Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-18 / 65. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. március 18., péntek 3. Intézkedési terv az építmények minőségi hibáinak csökkentésére Az építőipari munka mennyisége iránti igények — a beruházások mérséklődésé­vel — az utóbbi időben csök­kentek, a megbízható minő­séget azonban most már azok a rendelők is megkövetelik, akik korábban esetleg az­zal is beérték, ha gyengébb minőségben is, de elkészüli a beruházás. Az építkezések piacán is fokozatosan válto­zó helyzet, a növekvő köve­telmények hatásai már ér­zékelhetőek : a statisztikai felmérések szerint 1982-ben az állami építőipar hibáiból származó utólagos javítások értéke mintegy harminc szá­zalékkal csökkent, hasonló javulást mutatott ki 1982 végén a KSH reprezentatív, felmérése a lakásépítkezése« ken is. Ritkább a rosszul zá­ró ajtó-ablak, a pontatlanul felszerelt csővezeték. Egye­lőre azonban a kedvező irányzatnak csak a kezdeté­ről van szó, mert — különö­sen az építkezések befejező munkáinál — továbbra is gyakori a hiba. Sok helyütt továbbra sem megbízhatóak a tetőszigetelések, jogos ki­fogások hangzanak el a la­kások tapétázására, burko­lására, a fűtőberendezések minőségére és gondtalan sze­relésére. Ez nemcsak a la­kók, a beruházók panaszai­ból derül ki, ezt igazolják a KSH felmérései, a Legfel­sőbb Bíróság gazdasági kol­légiumának, a Pénzügymi­nisztérium Ellenőrzési Fő- igazgatóságának és az ÉVM- nek a vizsgálatai is. Az elem­zések szerint a hibákban tervezési, anyag- és szerke- zetgyúrtási és építői gondat­lanságok, pontatlanságok egyaránt közrejátszanak. Nem mindig kielégítő a szigetelőanyagok, a tégla, á cserép, a beton-adalékanyag minősége, néha a kifogásta­lan anyag is megsérül gon­datlan szállítás és tárolás miatt. Gyakran kell utólagos javításokkal megfizetni a szervezetlenség, az év végi hajrá, a nem megfelelő el­lenőrzés árát, s továbbra is számottevő visszahúzó erő a kellő érdekelség hiánya. A tapasztalatok összegzé­se alapján az ÉVM intézke­dési tervet dolgozott ki, amelynek célja, hogy most már gyorsuló ütemben hárít­sák el a minőség javításának akadályait. Kettős feladatról van szó. Egyrészt egyedi in­tézkedésekről, amelyekkel — mindenekelőtt a lakásépítke­zéseknél — segítik a kivite­lezés ütemességét, szigorí- ják az ellenőrzés, s ha álla­mi építkezésről van szó, fe­lelősségre vonják a mulasz­tókat. Ezektől az intézkedé­sektől azonban csak rész- eredmények várhatók. A teljesebb megoldáshoz a gazdálkodás rendszerének át­fogó korszerűsítése szüksé­ges, amelynek legfőbb esz­közei a vállalkozási tevé­kenység, a verseny kibonta­koztatása, az építőipar szer­vezeti struktúrájának kor­szerűsítése és a vállalati bel­ső irányítási rendszer to­vábbfejlesztése. Az ÉVM, mint piacfel­ügyeleti hatóság olyan hely­zetet teremt, hogy az építő­iparban és annak háttéripa­rában is érdekeltekké vál­janak a vállalatok, a vállal­kozók a munka minőségének javításában. Ezért kezdemé­nyezik különféle kötöttségek feloldását, a Magyar Keres­kedelmi Kamarával és a pénzintézetekkel együttmű­ködve támogatja a verseny- tárgyalásos rendszer elter­jesztését, szorgalmazza mo­nopolhelyzetek megszünteté­sét, a vállalati szervezeti dön­tési, irányítási rendszer to­vábbfejlesztését, támogatja á közvetlen piaci lakásértéke­sítési formák érvényesítését. A piacszabályozással olyan nehézségek megoldását segít feloldani, amelyek az álta­lános szabályozókkal nem hidalhatok át. Sor kerülhet például ösztönzőbb jövede­lemszabályozási, bérszabá­lyozási intézkedésekre. Mindezt magában foglalja az intézkedési terv, amely­nek több fontos eleme az utóbbi időben már a gyakor­latban is érvényesült. Ide sorolható a fővállalkozások elterjedése, amelynek folya­mata már két évvel ezelőtt megkezdődött. A Hajdú, a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat, a DÉ­LÉP, az Alba Regia immár működési körzetüket jelen­tősen