Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-10 / 34. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 10., csütörtöknr KSSWiSsSífi-- -:zWBm 5. Kalju Luhanit volt bányász brigádvezető kedvenc virágai között SZOVJETUNIÓ Aki a virágot szereti... A Szovjetunió legnagyobb palalelőhelye az Észt SZSZK északkeleti részében. Koht- la-Jarve város környékén található. Az itt dolgozók — mint minden szovjet bányász — ötvenéves korukban nyugdíjba mehetnek, de szinte mindegyikük talál valami hasznos elfoglaltságot azután is. Különösen szépet választott az 58 éves Kalju Luhanit, akivel alpesi ibolyák, rózsák, begóniák és szegfűvirágok társaságában találkoztam. A volt brigádvezető bányász most ugyanis az Agro nevű kertészetben dolgozik a bányavidék központjában. — Miért jöttem a kertészetbe? Mindig szerettem a növényeket — mondta. — Amikor még a bányánál voltam, akkor is neveltem virágokat a hétvégi kis kertben. Tudja, a gépek zúgása után egy szál tulipán vagy krizantém látványa is tökéletes terápia. A kertészetnél ügyelek a melegházak hőmérsékletére, megjavítom az öntözőcsöveket. Egyébként itt a kertészetben minden tizedik dolgozó nyugdíjas bányász... Természetesen, a volt bányászok nemcsak az Agró- ban dolgoznak. Találkoztam velük a város, Kohtla-Jarve vállalatainál és a környékbeli kolhozokban és szovho- zokban is. Antsz Juebusz például ács a Viktor Kingiszepp kolhozban. — Egész nap kint vagyok a friss levegőn, nagyszerű az étvágyam. Mi kell több? — mondja újonnan választott szakmájáról. Szergej Gornov inkább csak nyáron dolgozik — házakat épít az Uhtna kolhozban. Julo Taavet viszont a nyarat hétvégi házában tölti, télen pedig a városi távfűtő műveknél dolgozik. Egyébként nem minden bányász vállal könnyebb munkát a nyugdíjazás után. Sokan, akinek az egészsége engedi, maradnak a bányánál, és megkapják a nyugdíjukat is, a fizetésüket is Mint például Mihail Tam- berg, a hírneves brigádvezető. — Mi csak papíron vagyunk nyugdíjasok — jegyezte meg Mihail. — Mert nézze csak meg a társaimat, van erejük bőven, elég öt fiatalnak is és ahogy mondani szokták, a tapasztalat megvan. Megszoktuk a munkát és örömünk telik benne... L. Obsirnov BULGÁRIA A világhír Szófiában Nikola Gjuzelev azok közé az operaénekesek közé tartozik, akik hazai és külföldi fellépéseikkel egyaránt népszerűsítik azt a bolgár énekes iskolát amely már annyi kiválóságot adott a nagyvilág operaszínpadainak. Gjuzelev immáron húsz éve formálja meg a klasszikus orosz és olasz opera, továbbá a modem bolgár zenedráma kiemelkedő szerepeit. Ez a nagyszerű művész ifjúkorában két múzsa között ingadozott. Gyermekkora óta rabja a muzsikának, ám csábítja a festészet is. Beiratkozik a Szófiai Képző- művészeti Akadémiára, de közben énekórákat is vesz. Első fellépései az Akadémiai Egyetemista Énekkarhoz fűződnek. Már itt is sikert arat szólóival. Első nemzetközi sikereit ifjúsági fesztiválokon éri el. Aztán kitűnő eredménnyel elvégzi a Képzőművészeti Akadémiát és mégis az ének mellett dönt: a Szófiai Nemzeti Opera tagja lesz. A művész viszonylag rövid úton, vargabetűk nélkül jut el a nagy sikerekig. A karrier 1961-ben indul Puccini Turandot című operájának Timurjával. Ezt a kezdődött művészi érés időszaka követi. Egyre több vendégszereplésre hívják meg. Fellép a moszkvai Nagy Színházban, a párizsi Operában, a milánói Scalában, a New York-i Metropolitanban, Bécs, Salzburg Barcelona, Leningrád, Riga, Prága, Toulouse, Chicago, San Francisco, Nápoly és Athén operaszínpadain. Lelkesen ünnepük japán turnéján, London, Párizs és Genf hangversenytermeiben pedig oratóriumok kiváló interpre- tátoraként dicsőítik. Nikola Gjuzelev gazdagon árnyalt hangjának köszönhetően fiatalon eljátszhatta az operairodalom legnagyobb basszus szerepeit, az Igor herceg Galackiját a Borisz Godunov Barlaamját, Pi- menjét, és magát Boriszt, a Hovanscsina Hovanszkiját, a Don Carlos Fülöp királyát, a Faust Mefisztóját, a Sevillai borbély Don Basilióját és a szerepek szerepét: Don Jüant. így vált Gjuzelev letisztult, érett művésszé, aki szuggesz- tív