Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. február 12., szombat A székelemeket lakkozza Szerencsi Józsefné Nagy Sándorné és Tóth Pálné az utolsó simításokat végzi afrancia exportra készfilt székeken Székek dobozban A Budapesti Bútoripari Vállalat Egri Gyáregységében az év elejétől amerikai megrendelésre mintegy harmincezer darab szék gyártását kezdték meg. Ezek külön érdekessége, hogy a szállítás megkönnyítése érdekében szétszerelve, dobozokba csomagolva indítják útnak az árut. Minden dobozba szerelési utasítást tesznek, s a majdani vásárló állítja össze az étkezőbe való ülőalkalmatosságokat. A hozzávetőlegesen hatszázezer dolláros üzlet kisebbik részét a hasonló típusú áru francia megrendelése teszi ki. Papírdobozokba kerülnek a szétszerelhető székek (Fotó: Szántó György) Javul Erdőtelek, Tarnaörs, Tarnaszentmiklós, Tiszanána hálózata - Újabb autóparkolók a Mátrában — Megszépül az egri Dobó tér — Gyöngyösről négy sávon az M3-ig Utak, hidak, tervek Az enyhe tél eddig kímélte útjainkat, a közúti közlekedés érdekében azonban mindig vannak felújítási, korszerűsítési, építési feladatok. Az idei tervekről kértünk tájékoztatást az illetékesektől. Dér Béla, a megyei tanács osztályvezető-helyettese elmondta, a tanácsi úthálózat tervszerű munkálataira mintegy 80 millió forint áll rendelkezésre. Mivel a költség- vetés nem emelkedett, ebben az esztendőben is a fő hangsúlyt a fenntartásra fordítják, s csak kevesebb helyen kerül sor jelentősebb korszerűsítésre. Egerben folytatódik és befejeződik a Kossuth és Al- magyar utcák rekonstrukciója. Korszerűsítenek néhány, a Vörösmarty úttól nyugatra fekvő utcát. Megkezdődött a Zólyomi utca kiépítése. Jelentős munka lesz — a nagyon is indokolt idegenforgalmi, fogadási feltételek javítása miatt —, a Dobó tér térburkolati rekonstrukciója. Egy korábbi terv megvalósítását, o Lenin út városból kivizető végének a Kistályai úttal való összekötését is el tudják kezdeni. A Mátrában, Mátraszent- imrén (Fallóskút) tavaly hárommillió forint értékű útépítés történt, Mátraszent- istvánban pedig nagy parkolót alakítottak ki. Idén további parkolóhelyek építéséhez fognak Mátraszent- lászlón, útkorrekcióval együtt. Gyöngyösön megtörténik a Kertész út bekötése az új hídon keresztül a 3-as fő- útba. Korszerűsítik a Szövetkezet utcát. Hatvanban főleg burkolati felújítást, fenntartási tennivalókat végeznek a szakemberek. Már hagyomány, hogy az alacsony útkiépítettségű települések közül néhány jelentősebb támogatást kap a megyei tanácstól. Tanácsi segítséggel, a helyi erők ösz- szefogásával Erdőtelken (József Attila és Rákóczi út), Tarnaörsön (Ady út), Tarna- szentmiklóson (Béke út), Ti- szanánán (Lenin út) épülnek új utak. Útcsatlakozások készülnek el Sírok, Egerbakta, Dormánd, Hort, Tárnáméra, Tarnazsadány községekben. Egerszalókon megkezdik a Kossuth út korszerűsítését. Buszmegállót alakítanak ki Egerbaktán, Sírokban, Recs- ken, Párádon, Tarnaleleszen, Füzesabonyban. Fokozott gondot fordítanak a gyalog- átkelők megvilágítására, 1981- től már 61 ilyen hely közlekedésbiztonsága javult. A hidak felújításában nagy az elmaradás. A tanácsi úthálózat mintegy 400 hídjából csak évi 4—6-nak megújítására van fedezet. Ezúttal Kompolton és Tarnamérán épül gyaloghíd, Ecséden kettő, Nagyrédén pedig egy Rocla-rendszerű vízáteresz építését szorgalmazzák. A tél meglepő támadása óvatosságra intette Kovács Gábort, a KPM Egri Közúti Igazgatósága osztályvezetőhelyettesét : — Egy hónap kemény tél is tud ugyanolyan kárt okozni, mint mondjuk egy átlagos. Elsőként, ha engedi az időjárás, a kátyúzás felmérését végezzük el, a lyukak betömésére 12 ezer tonna anyagot tervezünk. A munkához reméljük március elején hozzáfoghatunk. A későbbi felületbevonással járó tevékenységhez már melegre lesz szükség. Mintegy 1 millió négyzetméter konzerválását oldják meg a megyében. Házilagos burkolatmegerősítést, az alsóbbrendű útvonalak felújítását 100 ezer négyzetméteren tervezik elvégezni. ' Néhány kiragadott példa: a Szurdokpüspöki—Gyöngyös közötti összekötő úton 10, Egercsehi—Mikófalva között 10, a pélyi bekötő úton Hevestől Tarnaszentmiklósig 20 km-es szakaszon kerül sor felületbevonásra. Ugyanígy „orvosolják” a 3-as főúton Kápolna belterületén a