Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-10 / 34. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 10., csütörtök 3 Globális becslések Utánpótlás az egri BUBIV-ban Több olcsó cikket a vásárlóknak! kívánkozzanak máshová... tanműhelyben Budai László felügyelete mellett folyik az (Fotó: Szántó György) AZ IDEI NÉPGAZDASÁGI TERV köztudottan stabilizációs jellegű: a nemzeti jövedelem igen kismértékű emel- ; kedésével és a lakossági fo- ' gyasztás 0,5—1 százalékos mérséklődésével számol. Mi- , vei az egy főre jutó reáljövedelem az idén előre láthatóan 1,5—2 százalékkal csökken, a kiskereskedelem a tavalyinál kevesebb áru értékesítésére készül fel. A szakemberek prognózisa szerint az idén kevesebbet fogunk ruházkodásra és éttermi szolgáltatásokra kiadni, viszont többet költünk élelmiszerekre, élvezeti cikkekre a tavalyinál, és nagyjából a múlt évi szinten marad az az összeg, amelyet iparcikkek megvásárlására szánunk. Ezek azonban csak globális becslések. Azt. hogy az ország melyik vidékén konkrétan mely termékek — milyen minőségű, korszerűségű, árú fogyasztási cikkek — iránt növekszik, illetve csökken az igény, csak a helyi viszonyok ismeretében lehet megközelítő pontossággal megtervezni. A lakosság vásárlásai területenként már eddig is jelentős eltérést mutattak. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1981-ben Pest megyében például csupán 26 691 forint volt az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom, ugyanakkor Győr- Sopron megyében minden állampolgár átlagosan 37 456 forintot költött az üzletekben, a vendéglátó helyeken. Két megye, két szélsőséges érték! MI VÁRHATÓ AZ IDÉN? Biztosra vehető, hogy az alacsonyabb árú termékek iránt megnövekszik a kereslet, de emellett — a jövedelmek differenciálódása folytán — kelendőek lehetnek a legdrágább luxuscikkek is, az ékszertől a képmagnóig. A forgalmazóknak már ezért is nehéz évre kell felkészülniük. A Belkereskedelmi Minisztérium elsősorban arra hívta fel a forgalmazók figyelmét, hogy kínálatuk minden időben és helyen tartalmazza a kifejezetten alacsony árú és a közepes árszínvonalú termékeket. Az olcsó cikkek listáját módosították, korszerűsítették, és ezzel né- r mi eligazítást nyújtottak az árubeszerzéshez. (Távolról sem egyértelmű ugyanis, hogy az egyes árucsoportokon belül melyik termék minősül olcsónak.) Az olcsó cikkek között mindig gyakrabban tűnnek fel az úgynevezett fehér termékek, vagyis azok az élelmiszerek, háztartási tisztítószerek, amelyek jó minőségűek. de egyszerű, eredetileg sima, fehér papír csomagolásuk folytán az átlagosnál alacsonyabb árúak. Ezek iránt minden bizonynyal növekszik a kereslet. A Csepel Művek Tervező és Kutató Intézetének és szovjet partnereik mérnökei olyan csőgyártó gépsor kialakításán dolgoznak amelyek rozsdamentes csöveket állítanak majd elő. Különösen a járműiparban, a szerszámgépiparban, a mezőgazdasági gépgyártásban és a vegyiparban előnyösen alkalmazható pontos, tartós, nagy teljesítményű gépsor műszaki dokumentációja rövidesen elkészül', s a kiviteli tervek alapján a csepeli egyedi gépgyárban megszervezik a berendezés sorozatgyártását. Ezekre a csőgyártó gépekre az előzetes igényfelmérés szerint nagy a kereslet, elsősorban a szovjet iparban. A hetvenes években hosz- szú távú tudományos együttműködési szerződést kötötAkinek telik is a drágábbra, elegánsabb külsejűre, az is meggondolja a mai gazdasági helyzetben, hogy ne vegye-e inkább a puritán megjelenésű árut. Várható az is, hogy egyre többen igyekszenek lakásuk felújításához, karbantartásához kevesebb szolgáltatót hívni, és mind több munkát maguk elvégezni. Ebből