Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-08 / 32. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 8., kedd Elfogyasztotta az ózon egy részét Meteorok hatása a földi eseményekre A VÉLETLENEK GYERMEKEI Egyedül vagyunk a kozmoszban? Az a gondolái, hogy az üstökösök befolyásolják az emberiség sorsát, valószínűleg olyan régi, mint maga az emberiség. Annak azonban mindössze egy-két éve, hogy a tudósok meg tudtak birkózni azzal a nem asztrológiai, de valószínű elmélettel, miszerint az üstökösök és meteoritok becsapódásai mélyrehatóan befolyásolták a Föld felszínén végbemenő eseményeket. E tevékenység részeként amerikai tudósok egy csoportja megvizsgálta a hatalmas Tunguz-meteorit utóhatásairól szóló feljegyzéseket. Ez állítólag 1908-ban zuhant le és a feljegyzések azt mutatták, hogy a Föld légkörére kémiailag igen nagy hatással volt. A Tunguz-eset azért valamelyest rejtélyes, mert nincs becsapódási kráter. A zuhanó objektum magasan a légkörben robbant fel, s a repeszek zuhatagá- val árasztotta el maga alatt a szibériai tájat, a lökéshullámok pedig négyzetkilométerek ezrein pusztítottak1. Az eset magyarázatai között éppúgy szerepelt anti- anyag kőzet, mint feketelyuk, az egyik legáltalánosabban elfogadott magyarázat, hogy ez a tárgy egy üstökös töredéke volt. A rendelkezésre álló adatokat értékelve dr. Richard Turco és társai egyetértenek abban, hogy egy ilyen meteorit volt a legvalószínűbb ok, amelynek a tömege több millió tonna kellett, hogy legyen, a légkörbe pedig több mint 30 kilométeres másod- percenkénti sebességgel kellett becsapódnia. Ismert dolog, hogy a légkör hirtelen felhevülésének jelentős kémiai következményei vannak. A meteorit lezuhanásának területe közelében a légkör több ezer fokra hevült fel. E folyamat során a nitrogén- és oxigénmolekulák a levegő fő alkotóelemei atomokra bomlottak, amelyek egy része nitrogén- oxiddá egyesült. Ahogy a lökéshullámok távolodtak a meteorit becsapódási körzetétől, úgy terjedt egyre szélesebb körben a nitrogénoxidok mennyisége. Dr. Turcónak és kollégáinak számításai szerint így 30 millió tonna újabb nitrogén- oxid keletkezett. A nitrogénoxid megbontotta a felső légkör kémiai egyensúlyát és — az új számítások szerint — 1909-re elfogyasztotta az ózon 45 százalékát, amely csak igen lassan, 1911-re érte el az eredeti szintjét. Az ózon ilyen fogyásának egyik következménye, hogy bizonyos hullámhosszokon az atmoszféra nem tudja a korábbi mértékben szűrni a napfényt. Erről a jelenségről megfelelő megfigyeléseket végeztek a kaliforniai Mount Wilson-i csillagvizsgálóban századunk első évtizedében. Dr. Turco és kollégái megvizsgálták ezeket a megfigyeléseket és az ózon ritkulásának olyan nyomát találták, amelyek összhangban vannak a számításaikkal. A Tunguz-esemény után közvetlenül egy sor látványos fénytani hatást figyeltek meg, mint például izzó vörös és narancsszínű éjszakai égboltot Észak-Európa fölött. E hatások nagy részét valószínűleg a légkörbe került poron és jégtörmeléken szóródott napfény okozta. A nitrogén és oxigén részvételével végbemenő kémiai reakciók részben kémiai lumineszcenciát is okoztak, amely különösen a meteorit lehullásának körzetében járulhatott hozzá a látványosságokhoz. A kémiai változások egy másik mellékhatása az éghajlatban jelentkezhetett. A Tunguz-meteorit lezuhanásakor keletkezett gázok egy része elnyelhette a látható sugárzást, ami az északi félteke légkörében megváltoztathatta a hőmérsékleti eloszlást, aminek éghajlati változások lehettek á következményei. Dr. Turco és a kollégái találtak bizonyítékokat az 1908 és 1911 közötti éghajlati rendellenességekre, amennyiben gyorsan növekedett az északi-sarki tengeri jég. viszont felére csökkentek a trópusi ciklonok az Atlanti- óceánon és a Karib-tengeren. A tudósok elismerik azonban, hogy az éghajlati változások igen bizonytalan mutatói annak, hogy milyen sokféle tényező működött közre. (The Times) A XX. század végén élő ember egyre jobban elmagá- nyosodik; minél többen vannak körülötte, annál inkább egyedül érzi magát. Ezt a látszólagos ellentmondást