két- kilométeres átkelési szakaszt, Gyöngyös és Hort között pedig újabb öt kilométert. Jelentős a Gyöngyös és Heves közötti 18 kílöméteres szakasz korszerűsítése lesz. A nagyúti bekötő utat a mostani háromról hatméteresre, a Borsodnádasd—Mó- nosbél bekötő utat a mostani 4—5,5 méteres szélességről 6—7 méteresre szélesítik ki. Tiszanána belterületén is szélesítik az utat, a burkolt árokig. Híd és áteresz építésére, fenntartására 3 millió forintot fordítanak idén. Megtudtuk, hogy az igazgatóság a 24-es úton Sirok és Egerbakta között építtetési munkára adott megbízást. Forgalomtechnikai szempontok sürgetik a verpeléti útcsatlakozás átépítését, emellett még 16 másik csomópont újul meg tervszerűen. Gyöngyöshöz két munka is kapcsolódik. A Karácsondi úttól a Szurdokpartig, téglagyárig tartó szakaszt négysávossá alakítják át. A városból az M3-ig készülő négysávos bekötő út forgalmi megnyitását az év első felében, az autópálya szakaszának átadásával együtt tervezik. Budavári Sándor Többet és mégis kevesebbet Ruházati tervek—ruházkodási gondok Mintegy 52 milliárd forintot költöttünk ruházkodásra az elmúlt évben. György Lajos, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője a ruházati kereskedelem idei terveit ismertetve az MTI munkatársának elmondta, hogy noha a szakma a tavalyinál valamivel mérsékeltebb forgalom- növekedésre számít, alapvető cél, hogy a legfontosabb termékekből folyamatos, egyenletes legyen a kínálat, s ez a korábbinál differenciáltabban igazodjék a keresletbeli különbségekhez. Azoknak a vállalatoknak a kínálata lesz vonzóbb, amelyek a piaci igényeket jobban ismerik, élnek a termeltetés, a szocialista választék csere, a határ menti árucsere és az áruházi cserék lehetőségeivel. , Nagy a jelentősége a megfelelő méretválasztéknak, jobban kell igazodnia a lakosság testméreteihez. Ennek elősegítésére az idén széleskörűen felülvizsgálják a teljes mérettáblázatot, s szükség esetén módosítják. A jó méretrendszer is csak akkor tölti azonban be kielégítően funkcióját, ha a szükséges méretű ruhák megfelelő helyen és időben a vásárlók rendelkezésére, állnak. A kereskedelmi vállalatok elhatározásán múlik, létrehoznak-e például olyan üzleteket, ahol zömmel egy bizonyos testalkatra árusítják a ruházati cikkeket, s a vásárló így különösebb utánjárás nélkül beszerezheti a méreteire megfelelő öltözéket. Várhatóan javítja majd a kínálatot, hogy a ruházati kereskedelemben is megkezdődött a nyereségérdekeltségi rendszer bevezetése. Ennek lényege, hogy az üzletekben a vezetők, illetve bolti kollektívák anyagilag nagyobb mértékben érdekeltek abban, hogy az igényeknek megfelelő választékot alakítsanak ki. Fokozódik az a már korábban megkezdődött folyamat is, hogy a ruházati iparvállalatok, szövetkezetek saját, illetve közös üzleteket nyitnak, amelyekben szinte a teljes gyári választékot kínálják, s a forgalmon közvetlenül mérhetik le, hogy termékeik közül melyek a legkeresettebbek, s melyek azok, amelyek iránt nincs érdeklődés. TÖBB OTP-HITEL Tanácsi telkek a magánépítkezőknek Az idei lakásépítési terv szerint az új otthonoknak országosan már mintegy 80 százaléka az úgynevezett magánerős konstrukcióban kerül tető alá. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a fővárosban a tervezett mintegy 17 ezer lakásból hétezret még mindig a tanácsok építtetnek meg — vagyis itt viszonylag mérsékeltebb a magánerő fölénye —, akkor kétségkívül megállapíthatjuk: vidéken hovatovább elsöprő többségbe kerültek a saját erős építkezések. A jelenség okai közismertek: a népgazdaság nehéz helyzete az állami költség- vetés szűkössége egyre kevesebb lehetőséget nyújt még az egyébként kiemelt politikai feladatnak tekintett cél- csoportos lakásépítésekre is. Így aztán a lakáshelyzet további javítása csakis úgy képzelhető el, ha minden eddiginél jobban bevonják a lakosság pénzét, munkáját az új otthonok felhúzásába. Az építkezési kedv meglétéről országjáró kőrútjai során bárki személyesen is meggyőződhet: fejlődő községeinkben, városainkban szinte mindenütt magasodnak újonnan épült, vagy most épülő családi- és sorházak, kisebb-nagyobb lakótelepek. A tanácsok eddig is igyekeztek támogáthi a írta- ! guk módján, eszközeivel a magánerős építkezéseket. Sok helyen új utcákat