Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-13 / 61. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. március 13., vasárnap Üzen a szerkesztő Sz. Tibor: Az egyetemlegességet az adófizetési kötelezettségnél alkalmazni lehet, ha a ha­tóság ezt a fizetési formát határozatban kimondta. Itt nyilván abból az adminiszt­ratív könnyebbségből indul ki az adóhatóság, hogy egy viszonylag nem nagy ösz- szegű adótételt, vagy adó­tételeket könnyebb egy sze­mélyen behajtani, mint az Önök esetében, ahol ráadá­sul az örökösök még nem is laknak együtt, ebben a Heves megyei községben. Elhunyt édesapját azért is terhelték be magasabb adó­tétellel, mert a haszonélve­ző fizeti az adót a haszon- élvezettel terhelt ingatlan- rész után. A jogszabály szerint is joga van az így egyedül fi­zető résztulajdonosnak a tu­lajdonostársak ellen fordul­ni az őket egyébként terhe­lőadómegfizetése miatt, Ez sokszor nemcsak kényelmet­len, de sok-sok feszültség oka is lehet a családban, a testvérek, az örökösök kö­zött. Csak hangsúlyozhatjuk: az egyetemlegességről előzőleg határozatot kell hoznia - a hatóságnak és amikor ez a határozat jogerőre emelke­dik, fordulhat az egyik rész- tulajdonos ellen az adóki­vetéssel a községi tanács. Az egyrészt önvédelmi reflex volt az ön esetében, hogy ezt az egyetemlegessé­get elfogadta, minden hatá- rozatszerű intézkedés nélkül; másrészt bátorítjuk önt ar­ra, hogy az adóhatóságot ke­resse meg a jövő évi adó­kivetésnek esetleg más mó­don történő közlésére. Te­gye ezt annál is inkább, mert a különböző örökö6ö- sök nem egyformán és nem egy birtoktestre nézve köte­lesek adót fizetni. További viták származhatnak az egy­másközti teher-elosztásból, ha nem szakember számítja ki a szétosztandó összegeket. L. J-né. A munkáltató és a dolgo­zó között létrejött szerződés szerint a tanfolyam költsé­gei vagy részben vagy teljes egészben a munkáltatót ter­helik, hiszen a termelés ér­dekében sajátíttatja el a ma­gasabb tudásszintet. A mun­káltató azonban csak abban az esetben viseli ezeket a terheket, ha a tanfolyam eredményes; a dolgozó ré­szére és miatt kifizetett költ­ségek megtérülnek, a maga­sabb szinten végzett mun­kában. Ha a dolgozó — sa­ját hibája, vagy körülmé­nyei folytán, akár a legna­gyobb jóindulatot feltételez­ve — sem tudja elvégezni a tanfolyamot, tehát a mun­káltató és a dolgozó szerző­dése meghiúsul, a szerződés rendelkezése szerint a válla­lati veszteségként jelentke­ző kiadásokat a szerződés- szegő félnek meg kell fizet­nie. Ha a szerződést tüzetesen elolvassa, vagy ha a szer­ződésben felhívott jogsza­bályt megnézi, akkor a munkáltatót nem hibáztat­hatja a követelésért. Az me­gint más lapra tartozik, hogy itt még mindig kérhet részletfizetési kedvezményt, mert az egy összegben törté­nő kifizetés túl nagy terhet jelentene a jelenlegi családi költségvetés nek. Egy elfeledett egri hősről Néhány hónappal ezelőtt a Hevesi Szemlében, majd a Népújságban jelent meg eg-y közlemény: hová lettek a szép, vagy mondjuk így, szépemlékű szobrok Egerből? Többek között megemlítik, hogy eltűnt az oszlopon nyugvó oroszlán, amely előbb a Lenin úton állott, majd később a Buttler-ház telkén. Valamikor még el lehetett olvasni a felírást, azt hiszem, ma már azt sem lehet. Ki­nek a tiszteletére állították ezt a szobrot? 