Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-06 / 31. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. február 6., vasárnap Nyelvbotlás Négy hét múlva vá­lasztanak az NSZK-ban. Az esélyek nyíltak, a tét nem kicsi, hiszen a választások eredménye sokban befolyásolhat­ja a középhatósugarú rakéták kérdéséről folyó tárgyalásokat. A kor­mányon levő keresz­ténydemokraták az ame­rikai nullamegoldást pártolják, a szociálde­mokraták rugalmasabb­nak tűnnek. Bush, amerikai alel- nök, bonni látogatása so­rán, nem titkolta, hogy rokonszenvezik az ame­rikaiakkal rokonszen- vezőkkel. De sietett hoz­zátenni: nem kíván be­avatkozni a választási harcba. Aztán... Aztán meg­botlott a tapasztalt po­litikus nyelve. Azt akar­ta mondani, hogy baráti és őszinte beszélgetést folytatott a kancellárral, ám az angol candid he­lyett a candidate szó csúszott ki száján. Nem kis derültségre, hiszen „baráti és jelöltségi lég­kört” említett. Gyorsan megint ki­jelentette: nincs szándé­kában befolyásolni a választási küzdelmet. Mire alighanem a jelen­levő tudósítók udvari­assága és fegyelme vette elejét a még nagyobb derültségnek... (r.) A héten történt RENDES KERÉKVÁGÁS­BAN. Ülést tartott a lengyel parlament. A továbbhaladás jegyében a bányászok és a kisiparosok, tsz-tagok, művé­szek nyugdíjának ügyében, valamint a közlekedés kér­déseiben döntött. Képünkön Wojciech Jaruzelski, az el­nöki emelvényen, mögötte Wladislaw Baka. a gazdaság irányításának minisztere (Telcfoto: AP — MTI — KS) HÉTFŐ: Bush amerikai alelnök Bonnban tár­gyal, majd Nyugat-Berlinben Ismerteti Reagan- nek az európaiakhoz irt levelét — Az ENSZ főtit­kárának afrikai körútja — Űjabb harcok Libanon több körzetében KEDD: Amerikai-hondurasl hadgyakorlat a ni- caraguai határ térségében — Az NSZK külügy­minisztere Prágában — Shultz megkezdi tokiói tárgyalásait, amelyek végeztével Pekingben foly­tatja útját SZERDA: A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folytatott SALART-megbeszélé- sek felújítása Genfben Andropov a Pravda szá­mára adott nyilatkozatában válaszol az amerikai elnöknek . CSÜTÖRTÖK: A bécsi haderőcsökkentési érte­kezlet ülése — Üjabb merényletterv II. János Pál pápa ellen — Ausztráliában rendkívüli választá­sokat írnak ki — Kormányválság Olaszországban PÉNTEK: Tömegtiltakozás Japánban a militari- zálási tervekkel szemben — Bush Genfben a szov­jet küldöttségvezetőkkel is találkozik — Április 25-re kitűzik az időelőtti választások időpontját Portugáliában SZOMBAT: Hollandia hivatalos kapcsolatokat létesít a PFSZ-szel, — Mubarak egyiptomi elnök Párizsban Heves összeütközések Salvadorban CSILLAGÁSZATI ÖSSZEG. Az amerikai törvényhozás a jövő évi költségvetésről tár­gyal. A kormány csillagászati, rekord össze­get, 238 milliárd dollárt kér katonai célra. A szenátorok körében a javaslat erős ellenál­lásra számíthat. Képünkön: a tárgyalás köz­ben Caspar Weinberger hadügyminiszter és John Vessey tábornok, az egyesített vezérkar főnökének eszmecseréje PROPAGANDAKÖRLT. George Bush, az USA alelnöke, európai körúton van. Bonn, Nyu- gat-Beriin, Amszterdam után Brüsszelben tár­gyalt a kormányfővel arról, hogy miért akar­ják kontinensünkre telepíteni 572 új rakétá­jukat és robotrepülőgépüket. Képünkön: Bush