sokféle tényezővel magyarázzák, például azzal, hogy az emberek között a közelebbi kapcsolatok, az ember élete nagy részét idegenekkel tölti el a munkahelyén, idegenekkel utazik hivatali kiküldetésre, vagy a munkahelyére, a mai korszerű civilizáció felbomlasztotta a patriarchális családi struktúrákat, amelyek az együtt- élők nemzedékeinek adtak biztonságérzést. Ám a magányérzést az a tudat is okozhatja — ahogy ezt többek között Stanislaw Lem is feltételezi —, hogy a véletlenek összejátszása folytán születünk, és a hideg, idegen, puszta kozmoszban valójában nincs semmiféle előre meghatározott feladatunk. Természetesen az ezzel teljesen ellentétes felfogásnak is sok követője van, akik feltételezik, hogy a világűrben élnek hozzánk hasonló, vagy nálunk okosabb és jobb, értelmesebb lények, akiket meg kell keresnünk. Az ember űrbéli magányába belenyugodni nem tudó kutatók többsége szerint egészen természetes ténynek kell lennie a Földön kívüli értelmes lények létezésének, hiszen a világűr csillagai közül sok milliárd hasonlít a mi Napunkra, vagyis olyan bolygó- rendszere van, amelyben a mi emberi civilizációnk is született, tehát feltételezhető, hogy ez a folyamat a mienkhez hasonlóan sok más naprendszerben is végbement. A mostani feltételezések szerint legalább 50 000 kozmikus civilizáció létezik, de a merészebb becslések szerint számuk az 1 milliár- dot is elérheti. Megint mások szerint nagyon óvatosan kell bánni az efféle becslésekkel. Az utóbbi felfogást valló kutatók Az Arizonai Egyetem két vegyésze nemrég szenzációt sejtető eredményeket közölt a Nature című folyóiratban. Eszerint aminosavakat mutattak ki a híres Murchison- meteoritok mintáin, amelyek 13 évvel ezelőtt Ausztráliában zuhantak le, és vizsgálatuk sokban hozzájárult a naprendszer keletkezésének tisztázásához. Nem kevesebbet állítanak, mint hogy első ízben találtak balra csavarodó aminosavakat — az élet fontos építőköveit — Földön kívüli anyagban. (Az amino- savak igen hosszú, fonalszeközé tartozik dr. Michel Hart is, aki az egyesült államokbeli San Antonio Trinity egyetemén dolgozik, és aki számítógépes elemzés alapján úgy következtet, hogy a Földön kívül nagyon kicsi a valószínűsége még egy hasonló civilizáció létezésének, tehát a mi civilizált létezési formánkat kivételes jelenségnek kell tartanunk, amely kizárólag a mi bolygónkat jellemzi. Dr. Hart elemzéséből ugyanis az derül ki, hogy az élet keletkezéséhez és civilizáló- dásához két alapfeltétel szükséges: először az, hogy az adott bolygón mérsékelt legyen a hőfok, másodszor, hogy ez a hőfok körülbelül 3,7 milliárd éven keresztül változatlanul fennmaradjon. Tehát ha például a mi Földünk csupán 5 százalékkal közelebbi pályán keringene a Nap körül, mint most, felszínén olyan feltételek alakultak volna ki, mint a Vénuszon, ha viszont csak egy százalékkal lenne távolabb a Naptól, jeges sivatagra emlékeztetne. Természetesért elméletileg a Napnál kisebb csillagok szintén rendelkezhetnek „életövezettel”, de csak akkor, ha tömegük legalább a mi Földünk 83 százalékával egyenlő. Ám nemcsak ezek a tények bizonyítják, hogy ha van is a Földön kívüli civilizáció, rendkívül ritkán fordulhat elő, a mi galaktikánkban pedig egyáltalán nem, hanem az is, hogy eddig a naprendszeren kívül még senki nem látott közvetlenül egyetlen bolygót sem, senki az élet semmiféle nyomát sem fedezte fel sem a Holdon, sem a Marson annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban, az NSZK-ban, Nagyra moieKuiaKent fordulnak elő. A fonal lehet jobbra vagy balra „csavart”.) Földön kívüli anyagokban már évtizedek óta tudnak aminosavakról, ezekben azonban, akárcsak a vegyészek kísérletezései során, egyenlő mértékben fordulnak elő jobbra, illetve balra tekeredő alakban, az élet viszont csak balra tekeredő molekulákat szintetizál, ezeket részesíti előnyben. A szerzők úgy vélik, ki tudták zárni, hogy mintáik földi aminosavakkal szennyeződjenek, és azt is sejtetik, hogy az összes megelőző elemzések nem voltak elég Britanniában, Hollandiában, Kanadában és Ausztráliában hatalmas rádióteleszkópok sugároznak