1859-ben volt a híres észak-olaszországi csata, ame­lyet a villafranca-i fegyver- szünet zárt le. Ausztria és a francia—olasz csapatok mér­kőztek egymással és Auszt­riát legyőzték. Az erről szóló történetben mondja el Sza­kács Antal hőstettét. Bánhidy hadnagyot tizen­négy Haller-huszárral és Szakács Antal szakaszveze­tővel kiküldték, hogy für­késsze ki, hol> van az ellen­ség. A franciák azonban nem abban a faluban voltak, ha­nem tovább mentek egy má­sik faluba. Bánhidy követte őket és a piacon szemben találja magát a „chasseur d’Afrique” (afrikai vadászok) egy századával. A csapat előtt lovagló francia százados rájuk kiált: „Randez vous” (adjátok meg magatokat). Bánhidy vezényel: „Áták” (roham). Tizenöt ember küz­dött kétszáz ellen! A két ve­zénylő tiszt egymásnak ro­hant. összecsap a két cso­port és lövések, szúrások, vágások közben a 15 magyar átvágja magát, vágtatnak elő­re, elöl Bánhidy törött láb­bal, de még mindig a nye­regben. Egy kanyarban Bán­hidy lova megbotlik és a nye­reg mindkét hevedere ketté­szakad és nyergestől fordul le a lóról. Szakács Antal szakaszveze­tő rákiált az egyik huszár­ra: — öcsém! Utána, a had­nagy úr lova után, el kell fogni és hazavinni. Az üldöző franciák mind közelebb és közelebb jöttek, már-már nyomukban voltak, ekkor Szakács, Antal ezt mondja: — Ti haladjatok, amint le­het, én feltartom őket. — Egyedül? — kérdik. És megáll egyedül, várta a tömeget. A francia hadnagy, aki a levágott kapitányt helyettesí­tette, elkiáltja magát: állj! A tömeg megáll. Szakács An­tal sarkantyúba kapta a lo­vát, közéjük rohan ... Egy pillanat, s az országút porá­ban összeaprított húsdarab hever... Eger egyik piacán — írja Teleki Sándor — egy kőosz­lopon ezeket olvastam: Vitéz SZAKÁCS ANTAL szakaszvezetőnek a cs. kir. gr. Haller 12. huszár-ezred ki 1859 nyórhó 4-én Rivoltánál császárja s honáért áldozá hősileg életét. Példás vitéz tette elismerése maradandó emlékéül ezrede tulajdonosa, s a tiszti­kar által emelve. A szobrot Pálffy Móricz állíttatta. Dr. Ringelhann Béla Hazai szélmalmok A Népújság hasábjain nemrégiben igen érdekes írást közölt Kádár Márta a szélmalmokról. Röviden, de pontos adatokkal ismertette az Európa-szerte ismert, sokfelé a táj képéhez már évszázadok óta jelképként hozzátartozó s építészetileg is jelentős objektumok sze­repét. Az viszont már kevésbé ismert, hogy a XIX. század során és századunk elején a hollandi típusú szélmal­mok milyen nagy számban működtek a korabeli Ma­gyarország majd minden ré­szében! Az erre vonatkozó kutatások ma főként Lamb­recht Kálmán alapos és ki­merítő tanulmányaira, vala­mint a levéltárakban meg­őrzött összeírásokra támasz­kodnak. E forrásokból töb­bek között az is kitűnik, hogy szélmalmok nemcsak az Alföldön őröltek, hanem a múlt század gabonakon­junktúrájának idején egy­aránt ontották a finomlisz­tet Zalában, Veszprém és Nógrád megyében is. A Heves megyei Levél­tárban őrzik a „Heves, s Külső-Szolnok vármegye ke­belében létező malmoknak, te­kintettel azoknak minőségé­re és az azokhoz legköze­lebb eső pontokra” címmel, 1863-ban készített kimuta­tást, amelyben Erdőtelek, Ecséd, Hort, Kenderes, Dé- vaványa, Tiszaföldvár és