viszont az következik, hogy a boltoknak több szerszámot, tapétát, szerelvényárut, kötőelemet, festéket és más hasonló árut kell tartaniuk még akkor is, ha összességében stagnáló, vagy csökkenő forgalommal számolnak. Sőt, a házi munkák elvégzéséhez a kölcsönző boltoknak is hozzá kell járulniuk azzal, hogy nagyobb mennyiségben bocsátanak rendelkezésükre ilyen munkákhoz szükséges eszközöket a parkettcsiszolóktól a kárpittisztítókig. NEMCSAK A FORGALMAZÓKNAK, hanem a termelőknek is alkalmazkodniuk kell az életszínvonal alakulásához. Csak egy igen egyszerű példa: számos egyedül élő, idős, kis jövedelmű sérelmezi, hogy bizonyos élelmiszereket csak nagy, kilós, vagy félkilós csomagolásban lehet kapni. Ezen a helyzeten ideje változtatni; mondjuk egy kiló búzadara, esetleg egy háromtagú — családban sem fogy el annyi idő alatt, amennyire a háziasszonynak érdemes bevásárolnia. •Most, amikor a közlekedési költségek is alaposan megemelkedtek, különösen fontossá vált, hogy a kisebb községekben minden alapvető cikket be lehessen szerezni. Nem arról van szó, hogy egy falusi vegyesboltban a mosógéptől a gemkapocsig minden legyen, hanem arról, hogy az alapvető ellátást szolgáló termékekért ne kelljen senkinek lakóhelyéről elutaznia. Az ilyen és hasonló igényeknek, követelményeknek a boltosok jobban meg tudnak felelni, mint a múltban, hiszen nagyobb önállóságot kaptak az árubeszerzésben. Megfelelő bizonylatokkal bárkitől, kisiparosoktól, kistermelőktől is vásárolhatnak, ha üzletük szerződéses formában működik. Megkönnyíti a lakossági igényeknek megfelelő árubeszerzést az is, hogy a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek egyre több árut termeltetnek a helyi iparral, olyan választékban, összetételben, amilyet kívánatosnak látnak A BOLTVEZETŐKNEK úgy kell kínálatukat összeállítaniuk, ^ hogy a náluk megforduló vásárlóközönség minden rétege, sőt, minden család megtalálja az anyagi lehetőségeinek és ízlésének, igényének megfelelő fogyasztási cikkeket. tek egymással a kutatóintézetek, s annak eredményeként kialakították a csőgyártó technológia korszerűbb típusát, az úgynevezett Pilger- rendszerűt. Az egyenként 860 tonnás nagyberendezésből minden évben rendel a szovjet gépipar a csepeliektől. Az eddig gyártott és szállított csőgyári technológiákkal elsősorban olaj- és földgáz- vezetékekhez szükséges csöveket állítanak elő. A műszaki együttműködés részeként egyre intenzívebbé válik a szakembercsere is. 1983-ban négy-öt magyar, illetve szovjet műszaki csoport utazik egymáshoz, a kutató- és a tervezőmunka, a gyártásszervezés és technológia tanulmányozására és egyeztetésére. Hogy ne Napjainkban az élet szinte majd minden területén a nemzedékváltás korát éljük. Mindez nem kis feladatot ró társadalmunkra még akkor sem, ha azt is megállapíthatjuk, hogy oktatási rendszerünk az elmúlt évtizedben sokat fejlődött. Az ezzel kapcsolatos gondok jelentkeztek a Budapesti Bútoripari Vállalat egri gyáregységénél is. Hogyan próbáltak úrrá lenni a már-már égető problémát jelentő szakmunkáshiányon? Erről beszélgettünk Nádas- dy Róbertnéval, a gyáregység személyzeti és oktatási előadójával. — Az új Faiskola úti gyárunk építésével egy időben 1971-ben megszűnt gyáregységünknél a szakmunkás- képzés — mondta. — Sem létszámot nem tudtunk biztosítani a szakmunkásképzéshez, sem megfelelő területet, ahol egy tanműhely kialakítására lett volna mód. Az akkor jelentkező szakmunkáshiányt betanított munkásokkal igyekeztünk pótolni, ám ez nem jelenthette a végső megoldást. Igaz, valamit enyhített a gondokon, hogy a betanított munkások közül nagyon sokan 1975-ben szakmunkásvizsgát tettek. Káderutánpótlási tervünkben azonban már ekkor szerepelt egy szakoktató „kinevelése”. Az 1980— 81-es oktatási évben aztán az új telepünkön is beindulhatott a szervezett képzés. Egy addig készáruiraktárnak használt helyiséget alakítottunk át tanműhellyé a tmk- sok segítségével. Az első évben még csak egy hat, a második évben pedig már 11 dolgozónk szakmai képzését vállaltuk. Jövőre a harmadik évet kezdik meg, s a tanulók már a közvetlen termelésben szerezhetnek gyakorlatot. Jelenleg 8—10 asztalosra lenne szükségünk, s reméljük, hogy hosszú távon, tanműhelyünk beindításával biztosítani tudjuk a megfelelő szakképzettségű munkásokat gyáregységünkben. Amit a személyzeti és oktatási előadó káderutánpótlásnak nevezett, az gyakorlatilag Budai László munkaterületének változását jelentette. Mint művezető 1965-től dolgozott mindadA mozgalomról szinte nap mint nap hallani, arról azonban jóval kevesebben tudnak, hogy az egyes munka- bizottságok milyen hatékonyan szorgoskodnak a köz érdekében. A három csoportra tagozódó művelődéspolitikai bizottság — s ezt tények sora igazolja — eredményesen szolgálja a lakos- 'ság széles rétegeinek szellemi pallérozódását. Az utóbbi három évben nemcsak beszéltek az oktatásügy helyi gondjairól, hanem lehetőségeinkhez képest mindent megtettek azért, hogy ezeket fokozatosan orvosolják. Bevált a szülők megyei parlamentje, ennek napirendjén mindig a legsürgetőbb feladatok megoldása szerepelt. Tavaly a veszélyeztetett fiatalok helyzetét elemezték, több oldalró', megvilágítva a kérdéskört. Jó ötleteket kaptak tőlük a szülői munkaközösségek. A részükre hirdetett tanácskozásokon gyakorlati jellegű javaslatokkal gazdagodtak az érdekeitek. Társadalmi akciót indítottak — a helyi bizottságok mozgósításával — a tantermek és a napközik gyarapításáért. A felhívás nem volt hiába, mert nemcsak az egyének, hanem a vállalatok és a termelőszöA készáru-raktárból kialakított oktatás Kovács István; „Szeretnék itt gyökeret verni”. dig, míg létre nem hozták a tanműhelyt. — Az első „látásra” nem jelentett új feladatot a szakoktatói munka — mondotta. — Addig is emberekkel foglalkoztam. Azután később kiderült, hogy a gyerekek sokkal több időt, türelmet s figyelmet igényelnek. Őszinte érdeklődésükre kell választ adnom nap nap után. Tőlem kell megtanulniuk a szakmát, s ez vetkezetek is bizonyították áldozatkészségüket. Kezdeményezték a gyermekétkeztetés feltételeinek javítását, a menzás ellátás szélesítését. Nem feledkeztek meg az iskolaszövetkezetekben rejlő lehetőségek kiaknázásáról sem. Gondoltak a honismereti körökre, amelyek alapvető célja a múlt történelmi és népművészeti hagyatékának óvása, mentése volt. A megyei továbbképzési kabinettel karöltve készítették' fel a szakkörvezetőket teendőik maradéktalanabb ellátására. 1982-ben jelent meg — gondozásukban — a Hevesi Honismeret című módszertani kiadvány, amelyből számos ötletet meríthettek azok, akik színvonalasabb munkára törekedtek. Az értékes művek iránti vonzalom felkeltését segítették az olvasótáborok, amelyek az általános, a középiskolai diákokat, a szakmunnem kis felelősséget jelent. El kell érnem, hogy örömet leljenek a munkájukban. Csak így válhatnak teljes értékű szakmunkásokká. Az új feladat engem is fellelkesített, nem kis izgalommal vettem részt már a szervezési munkálatokban is. Semmi nem volt, ami segítette volna az oktatást. Az anyagbeszerzővel együtt jártuk az országot: az alapvető kéziszerszámokat a kereskedelemben már nem lehet kapni. Ma már minden összeállt, nyugodt körülmények között taníthatok. Hogy ez a tanműhely valóban megoldja-e az egri gyár szakmunkás-utánpótlását? Erre a kérdésre egyelőre még csak feltétels módban adhatunk választ. A másodéves Antal Csaba ugyanis elmondta, hogy szeretne a szakmunkásvizsga után továbbtanulni. Intar- ziakészítő akar lenni. Erre azonban az egri gyáregységben nincs szükség. A jó tanulók közé tartozik, a tanulmányi átlaga 4-esnél jobb. Az ösztöndíj így aztán jelentős összeg a három év során. A harmadik év elején felkínált szerződésre minden bizonnyal nemet mond. kástanulókat és a szövetkezeti fiatalokat tömörítették. Ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy a pedagógusok, a népművelők nem feleslegesen számítottak rájuk. Így lesz ez a jövőben is, hiszen a tervek megalapozottak, ígéretesek. Az SZMT-vel együttműködve népszerűsítik az üzem- történetírást, illetve, annak módszereit. Ezek elsajátíttatása érdekében megyei fórumot rendeznek, s írásos útmutatókat is közreadnak. Az MSZMP KB 1982. április 7-i állásfoglalása alapján jó néhány hasznos elképzelést váltanak valóra. Legfontosabbnak tartják a család és az iskola kapcsolatának erősítését, annál is Inkább, mivel az otthon főszerepet játszik a gyerekek személyiségformálásában. Ha az apák és anyák nem maradnak magukra, akkor — legalábbis hosszú távon — csökkenhet a veszélyeztetett helyzetű ifjak száma. Évfolyamtársa, Kovács István örül a BUBIV-nál adódó lehetőségeknek. — Tiszta munka — mondta. — Ha egy terméket elkészítek és látom a kirakatban, az nem kis sikerélmény. Én szeretnék itt gyökeret verni, s jó szakmunkássá válni. — Ahogy az idősebb kollégáktól érdeklődtem', a kezdők fizetése 2500 forint körül van. Ennek azonban a dupláját is meg lehet keresni. Ügy érzem, itt megtalálom anyagi számításaimat, s a kedvemre való munkát is. A mester — Budai László — azt tartja a másodéves kollektíváról, hogy kézügyességük és alkatuk is megvan ahhoz, hogy jó szakmunkássá váljanak. Közülük sokan, már mint kezdő szakmunkások is felvehetik a versenyt az idősebb kollégákkal. Hogy többségük náluk kamatoztassa a tanműhelyben megszerzett szaktudását, ezért mindent elkövetnek a jövőben. Véleménye szerint: ha azonnal nem is, de hosszú távon egy jó utánpótlás bázisa lesz a tanműhely, a gyáregység szakembergárdájának. .. Még ma is számottevő az egyes oktatási intézmények közötti színvonalkülönbség. Gondolnak ennek felszámolására is, méghozzá hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása és a tehetségr fejlesztés révén. A helyes pályairányítás, illetve -választás megkönnyítésére folyamatosan tájékoztatják a szülőket a megyei lehetőségekről, a társadalmi igényekről, megkísérelve az egyéni óhajok és a közérdek egyeztetését. A pedagógushivatás — s ez akkor is tény, ha nem szólunk róla — az utóbbi időben veszített presztízséből. A népfrontmozgalom munkásai többek között azért ügyködnek majd, hogy javuljanak a nevelők élet- és munkakörülményei, s a helyi vezetők az eddiginél sokrétűbben értékeljék mindennapi helytállásukat. Továbbra is szervezik azokat az akciókat, amelyek révén tornatermek, könyvtárak, tanműhelyek létesülhetnek. Annál is inkább, mert a lakosságból korábban sem hiányzott a segítőkészség. Erre alapoznak a jövőben is hozzájárulva a felnövekvő nemzedékek mind gondtalanabb ismeretgyarapításához. Pécsi István G. Zs. Csőgyárak — közösen Magyar—szovjet együttműködés Kis Szabó Ervin Olvasótáborok — Gyermekétkeztetés — Üzemtörténetírás — Pályairányítás — Hevesi Honismeret A népfront és sz ismeretgyarapítás Tegnap délelőtt ülést tartott Egerben a Hazafias Népfront megyei elnöksége ezen — többek között — arról esett szó, hogy a társadalmi összefogás révén miként segíthető az ismeretgyarapítás.