kifejezésmódjának, személyes varázsának hajlékony dallamvezetésének, finom ízlésének és tudatosan egyszerű előadásmódjának köszönheti világsikerét. Sajátos paradoxonnal találja magát szemben a csehszlovák lapok gazdasági cikkeit tanulmányozó olvasó. Az idei népgazdasági terv szerint ugyanis az elmúlt két év stagnálása után felgyorsul a nemzeti jövedelem növekedése, igaz, egyelőre még elég szerény mértékben, 2 százalékkal. A csehszlovák közgazdászok és vezető politikusok ezzel egyidőben nem győzik hangsúlyozni, hogy mindez nem azt jelenti: elmúltak a nehéz idők. Csehszlovákiában gyakorlatilag nincs olyan fontosabb tanácskozás, ahol ne figyelmeztetnének arra, hogy a külső és belső körülmények tartósan bonyolultak, sőt egyes esetekben a tervezettnél is keményebbnek bizonyulnak. Erre figyelmeztetett már 1981-ben Strougal miniszterelnök, amikor rámutatott: „A jövő évben és a jelenlegi ötéves tervidőszak azt követő három évében ránk váró feladatokhoz hasonlóak még nem voltak és ezért mindannyiunk számára nagy próbatételt jelentenek”, így az idei évre és a hosz- szabb távra meghirdetett gazdaságpolitikai célok is ismerősek: áttérni a valóban intenzív gazdálkodásra és megőrizni az életszínvonalat. A célok közt kiemelt helyen szerepel a külgazdasági egyensúly helyreállítása, elsősorban ami a tőkés országokkal folytatott kereskedelmet illeti. A gazdaság helyzetét komolyan nehezítő tényező ugyanis, hogy a tervekhez képest a tőkés exportban a legnagyobb a lemaradás. Prágában . hangsúlyozzák, hogy a külkereskedelem és a termelés még mindig lassan alkalmazkodik a jelenlegi és tartósan nehéznek ígérkező világgazdasági helyzethez. A következmény kézzelfogható: az exporttervek nem teljesítése miatt A közép-csehországi Horovi- cében levő CKD Nehézipari Gépgyárban Diesel-áramfejlesztőket és -motorokat gyártanak, és termékeik 60 százalékát exportálják a világ minden részébe kaságnak a holland kakaó, az olasz sajt, vagy a meglehetősen borsos árú, 16 program vételére alkalmas olasz színes televízió. Ha devizagondok miatt az importcikkek körének bővülése nem is várható, a hazai termékekből mindenképp jobb ellátásra számíthat a csehszlovák vásárló. A belföldi ellátás zavartalanságát ugyanis Prágában és Pozsonyban fontos politikai feladatnak tekintik, s minden fórumon hangsúlyozzák, vonzó, jó színvonalú termékeket kell a boltok polcaira juttatni. Természetesen mindez nemcsak a fogyasztási cikkekre, hanem minden más termékre is érvényes, hiszen a nehéz gazdasági helyzetben csak azok a cégek maradhatnak meg, a hazai és külföldi piacon, amelyek valóban eladható portékát termelnek. Más szavakkal, a Csehszlovákiában elterjedőben levő új jelszó szerint „egészséges, szocialista vállalkozó szellemre” van szükség. Persze, mindez nem pusztán elhatározás vagy jó szándék kérdése. Ezért is hangsúlyozzák Prágában, hogy tovább kell javítani a népgazdasági irányítás és tervezés rendszerét, fokozottabban törekedve az anyagi ösztönzésre, arra, hogy a vállalatok és az egyes emberek pénzben is érezzék munkájuk eredményességét. Udvarhelyi Szabolcs kisebb a behozatalra fordítható devizamennyiség, ami nehézségeket okoz a termelés nyers- és alapanyag-, valamint gépellátásában, és persze a lakossági szükségletek kielégítésében is. A Csehország nyugati részén fekvő, Plzeni Skoda Művek Elektrotechnikai Üzemében olyan új, az oldószerek gőzével hajtott szárító transzformátort szereltek össze, amelynek használata évente 64 tonna Az utóbbi különösen karácsony táján volt szembeszökő, amikor az üzletek kirakataiban a korábbi évek ünnepi kínálatához képest jóval kevesebb volt az imüzemanyagot takarít meg porttermék. Tény viszont, hogy az új év kezdete óta gazdagabb lett a választék külföldi fogyasztási cikkekből is. Prágában pillanatnyilag például nem számít ritütemben LENGYELORSZÁG Nem volt rossz év, de... A tavalyi esztendőt a lengyel mezőgazdaságban bátran tekinthetjük nem rossz évnek. Annak ellenére igaz ez, hogy nem volt jó termés burgonyából, repcéből, és gyenge volt a szénatermés is, ami kihatott az