Ti- szavárkony 1—1, Mezőtúr 7, Törökszentmiklós pedig 3 szélmalommal szerepel. A szélmalmok persze leg­tovább a Dél-Alföldön mű­ködtek, hiszen a helyükbe léptethető korszerű gőzgépek üzemeltetése — lévén az eh­hez szükséges kőszénnek hí­ján — komoly nehézségek­be ütközött. Arról is tudunk, hogy a faragásban-ezer- mesterkedésben járatos szél­molnárok egy-egy paraszt- gazdaság számára hordozha­tó széldarálót is készítettek. Megemlíthetjük azt is, hogy a cikkben hivatkozott, s hat évtizedes fennállása óta Igen aktívan tevékeny­kedő holland malomvédő egyesület kezdeményezé­sére észak-amerikai szék­hellyel nemrégiben megala­kult a TIMS (The Interna­tional Molinology’ Society) is, amely nemzetközi mére­tekben fejti ki tevékenysé­gét, és legutóbb az elmúlt év áprilisában tartotta meg immár ötödik szimpozion- ját a franciaországi Claye- Souillyben. Kriston Vízi József Eger Penge(tés) A Supernova penge borító­ién nincs rajta, hogy hol gyártották. Sőt: magyarul egyetlen szó sincs rajta, az angol szövegből pedig arra is következtethetek, hogy a pengét nem magyar vállalat gyártja. Mégis remélem, hogy ag­gályaim eljutnak az illetéke­sekhez. Arról van szó, hogy a Supernovát, rendeltetésé­nek megfelelően, borotválko- zásta akartam felhasználni. Megnedvesítettem az arcom, majd Barbon borotvahabot tettem rá. Az új pengével a jobb fülem alatt kezdtem a borotválást. Először felülről lefelé, majd később lentről fel­felé húztam a borotvát, aztán oldalt is próbálkoztam. Tűrhe­tően sikerült. Amikor azon­ban rátértem az állam alat­ti tartományra, csak szőr­mentében borotvált. Nem so­káig haboztam, újból beha­boztam a már érintett részt. Ekkor már ferdén is húztam, de hiába. Az egynapos sza­kállamból a fél napra való megmaradt. Önök (a gyártó cég) azt is gondolhatják, hogy nagy po­fám van (elnézést kérek a feltételezett szóhasználatért), de ez nem igaz, mert átlago­san, 230 négyzetcentiméteres bőrfelületről van szó. A pen­ge csak körülbelül 100 négy­zetcentiméteres területen vá­gott úgy, mint a beretva. Utána Supernova lett. Ez a hét minden napján megis­métlődött. Vajon miért? Ta­lán fordítva tettem be a pengét? Nem volt megfelelő a dőlésszög? Rossz volt a megvilágítás? Vagy az volt a baj, hogy csak egy kézzel húztam? Lehet, hogy a Supernova jó penge, csak én vettem rosszakat? Bennem lehet a hiba. Ezért én nem is ter­jesztem a „szupernovás” fér­fitársadalom mondókáját: „A Supernova többes száma: szuper novacak!” (Pardon!) Saiga Attila Debrecen Oda kell figyelni! Mármint arra, amit csinálunk. Különösen áll ez a gép- járművezetőkre. Gondolom, ebben egyetértenek velem utas­társaim. akik igénybe veszik ritkán vagy gyakran — mint én is — a Volán járatait. Bármennyire is előlegezzük a bizalmat az autóbuszvezetők­nek, mit gondoljunk, ha azt látjuk, hogy a pilóta nemcsak vezet, hanem eközben élénk társalgást is folytat a jármű egyik vagy másik utasával, netán kollégával. Vannak ugyanis olykor unatkozó utasok, akiket nem zavar az, hogy a vezetőt leköti a munkája. Némelyik úgy odatestel a pilótafülke mel­lé, hogy szinte a levegőt is elveszi a vezetőtől. A beszélgetés pedig megosztja a vezető figyelmét. Illik ugyanis válaszol- gatni. Ez a kettős tevékenység semmiképpen nem növeli