Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-17 / 64. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. március 17., csütörtök Dzsallud Moszkvában Abdusszalam Dzsallud, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam forradalmi vezetősé­ge tagjának vezsetésével líbiai küldöttség érkezett szerdáin munkalátogatásra Moszkvá­ba. Abdusszalam Dzsallud az 1969-es líbiai antiimperia- lista, demokratikus forrada­lom győzelme óta most lá­togat hatodik alkalommal a Szovjetunióba, s ugyanez idő* alatt több ízben járt itt Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője is. Szov­jet vezetők ugyancsak több­ször tettek látogatást Líbiá­ban. A Szovjetunióban nagy ro- konszenvvel figyelik azokat a következetes intézkedése­ket, amelyeket Líbia tesz az ország társadalmi rendszeré­nek gyökeres átalakítása, gazdasági erejének növelése, s a nép javára fordítása ér­dekében. Ami a külpolitikai kérdéseket illeti, számos kérdésben vannak eltérések, mindazonáltal a legfontosabb problémák, a béke és a le­szerelés, az antiimperialista harc kérdésében Líbia és a Szovjetunió azonos vélemé­nyen van. Az észak-afrikai ország nagyra értékeli azt a támo­gatást, amelyet a Szovjet­unió nyújt számára az ön­álló ipar megteremtésében — a gazdaság ' szinte minden területén megtalálhatók a szovjet szakemberek. Líbia a negyedik helyen áll a Szovjetunió fejlődő orszá- gokbeli partnerei között. Ugyancsak nagyra értékeli azt, hogy a Szovjetunió ki­áll az arab népek s a Pa­lesztinái nép igazságos harca mellett. FELHÍVÁS! A Heves megyei Beruházási Vállalat értesíti Hatvan város lakosságát és az érintett utca lakóit, hogy gázvezetéképítés miatt a Bajcsy-Zs. utat a Rákóczi úttól a Botond utcáig a közúti forgalomtól elzárja március hó 21-től április hó 30-ig. A szakaszon közlekedő autóbuszjárat vonalát a Volán az autóbusz- megállókban kiegészítő táblával jelzi. VÁROSI TANÁCS V. B. VÁROS- GONDOZÁSI ÜZEME felvesz gyakorlattal és felsőfokú vagy középfokú végzettséggel rendelkező, mélyépítésben jártas MŰVEZETŐT JELENTKEZNI LEHET: Gyöngyös, Kenyérgyár út 9. szám. alatt. FRANCIAORSZÁGBAN Kormányátalakítás csak a jövő héten A francia sajtó központi témája szerdán az előző na­pon beharangozott kormány- átalakítás elhalasztása. A la­pok szerint Párizsban be akarják várni az NSZK-val folyamatban levő tárgyalá­sok és a jövő hét elején tar­tandó közös piaci csúcskon­ferencia eredményét, mert csak ezek után lehet dön­teni a folytatandó gazda­ságpolitikai irányról. Érte­sülések szerint Pierre Mauroy miniszterelnök csak úgy hajlandó továbbra is vállalni a miniszterelnöki tisztet, ha biztosítékot kap az eddigi gazdaságpolitika folytatására. Elutasítja a gazdaságpolitika olyan meg­változtatását, amely sérte­né a szociális igazságosság elvét és jelentős áldozatokat hárítana a széles népj-éte- gekre. Támogatja ezt az ál­láspontot az FKP is, amely­nek vezetői többször hang­súlyozták: nem szabad meg­változtatni az eddigi irányt, hanem azt a politikát kell még következetesebben és hatékonyabban megvalósí­tani, amely mellett a fran­ciák többsége 1981-beri ál­lást foglalt. A gazdaságpolitikáról ho­zandó döntést befolyásolja az, hogy hogyan sikerül megegyezni a közös piaci va­luták árfolyamainak elke­rülhetetlenné vált kiigazí­tásáról, amelyről most van­nak folyamatban a tárgya­lások, továbbá az, hogy a közös piaci csúcson milyen megállapodás jön létre egyéb gazdasági kérdésekben. A francia elképzelés szerint a most „kiigazítandó” közös piaci valutarendszerben a frank árfolyamát