Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-08 / 32. szám

4. k m. * W NÉPOJSAG, 1983. február 8.. kedd------- --------­m m m _ A F ói/ npt KÉPERNYŐ £ag y IICl • • • ELŐTT EGY VÁLÁS OKAIRÓL Februártól az ELTE-hez tartozik a csepeli tagozat Oldás és kötés A film a maga egyszerű­ségében beszél a látszólag bonyolult dologról: a nem­zedékváltásról. Amikor meg­bolydul a társadalom, s a fiák nem folytatják apjuk, dédapjuk életét, foglalkozá­sát, hamem a lehetőségektől megszédültén magasra ka­paszkodnak, mindig megrit­kul körülöttük a levegő. Bi­zonytalanná válnak a még jól végzett munkájukban is, de különösen kapcsolataik­ban, A történet főhőse, dr. Já­rom Ambrus úgy fogta vi­torlájába a történelmi sze­let, hogy közben elfelejtke­zett a legfontosabbról, arról, hogy milyen íratlan emberi törvények segíthetik és kor­látozhatják az életét, hogyan találhatná meg az egyszerű örömöket. Amikor rádöbben erre, idegenné válik a füstös kávéházak elméletieskedő társaságában, kiegyensúlyo­zatlan szerelmében. Elindul hát, megkeresni az édesap­ját, a régi tanyát, az isme­rősöket. De csak valamikori bűnökre bukkan, gyávasá­gaira, lehetetlenségeire. S úgy indul vissza a nagyvá­rosba, hogy tudja: magának kell megküzdenie a teljesség érzéséért. Felidéződik benne a régen olvasott mondás: „Ha a napba nézel, s elveszted a látást / A szemed okold, ne a nagy sugárzást." Jó volt újra végignézni Jancsó Miklós e korai alko­tását, amelynek olyan szí­nészek a főszereplői, akik saját, életükben nem tudtak megbirkózni ezzel a felad­vánnyal. L atinovits Zoltán és Dómján Edit belepusztult a küzdelembe. Különös fényt kap ezért a film, hitelesítik ezek az arcok. Fontos, mai maradt ez a gond, hiszen közben újabb és újabb nemzedékek kere­sik a helyüket. (gábor) Színház a jégen Aki vasárnap a dortmundi „jeges” közvetítést végig­nézte, talán nem is várt meglepetésként kapta azt a sok-sok színes „színházi pro­dukciót”, amit az egyes ver­senyzők, díjazottak és nem díjazottak egyaránt szolgál­tattak: a közönség szórakoz­tatására? A magamfajta, karosszék­ben ülő kivénhedt sportra­jongó száméra nemcsak az a meglepetés, hogy a sza- badonválasztott gyakorlatok a műkorcsolyázásban sza­bályszerű dramaturgia sze­rint épülnek fel. A néző így hamarabb át tudja fogni az egész produkciót; hatásossá­gát hamarabb élvezi. Ha egy látványnak nemcsak elemei vannak, hanem az ügyességi számok mellett az a nem lényegtelen vonása is, hogy a zenével együtt szóhoz jut az egyéniség is, mert ki akar emelkedni a rutinos soro­zatból. Űj szín, új elem a dramaturgia a sportban is! (farkas) Péntek esti „vegyestál" Csak örülhetünk annak, hogy a televízió meglehető­sen rugalmasan alkalmazko­dik a szabad idő szerkezet- módosulásához. A heti mun­ka után fáradt, felüdülni vágyó nézők százezrei számá­ra az utóbbi időben kelle­mes és tartalmas kikapcso­lódást kínál a péntek esti program. Amolyan szellemi vegyestálat, amelyből mind az ínyenc, mind pedig a kevésbé igényes kiválaszt­hatja a neki leginkább tet­sző falatokat. Nem kapnak gyomorrontást a nagyétkűek sem, mert az ízeket gond­dal tervezték, s a fűszere­ket megfontoltan adagolták. így történt ez a legutóbb is. Vészi Endre budapest. trilógiájának