az utasok biztonságérzetét. Igaz, régóta tilos vezetés közben beszélgetni az autóbusz- vezetőkkel, s nem is ok nélkül. Persze kettőn áll a vásár. Láttam én már olyan távolsági buszvezetőt is, aki elfoglalt­ságára hivatkozva — nagyon udvarias formában — elhárí­totta a beszélgetést. Ehhez valamennyi vezetőnek joga van. Tiszteljük meg a nehéz és felelősségteljes munkát végző autóbuszvezetőket azzal, hogy nem zaklatjuk őket vezetés közben. Kürtösi Károly Gyöngyös Mátrai változások Felejthetetlen élmény, ami­kor a Mátra fennsíkján ra­gyogó napfény ölel át ben­nünket, s a kiemelkedő hegycsúcsokról, hegyolda­lakról, mint a tenger hullá­mai, hömpölyögnek a felhők a völgyek mélyei felé. Nemrég még a csillogó hó­szőnyeg hívta, fogadta a té­li sportok szerelmeseit, míg most, a közelgő tavasz csa­logatja új ígéretével a ter­mészetbarátokat A Mátra „déli kapuja”. Gyöngyös városa látja talán a legjobban, hogy milyen nagy forgalommal terheli a felsőbb részeket a turizmus és az üdültetés. Ezért, hogy csökkentse Mátraháza, Ké- kestető, s más területek zsú­foltságát valamint a közle­kedés gondjait, régóta támo- gatóan képviseli a M.EBIfi­nél is községünk fejlesztését. A megyei hatóságok is in­dokoltnak látják országos érdekű beruházásainkat, fel­újításainkat. Így került sor a KPM Közúti Igazgatóság nagyon fontos munkájára, amellyel rövidítik a Felső- Mátra megközelítését, az M3-as útról már Hatvannál kiindulva Pásztó felé. Ezzel nagyobb jelentőségűvé válik a „nyugati kapu” is, amed­dig így már nemcsak vonat­tal, érdemes érkezni a hegy­vidék felé. Ha a télen még legna­gyobb sípályánk, a mátra- szentistváni is kimaradt a hójelentésekből, az idegen- forgalmi ajánlatokból, re­méljük, hogy a tömegkom­munikáció legalább már az idei tavasztól többet emle­geti e tájat. Ezt a vidéket, amelynek egy-egy gyöngy­szeme akár a már említett kis falu — ahol újabban tá­gas autóparkoló is fogadja a vendéget —. akár pedig a gyalogtúrára szomjazóknak talán egyedülállóan romanti­kus ágasvári türistaház és környéke —, amelyet a ke­zelő parádi áfész gondnoka külön buzgalmával még von­zóbbá iparkodik tenni —, vagy éppenséggel a fallóskú- ti nyaralótelep, illetve Ba­golyirtás ! Nemcsak az idegennek, ha­nem a helybelinek is örven­detes tapasztalni, ahogy a vendégért versengenek a tá­jon. Amíg nem is olyan ré­gen jószerével csak az emlí­tett türistaház, vagy. legfel­jebb a szentimrei Vadvirág csábította asztalhoz az em­bert, most panzió is csalo­gatja már, hogy a szentist- váni megújult, kedves Vid- róczki csárdáról, vagy a szinte még vadonatúj, szent- lászlói Vöröskő étteremről, a galyatetői étkezdéről már ne szóljunk. S lehetne — reméljük: lesz — itt még más is! Töb­bi között például a Nagy Átalkő oldalánál, az újabb felvonás sípályán kívül. a kis fenyvesben, mondjuk er­dei tornapálya, a keíeti ré­szen. pedig az évek óta ide­szokott - úttörő-vándortábor- nak legalább egy szerényebb házacska épülhetne. Utána meg egyéb, egymás után, ahogy a lehetőségek enge­dik. Mert Mátra csak egy van, s ennél fogva feltétlenül ki kell használni pompás adott­ságait! Zakupszky László Mátraszentimre Régi egri képeslapok A Megyei Könyvtár aulájában Borovszky Pál Időmetszet cí­mű kiállításán az 1937—1949 kö­zött