Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-17 / 64. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 17., csütörtök Dzsallud Moszkvában Abdusszalam Dzsallud, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam forradalmi vezetősége tagjának vezsetésével líbiai küldöttség érkezett szerdáin munkalátogatásra Moszkvába. Abdusszalam Dzsallud az 1969-es líbiai antiimperia- lista, demokratikus forradalom győzelme óta most látogat hatodik alkalommal a Szovjetunióba, s ugyanez idő* alatt több ízben járt itt Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője is. Szovjet vezetők ugyancsak többször tettek látogatást Líbiában. A Szovjetunióban nagy ro- konszenvvel figyelik azokat a következetes intézkedéseket, amelyeket Líbia tesz az ország társadalmi rendszerének gyökeres átalakítása, gazdasági erejének növelése, s a nép javára fordítása érdekében. Ami a külpolitikai kérdéseket illeti, számos kérdésben vannak eltérések, mindazonáltal a legfontosabb problémák, a béke és a leszerelés, az antiimperialista harc kérdésében Líbia és a Szovjetunió azonos véleményen van. Az észak-afrikai ország nagyra értékeli azt a támogatást, amelyet a Szovjetunió nyújt számára az önálló ipar megteremtésében — a gazdaság ' szinte minden területén megtalálhatók a szovjet szakemberek. Líbia a negyedik helyen áll a Szovjetunió fejlődő orszá- gokbeli partnerei között. Ugyancsak nagyra értékeli azt, hogy a Szovjetunió kiáll az arab népek s a Palesztinái nép igazságos harca mellett. FELHÍVÁS! A Heves megyei Beruházási Vállalat értesíti Hatvan város lakosságát és az érintett utca lakóit, hogy gázvezetéképítés miatt a Bajcsy-Zs. utat a Rákóczi úttól a Botond utcáig a közúti forgalomtól elzárja március hó 21-től április hó 30-ig. A szakaszon közlekedő autóbuszjárat vonalát a Volán az autóbusz- megállókban kiegészítő táblával jelzi. VÁROSI TANÁCS V. B. VÁROS- GONDOZÁSI ÜZEME felvesz gyakorlattal és felsőfokú vagy középfokú végzettséggel rendelkező, mélyépítésben jártas MŰVEZETŐT JELENTKEZNI LEHET: Gyöngyös, Kenyérgyár út 9. szám. alatt. FRANCIAORSZÁGBAN Kormányátalakítás csak a jövő héten A francia sajtó központi témája szerdán az előző napon beharangozott kormány- átalakítás elhalasztása. A lapok szerint Párizsban be akarják várni az NSZK-val folyamatban levő tárgyalások és a jövő hét elején tartandó közös piaci csúcskonferencia eredményét, mert csak ezek után lehet dönteni a folytatandó gazdaságpolitikai irányról. Értesülések szerint Pierre Mauroy miniszterelnök csak úgy hajlandó továbbra is vállalni a miniszterelnöki tisztet, ha biztosítékot kap az eddigi gazdaságpolitika folytatására. Elutasítja a gazdaságpolitika olyan megváltoztatását, amely sértené a szociális igazságosság elvét és jelentős áldozatokat hárítana a széles népj-éte- gekre. Támogatja ezt az álláspontot az FKP is, amelynek vezetői többször hangsúlyozták: nem szabad megváltoztatni az eddigi irányt, hanem azt a politikát kell még következetesebben és hatékonyabban megvalósítani, amely mellett a franciák többsége 1981-beri állást foglalt. A gazdaságpolitikáról hozandó döntést befolyásolja az, hogy hogyan sikerül megegyezni a közös piaci valuták árfolyamainak elkerülhetetlenné vált kiigazításáról, amelyről most vannak folyamatban a tárgyalások, továbbá az, hogy a közös piaci csúcson milyen megállapodás jön létre egyéb gazdasági kérdésekben. A francia elképzelés szerint a most „kiigazítandó” közös piaci valutarendszerben a frank árfolyamát