kibővítve fővállalko­zási formában építenek la­kásokat, kommunális és ipa­ri létesítményeket. A lebo­nyolítási, tervezési, kivite­lezési feladatok merev elha­tárolódása is mérséklődik í csaknem ötven minisztériumi és tanácsi kivitelező vállalat hozott létre tervező, s közü­lük néhány beruházásszerve­zést is végző részleget. Szol­nok megyében kísérletként a tervező és beruházó vállalat egy szervezetbe integrálódott. Előrelépést jelent az is, hogy a magánépítési és fenntar­tási munkákat mintegy 900 vállalati és magánkezdemé­nyezésű munkaközösség se­gíti. A lakosság magánépít­kezéseit az anyag- és gépel­látás új formáinak bevezeté­sével, szaktanácsadással, ezt szolgáló irodák alakításával, a hatósági ügyintézés további egyszerűsítésével is támogat­ják. A cél minden területen az, hogy erősödjön az építő­ipar vállalkozási képessége. Ezt ^szolgálja a vállalatok belső irányítási rendszerének továbbfejlesztése is. A ter­melőegységek, részlegek na­gyobb önállósága fontos fel­tétele a rugalmasabb vállal­kozókészségnek. Az intézkedési tervet a Gazdasági Bizottság jóvá­hagyta és azt csütörtöki ülé­sén a Minisztertanács meg­erősítette. (MTI) Új magyar - NSZK-beli vegyesvállalat alakult Vegyes vállalatot alapítot­tak a Metrimpex Külkeres­kedelmi Vállalat, a Közép­európai Nemzetközi Bank és a Festő Maschinenfabrik NSZK-béli cég Magyaror­szágon. A nyolcmillió forin­tos alaptőkével létrehozott Metritechnik Automatika Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. amellett, hogy Magyar- országon képviseli a Festő- céget, elsősorban a kooperá­ciós kapcsolatok bővítésével és ennek révén a magyar export ösztönzésével foglal­kozik. A vegyesvállat tevékeny­ségének eredményeként a Híradástechnika Szövetkezet már új kooperációs szerző­dést kötött az NSZK-céggel. A Festő által átadott műsza­ki leírás alapján úgyneve­zett levegőtakarékos piszto­lyok, — a forgácsológépek­nél használatos szerszám — gyártását kezdik meg a közeljövőben, a Híradástech­nikai Szövetkezetnél. Az első mintadarab a napokban el­készült, s ha a termék be­válik, még az idén megkezd­hetik exportját is. A kooperációk szervezése mellett a Metritechnik Ma­gyarország számára vezérlés- technikai szakemberek kép­zését is vállalta, mivel a Festő-cég évek óta szállít Magyarországra pneumatikus és elektronikus vezérléstech­nikai elmeket és rendszere­ket. Külön oktatószobát hoztak látre, a vegyesválla­latnál, ahol az erre a célra kidolgozott Didactic oktatási rendszer felhasználásával kezdik meg a szakemberek képzését. PÓNI ÉS PISZTRÁNG - ÚJ MÚZEUM A HEGYEKBEN - MINI ÁLLATKERTEK - TÁ­NYÉRON ÉS NYÁRSON - VISSZATÉR A KIS GŐZMOZDONY Nemcsak a Szalajka-völgy Az erdőgazdaság és az idegenforgalom Lovas ét lovak (Fotó: Perl Márton) Szilvásvárad — kiváltkép­pen a helyi, volt állami gazdaság révén — hosszú évek óta jelentékeny szere­pet vállal Heves megye ide­genforgalmában. S mint dr. Kovács Jenőtől, a tavaly óta már az egykori ÁG-ot is magába foglaló Mátrai Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ság vezérigazgatójától meg­tudtuk: ezután még inkább így lesz. Annál inkább, mi­vel a nemes buzgalomnak az erdészek között is van „né­mi” hagyománya. Példa er­re a hamar népszerűvé vált Szalajka-völgyi szabadtéri múzeum létesítése, közelé­ben a mini állatkert kiállí­tása, nem utolsósorban pe­dig a külföldiekkel is meg- kedveltetett rendszeres va­dászat. A legtöbbet azonban to­vábbra is a lovas vendég- fogadás jelenti az idegen- forgalmi tevékenységben. A még 1844-ben alapított li­picai ménes ugyanis — amelynek hajdani főtörzs- könyvét és csikóévkönyvét egyébként éppen nemrégi­ben adományozta magán- gyűjteményéből Váczi Ernő, az Állattenyésztő Közös Vállalat vezető szakembere a gazdaságnak, továbbá sza­porítván a szilvásváradiak muzeális értékeit — olyan kincs a Bükknek, hogy egy­szerűen vétek lenne nem kamatoztatni. Ennélfogva — a szokásosnál korábban be­köszöntött