Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-15 / 62. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. március 15., kedd Egy hét... 10X6=60 Tíz héten keresztül, tíz kedd estén át, tízszer ötvenöt percig, tízszer hatmillió ember, azaz hatvanmillióan nézték végig, hogyan marja, ejti át egymást, hogyan könyörtelenkedik mindenkivel és egymással szemben is, hogyan kockáztat, nyer és bukik a klasszikus kapitalizmus prototípusának is beillő, Onedin család. A minden valószínűség szerinti Liverpoolban játszódó képernyős családregénytől aligha lenne okos dolog elvitatni kétségkívüli korfestő voltát. Sőt, egyfajta ismeretterjesztő jellegét sem. Mindaz, amit elmond, s ahogyan azt elmondja, a kapitalizmus Angliája és az angol kapitalizmus képregénye is lehetne. Természetesen leegyszerűsítve, ugyanakkor rendkívül ügyes eszközökkel elmesélve ezt a „regényt” a tíz. és százmillióknak szerte a világon. Alan Richards, az író és Douglas Cornfield, a rendező kitűnően ismeri szakmáját és a tévénézők habitusát. S miután megtalálták, elsősorban a főszereplő alakjához Peter Gilmmt, már nyert ügyük volt és lett. Nem emlékszem rá, nem is olvastam arról, hogy valaha is lett volna olyan televíziós játék- sorozat amely ennyi folytatásban és világszerte ilyen osztatlan sikert érjen el, pontosabban olyat mint amilyet nálunk is. Ám, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor mindezek leírta után is — kénytelen-kelletlen be kell vallanom, hogy egyszerűen nem értem, különösen ez utóbbi — véleményen szerinti a megelőzőnél lényegesen gyengébb — sorozat sikerének a titkát Se tengerünk, se kapitalizmusunk, a film sem bővelkedik látványos jelenetekben — meghökkentő módon olcsón, mert már felvett és újra bevágott képekkel, azonos helyszínekkel dolgozott a rendező! —, és bizony a szereplők jelleme is inkább ellenérzést, mintsem szimpátiát válthat ki csak a nézőből. Sőt: a jelenetek is rendre ismétlik magukat a szituációk is alig változnak és a jellemábrázolás mélységeit sem lehetne szemére vetni az ezzel nem sokat bíbelődő rendezőnek, de a színészeknek sem. Amilyenek voltak az első rész kockáin, úgy búcsúztak az utolsón. Baines kapitány ugyanolyan bum- fordin-ostobán becsületes, Onedin ugyanolyan gátlástalan, mint Elizatbeth húga, és Robert szellemisége sem fénylik fel egyetlen kockájában sem a tévésorozatnak. És mégis ... Talán a mesék iránti örök vonzalma az embereknek, talán egy család, illetőleg „a” család belső intimitása iránt és soha ki nem elégíthető kíváncsisága, ez az egyfajta „kulcslyukeffektus”, vagy a lelkünk mélyén bújkáló titkos vágy, hogy egyszer mi is... ? — nehéz lenne el- döntenem. Lehet ez mind együtt is, külön-külön is vonzó, a képernyő elé ültető erő a néző számára. De ami a legvalószínűbb, hogy az Onedin családnak az a titka, hogy voltaképpen nincs semmi titka. Egyszerűen elfecseg, elpletykál egy család ürügyén arról, hogyan őrizhetné meg az ember a jellemtelenségét. És lám, kiderül, hogy nemcsak a becsületes úthoz, de a becstelenséghez is szükségeltetik a kemény kitartás és a kitartás keménysége. Legalább annyira, mint amennyi a kitartás szükségeltetett nekem a tíz folytatás végig- nézéséhez. Gyurkó Géza '------------------------' A K ÉPERNYŐ ELŐTT Az örök emberi jegyében Csak dicsérni lehet azt a kezdeményezést hogy a tévé ízelítőt ad a különböző országok televíziós produkcióinak legjavából. Az elmúlt héten a japánok mutatkoztak be. A műsorblokk zömét A szenvedés útja című alkotás foglalta el. Jól megmunkált művészi, szép, igaz. de szomorú filmet lát- hattunk. amelv az élet nehéz pillanatait villantotta fel, megkapó formai köntösben. Forgatókönyvírója, Akira Hajaszaka arról győzött meg bennünket, hogy alapvető érzéseink, reagálásaink fajtól, országtól függetlenül azonosak. Az örök emberi mélysége fogott meg valamennyiünket. Olyannyira, hogy senki sem törődött az eltérő vonásokkal, mindenki a megegyező jegyekre