Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-13 / 61. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 13., vasárnap Tomkinsék Hatvanban MINDENNAPI NYELVÜNK „A diszkóbeli gesztuskészlet” Nem véletlenül tettük idézőjelbe közleményünk címét. Egy fiatal olvasónk nem éppen nyugodt és tiszteletteljes hangnemben megírt levelében tőlünk is számon kéri, miért is haragszik az idősebb nemzedék a diszkóra. Már erről is cikkeznek, hogy milyen is az a „diszkóbeli gesztuskészlet.” Épp ezért írunk ebben a rovatban erről a témáról. Levélírónk szerint a játékos csápolást, a gyors rángatózásszerű mozgást, dobogásokat, a változás kéz- és testfogásokat „ilyen nagyzo- ló szóalakkal” nem érdemes megnevezni. Hogy a szóban forgó gesztuskészlet megnevezés nem nagyzoló nyelvi forma, a gesztus szót értelmező szavaink is bizonyítják : taglejtés, kézmozdulat, viselkedésforma, valamilyen magatartásra utaló cselekedet, megnyilatkozás stb. Hogy milyen árnyalt használati értéke van ennek a szónak, a következő szöveg- részletek is tanúsítják: „Nem ajánlatos eltérni a Közép-Európában elfogadott gesztuskészlettől: az ember nem vág pofákat, nem hadonászik' a kezével” (ÉS, 1983. február 4.) „Kézfogása, gesztusai magabiztosságról árulkodnak” (Magyar Nemzet, 1983. jan. 22.). — „A futball-szerető politikus játékvezetői vizsgája csak gesztus, kiállás a labdarúgás mellett”. (M. Nemzet, 1983. jan. 26.). — „Mit tesznek a hideg ellen? Tett helyett a különböző védekező gesztusokat: felállnak, gyakorlatoznak, teát kérnek". (Alföld, 1983. 2. sz.) stb. Példatárunk arról is meggyőzheti olvasónkat, hogy a gesztusok formáinak külön sajátos közlő szerepük is van, illetőleg lehet. Lehet gusztusos és gusztustalan. Mindez érvényes az ún. diszkó gesztuskészletre is. A nem éppen ízléses gesztusok mögött megbúvó és felsejlő idegrezdülésekről is érdemes lenne egyszer szót ejteni. Tudunk arról is, menynyire változatos és mennyire ízléses lehet egy-egy diszkó gesztuskészlete. Az idősek sem haragusznak egyetemlegesen a diszkóra, sőt azt vallják, hogy a kulturált viselkedésnek, a felszabadult életkedv gyakorlásának és gyakorlatának valóban emberi, udvarias és ízléses gesztusait itt tanulhatja meg és finomíthatja napjaink szórakozni vágyó ifjúsága. Ki tilthatja ezt meg nekik. Senki. De nem is akarja senki idősebb emberfia sem. Szerencsés helyzetben van a kritikus, amikor természetfilmről kell írnia. Nyugodtan dicsérheti a szereplők élvezetes játékát, sablonoktól mentes alakítását: a nemeskócsag kecses mozgását, a kis vadmacskák esetlenül bájos nyiválkodását, a gímszarvasok fenségességét. Még az se baj, hogy a színészek amatőrök, a kacsák nem a színiiskolában tanulták a totyogást. Külön előnyük, hogy gázsit se kér. nek, bár sokszoros fáradság lencsevégre kapni őket, hiszen félnek az embertől. Nem is alaptalanul. A film olyan kérdéseket tesz föl, amelyek régóta vannak a köztudatban, bár nem elég hangsúlyosan. Mert ki gondolna arra, hogy közvetlen veszély fenyegeti a természeti egyensúlyt, amely nagyon is törékeny. Kétség- beesett felhívások láttak napvilágot, amelyek a környezetszennyezés ártalmaira hívják fel a figyelmet. Ki hinné, hogy valóban az utolsó percekben vagyunk, amikor lehet segíteni, megállítva a romlást. Pedig nemcsak a látványos szennyezések bo. rítják föl a biológiai harmóniát, hanem évek során a talajban fölhalmozódó anyagok megváltoztatják az élet alapvető feltételeit. S lehet úgy, hogy a fű se nő többet... Tárlat Szombaton délelőtt nyitották meg a Megyei Művelődési Központ Kisgalériájá- ban Szemadán György festőművész kiállítását. Ezt követően a művész a velencei képzőművészeti világkiállításról tartott diavetítéses élménybeszámolót. Az alkotások március 27-ig tekinthetők meg. Kollányi Ágoston Noé bár. kái című alkotása inkább tu. dományos ismeretterjesztő, mint a régi bájos természetfilm. Végig ott lebeg a szerzők előtt a fentebb említett helyzet. Hiányoznak a műből azok az állatfigurák, amelyekkel valamennyire is rokonszenvezhet, együttérezhet a néző, a kockák nem követik végig egyetlen „szereplő” sorsát sem. Inkább ismereteink gyarapodhatnak, megtudhatjuk: a partifecskék valóban a partokon építik meg fészkeiket, a pusztán van még a magyar szürke marhából, a gulipán a sás közt rakja le tojásait. Ezzel együtt értesülhettünk a veszélyről, arról, hogy zajlik útépffés, tarvágást folytatnak az erdő- gazdaságok, orvvadászok garázdálkodnak. Ezt más, mint a felvilágosító szándék, s egy- egy komolyan zengő férfi és női hang, nem fogta egybe. Nem látszott olyan törekvés, hogy valamiféle belső logikát, netán történetet „csempésszenek” ebbe a műbe. Ez azzal járt, hogy a szép, olykor lírai felvételek nem alkotnak egységet, egy ideig kedvtelve nézi az ember a látványosságot, majd egyre inkább „megtelik” a szép tájakkal. Úgy tűnik, az állatokkal való közelebbi megismerkedést a mese vállalta magára, hogy csak a legutóbbi zen a nevezetes napon Katyerinov, a novel, lista a nap első sugaraival ébredt, s azonnal, csak úgy, éhgyomorra nekifogott... Először is egy kis agymozgató játék, mielőtt még belekezdene az alkotómunkába. — Nyugodt vagyok — szug- gerálta magának. — Minden a legteljesebb rendben van, s lesz ez jobb is. Még néhány pillanat, és megjelenik az ihlet, hogy „Apollónak szóló szent áldozatra” szólít, son, miként a klasszikusok mondanák. Kopogtak az ajtón. — Ki az? — billent ki elmélyedt hangulatából. — Én vagyok, Apolló! — hallatszott az ajtó mögül. Apolló Kasin, a szomszéd, egyébként irodalmi kritikus. Katyerinov időről időre oda szokta neki adni műveit analizálásra, s olyan izgatottan várta véleményét, mintha csak az orvosi rendelő folyosóján topogott volna. Apolló most is ilyen céllal jött. El akarta mondani észrevételeit Katyerinov leg. utóbbi alkotásáról, amely a Kontrollvizsgálat címet viselte. — Szóval, írunk, írogatunk? — köszöntötte szomszédját szokás szerint. — Hát ki írjon helyettem, talán Puskin? — felelte ő is szokásosan. Apollónak nem tetszett az elbeszélés. — Nincs benne napsütés — summázta mindjárt az elején. — Víz az van benne elég, no és a szokásos elbeszélések minden felesleges kellénagy sikerű Vukot említsük. Sok hívet veszt el a természetfilm akkor, ha tudatosan lemond szereplőinek közelebbi bemutatásáról, s megelégszik a valóság száraz közlésével. Bár nem tudom, e téma esetében milyen mód és lehetőség lett volna arra, hogy megbarátkoztassák a nézővel a film „hőseit”, de azt világosan éreztem, egy ilyen alkotásnak többet kell nyújtania egy szakfolyóirat cikkénél, vagy a televízióban gyakran látható tudományos kisfilmeknél. Lehet, hogy ezekből a mozaikokból, melyek alkotják, több merészséggel, fantáziával, érdekesebb, átütőbb erejű mű született volna. De mintha Kollányi túlságosan sokat markolna, s így csak becsületszóra hisszük el, hogy megvan, vagy éppen nincs meg egy-egy veszélyben levő állatfajta számára az a Noé bárkája, amely átsegíti egy olyan korba, ahol nem pusztítjuk ilyen veszetten különböző mérgező anyagokkal környezetünket,- létünk alapfeltételét. Kár, hogy a szereplőkön kívül nem lehet dicsérni a stáb többi tagját. A gímszarvast, a gulipánt, a baglyot, meg a többieket pedig láttuk már. Akkor se volt rosszabb az alakításuk. Gábor László ke is. Nem lehetne lerövidíteni? — Lehet — bólintott be- leegyezően Katyerinov, miközben ismét a klasszikusokhoz fondult gondolatban: „A rövidség a tehetség édestestvére.” Katyerinov nem szerette meghúzni írásait, de mint mondtam, rákapott az agyjátékra, az autotréningre, és bár bebeszélte magának, hogy minden úgy jó, ahogyan elsőre megírta, mindazonáltal a rövidítés csak hasznos lehet. Ami már most a Kontroli- vizsgálat című elbeszélést illeti, Apolló az első szuszra azt javasolta, hogy meg kell húzni a felére. Aztán úgy tűnt, hogy még kell rövidíteni rajta. Tomkins Énekegyüttes. Hazai „pályán” egyedülálló vállalkozás a műfajban. Egyedülálló, mert viszonylag kis létszámú — tizenkettőn figyelnek Dobra János dirigensre — énekesgárdáról van szó, amelynek tagjai ráadásul a XVI. századi gazdag vokális zenére esküdtek föl, és olyan műsort énekelnek végig — Tomkins, Dow- land, Palestrina, Morley —, amire más még nemigen vállalkozott. Reneszánsz muzsika ez a javából, a kor életteli, gyakran himnikus zeneköltészete. És hogy ötesztendei munkálkodásuk eredményeként ma bátran Európa- klasszisként említhetjük őket, ez a teljesítmény abból is adódik, hogy az együttes tagjai kitűnően képzett, együtténeklésre virtuózán képes fiatalok külön-külön, valahányan. A Hatvani Galériában rendezett koncertjük ezért hatott elementárisán, egy Gastoldi-ráadást követelve. És az ünneplés, persze, szólt Kodály Esti dalának is, amelyet — kicsit a centenáriumhoz igazítva ezúttal programjukat — sallangmentesen, a műhöz illő tömörséggel keltett életre az együttes. A műsor zömét adó művekre visszatérve előbb Palestrina Miséjének tételeiről kell szólnunk. Ahogy a kórus ezt a művet hangzásbe— Jó, jó, de hát akkor mi márad belőle? — idegeskedett Katyerinov. — Elbeszélés szavak nélkül! Csend támadt. De olyan, mint a legihletettebb pillanatokban. Apolló köhintett egyet, s belefogott, hogy meggyőzze szomszédját. —- A legnehezebb műfaj nem a próza, s még csak nem is a dráma, hanem ez... A művészi önfegyelem. No, nyilván, ilyen adottsága nem mindenkinek van, aki írással foglalkozik, ez ugyanis rendkívüli alkotói merészséget feltételez, hogy úgy mondjam, bizonyos „szent áldozatot”. De az ilyesmi teszi igazi újítóvá az írót. lileg tisztán, emelkedetten megszólaltatta, ahogyan lényegéhez közelített: maga a tökély. Dowland songjai ugyanekkor a XVI. századi angol tea-partikból, azok levegőjéből nyújtottak ízelítőt, tea nélkül persze, de mégis úgy, hogy ez a muzsika a tovatűnt világ hangulatát idézte meg finom játékosságával. És Thomas Tomkins madrigáljai? Fényesen, tisztán csendültek fülünkbe, ahogyan csak az éneklésben önmaguk is örömet találók megidézhették e zeneköltőt. Nem könnyű persze a választott út. De az eltelt öt esztendőt már komoly sikerek szegik a Tomkins Ének- együttes életében. Legutóbb az Akadémia kongresszusi terméből közvetítette koncertjüket a rádió, majd Nagy Péter zongoraművésszel adtak közös hangversenyt a műfaj áldozatos éltetői. Ami pedig előttük áll: közös est Hamari Júliával, Rolla Jánossal. Kicsit távolabb pedig Itália, Hollandia és az NSZK hangversenytermei. Ám é produkció után Hatvan is visszavárja a rokonszenves, magas felkészültségű kamarakórust, amelynek műsorát Ördög Mária szellemes ösz- szekötő szövege vitte még közelebb a galéria közönségéhez. (moldvay) Egy gyönyörű napon aztán Katyerinov rájött, hogy valóban, ő már régóta szeretne valami teljesen új utat járni az irodalomban. — Nyugodt vagyok — mondogatta magában. — Minden a legteljesebb rendben van, s lesz ez jobb is. Ha, ha ... megpróbálom, hogy ne írjak többet. Eleinte azért nem sikerült a dolog. Előfordult, hogy leült az asztalhoz, maga elé húzta a fehér papírt, s a keze már mozdult is, hogy írja egymás után a sorokat. De ilyenkor mindig eszébe jutott Apolló. „Ezt tessék sürgősen abbahagyni! Egyáltalán nem kell ezt csinálni! Ez alkotói szempontból teljesen káros!” ö pedig fogta és eltépte a papírt. Idővel aztán komoly rutinra tett szert, már igen tehetségesen nem írt, de nemcsak prózái, hanem lírát, drámát is, amivel az olvasók kegyeit hajkurászta volna. Mostanában Katyerinov ereje teljében van, hírnévre tett szert, s a közelmúltban így nyilatkozott egy interjúban: — A múlt héten ismét nem írtam meg egy elbeszélést, előtte pedig egy másikat. Terveim között szerepel, hogy egy regényt nem írok az év végéig. Az is léhet, hogy kettőt. Az az alapelvem, hogy „egy napot se tollvonással!” Apolló, ahol csak lehet, nagy hírverést csap Katyerinov módszerének, és igyekszik másokat is, akik folyton a múzsákat molesztálják, rávenni Katyerinov követésére. Fordította: Konczek József Dr. Bakos József A Kossuth Kiadó könyvújdonságaiból: Cziráki Péter: Két Amerika között A Kossuth Könyvkiadó Vállalat az idén is jó néhány újdonságot kínál olvasóinak. A marxizmus klasszikusai közül megjelenik Lenin összes műveinek újabb négy kötete, valamint Marx és Engels műveinek egy gyűjteményes kötete. Bizonyára nagy érdeklődésre tart majd számot Huszár Tibor Erkölcs és társadalom, valamint Földesi Tamás Az igazságosság dilemmái című kötete. A művelőléspolitikával foglalkozó kiadványok közül Nagy Endre: \ magyar esztétika történetéből és Köpeczi Béla: Műveltség és minőség című könyve jelent majd tanulságos olvasmányt. Igen sok mű foglalkozik közgazdasági, világ- gazdasági kérdésekkel. Ilyen például Becsky György könyve Amerika és a világgazdasági kihívás címmel, vagy Mesnyikov könyve A mai kapitalizmus: válságról válságra című kötete. Az Ország-Világ sorozatban jelenik meg a Népújság "munkatársának Cziráki Péternek a könyve Két Amerika között címmel. A szerző közel egy évet töltött ösztöndíjjal Panamában, de lehetősége nyílt más közép-amerikai ország megismerésére is. Könyve a Panamában és Kolumbiában szerzett élményekről szól igen gazdag képmellék- lettel. (Fotó: Képes István)