harmadik ré­sze A tranzitutas, a filmvi­lág fonákságait villantotta fel, méghozzá remek figu­rákat teremtve. A kitűnő színészek — különösképp Reviczky Gábor, Tábori Nó­ra és Garas Dezső — éltek is a lehetőségekkel, s emlé­kezetes élményekkel gazda­gítottak bennünket. A sajátos írói megközelítés, a fordu­latosán bonyolított cselek­mény, a kesernyés, az iró- nikus hangvétel még a drá­mai kifejlet erőszakoltságát, teátralitását, indokolatlan nyitottságát is feledtette ve­lünk. A maláji tigris című so­rozat ötödik egysége kissé fukarkodott a meglepő for­dulatokkal, a csak látszatra hajmeresztő kalandokkal. Időtöltésnek persze ez a negyvenöt perc se volt rossz, amolyan gyógyír lett a hét­köznapi bosszúságokra. A mai svájci filmművé­szet alkotásaiból — indítás­ként a Meghívó szombat délutánra című produkciót láthattuk. Ez számunkra új­szerűként, kuriózumként ha­tott. Akkor is, ha a sztori, a mondandó — a hirtelen jött vagyon, a töméntelen pénz sem száműzi a magá­nyosságot, az egyedüllétet — elkoptatott, megmosolyogta- tóan naiv. A két csatorna persze ar­ra is módot adott, hogy át­kapcsoljunk, s az ötletmeccs — ezzel Vitray Tamás me­gint egy kitűnő elképzelést váltott valóra — szereplői­nek drukkoljunk, majd a műkorcsolya Európa-bajnok- ság női szabadonválasztott gyakorlataiban gyönyörköd­jünk. Reméljük jövőre sem ma­rad el ez a lassan már meg­szokott bőségtál... (pécsi) A művelődésügyi miniszter javaslatára és kérésére 1974. december 2-án Csepelen ál­talános iskolai tanárképzés indult. Egy volt szakmunkás- képző iskola épületében az egri Ho Si Minh tanárképző irányításával és szervezeti rendszerén belül indult meg 1975 szeptemberében az ok­tatás. A képzés 10 szakpá­ron kezdődött meg 156 első­éves hallgatóval. A csepeli tagozat 1983. feb­ruár 1-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem­hez tartozik. Miért vált ki a csepeli in­tézmény az egri tanárképző struktúrájából? Ezt kérdez­tük dr. Szűcs Lászlótól, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatójától. — Ha nagyon röviden és tömören kellene összefoglalni a válás lényegét, akkor ta­lán azt tudnám mondani, hogy egy nem túl szerencsé­sen tervezett együttélésnek került hivatalosan pont a végére. A szétválást az egri tanárképző főiskola kezde­ményezte mintegy két esz­tendővel ezelőtt. Hogy miért? Ahhoz vissza kell nyúlni né­hány mondat erejéig a kez­detekre. A csepeli tagozat önálló intézményként nem jöhetett létre 1974-ben. hi­szen a magyar felsőoktatás amúgy is rendkívül szétta­golt volt és ma is az. A mi­nisztérium olyan intézményt keresett, amely megszolgál­hatott a fővárosban induló (Tudósítónktól.) A gyöngyösi járásban huszon­három művelődési otthon tevé­kenykedik tanácsi, három pedig szakszervezeti fenntartásban. Az intézményekben húsz főfoglal­kozású és nyolc részfoglalkozá­sú népművelő dolgozik. Az év elején, a „zárszámadás” idején a kulturális egységek is szám­ba vették az addig elért ered­általános iskolai tanárkép­zésnek. Erre egyébként a fő­városi pedagógushiány miatt volt szükség és van ma is. Budapesten további mintegy ezer pedagógust igényelnek az iskolák. A terv megvalósításában, hogy in­duljon meg a fővárosban a képzés, ránk esett a válasz­tás. — Ha jól tudom — igazít­son ki, ha tévednék — Bu­dapesten volt korábban ál­talános iskolai tanárképzés. — Valóban volt, 1954-ben szüntették meg. Nem tarto­zott a szerencsés döntések közé. — Mit jelentett Egernek a csepeli tagozat beindítása? — Legelőször is, azt, hogy 1975 januárjától szeptemberig az egri főiskola vezetőinek meg kellett teremteni mind­azokat a tárgyi, személyi, szervezeti feltételeket, hogy az oktatás megkezdődhessen. Nem volt egyszerű feladat, szinte kéthetenként ott vol­tunk. Csepelen például nem alakultak tanszékek, csak szakcsoportok. így az egri tanszékvezetők jártak Buda­pestre, hogy a kezdet nehéz­ségein átsegítsék a tagoza­tot. Itt rögtön meg kell em­líteni. hogy a természettudo­mányi tárgyakat kezdettől fogva az ELTE tanárai ok­tatták óraadóként, a labora­tóriumi foglalkozások szintén az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem helyiségeiben voltak. menyeket, fényt derítettek a hiányosságokra. A gyöngyösi járásban jelen­leg 25 szakkör és 58 amatőr művészeti csoport működik — többségüket szakképzett vezetők irányítják. A közművelődési in­tézményekben az elmúlt évben 453 ismeretterjesztő előadást, 57 előadássorozatot és 148 iskolai oktatást segítő foglalkozást tar­— Ügy tűnik, már a „há­zasságkötéskor” létezett a válás csírája. — Tulajdonképpen Eger néhány éves ideiglenes fel­adatként kapta a csepeli ta­gozat működtetését és 8 évig tartott. A 130 kilométeres távolság, a sok utazás, az hogy szervezeti kérdésekben Budapestről meg kellett ke­resni az egri anyaintézményt, mind-mind arra utal, hogy nem volt sikeres konstrukció az egri—csepeli együttműkö­dés. Közben itt nálunk a hallgatói létszám a nappali és levelező tagozaton két­ezerre nőtt, a mi feladataink is megszaporodtak. S így már hatalmas terheket jelen­tett a tagozat. A döntés, amellyel most Csepel válto­zatlan formában és felada­tokkal az ELTE-hez tartozik, mindenképpen szerencsésnek és jónak mondható. Oktatók­nak és hallgatóknak egyaránt előnyére válik, hogy az inté­zet bekerül a belvárosba, és február 1-től háromszázas létszámmal a tanítóképzős végzettséggel rendelkezőknek megindul az esti oktatás, amelyen egyszakos szaktaná­ri diplomát lehet szerezni. Ügy érzem, ezzel az átszerve­zéssel jól jár egész oktatás­ügyünk. Az egri főiskola örül annak, hogy 20 éves szünet után, újra segíthette a fővárosi általános iskolai szaktanárképzés megindítá­sát. tottak. amelyre közel tizenöt­ezren látogattak el. Sikerrel szervezték meg a nyelvtanfolya­mokat. Bár az elmúlt időszak­ban országosan megcsappant a klubok száma, a gyöngyösi já­rásban fejlődés tapasztalható. Napjainkban nem kevesebb, mint 99 klub működik, kétezer­ötszáz taggal. Bárányt Imre Javult a közművelődés a gyöngyösi járásban Utak, keresztutak XVI/9. A felépítés, a szerkesztés művészete A construo latinul szer­kesztést jelent. A konstruk­tivizmus ezek szerint a szer­kesztés művészete. Kassák Lajos így mondja: „A mi korunk konstrukció jegyében született, s így magától ér­tetődik, hogy a bennünket kifejező új művészet csakis a konstruktív művészet le­het.” A konstruktivizmus nem elemző, szétbontó, ana­lizáló művészet, mint az impresszionizmus, hanem a szerkezetből kiinduló, tuda­tos építőrendszerrel élő mű­vészet, s ezért eltekint az alkotás díszítő, dekoratív elemeitől. Ha a konstruktivizmust meg akarjuk érteni, akkor nem úgy kell közelednünk a képhez, szoborhoz, hogy ele­meiben a tapasztalati való­ság bármilyen közvetlen tükrét keressük. A felfelé törő vonalak a konstruktív képben nem az érzelem fel­törő jelképei, az aláhullók nem a bánatéi, nem a meg- töretettségé. A piros nem azért piros, hogy eleven ér­zelmi reakciót váltson ki be­lőlünk, s a kék nem azért kék, hogy hűvös tartózko­dásra intsen. A konstrukti­vizmus nem kíván semmilyen érzelmi vagy értelmi képzet- társítást, nem akar zenei su­gallatokat és párhuzamokat, s végképp idegenkedik min­den irodalmiságtól, szimbó­lumoktól. Ahogy a matema­tika nem almákkal és kör­tékkel dolgozik, úgy a konst­ruktivizmusnál is el kell te­kintenünk mindenrendű társítástól, vonatkoztatástól, ábrázolástól vagy akár elvo­nástól. A konstruktivizmus képi matematika. Tehát nem a valóságot fordítja le a saját képi, szobrászi nyel­vére, hogy segítségükkel, mint érzékletes képekkel be­hatolhasson a valóságba, hanem megteremti a saját törvényeit, melyek hasonlóak a geometriához, s amelyek­hez esetleg a természetben is találhatunk analógiákat. A konstruktivizmus kez­dete orosz nevekhez fűződik (Larianov, Malevics). A dada­izmus bomlasztásával szem­ben már 1912-ben az építést követelték, s 1922-ben Ber­linben rendezett kiállításuk valóban az építészetre hatott elsősorban. Németországi központja az 1919-ben szá­zadunk egyik kiváló építé­sze, Walther Gropius által alapított (Weimarból később Dessauba költözött) Bauhaus iskola. Ennek a művészeti főiskolának a célja az volt, hogy az új építészet egészé­ben alakítson ki egységes összművészetet. A Bauhaus századunk egyik legjelentő­sebb művészi mozgalma, s munkatársai között tudjuk Moholy-Nagy Lászlót, Breu­er Marcellt, Molnár Farkast, Kállai Ernőt. Moholy-Nagy László 1921-től csatlakozott a konstruktivistákhoz, s 1923- ban a Bauhaushoz. Termé­keny gondolatai, fáradhatat­lan kutató és kísérletező természete, felfedezőöröme, sokoldalú műveltsége, peda­gógiai készsége új lendüle­tet adott a mozgalomnak. Benne vált teljessé a kubiz- mus és konstruktivizmus kez­deményezése, amikor felis­merte a modern technikai civilizáció nyújtotta művé­szi lehetőségeket, amikor rávezetett, hogy milyen ki­meríthetetlen formai meg­újulást adhat a tárgyak anyagszerű megformálása. Amikor rámutatott, hogy az új művészetben a dekorá­Breucr Marcell: Szék ciónak szerves egységben kell lennie a mű formavilágával és funkciójával. Amikor se­gített visszaállítani azt az egységet, mely egykor a képzőművészetek és ipar­művészet között megvolt. Nem véletlen, hogy könyvei napjainkban ismét népsze­rűek. A Bauhaus stílust terem­tett, a konstruktivizmus stí­lusát, s ezt éppúgy megadta az ülőbútornak, mint a gyer­mekjátéknak. Alapjegye: a tárgyilagosság, tárgyiasság. Mind a tárgyiasság, mind a funkcionalizmus alapelve a használhatóság, a célszerű­ség, a tiszta formavilág. Azo­kat a rideg képeket, amiket Mondriantól még értetlenül fogadtak, viszontlátjuk há­zak tömbjeiben, erkélyek és ablakok ritmusában, utcák rendjében, városrendezési alapelvekben, fürdőszobák vagy lépcsőfeljárók