döbbent hangolt rá. Égy asszony vallott a szerelemről, a külön út követésének buktatóiról, a „fekete bárányok” sorsának kálváriájáról. Méghozzá olyan megrendítően, annyira hitelesen, hogy vele együtt éltük át vívódását, konfliktusait, s katarzisának felemelő voltát. A rendező Jukio Fukama- osi erre a lényegre összpontosított, ezt emelte ki a tartalom által kívánt tempóban, folyvást a legjellemzőbb mozzanatokat világítva meg. Maradandó élményekkel ajándékozott meg bennünket a költői hangoltságú operatőr, aki a múló percek poézisát érzékeltette mesterien komponált felvételeivel. A Hivakot alakító Keiko Ki- si visszafogott eszközökkel rajzolta meg az önállóságért áldozatokra is kész, modem gondolkodású asszony portréját Ez az alkotás nem véletlenül nyert két nemzetközi díjat, hiszen az örök emberi jegyében fogantatott, méghozzá művészi tolmácsolásban. (■pécsi) Állatokról — névtelenül Szerda estére angol rövidfilmet hirdetett a tévéújság Állatok olimpiája címmel. A Szárazföldön, levegőben, víz alatt MHSZ-amatőrfilmszemle Egerben Egy kép az első díjas diasorozatból (Fotó: Kőhidi Imre) nézőknek szerencséjük volt, a rövidfilm ugyanis, amelyben megismerkedhettünk egy sor állat kiváló sportteljesítményével, egy éra hosszat tartott Egy órán át derülhettünk azon, — roppant szellemes volt a kísérőszöveg —, hogy milyen szélsebesen futnák például a struccok, az antilopok, a gepárdok. Vidulhat- tunk a majmok, a kenguruk, a gyíkok ugró produkcióin, mosolyoghattuk a bolhák erejét... A lap föntebbi bakija hát nemigen okozott senkinek bosszúságot. Azt azonban sajnálhatjuk, hogy nem ismerhettük meg sem e film alkotóinak nevét, sem a kiváló magyar fordítóét. (n. zs.) Szöget ütöttek a fejembe A HÉT legutóbbi számában szögbelövéssel is foglalkoztak. A szögügyről készített riport ugyanis nem egyszerűen szöget ütött az ember fejébe, hanem valósággal főbe lőtte a nézőt. Van egy termelőszövetkezet, amely szöget gyárt — mivel nem lehet kapni. Van egy nagyvállalat, amely ezt mindenáron meg akarja akadályozni, mert szerinte van elegendő falba, fába üthető szögecske és csupán az áligények miatt van hiány belőle. Az áligények miatt sorba állnak a vásárlók a téesznél; még több szeg kellene, mert nélküle nem tudnak dolgozni. A téesz nem bővítheti termelését, nem vásárolhat új gépeket, mert mezőgazdasági üzemben olcsóbban és rövidebb idő alatt lehetne a terméket gyártani. Megjelent még a képernyőn két fontos beosztásbán levő elvtárs, akik elvilegO) — ezt nyomatékosan hangsúlyozták — egyetértenek a téesz vezetőjével, aki olyasmit akar gyártani, amire szükség is van és nyereséges is. Ez azonban gyakorlatilag valami miatt nem megy. Szöget lőtt a fejembe ez a riport. Miért van az, hogy elvileg mindenki egyetért azzal, hogy ésszerűbben menjenek nálunk az ügyek. A baj csak akkor kezdődik, ha a gyakorlatra kerül a sor. (szigethy) Két napon át országos ren_ dezvénynek adott otthont Eger. Amint arról lapunkban már hírt adtunk, a Magyar Honvédelmi Szövetség első alkalommal szervezett amatőrfilmszemlét. A Magyar Néphadsereg Helyőrségi Művelődési Otthonában az elmúlt hét végén 23 rövidfilmet és 17 diasorozatot láthattak az érdeklődők. Az alkotások képet adtak a honvédelmi mozgalom sokrétűségéről, a klubok tevékenységéről, a versenyek iz. galmáról. A rádiózás, a modellezés, a lövészet mellett megörökítették a bátrak sportjának mozzanatait is. A rövidfdlmek, a színes diák elvezették a nézőt a tenger mélységébe, bemutatván a búvárklubok érdekes, szép munkáját. Majd a sárkány- repülőkkel, az ejtőernyősökkel repülhettünk a levegőben. Ám a szemle nemcsak arra volt jó alkalom, hogy képet nyerjünk az MHSZ szerteágazó tevékenységéről, de ösztönzést is adott a mozgalom továbbfejlesztésére, kibővítésére. A bemutatók során szélesebb körben ismert, té vált, hogy a videózással, az amatőrfilmezéssel tovább gyarapodott a propaganda eszköztára. A látott alkotások — tartalmukban, esztétikai