állatállományra, ezen belül főleg a sertések számára. A gabona átlagos terméshozama 26,2 mázsa volt hektáronként, vagyis elég szép. A 21,2 millió tonnás gabonatermés hét és fél százalékkal haladta meg az előző évit. Burgonyából és a kapás takarmány- növényekből viszont 23—23 százalékkal, szénából pedig 15 százalékkal volt kevesebb a termés. De mit is jelent mindez a fogyasztók számára? Az állatállomány csökkenése átmenetileg növelte a hús és húskészítmények fogyasztását: a tervezett egy főre jutó évi 52—54 kilogrammról 64 kilogrammra, ebből mintegy húszszázalékos a növekedés a jegyrendszeren kívüli eladásból származott. Az idén is biztosítva lesz a jegyrendszeri fejadag a hús- és húskészítményekből a jelenlegi szinten, azzal, hogy jelentősen javul a baromfihús-ellátás. A baromfihúst a kedvező árnak köszönhetően marhahúsért külföldről szerezzük be. Az állatállomány szintjének tartása érdekében az anyakocákat nevelő sertéstenyésztőknek, a szerződéses hízókat nevelő, valamint az állandó tejszállító egyéni gazdáknak takarmánytámogatást nyújt az állam. Télen és kora tavasszal kielégítő lesz a tejellátás, bár egyes nagyobb városokban télen a tej egy részét tejporból állítják elő. Kenyérből sem lesz hiány, jóllehet, a gabonafelvásárlási tervet e téren csak 50 százalékosan sikerült teljesíteni. Pedig az országban van bőven gabona, az állam mégis kénytelen mintegy 240—260 millió dollárért külföldről vásárolni kétmillió tonna gabonát. A földművesek és az állam közötti kapcsolatokban a változások jelentősek, jóllehet, a jelentőségüket még nem értékelik megfelelően. Gondolok itt elsősorban egy egész sor új törvényre, amelyek megerősítik az egyéni gazdák tulajdonjogát, és az ingatlantulajdonnal való szabad rendelkezést, függetlenül az államigazgatási szervektől. Lehet, hogy a szóban forgó új törvények jelentősége még nem mélyült el a falusi lakosság tudatában, de teljes létbiztonságot garantálnak az egyéni gazdáknak, aminek hatása valószínűleg megmutatkozik majd a gazdálkodásban. Az egyéni gazdák társadalmi, szakmai szervezeteiről szóló törvény jelentős jogokat biztosít a mezőgazdasági köröknek, a szakági egyesüléseknek stb. A szóban forgó törvény a mezőgazdasági szervezetek számára lehetővé teszi, hogy részt vegyenek minden, a falvak életével kapcsolatos fontosabb gazdasági és társadalmi döntések meghozatalában. S befejezésül, érdemes még említést tenni a növénytermesztésben és állattenyésztésben végbemenő változások szükségességéről, amelyeknek lényege az alapvető agrotechnikai műveletek színvonalának a megjavítása. A 70-es években a lengyel mezőgazdaságban gyakran számos alapvető kérdést figyelmen kívül hagytak, s helyettük növelték a különféle eszközök, többek között az állam által biztosított takarmány- és műtrágyaellátást, amire a következő években nem lehet számítani. Jerzy Olbrycht összeállította: Gyurkó Géza JUGOSZLÁVIA Nők egyenruhában Idén július elejétől a 19— 27 éves jugoszláv lányok is felölthetik a Jugoszláv Néphadsereg egyenruháját: a jugoszláv alkotmány biztosítja számukra az önkéntes katonai szolgálat vállalásának lehetőségét. A férjezetlen jugoszláv nők maguk választhatják meg azt a fegyvernemet — a páncélos egységek kivételével —, ahol meg kívánják tanulni a katonai ismereteket. A lányok kiképzése három hónapig tart. Bebizonyíthatják rátermettségüket mint lövészek, távirászok, rádiótechnikusok, radarkezelők, meteorológusok, de akad számukra beosztás az egészségügyi szolgálatban és a katonai szállításban csakúgy, mint a hadtápnál. A tartalékos tiszti iskolákban is helyet kaphatnak a nők. A kiképzés után itt még három hónapig tart a tanulás. Az iskolában a nőket csapatparancsnoki és helyettesi beosztásra készítik fel. A jugoszláv lányok katonai kiképzésének új rendje még csak két évre tervezett. Ez lesz a kísérlet időszaka. Ennek letelte után értékelik a szerzett tapasztalatokat, s fejlesztik tovább a kiképzési formákat. A jugoszláv nők a történelem során már igazolták, hogy készek az ország védelmére. A jugoszláv népfelszabadító háborúban 100 ezer nő harcolt.