nyitottak, állami telkeket parcelláztak, lehetőségeik szerint közreműködtek az építőanyag-ellátás javításában. Volt azonban az építkezéseknek két jelentős gátja. Az egyik, hogy a költségek emelkedésével nem mindig volt arányos a felvehető kedvezményes OTP-hitel maximuma s ez sok esetben a munkálatok hosszú évekre szóló elhúzódását eredményezte. Magyarán: amikor elfogyott a pénz, előbb mindig keresni kellett valameny- nyit, hogy aztán megint legyen mit elkölteni az építkezésen. A másik hátráltató — vagy legalábbis rossz hangulatot keltő — tényező az volt, hogy a falvakban családi házat építők joggal kifogásolták: nekik miért nem adja meg az állam a két gyerek után a hatvanezer forintos szociálpolitikai kedvezményit? Ma már — szerencsére — más a helyzet. Az építkezők a korábbinál több OTP-hi- telhez juthatnak, megszűnt az indokolatlan megkülönböztetés a szociálpolitikai kedvezmények ügyében is. Jelentős segítség a magánerőből építkezőknek az is, hogy a helyi tanácsok egyre több helyen élnek az állami építési telkek tartós használatban adásának lehetőségével. Bár a tárgyilagosság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy néhol az állampolgárok még kissé idegenkednek ettől az új jogi formától: szívesebben veszik, ha a saját nevükön van nemcsak a ház. hanem a telek is. A személyi tulajdonú telkek vásárlása különösen azóta lendült fel, amióta azok után már nem kell ingatlanszerzési illetéket fizetni, ha három éven belül felhúzzák rá a házat. Egyébként ez az intézkedés is az énítkezési kedv fokozása érdekében történt. Illetékfizetési kötelezettség természetesen a tanácsi telkek után sincs ezek használatbavételi díja általában olcsóbb, mint a személyi tulajdonú telkek vételára. A Minisztertanács 1983. január elsején hatályba lépett határozata szerint a telkek használatbavételi díját úgy kell megállapítani, hogy az fejezze ki a reális keresleti-kínálati viszonyokat, s ugyanakkor mozdítsa elő a telekgazdálkodási és lakásépítési célok elérését. A használatbavételi díj tehát igazodik a hasonló építési telkek helyben kialakult forgalmi vételárához, a telekkialakítás költségeihez, s a telkek iránti helyi igényekhez is. A tapasztalatok szerint a tanácsok a legnagyobb segítséget azzal tudják nyújtani, ha közművesített telkeket biztosítanak a magánépítkezőknek. Igaz, hogy így az állampolgárok talán valamivel drágábban jutnak építési területhez, de utólag már nincsenek gondjaik a víz, a villany bevezetésével esetleg a csatornázással. A közmű- vesítési feltételek hiányában egyébként a jogerős építési engedély ki sem adható. A tanácsok számára nyilván az a leggazdaságosabb megoldás, ha az új építkezések — a helyi rendezési terveknek, fejlesztési elképzeléseknek megfelelőén öj jläjI‘'település meghatározóit részéire csoportosulnak : így szervezettebben, olcsóbban tudnak gondoskodni a szükséges közművekről. Több konkrét példa is van már arra, hogy a helyi tanácsok a lakosság igényeit és lehetőségeit ismerve úgy döntöttek: a célcsoportos lakás- építkezésre kapott pénz egy részét a magánépítkezésekhez szükséges telkek előkészítésére, közművesítésére fordítják. így egy kulcsrakész lakás árából akár nyolc-tíz család lakásgondjainak megoldását is segíthetik, közművesített telkek biztosításával. Maximalizmus lenne persze a tanácsoktól azt várni, hogy mindenütt saját anyagi erejükből oldják meg ezt a feladatot, amikor valameny- nyi területen takarékosabban kell gazdálkodniuk. De aktív részvételük a magánerős építkezések támogatásában semmiképpen sem nélkülözhető. Jó példái immár országszerte a tanácsok és az építkezők összefogásának az úgynevezett közmű-társulások létrehozása. Az együttműködés valamennyi lehetőségét szinte felsorolni sem lehet. Sok új utca közművesítése történt már — megfelelő szakmai irányítás-, tanácsi szervezés mellett — társadalmi munkával Előfordul, hogy az állam a közművállalat a csövet, a vezetéket adja ingyen, s a leendő lakóknak csak az egyéb költségekre kell a pénzt ösz- szeadniuk. Sok-sok erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy az építkezésbe vágó családok minél előbb új, önálló otthonukba költözhessenek. De megéri, főleg, ha az építkezők maguk mögött tudhatják a tanácsok sokoldalú támogatását is. , (D. A.)