legfeljebb 2—3 ponttal csökkentenék, a nyugatnémet márka árfolyamát viszont ennek kétszeresével kellene felemelni. Japán választási kampány Szerdán Japánban hivatalosan kezdetét vette az áprilisi helyhatósági választásokat megelőző kampány. A válaszásokra két részletben kerül sor, április 10-én 13 prefektúra kormányzóját, á nagyobb városok polgármestereit, illetve a prefektúrák parlamenti képviselőit, később a kisebb városi köz- igazgatási szervek tagjait választják újjá. A helyhatósági választások az első politikai-népszerűségi erőpróbát jelentik a tavaly november óta hivatalban levő Na- kaszone-kormány számára. Könnygáz a tüntetők ellen Gyanús körülmények Merénylet Bejrútban Huszonnégy órán belül két támadást hajtottak végre Bej rút déli peremén a négynemzetiségű külföldi haderő egységei ellen. Kedd este az olasz kontingens öt katonáját sebesítették meg a rakétákkal, kézifegyverekkel támadó ismeretlen merénylők. Szerda reggel a bejrúti repülőtér és a tengerpart között szolgálatot teljesítő amerikai gyalogos járőr volt egy kézigránátos támadás célpontja. Négy katona megsebesült. Ez volt az első eset, hogy olasz és amerikai katonákat támadtak meg Bejrutban. A két friss támadás röviddel azután következett be, hogy Amin Gemajel libanoni elnök a multinacionális erők létszámának felemelését kérte az Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország és Anglia képviselőitől. Jelenleg 4300 a négy kontingens összléts zárna. Safik el-Vazzan libanoni miniszterelnök elítélte a Bejrútban állomásozó négynemzetiségű haderő olasz és amerikai egységei ellen elkövetett merényleteket és azonnali vizsgálatot rendelt el az ügyben. Bejrúti kormánykörökben főként azért tartják súlyosnak a fejleményt, mert röviddel azután következett be, hogy Jichak Samir izraeli külügyminiszter képtelennek minősítette a libanoni hadsereget a rend és a biztonság fenntartására. Minthogy Izrael egyaránt ellenzi a multinacionális erők és a libanoni hadsereg dél-libanoni alkalmazását, közvetlenül is érdekelt annak bebizonyításában, hogy a múlt év szeptemberében ellenőrzésük alá vont Nyu- gat-Bejrútban sem képesek megakadályozni a „terrorista akciókat”. Az amerikai járőr megtámadásáért az „Iszlám Szent Háború” nevű, eddig ismeretlen szervezet vállalta a felelősséget, de valószínűleg félrevezető hírről van szó. —( Külpolitikai kommentárunk Nullától Genfig A REAGAN-KORMÁNYZAT — immár nyilvánvalóan — kínosan bezáródott egy számba: a nullába, amely mint számjegy valóban jelképes lehet, hiszen egy zárt kör. Washingtonnak egyre több gondot okoz az európai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták ügyében az úgynevezett nullamegoldás fenntartása — még saját partnereivel szemben is. Ma már többé-kevésbé világos, hogy a Reagan-adminisztrá- ció óceánon inneni szövetségesei, sokkal szívesebben vennének egy megállapodást Genfben, mint az amerikai rakéták idetelepítését, s persze az arra okkal- joggal várható szovjet választ. Mi több, az Egyesült Államok belpolitikájában ilyen vagy olyan befolyással rendelkező politikusok között is mind többen vélik úgy, hogy a nullamegoldás nem lehet megoldás. Percy szenátor, a washingtoni szenátus külügyi bizottságának elnöke, például határozottan leszögezte, hogy — a legutóbbi szovjet javaslatok nyomán — most „az Egyesült Államokon a sor, hogy kezdeményezzen Genfben”, tehát valami új ajánlatot tegyen. Ezzel teljesen egybevágnak azok a hírek, amelyek szerint a leghűségesebb amerikai szövetségesnek