alelnök élénk taglejtéssel ad nyomatékot mon­danivalójának (Telefoto: AP— MTI — KS) KÖZÖS HADGYAKORLAT: Képünkön nem látni, hogy az ejtőernyősök két félék: hondurasiak és amerikaiak. Az USA hadserege 5000 hondurasi és 1600 amerikai katona részvéte­lével rendezett közös hadgyakorlatot — Hondurasban. A gép, amelyből az ejtőernyősök kiugrottak, az USA-légierö C—130- as óriásgépe Engedelmes britek Spanyol terrorizmus Űjabb két halálos áldoza­tot követelt a spanyol terro­rizmus. Szombaton délelőtt pokolgép robbant a bilbaói Vizoaya bankban, aminek következtében a bank két al­kalmazottja meghalt, hat pe­dig megsebesült. Szombat délelőtt Baszk­föld különböző bankjaiban három pokolgép robbant, szerencsére személyi sérülés nem történt. A brit rendőrséget is meglepte, hogy az or­szágnak a személyi szabad­ságra oly kényes polgárai milyen engedelmesen fűzték be magukat gépkocsijaik biz­tonsági öveibe. Az öv kötelezővé tételét tízéves harc előzte meg. A szigetország ebben is tartósan különbözni szeretett volna a kontinenstől, végül azonban győzött a józan ész, ponto­sabban a parlament is ma­gáévá tette az érvelést, hogy évente körülbelül 30 ezer ember hal meg, illetve sebe­sül meg súlyosan a közleke­dési balesetekben a biztonsá­gi öv hiánya miatt. Aki jelenleg elmulasztja bekapcsolni az övét, 50 fontig terjedő pénzbüntetés­sel sújtható. A rendőrség azonban egyelőre — bár nem mindenütt — a türelem és a méltányosság mellett dön­tött: a vétséget elkövetők ál­talában még megússzák fi­gyelmeztetéssel. A „kemény­ségnek” csak néhány hét múlva jön el az ideje — mondják. Az Autóklub felmérése sze­rint hétfőn, a kötelező csato­lás első napján minden tíz gépkocsivezető és elől ülő utas közül kilenc rendben beszíjazta magát. Akadtak vezetők, akik a kiterjedt sajtókampány da­cára sem szereztek tudomást a rendelkezésről. Kent gróf­ságban például, ahol a rend­őrség az azonnali büntetés mellett döntött, egy idősebb urat kétszer kellett megállí­tani. Először azért, mert nem volt rajta öv (elhitték neki, hogy soha nem hallott a kö­telező használatról). — má­sodszor azért, mert nem lát­szott rajta az öv. A dereka köré csavarta ugyanis ... Karóra — szabadesésben A minszki repülőiskola egy hallgatója ejtőernyős gyakorló­ugrása során már későn vette észre, hogy csuklójáról lecsato- lódott karórája „szabadesés­ben” távolodik tőle. Az óra egy kilométeres magasságból zuhant a földre. — ahol csendesen ke­tyegett tovább. Némi késéssel érkező gazdája kis keresgélés után megtalálta, s miután döb­benten állapította meg, hogy változatlan pontossággal mutat­ja az időt. bevitte „szülőhelyé­re”, a minszki óragyárba. Itt egy új órával ajándékozták meg a fiatal repülőst, a régi szerke­zet pedig bekerült a gyár múze­umába hasonló hányatott sorsú társai közé. A kínai televízió Félelem a „burzsoázia cukormázas golyóitól*' Kínában este hét órakor becslések szerint a lakosság negyede telepedik a képer­nyő elé: ekkor kezdődik a kínai televízió legnépszerűbb műsora, a tv-híradó, amely egyben a műsorkezdet is. Ez a „negyed” Kína eseté­ben 250 millió ember. A szám nagynak tűnik, de a 16 millió fekete-fehér és színes készülékből sokat birtokol­nak közületiek, gyárak, ter­melési brigádok, ahol cso­portosan nézik a