tavaszias időt ki­használva, már március ele­jétől működik a lovasisko­la, amit a későbbiekben pó- niklubbal szeretnének tel­jesebbé tenni. Május 1-től december 6-ig rendszeresek lesznek a hétvégeken a fe­dett lovarda műsoros ren­dezvényei, utána pedig a sétakocsizások. Ugyanekkor bővítik a túralehetőségeket: nemcsak a környékbeli cso­dás tájak nyeregből történő megismerésére teremtenek alkalmat a turistáknak, ha­nem az országos programok, ban való részvételükre is a Hortobágy és Visegrád kö­zött. Májusban, júniusban, júliusban nemzeti verse­nyekkel, szeptember 18-án, Diána-napon pedig látvá­nyos lovas vadászattal, soly- mászok, íjászok bemutatójá­val várják az érdeklődőket. Míg jövőre — a közelmúlt­ban kérelmezte a gazdaság — talán fogathajtó-világbaj­noksággal is. S Bárdos György Európa- illetve vi­lágbajnok, Gyöngyös város díszpolgára személyében — aki a szilvásváradi sportkör felé tart — a sportág kivá­ló reprezentánsával! A lovas-, valamint a már említett erdei szabadtéri múzeumon kívül, a gazda­ság zárt téri kiállítóhellyel is gyarapítja a szilvásvára­di látnivalókat. Ez utóbbit a Szalajka-völgyi egykori erdőgondnoki házból alakít­ják ki, a városligeti Mező- gazdasági Múzeum segítsé­gével. A Bükk élővilága lesz majd itt található, s az erdei munka története, a hegyvi­déki élet néprajza. Jellem­ző, hogy már a puszta léte­sítését is meglehetősen nagy nemzetközi érdeklődés előzi meg. A hegyi tájház húsz külföldi helyről kapott ed­dig anyagot. A gyűjteményt gazdagítja máris például a kanadai erdőmunkások teljes viselete, a Szibériából küldött igazi medvebőr­csizma, a finnek több szer­száma, s további ajándé­kokkal biztatják a szilvás- váradiakat Kaliforniából, Görögországból, Francia- országból. Ha a rendbe tett épületet egészen berendezik — a tervek szerint még az idén — a bemutatók mellett vetítéseket is tartanak majd a látogatóknak. A Szalajka-völgyben, a meglevőtől valamivel lejjebb, újabb mini állatkertet is létesítenek, s szó van ha­sonló mátraikarói is Parád- fürdőn, illetve Füred térsé­gében, vagy a Sástónál. S hogy az erdőgazdaság meny­nyire magáénak érzi a má­sik hegyvidéket is, bizony­ság a gyöngyösi kisvasút jelentős fejlesztése, amely a városi impozáns állomás közeli elkészültével immár rövidesen befejeződik. A szórakoztatás változa­tosabbá tételére próbálkoz­nak horgászengedélyek ki­adásával is pisztrángozásra. Az ellátás további javításá­ra a MÉM és a MEBIB tá­mogatásával forrásfoglalá­sokra, turistautak, erdei pi­henőhelyek kialakítására kerül sor. A gazdaság kony­háival, szállóival — köztük az igényesebb vendégekhez igazodó Hotel Lipicaival és a szomszédos étteremmel — inkább a szervezett családos, csoportos üdültetésekre vállalkozik. A Szalajka- és a Tótfalusi-völgy elágazásá­nál lévő új vendéglátó egy­séggel pedig — ahol vissza­tért energiatakarékos, s a tájba is jobban illő gőzmoz­donyával már a kisvonat is megáll — a napi kirándulók kedvében szeretne járni a hal-, vad- és birkahúsból készült, vagy ki-ki által nyársalással is elkészíthető finomságokkal. Míg azoknak, akik otthon szeretnék élvez­ni a főzőcskét, s a nemes ízeket, valamelyik megyei húsboltba próbál majd gyakrabban szállítani a vadból. A nívósabb ajándéktár­gyak előállítására is hatá­rozott a gazdaság törekvé­se. A feldolgozó üzem — a „barkácsműhely” — új hely­re, Szilvásvárad község bel­területére költözik, hogy munkájával az eddiginél jobban találkozhassanak a turisták, üdülők. Ahogyan mondják az er­dőgazdaságnál : évente leg­alább 300 ezer ember fordul meg csupán a Szalajka- völgyben, s Szilvásváradon egyedül az IBUSZ szervezé­sében tavaly 19 ezer ven­déget fogadtak, kereken egymillió forintos bevételre tettek szert a lovas rendez­vényekből. Az idén már más utazási irodákkal is kapcsolatba léptek, s a már említett igyekezet eredmé­nyeként még nagyobb ide­genforgalomra számítanak. Ha sikerül: önmagában is dicséretes! Hiszen az ide­genforgalmi tevékenység — mint ismeretes — csupán szerény része a Mátrai Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ság mindennapi munkájá­nak. Gyóni Gyula Kiváló bányászbrigádok, aknák Huszonegy munkahelyi kö­zösség nyerte el a szénbányá­szat kiváló brigádja, hét üzem pedig a kiváló akna címet a szénbányák országos pályázatán, amelyet a múlt évben már nyolcadszor írtak ki. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, amikor most érté­kelte a versenyt, mert csak­nem valamennyi brigád és az aknák többsége is bene­vezett a pályázatra, összes­ségében 256 brigád és 40 üzem tavalyi teljesítményét mérlegelték a címek odaíté­lésekor. Bár a múlt évi mun­kaversenyben fontos szem­pont volt, hogy hány tonna szenet termeltek a bányá­szok, figyelembe vették az értékelésnél azt is, hogy a munkaidő alaposabb kihasz­nálásával milyen mértékben növelték a termelékenységet, és hogyan javították a szén minőségét. Befolyásolta a helyezések elérését a balese­tek alakulása is. Természete­sen más-más elbírálás alá estek a gépekkel és a ha­gyományos módszerrel, gép nélkül termelő brigádok, csakúgy, mint a gázkitörés­veszélyes körülmények kö­zött dolgozó vágathajtó bri­gádok. A munkaverseny nagymér­tékben hozzájárult ahhoz, hogy a szénbányászat dolgo­zói tavaly — annak ellenére, hogy számos előre nem látha­tó geológiai akadály gátolta a termelést — felszínre küld­ték a népgazdaság által kért 26 millió tonna szenet. A brigádok az év utolsó negye­dében pótvállalásokat tettek, az üzemek vezetői gyors in­tézkedésekkel hárították el az akadályokat, alaposan ki­vették részüket a termelés növeléséből a kedvezőbb geológiai helyzetben levő bá­nyaüzemek. Megkülönbözte­tett figyelmet fordítottak a minőségi munkára, az elő­írásokhoz és az előző évihez képest is jobb minőségű tü­zelőanyagot termeltek. A címekkel járó jutalma­kat — 2,2 millió forintot — a bányavállalatok április 4-i ünnepségein osztják ki. s át­adnak huszonhat dicsérő ok­levelet is. A tavalyi ered­mények értékelésével egyide­jűleg az újjászervezett Bá­nyászati Egyesülés meghir­dette az idei pályázatot és továbbra is figyelemmel kí­séri a verseny alakulását, gondoskodik annak nyilvá­nosságáról, az átlagon felüli teljesítményt elérők népsze­rűsítéséről. Ebben az évben a tavalyihoz hasonló meny- nyiségű szenet vár a nép­gazdaság a szénbányászoktól. így is lehet A hír rövid és tömör: egy osztrák cég megvásá­rolta a nagyszénási Október 6. Termelőszövetkezet energiatakarékos terményszárítójának licencét. Látszólag nincs ebben semmi különös, hiszen min­denki előtt ismeretes, hogy a gazdasági eredmé­nyek fokozásának egyik legjobb módszere a mo­dern gépek, berendezések alkalmazása. Nem kis pénzeket fordítanak arra a különböző üzemek, vál­lalatok, hogy megszerezhessék a technika legújabb vívmányait, de azt is hozzá kell tenni, hogy ezek a berendezések sem kis pénzeket hoznak a „kony­hára”. De ugyancsak sokat költenek a világszínvo­nalú licencek megvásárlására, hogy azok révén megkezdhessék a korszerű gépek, berendezések gyártását. Látszólag nincs a hírben semmi különös, de még­sem nevezhető ma még általánosnak, hogy egy ha­zai termelőszövetkezet fejlett' ipari országbeli cég­nek ad el licencet. Még a nagyobb ipari vállalatok gyakorlatában is inkább az a jellemzőbb, hogy mi vásárolunk a fejlett országoktól. Éppen ezért ör­vendetes, hogy a nagyszénásiak, kiemelkedő fej­lesztési eljárásukkal olyan berendezést tudtak elő­állítani — a mai energiaszegény világban —, amely méltán hívta fel magára a figyelmet hatá­rainkon túl is. Másrészt ez a példa is bizonyítja, hogy ha egy ország mezőgazdasága a termelés te­kintetében felzárkózik a világ élvonalába, akkor képes arra is, hogy az általa gyártott eszközök és berendezések is hasonlóak legyenek. Hiszen világ- színvonalon termelni csakis jó gépekkel, berende­zésekkel lehet. (kaposi)

Next

/
Thumbnails
Contents