legfeljebb 2—3 ponttal csökkentenék, a nyugatnémet márka árfo­lyamát viszont ennek két­szeresével kellene felemelni. Japán választási kampány Szerdán Japánban hivata­losan kezdetét vette az áp­rilisi helyhatósági választá­sokat megelőző kampány. A válaszásokra két részletben kerül sor, április 10-én 13 prefektúra kormányzóját, á nagyobb városok polgármes­tereit, illetve a prefektúrák parlamenti képviselőit, ké­sőbb a kisebb városi köz- igazgatási szervek tagjait választják újjá. A helyható­sági választások az első po­litikai-népszerűségi erőpró­bát jelentik a tavaly novem­ber óta hivatalban levő Na- kaszone-kormány számára. Könnygáz a tüntetők ellen Gyanús körülmények Merénylet Bejrútban Huszonnégy órán belül két támadást hajtottak vég­re Bej rút déli peremén a négynemzetiségű külföldi haderő egységei ellen. Kedd este az olasz kontingens öt katonáját sebesítették meg a rakétákkal, kézifegyverek­kel támadó ismeretlen me­rénylők. Szerda reggel a bejrúti repülőtér és a ten­gerpart között szolgálatot teljesítő amerikai gyalogos járőr volt egy kézigránátos támadás célpontja. Négy ka­tona megsebesült. Ez volt az első eset, hogy olasz és amerikai katonákat támadtak meg Bejrutban. A két friss támadás rövid­del azután következett be, hogy Amin Gemajel libanoni elnök a multinacionális erők létszámának felemelését kér­te az Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország és Anglia képviselőitől. Je­lenleg 4300 a négy kontin­gens összléts zárna. Safik el-Vazzan libanoni miniszterelnök elítélte a Bejrútban állomásozó négy­nemzetiségű haderő olasz és amerikai egységei ellen el­követett merényleteket és azonnali vizsgálatot rendelt el az ügyben. Bejrúti kor­mánykörökben főként azért tartják súlyosnak a fejle­ményt, mert röviddel azután következett be, hogy Jichak Samir izraeli külügyminisz­ter képtelennek minősítette a libanoni hadsereget a rend és a biztonság fenntartására. Minthogy Izrael egyaránt ellenzi a multinacionális erők és a libanoni hadsereg dél-libanoni alkalmazását, közvetlenül is érdekelt an­nak bebizonyításában, hogy a múlt év szeptemberében ellenőrzésük alá vont Nyu- gat-Bejrútban sem képesek megakadályozni a „terrorista akciókat”. Az amerikai jár­őr megtámadásáért az „Iszlám Szent Háború” nevű, eddig ismeretlen szervezet vállalta a felelősséget, de valószínűleg félrevezető hír­ről van szó. —( Külpolitikai kommentárunk Nullától Genfig A REAGAN-KORMÁNYZAT — immár nyilván­valóan — kínosan bezáródott egy számba: a nullá­ba, amely mint számjegy valóban jelképes lehet, hi­szen egy zárt kör. Washingtonnak egyre több gondot okoz az európai közép-hatótávolságú nukleáris raké­ták ügyében az úgynevezett nullamegoldás fenntar­tása — még saját partnereivel szemben is. Ma már többé-kevésbé világos, hogy a Reagan-adminisztrá- ció óceánon inneni szövetségesei, sokkal szívesebben vennének egy megállapodást Genfben, mint az ame­rikai rakéták idetelepítését, s persze az arra okkal- joggal várható szovjet választ. Mi több, az Egyesült Államok belpolitikájában ilyen vagy olyan befolyással rendelkező politikusok között is mind többen vélik úgy, hogy a nullameg­oldás nem lehet megoldás. Percy szenátor, a washing­toni szenátus külügyi bizottságának elnöke, például határozottan leszögezte, hogy — a legutóbbi szovjet javaslatok nyomán — most „az Egyesült Államokon a sor, hogy kezdeményezzen Genfben”, tehát valami új ajánlatot tegyen. Ezzel teljesen egybevágnak azok a hírek, amelyek szerint a leghűségesebb amerikai szövetségesnek tartott brit kormány