kifejezésmódjukban — jó színvonalat tükröztek. Amellett, hogy előtűntek az egyenetlenségek, a hiányosságok is, biztató, kielégítő kéz. detnek tekinthető az MHSZ első amatőrfilmszemléjének megszervezése. Amint azt a szakmai zsűri elnöke, Bán Róbert filmrendező, a Magyar Amatőrfilm Szövetség elnöke a vasárnap délelőtti záróünnepségen elmondta, a rendezvény érdemes volt hagyományteremtésre. A szemle nívóját tükrözi, hogy több alkotást tartottak elismerésre méltónak. A Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkárának díját Hajdú János és Hajdú Ferenc Felülnézetből című filmje kapta. Dr. Lévay Zoltán Eger Kupa 1981 című alkotása Eger város tanácselnökének díját, Módos László Honvédelmi verseny Pécsett című filmje a Honvédelmi Minisztérium politikai főcso. partfőnöke díját nyerte el. A munkásőrség országos parancsnoka a Per 6. című filmet — alkotója Mizsei Kálmán — díjazta. A diafilmek kategóriájában a szolnoki Könnyűbúvár Klub alkotó- csoportja: Kőhidi Imre, Papp Zoltán és Vámosi Antal négy diasorozata bizonyult a legjobbnak. A díjkiosztó ünnepségen Bokor József ezredes, az MHSZ főtitkárhelyettese mondott zárszót. Bállá Ödön: Kalandorok, aranyifjak és más ingyenélők (IV/T.) Harmincöt éve írtam róluk, 1948 elején. A koalíció évei voltak ezek, amikor az ország népe hozzáfogott, hogy új világot teremtsen a pusztulás helyén. De még felbukkantak figurák a régi időkből: kalandorok, aranyifjak és más ingyenélők... Apja főszolgabíró volt, nagybátyja tábornok. Szülei korán elváltak, Vécsey Mátyást az édesanyja nevelte, illetve nevelte volna. A fiú azonban csak a harmadik gimnáziumig jutott el, akkor kicsapták. Kétes társaságba keveredett és egy napon kifosztotta édesanyja lakását. A javítóintézetben kitanulta a géplakatosságot, de a műhelyekben, ahol dolgozott, csak két-három hónapig bírta. Tizennyolc éves korában autóbuszkalauz lett, majd ellenőr. De Vécsey ambícióit nem elégítette ki ez a munkakör. A könnyű életre vágyott. A jó megjelenésű, magas fiatalember az éjszakai életbe sodródott, és hamarosan a margitszigeti mulatók világában tűnt fel, mint parkett-táncos. Ez az élet: az éjszakázások, a lokálok és italozások végigkísérték kalandos pályafutását. Rövid idő után elhatározta, hogy újságíró lesz. Az egyik közgazdasági lapnál kezdte ez irányú tevékenységét. Valójában azonban sosem volt újságíró, csupán álhírlapíró. Valóságos réme volt a vállalatoknak. Mindenütt a legerőszakosabban lépett fel és minden eszközt megragadott a zsaroláshoz. A mulatókat sem kímélte, ahol szerkesztő úrként tisztelték. Az egyik mulató tulajdonosát meg akarta zsarolni, s emiatt egyévi börtönre ítélték, másodfokon azonban bizonyíték hiányában felmentették. Az ügy után egy ideig kissé csendesebb lett. Akkoriban már szélsőjobb- oldali szelek fújdogáltak. Vécsey jó szimattal megérezte az ebben rejlő lehetőségeket. Megismerkedett az egyik nyilas lap szerkesztőjével és most már a nyilas hetilapban tették közzé för- medvényeit. Mint szélsőjobb- oldali újságíró, egyre erélyesebb lett, különösen ha valamelyik — amint akkoriban mondták — nem árja vezetésű vállalat megsarcolásáról volt szó. Mint szabadcsapatos, 1938- ban a Felvidékre ment. Jó ideig Kisvárdán állomásozott csapatával, rettegésben tartva a városka zsidó lakosságát. Ott-tartózkodását éjszakába nyúló tivornyák és verekedések jellemezték. Vécsey, amikor visszatért a fővárosba, eldicsekedett hőstetteivel, annyi azonban bizonyos, hogy a szájhős néhány társával csupán rabolta és fosztogatta az üzleteket. Amikor pedig beosztották egy Debrecenből induló szabadcsapathoz, Vécseynek inába szállt a bátorsága, rosszullétet színlelt, hogy ne kelljen harcolnia. Amikor rövid idő múlva Budapesten feltűnt, tele volt pénzzel. Üjjain briliánsgyűrűk szikráztak, zsebében arany cigarettatárca lapult, csuklóján arany karóra. Ebben az időben bontott zászlót Imrédy hirhedt Csodaszarvas-mozgalma. Vécseynek a saját maga