tartott brit kormány is fokozottabb rugalmasságra szólította fel Washingtont a közép-hatótávolságú rakéták ügyében, s a másik — az esetleges telepítésben leginkább érintett — nyugat-európai kormány, a választási győzelmét ünneplő NSZK-ve- zetés legutóbbi nyilatkozatai is ilyen igényt sugallnak. S szintén hasonló üzenettel érkezett az USA-ba a héten Lubbers holland miniszterelnök. MINDEBBŐL EGYÉRTELMŰNEK LÁTSZIK a következtetés, hogy Reagan-elnökre immár nagyon komoly nyomás nehezedik a kompromisszumra nem hajlandó „nullaváltozat” módosítása érdekében. Ennek oka pedig nyilvánvalóan az a józan felismerés, hogy az ehhez való makacs ragaszkodás csak bizonyossá teszi a telepítést, hiszen az adott viszonyok között bizonyos, hogy a Szovjetunió nem mehet bele közép-hatótávolságú rakétáinak egyoldalú és teljes leszerelésébe. E felismerés térhódítását jelzi az általában kivételesen jó értesüléseiről ismert amerikai napilap, a Washington Post jelentése, amely szerint a Fehér Ház a húsvéti szünet után új javaslatot készül tenni a genfi tárgyalásokon. Ez a várhatóan „közbülső megoldásnak” szánt javaslat valószínűleg nem megy messze az eddigi nullaváltozattól, de mégis legalább valamivel növelné az esélyét egy genfi sikernek. AVAR KAROLY Az izraeli megszállók könnygázzal oszlatták szét Szidonban a tüntető libanoni asszonyokat, akik fogva tartott férfi hozzátartozóik szabad bocsátását követelték (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj „Poloska” az elnöki szobában Az elmúlt évek egyik leglátványosabb belpolitikai botránya pattant ki a napokban Brazíliában: a hét végén az elnöki palota biztonsági emberei felfedezték, hogy ismeretlen személyek lehallgatókészüléket helyeztek el Joao Baptista de Fi- gueiredo brazil államfő dolgozószobájában. A rendkívül érzékeny lehallgatókészülék az elnök irodájának közelmúltban kicserélt falbontása mögött volt elrejtve. Sajtójelentések szerint Figueiredo elnök „nem lepődött meg túlságosan”, amikor értesült arról, hogy lehallgatták az irodájában folytatott beszélgetéseit. Brazíliában egyáltalán nem újdonság, hogy kémkednek az elnök után: 1972-ben Emilio Garrastazu Medici elnöksége alatt egy mikrofont találtak az elnöki dolgozószoba meny- nyezetén elrejtve, 1978-ban pedig rendszeresen lehallgatták Emesto Geisel államfő telefonbeszélgetéseit. A most megtalált lehallgatókészülékre is úgy bukkantak rá, hogy Figueiredo elnök korábban utasítást adott az elnöki palota biztonsági szolgálatának: minden reggel vizsgálják át az elnöki irodát az esetleg elhelyezett „poloskák” felkur tatására. Az elnöki utasítás nem véletlenül született, hisz Joao Baptista de Figueiredo az államfői poszt betöltése előtt a brazil katonai titkos- szolgálat vezetője volt. INDOKÍNA Körkép — csúcstalálkozó után A legújabb kínai állásfoglalások ismét szertefos zlat- ták azokat a reményeket, hogy végre-valahára megmozdul valami Peking és az indokínai szomszéd államok mindmáig fagyos viszonyában. Mert tagadhatatlanul reményeket keltett egy február végi vietnami kormány- nyilatkozat, nem sokkal az indokínai nemzetek — Pol Pót bukása óta első ízben megtartott — csúcsértekezlete után. Hanoi bejelentette, hogy az idén újabb csapategységeket von ki Kambodzsából, s az ottani biztonsági helyzet függvényében további csapatkivonásokat hajt végre évről évre. Indokínai megítélés szerint szerves a kapcsolat a Kambodzsában állomásozó vietnami csapatkontingens egészének távozása és Peking Indokína-po- litikájának felülvizsgálata között, A vietnami gesztus szellemileg és logikailag is kapcsolódott a Vientianéban megtartott indokínai csúcsértekezletnek ahhoz az indítványához, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa, valamint Kína kössön megnemtámadási egyezményt. Noha súlyos hiba lenne nem észrevenni akár a legcsekélyebb hangsúlyeltolódást Kína világpolitikai szemléletében — vannak ilyenek —, éppígy megengedhetetlen a finom jelek felnagyítása, abszolutizálása. Az indokínai gesztusra adott elutasító kínai válasz sajnos egyértelműen arra int, hogy korai még a pekingi külpolitika lényegi módosulásáról beszélni. Olyannyira, hogy a kínai vezetés a Peking és Moszkva közötti kapcsolatrendezés alapfeltételének is a Kambodzsa körüli ellentétek kínai elképzelés szerinti megoldását tekinti. Ebből viszont az következik, hogy az indokínai konferencián elhatározott közös tervek külpolitikai háttere nem javult. Ez minden bizonnyal erősíteni fogja az együttműködés katonai-védelmi aspektusait, már ha a pekingi álláspont nem módosul. Ismeretes, hogy a külső nyomás és zavarkeltés miatt nemcsak Kambodzsában, de Laoszban is állomásoznak vietnami csapatok kormányközi megállapodás alapján. Az indokínai találkozónak volt néhány, csakis együttesen, összefüggésében vizsgálható vezérgondolata. Vietnam, Laosz és Kambodzsa vezetői hitet tettek a különlegesen szoros kapcsolatok ápolása mellett. Hangsúlyozták a társadalmi rendszerek hasonlóságából fakadó célok közösségét, a megvalósításban mutatkozó együttműködés lehetőségeit. Egyidejűleg síkraszálltak egymás szuverenitásának tiszteletben tartása mellett, s következetes fellépést hirdettek meg a nacionalizmus és a nagyhatalmi sovinizmus megnyilvánulásai ellen. E hárman összefüggésrendszer megemlítése annál fontosabb, mivel a csúcskonferencia kapcsán megélénkült a nyugati sajtópropaganda az úgynevezett indokínai föderáció körül. Ez voltaképp a Vietnammal szembenálló erők örökzöld témája. Pol Pót 1977. december 31-én a Vietnammal való diplomáciai szakítást, s a hadüzenet nélküli háborút azzal indokolta, hogy Hanoi úgymond erőszakkal tömöríteni akarja Kambodzsát egy indokínai szövetségbe. Vietnamban akkor is, most is rámutattak, hogy utoljára 1951-ben, még az Indokínai Kommunista Párt berkeiben volt szó egy ilyen szövetségről. Akkortájt is hangoztatták minden indokínai nép önrendelkezési jogát, az esetleges csatlakozás szándékának önállóságát. A párt három nemzeti egységre tagolódása, majd a genfi egyezményekkel a független indokínai államok létrejötte után Vietnam vezetői nem tértek vissza többé az indokínai föderáció kérdésére. Gy. S. Vulkánkitörések Kamcsatkában Sorozatos vulkáni földrengések ébresztették fel Kamcsatkát téli álmából. Ismét hallatott magáról a 4750 méter magas Kljucsev- szkaja Szopka nevű vulkán, amely a világ egyik legmagasabb működő vulkánja. A műszerek által mért földrengések központja a Kljucsevszkaja Szopka vulkán északkeleti oldalán 2000— 2500 méteres magasságban volt, nyolc kilométerre a fő krátertől. A tudósok már korábban jelezték, hogy valószínűnek látszik egy oldalsó kráter kitörése. A kitörés a vulkán vastag jégréteggel fedett oldalán következett be. Csupán lávaömlés figyelhető meg, hamuesőt nem észleltek a kutatók. A hegy oldalán lefolyó forró láva megolvasztja a jégpáncélt és valósággal letarolja az útjába eső erdőt. A további megfigyelés céljából a helyi vulkánológiai intézet munkatársai a’ kitörés körzetében tartózkodnak.