is fokozottabb rugalmasságra szólította fel Washingtont a közép-ha­tótávolságú rakéták ügyében, s a másik — az esetle­ges telepítésben leginkább érintett — nyugat-európai kormány, a választási győzelmét ünneplő NSZK-ve- zetés legutóbbi nyilatkozatai is ilyen igényt sugall­nak. S szintén hasonló üzenettel érkezett az USA-ba a héten Lubbers holland miniszterelnök. MINDEBBŐL EGYÉRTELMŰNEK LÁTSZIK a kö­vetkeztetés, hogy Reagan-elnökre immár nagyon ko­moly nyomás nehezedik a kompromisszumra nem hajlandó „nullaváltozat” módosítása érdekében. En­nek oka pedig nyilvánvalóan az a józan felismerés, hogy az ehhez való makacs ragaszkodás csak bizo­nyossá teszi a telepítést, hiszen az adott viszonyok között bizonyos, hogy a Szovjetunió nem mehet bele közép-hatótávolságú rakétáinak egyoldalú és teljes leszerelésébe. E felismerés térhódítását jelzi az álta­lában kivételesen jó értesüléseiről ismert amerikai napilap, a Washington Post jelentése, amely szerint a Fehér Ház a húsvéti szünet után új javaslatot ké­szül tenni a genfi tárgyalásokon. Ez a várhatóan „közbülső megoldásnak” szánt javaslat valószínűleg nem megy messze az eddigi nullaváltozattól, de még­is legalább valamivel növelné az esélyét egy genfi sikernek. AVAR KAROLY Az izraeli megszállók könnygázzal oszlatták szét Szidonban a tüntető libanoni asszonyokat, akik fogva tartott férfi hoz­zátartozóik szabad bocsátását követelték (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj „Poloska” az elnöki szobában Az elmúlt évek egyik leg­látványosabb belpolitikai botránya pattant ki a na­pokban Brazíliában: a hét végén az elnöki palota biz­tonsági emberei felfedezték, hogy ismeretlen személyek lehallgatókészüléket helyez­tek el Joao Baptista de Fi- gueiredo brazil államfő dol­gozószobájában. A rendkívül érzékeny lehallgatókészülék az elnök irodájának közel­múltban kicserélt falbontá­sa mögött volt elrejtve. Sajtójelentések szerint Figueiredo elnök „nem lepő­dött meg túlságosan”, ami­kor értesült arról, hogy le­hallgatták az irodájában folytatott beszélgetéseit. Bra­zíliában egyáltalán nem új­donság, hogy kémkednek az elnök után: 1972-ben Emilio Garrastazu Medici elnöksége alatt egy mikrofont találtak az elnöki dolgozószoba meny- nyezetén elrejtve, 1978-ban pedig rendszeresen lehall­gatták Emesto Geisel állam­fő telefonbeszélgetéseit. A most megtalált lehall­gatókészülékre is úgy buk­kantak rá, hogy Figueiredo elnök korábban utasítást adott az elnöki palota biz­tonsági szolgálatának: min­den reggel vizsgálják át az elnöki irodát az esetleg el­helyezett „poloskák” felkur tatására. Az elnöki utasítás nem véletlenül született, hisz Joao Baptista de Figueiredo az államfői poszt betöltése előtt a brazil katonai titkos- szolgálat vezetője volt. INDOKÍNA Körkép — csúcstalálkozó után A legújabb kínai állásfog­lalások ismét szertefos zlat- ták azokat a reményeket, hogy végre-valahára meg­mozdul valami Peking és az indokínai szomszéd államok mindmáig fagyos viszonyá­ban. Mert tagadhatatlanul reményeket keltett egy feb­ruár végi vietnami kormány- nyilatkozat, nem sokkal az indokínai nemzetek — Pol Pót bukása óta első ízben megtartott — csúcsértekez­lete után. Hanoi bejelentette, hogy az idén újabb csapategysé­geket von ki Kambodzsából, s az ottani biztonsági hely­zet függvényében további csapatkivonásokat hajt vég­re évről évre. Indokínai megítélés szerint szerves a kapcsolat a Kambodzsában állomásozó vietnami csapat­kontingens egészének távo­zása és Peking Indokína-po- litikájának felülvizsgálata között, A vietnami gesztus szellemileg és logikailag is kapcsolódott a Vientianéban megtartott indokínai csúcs­értekezletnek ahhoz az in­dítványához, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa, vala­mint Kína kössön megnem­támadási egyezményt. Noha súlyos hiba lenne nem észrevenni akár a leg­csekélyebb hangsúlyeltoló­dást Kína világpolitikai szemléletében — vannak ilyenek —, éppígy megen­gedhetetlen a finom jelek felnagyítása, abszolutizálása. Az indokínai gesztusra adott elutasító kínai válasz sajnos egyértelműen arra int, hogy korai még a pekingi külpoli­tika lényegi módosulásáról beszélni. Olyannyira, hogy a kínai vezetés a Peking és Moszkva közötti kapcsolat­rendezés alapfeltételének is a Kambodzsa körüli ellenté­tek kínai elképzelés szerin­ti megoldását tekinti. Ebből viszont az követke­zik, hogy az indokínai kon­ferencián elhatározott közös tervek külpolitikai háttere nem javult. Ez minden bi­zonnyal erősíteni fogja az együttműködés katonai-vé­delmi aspektusait, már ha a pekingi álláspont nem mó­dosul. Ismeretes, hogy a külső nyomás és zavarkel­tés miatt nemcsak Kambod­zsában, de Laoszban is állo­másoznak vietnami csapatok kormányközi megállapodás alapján. Az indokínai találkozónak volt néhány, csakis együtte­sen, összefüggésében vizsgál­ható vezérgondolata. Viet­nam, Laosz és Kambodzsa vezetői hitet tettek a külön­legesen szoros kapcsolatok ápolása mellett. Hangsúlyoz­ták a társadalmi rendszerek hasonlóságából fakadó célok közösségét, a megvalósítás­ban mutatkozó együttműkö­dés lehetőségeit. Egyidejű­leg síkraszálltak egymás szuverenitásának tiszteletben tartása mellett, s következe­tes fellépést hirdettek meg a nacionalizmus és a nagy­hatalmi sovinizmus meg­nyilvánulásai ellen. E hárman összefüggésrend­szer megemlítése annál fonto­sabb, mivel a csúcskonfe­rencia kapcsán megélénkült a nyugati sajtópropaganda az úgynevezett indokínai fö­deráció körül. Ez voltaképp a Vietnammal szembenálló erők örökzöld témája. Pol Pót 1977. december 31-én a Vietnammal való diplomá­ciai szakítást, s a hadüzenet nélküli háborút azzal indo­kolta, hogy Hanoi úgymond erőszakkal tömöríteni akar­ja Kambodzsát egy indokí­nai szövetségbe. Vietnamban akkor is, most is rámutattak, hogy utoljára 1951-ben, még az Indokínai Kommunista Párt berkeiben volt szó egy ilyen szövetség­ről. Akkortájt is hangoztat­ták minden indokínai nép önrendelkezési jogát, az esetleges csatlakozás szán­dékának önállóságát. A párt három nemzeti egységre ta­golódása, majd a genfi egyezményekkel a független indokínai államok létrejötte után Vietnam vezetői nem tértek vissza többé az indo­kínai föderáció kérdésére. Gy. S. Vulkánkitörések Kamcsatkában Sorozatos vulkáni föld­rengések ébresztették fel Kamcsatkát téli álmából. Is­mét hallatott magáról a 4750 méter magas Kljucsev- szkaja Szopka nevű vulkán, amely a világ egyik legma­gasabb működő vulkánja. A műszerek által mért földrengések központja a Kljucsevszkaja Szopka vul­kán északkeleti oldalán 2000— 2500 méteres magasságban volt, nyolc kilométerre a fő krátertől. A tudósok már korábban jelezték, hogy va­lószínűnek látszik egy oldal­só kráter kitörése. A kitörés a vulkán vastag jégréteggel fedett oldalán következett be. Csupán lá­vaömlés figyelhető meg, ha­muesőt nem észleltek a ku­tatók. A hegy oldalán lefo­lyó forró láva megolvasztja a jégpáncélt és valósággal letarolja az útjába eső erdőt. A további megfigyelés cél­jából a helyi vulkánológiai intézet munkatársai a’ kitö­rés körzetében tartózkodnak.

Next

/
Thumbnails
Contents