által terjesztett hősiessége révén sikerült a Magyar Élet mozgalomba bejutnia Imrédy személyes testőrségének parancsnokaként. Ezentúl mindenütt fekete lakkcsizmában, fekete zsinórozott egyenruhában jelent meg. Közben azonban az egyik volt hetilap szerkesztőjének özvegye rájött, hogy Vécsey a nyugtákra felvett pénzekből nyolcezer pengőt sikkasztott. Az asszonnyal kiegyezett. A Magyar Élet Mozgalomban való szereplése azonban hamarosan véget ért, kiderült ugyanis, hogy Vécsey a testőrség egyenruháinak beszerzésére átadott pénzekből is nagyobb összeget sikkasztott. Később a kereskedelmi életben próbált karriert csinálni. „Árjásítottak” egy fatelepet, ahol Vécsey lett az igazgató. Sikerült is neki rövid idő alatt tönkretenni az egykor virágzó vállalatot. Lopott, sikkasztott, végül innen is távoznia kellett. Ezután mint ipari szaktekintély tűnt fel. Mint strohman, fűszer- és gyarmatáru nagy- kereskedői szakmába társult be, majd importőr lett. Belépett a Turáni Vadászokhoz, saját magának egyenruhát kreált, most már ebben a jelmezben, kezében kutyakorbáccsal folytatta éjszakai szórakozását. 1942-ben behívták katonának. A páncélosokkal került ki a szovjet frontra, ahol később megsebesült. 1943-ban szakállasán, meggömyedve, botra támaszkodva bukkant fel Budapesten, őrmesteri egyenruhában, mellén nagy- és kisezüst érmekkel. Csak a kisezüst volt valódi. Ezután a sebesült hős szerepében tetszelgett, mindenütt hangoztatta németimádatát. Amikor betegségéből felépült, folytatta, ahol abbahagyta: zsarolt tovább; főként az üldözötteket. Közben „kinevezte magát” Kápolnás- nyék állomásparancsnokának, de a frontra többé nem ment ki. A nyilas hatalom- átvétel után a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség egyik főszervezője lett, majd belépett a Prónay-különít- ménybe, s zászlósnak adta ki magát. Az ostrom alatt a Hungária Szállóban ütötte fel főhadiszállását, ahol ismét bő alkalma nyílt a zsarolásra, mert a szálloda tele volt üldözöttekkel és katonaszökevényekkel. Egyszer „előállított” a szállóbeli lakására egy ismert pesti művésznőt, akit csak másnap — arany karórája nélkül — engedett el. Később részegen összeszólalkozott razziázó nyilasokkal, s ennek az lett az eredménye, hogy Vécseynek be kellett vonulnia a Hungarista Légióba. A nyilasokkal szökött át Budára, majd budai lakásának pincéjében húzódott meg. Amikor a szovjet csapatok felszabadították Budát, Vécsey hősi elhatározással „kitört” az óvóhelyről és egy óvatlan pillanatban a hadifoglyok közé surrant. Azóta nem tudnak róla. Valószínűleg nem jutott el a hadifogoly- táborig. Akkoriban az a hír járta, hogy a budaiak — akik régebbről jól ismerték és rettegtek tőle — kiemelték a sorból és agyonverték. (Következik: A világcsaló képszakértő) Heti ajánlat E héten a televízió műsorából először a keddi folytatásos filmet ajánljuk figyelmükbe: Mint oldott kéve címmel Sárközi György regényét dolgozták föl. Szerdán Zászlóbontás címmel a szakszervezeti mozgalom tör. ténetéről láthatnak dokumentumfilmet 18 óra 20 perctől. Csütörtökön jelentkezik a Hatvanhat adása, amelyben ez alkalommal energiáról lesz szó. A szak- szervezeti mozgalom törté, netének további epizódjait vasárnap 17 óra 10 perckor láthatják. A zenebarátok figyelmébe ajánljuk még szombaton a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenyét, amely 19.35 órakor kezdődik a 2-es csatornán. Az olvasnivalók közül Károlyi Mihály Hit illúziók nélkül című önéletrajzi regénye kínálja magát — amely érdekes adalékokat szolgáltat az őszirózsás forradalom történetéhez, a ma. gyár emigráció sorsához. A Népújságban szombaton ösz- szeállítás jelenik meg március 21-e tiszteletére. Gyöngyösön szíházi előadás lesz: a József Attila Színház De jó szeretni címmel kétrészes komédiát ad elő, 18 éven felüliek számára. Ugyancsak Gyöngyösön láthatják az érdeklődők 19-én a Mont- martre-i ibolya című operettet, munkásszínjátszók előadásában.