készült barnás tónusú fotó­kat látva, önkéntelenül eszem­be jutott, hogy néhány éve ugyanitt láthatták a látogatók a régi egri képeslapokból rendezett gyűjteményes tárlatot is. A fotók/iállítás friss élménye és a képeslapgyűjtemény emlé­ke felidézte bennem egy szent- edrei nyár apró momentumát. Eltelve a városka látnivalóitól — én is, mint minden turista — apróbb ajándéktárgyak után néz­tem. Valóban csak emlékeztető­nek. Valami olyat szerettem vol­na, ami csakis a Duna-kanyar világát, szentendre városát idézi majd, ha már otthon leszek. Az országosan ismert és megegyező ,,souvenir”-kínálattól csömört kapva tértem be egy régiség­boltba. Matatás közben bukkan­tam rá ott egy csomó szép, régi szentendrei képeslapra. Érdekfes játék volt összehasonlítani a vá­ros szépen helyreállított műem­lékeit a korabeli fotókon meg­örökített képmással! A napjainkban készített ké­peslapfotók egyszerűen csak rögzítik a látványt, amit mi is pontosan ugyanúgy szemlélhe­tünk, a barnás fényképek, vi­szont az elmúlt évtizedekl távo­lából is igen beszédesen, szociog­ráfiai hűséggel szólnak hoz­zánk. fgy született Borovszky Pál fotókiállításán néhány ötle­tem. Makacs tény, hogy váro­sunk sem dúskál ízléses, a hely szellemét sugárzó, nívós, ugyan­akkor viszonylag olcsó emlék­tárgyakban. Mi lenne, ha régi egri képeslapok vagy egri vo­natkozású fényképek másolatait is árusítanák az erre hivatott ajándékboltold, netán a lelemé­nyes kisvállalkozók? Gondolom, nemcsak az ide látogató turis­táknak, de még a helybeli (ma már zömében nem tősgyökeres egri) embereknek is érdekes lenne összevetni a ma valóságát a hajdanvolt Eger arculatával. Sőt! A régi fényképek nagymé­retű nagyításával a város utcá­it, árkádjait, tömbbelsőit is dí­szíteni lehetne. Elsőként kiált ilyen — ma még nem megszo­kott — utcai művészet után mindjárt a Líceum mögötti pos­taközpont sivár árkádsora a bel­város kellős közepén, hogy mást ne mondjak. Van ennek akadálya? Ilosvai Ferenc Eger Válaszol az illetékes Az újság 1983. február 16-án megkeresett minket Nagy Ernő (Eger, Kallómalom u.'s. III. em.), és a Csebokszári-lakótelepen lévő fod­rászüzletünk szolgáltatási árára vonatkozóan élt panasszal. Az ügyben vizsgálatot rendeltem el. Nagy Ernő telefonon tájékoz­tatta Miskolczl Ferenc üzemvezetőt arról, hogy az ügyben tovább részt venni nem kíván, csupán a figyelmüket kívánta ráirányítani arra. hogy a részlegben téves számlázás történt. Figyelembe véve a Nagy Ernő által említett 16,— Ft-os szolgálta­tást, a férfi fodrászatban lehetséges, amennyiben hajvágást és orr­ból, fülből szőrkivágást alkalmaznak. Mivel Nagy Ernő személyét megismerni nem sikerült, Így fel­tételezzük elmondása alapján, hogy részére helytelen számlázás tör­tént, s 13,— Ft helyett 16,— Ft-ot fizetett. A részleg dolgozóit e bejelentés kapcsán ellenőriztük, s helytelen számlázást nem tapasztaltunk. Pólónkat László, a Technolux Szövetkezet elnöke TARKABARKA TANSZERVASAR MÁRCIUS 14-TÖL ÁPRILIS 2-IG, PAPÍR-ÍRÓSZER BOLTJAINKBAN! Színesceruza-készletek # zsírkréták • iskolai ecsetek • favonalzók # gyurma és más tanszerek 30 SIÓIa|ékka| OLCSÓBBAN, ISKOLATÁSKÁK 50 százalék ENGEDMÉNNYEL! festékdobozok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents