden kényelemmel ellátott lakás­ban egy kis sarok a birodal­ma: satuk, fogók, műszerek és a legújabb ötletek meg­valósítása serkentik újabb és újabb eredményekre. Amikor először beszélget­tem vele, s a már szabadal­maztatott találmányáról — a Bicéről — esett szó, a kö­zelmúltban tett finnországi utazásom tapasztalatai ju­tottak az eszembe. Mert ami az északi országban ma már természetes, az nálunk még ugyancsak tabu, legjobb esetben is: szemérmetes té­ma. Ez pedig nem más, mint az altesti mosakodás... — Ez a dolog pedig rend­kívül fontos egészségügyi szükséglet — mondta az öt­letdús fantáziával megál­dott nyugdíjas. — Orvosok­kal beszélgetve erősödött meg bennem a gondolat, hogy megpróbálom az úgy­nevezett bidét, az alsótesti tisztálkodásra szolgáló für­dőszobai eszközt „becsem­pészni” a mai, alig néhány lépésnyi lakótelepi helyisé­gekbe, vécékbe. S a tervet meg is valósí­totta: a hagyományos W. C.- csésze hátsó falába egy ap­ró lyukat fúrt, s a vízveze­tésre szolgáló kis cső végé­re permetezőrózsát helye­zett. A szükséges tisztálko­dáshoz mindössze annyit kell tennie az embernek, hogy elfordít egy csapot, s máris megfelelő sugárban jön az előmelegített víz. Az apró vízmelegítő is saját gyártmány, s a W. C.-tartály­hoz kapcsolódik, így bár­mikor használható. . — Mindez kétezer forint­ból kihozható — hallottuk a költségvetést. — Az olcsó­sága, valamint az a tulaj­donsága, hogy különösebb gyártási beruházást nem igényel, keltette fel az egész­ségügyi szakemberek érdek­lődését. De sokan érdeklőd­tek a mozgássérültek közül, s bizonyos nőgyógyászati problémával küszködök is. — Honnan értesültek a találmányról az emberek?

Next

/
Thumbnails
Contents