csempe­kompozícióiban. A konstruk­tivizmus nem szorította ki az ábrázoló művészeteket és az érzelmeket sem a művészet­ből. Csupán egy másik utat keresett, a vas, a beton, az üveg útját, s „a valóság és idealizmus közötti szakadék áthidalásával” kísérletezett, ahogy ezt Gropius mondta. A valóság ebben az esetben a mindennapi szükségletet, a gyakorlatiasságot jelenti, míg az idea az elvontat, a logikus számítás következményeit, geometrikus pontosságot és szabályosságot. Nem vélet­len, hogy Mondrian képiéin még az aranymetszés, hogy Le Corbusier munkáiban az emberi test arányaiból ki­induló metszési arányok uralkodnak. Ez az elvontnak is látszó művészet sem von­hatta ki magát az emberi ellenőrzés alól. Csak más­felől közelíti meg a világot, mint elődei, nem az életsze­rű, a természet, a természet tesség, az organizmus, ha­nem az elvontabb számítás felől: vonalzóval és körző­vel. Minden létezőnek, mint egy épületnek megvan a sajátos szerkezete, . állványzata, melyre felépül. A konstruk­tivizmus különböző irányai ezt az állványrendszert ke­resik, és az építés módszerét követik. Sokan úgy vélik, a képi világ beszűkítése ez. Ha a szerkezet kevesebbet mond az építménynél, igen. Van úgy azonban, hogy szűkszavúbban, de többet. Ha úgy tekintjük a konst­ruktivizmust, mint az egyet­len világ egyik oldalát, egyik szemszögből való ellenőrzé­sét és láttatását, feloldódhat az a kétkedés, mely a geo­metrikus formákat kíséri, mint művészi jelenségeket. És ha elfogadjuk az ábrá­zoló és az architekturális művészetek más-más szere­pét, nem érezzük a szakadé­kot a képzőművészetek, az építőművészet és az iparmű­vészetek között, melynek át­hidalása a konstruktivizmus egyik nagy eredménye volt. Koczogh Ákos (Következik: A gép és a technika a művészetben) Heti ajánlat Kérjük a vetélkedő résztvevő­it, hogy válaszlevelezőlapjaikon tüntessék föl, hogy hányán te­kintettek meg a brigádból egy- egy tévéjátékot, vagy olvasnak el egy-egy művet, mert ez fon­tos az értékelésnél. Felmerült az is, hogy sokszor hívjuk fel olyan műsorra a figyelmüket, amely késő esti órákban kez­dődik, s a korán kelők nem tudják megnézni. Hangsúlyoz­zuk: amit itt közlünk az aján­lat, amelyből választani lehet. E héten szerdán az 1-es csatornán 16.05 perctől lát­hatják a Rideg Sándor Indul a bakterház című regényé­ből készült tévéfilmet. Ugyancsak ezen a napon ve­títik a Krónika következő adását, amelyben a 2. ma­gyar hadsereg sorsából is­merhetnek meg újabb epizó­dokat. Az ízlések és pofonok című műsor szintén szerdán, 18.05 perckor kezdődik. Csü­törtökön 21.15-kor a Pano­ráma külpolitikai szerkesztő­ség világpolitikai magazinjá­ban annak a B—29-es gép­nek a legénységéről láthat­nak megrázó riportot, amely Hirosimára dobta az első atombombát. Vasárnap este Sütő And­rás, romániai magyar íróval láthatnak beszélgetést 21.15- től „Nem felfelé török, uram” címmel. A könyvek közül e héten Simonffy András Kompor­szág katonái című művét ajánljuk. A Népújságban folytatódik az Utak, kereszt­utak című képzőművészeti sorozat. Csütörtökön ama­tőrszínjátszó előadásra hív­juk önöket: az egri tanár­képző főiskola színpada dél­után öttől a Megyei Művelő­dési Központban mutatko­zik be.

Next

/
Thumbnails
Contents