különböző jelzéseket húsz éve a kozmikus térségbe; űrbéli testvéreink mind a mai napig nem adtak jelt magukról. Nem csoda tehát, ha még azok a tudósok is kezdik lassan kedvüket veszteni, akik eleinte elragadtatva, lelkesen keresték a Földön kívüli civilizációkat. Például Karl Sagan, a Cornell Egyetem professzora, aki 1966- ban még a szovjet Jozef Sklovszkij asztronómus professzorral együtt könyvet adott ki Értelmes életformák az űrben címmel, ma már óvja a kutatókat a túlzott optimizmustól. Egyébként maga Sklovszkij professzor is így nyilatkozott erről: „Ügy látszik, hogy Napunk, ez a bolygócsaláddal körülvett furcsa és magányos csillag valószínűleg ritka kivétel a csillagvilágban ... Gyakorlati (ha nem abszolút) magányunk a kozmoszban nagy etikai jelentőségű az emberiségre nézve. Ezáltal ugyanis technológiai, különösen pedig humanisztikus eredményeink értéke kiszámíthatatlanul nagyobb.” Tehát alighanem valóban egyedül vagyunk a kozmoszban, és ami ennél rosszabb, gyakran a Földön is, és néha úgy tűnik, hogy az emberek csak azokban az időkben nem érezték magukat magányosnak, amikor még tudtak beszélgetni az istenekkel. Ma az istenek hangját egy komputerrel összekötött beszédszintetizátor helyettesíti, legalábbis a „Lincoln” amerikai luxus- gépkocsimodellben, amelynek egyedül utazó vezetője időnként egy kellemes, meleg hangot hall megszólalni, amint éppen ezt mondja: „Óránként 100 mérföldes sebességgel haladsz, negyedóra múlva otthon leszel.” érzékenyek ahhoz, hogy fölfedezhessék a Murchison- meteoritokban a balra tekeredő aminosavak feldúsulá- sát. Mint várható volt, ez a közlés élénk vitát keltett a szakemberek közt, ha ugyanis igaznak bizonyul az állítólagos fölfedezés, akkor ez hatalmas ösztönzést ad annak az elméletnek, mely szerint az „élet csírái” a világmindenségben mindenütt jelen vannak, amint ezt már a múlt század végén Arrhenius kimondta. A neves biokémikusok mégis kétkednek: Először is, nem lehet kizárni annak lehetőségét, éti umor ét elején — Mondd, elégedettek voltak a szüleid a bizonyítványoddal? — Nem, roppantul mérgesek voltak amiatt, hogy szexuális ismeretekből egyest kaptam! ★ — Az én lányom éppen a hangváltozás korában van. — De hát lányoknál egyáltalán nem fordul elő ilyesmi. — Dehogynem: kiadta a tenor útját, és most egy baritonnal jár! ★ — Hát még senki sem ajánlott magának munkát? — kérdi a háziasszony a koldustól. — De igen, egyszer már előfordult. Különben mindig nagyon rendesek voltak hozzám az emberek! ★ — Éjszakára a biztonság kedvéért mindig a párnám alá teszem a pénzemet. — Ez nálam nem lehetséges, nem tudok olyan magasan felpolcolva aludni! ★ — Drágám, én vagyok az első férfi az életedben? — Nem, de vigasztalódhatsz: a többi ötvenhárom sem volt az első! ★ — Leidig úr, maga ezen a héten már ötödször jön késve a munkahelyére. Mit jelentsen ez? — Bizonyára azt, hogy ma péntek van! ★ — Képzeld, Egon, tegnap meggyilkolták azt a házasságközvetítőt, akinek a révén megismertük egymást.— Hát aztán —, nekem alibim van! ★ — A férjemnek mostanában mindennap új mesék jutnak az eszébe. — Gyermekkönyvet ír? — Dehogy, adóbevallást készít. hogy a meteoritok anyaga földi aminosavakkal szennyeződött, minthogy csak a legutóbbi idők óta tudjuk, mennyire a fehérjék bomlásakor keletkeznek: inkább azt lehetett volna várni, hogy azok az aminosavak lesznek nagyobb mennyiségben, amelyek minden eddigi megállapítás szerint a leggyakrabban fordultak elő a Földön kívüli mintákban (pl. az alfa-aminovajsav). Ezek azonban az arizonai vegyészek listáján egyáltalán nem szerepelnek. (Berliner Zeitung) (Magazyn Polski) Az élet földön kívüli csírái? A KŐOLAJKUTATÓ VÁLLALAT Egri üzemegysége felvételt hirdet: FÚRÁSI SEGÉDMUNKÁS munkakörben. BÉREZÉS: 4800-5000 Ft kezdő fizetés EGYÉB JUTTATÁSOK:- HŰSÉGJUTALOM- GAZKEDVEZMÉNY- NYUGDÍJKOR-KEDVEZMÉNY- 3 ÉVES GYAKORLAT UTÁN SZAKMUNKÁS-KÉPESÍTÉS MEGSZERZÉSÉNEK LEHETŐSÉGE- 40 ÓRÁS MUNKAHÉT Jelentkezni lehet személyesen az üzemegység központjában: EGER Kerecsendi út (Kőlyuktető) Érdeklődni telefonon: 12-211/269. mellék. Kép szöveg nélkül (Zeit im Bild)