műsort. A tv-híradó sava-borsa az utolsó tíz-tizenöt perc: 1981. tavasza óta a kínai televízió amerikai és angol tv-állo- másoktól képanyagot kap műholdon. Ebbe az alig ne­gyedórába a nagypolitikától kezdve a kuriózumokon át az angol bajnoki labdarúgó­mérkőzésig legalább egy tu­cat eseményt préselnek bele. Maga a híradó nem élő, ha­nem a műsorkezdet előtt rögzített adás, végig egy be­mondóval; a protokolhírek- kel és belpolitikával kezdő­dik. A hszinven, lienpu (ez a tv-híradó kínai neve) nép­szerűségét csak egy adás fe­nyegeti : a BBC „Follow me” című angol nyelvlecke­sorozata. Van még egy an­gol nyelvű adás, a vasárnap délutáni English on Sun­day, amelyben egy órán át szinkronizálás nélkül vetíte­nek tudományos ismeretter­jesztő- és játékfilmeket, so­rozatokat, például a Copper­field David: filmadaptáció­ját hat részben. Az angolon kívül tv-ből még egy nyel­vet tanulhatnak a kínaiak: a japánt. A műsort Csao Ce-jang kormányfő tavalyi tokiói látogatása óta szintén vasárnap délután sugároz­zák. A kínai központi televízió 1958-ban sugározta első mű­sorát, ma Pekingben két csatornán központi műsort, egyen pedig a pekingi stúdió adását lehet nézni. A műsor­idő az iskolatelevíziót, a vasárnapi délelőttöt és dél­utánt is beleszámítva na­ponta körülbelül húsz óra. A műsort későn kezdik és korán fejezik be: háromne­gyed tíz tájban a képernyő alján megjelenő óra figyel­meztet a lefekvésre, de tíz óránál tovább amúgyis rit­kán tart egy adás. A kínai központi televízió adásai nem jutnak el Tibet­ibe, az észak-nyugati Hszin- csiangba és Tajvanra. Hai­nan szigetén kazettáról su­gározzák a műsorokat, a dé­li Kantonban pedig nem a pekingi, vagy a kantom stú­dió műsorát nézik, hanem a hongkongi állomásokét. Nemrégiben a kantoni ható­ságok leszedették a tetőkről a Hongkong felé irányított antennákat. Két hónap szü­net után ismét elburjánoz- tak a különleges antennák, aki pedig nem használt an- tenát, készülékébe szereltek be erősítőket. Ezeket a déli nagyvárosban úton-útfélen árulják. De az illetékesek most már felhagytak az újabb kereszteshadjárat gon­dolatával. Felismerték ugyanis, hogy nem adminiszt­ratív eszközökkel kell fel­lépni, a hazai tv-műsoron kell javítani. Van is mit. A kínai tele­vízió programja rendkívül egysíkú. Műsorai konzerv- műsorok, színdarabok, kínai operák — a három csatorna valamelyikén mindig látni egyet —, és jobbára kínai filmek. Mivel Kínában csak főműsoridő van, szórakozás címén szombat este meg le­het tekinteni mondjuk a Föld állatvilágát bemutató spanyol sorozat valamelyik epizódját, vagy meg lehet hallgatni a mindennapi élet­re vonatkozó gyakorlati ta­nácsokat, például: hogyan fűtsünk télen a kályhában. Ha az ilyenfajta műsorokkal a néző még tud is valamit kezdeni, a kínai televízió­ban sugárzott reklámok zö­me végképp értelmetlen az átlagember számára: szer­számgépeket és turbinákat a kínai háztartásokban sem használnak Egy időben a televízió műsorszerkesztői külföldi filmeket, krimisorozatokat ígértek, az ígéreteket azon­ban a „burzsoázia cukormá­zas golyóitól” azaz a nyu­gati hatástól váló félelem fokozatosán felmorzsolta. Néha még a klasszikusok tv-adaptációi is meghökken­tő reagálásokat váltanak ki. Legutóbb az. angolok Kare­nina Anna-soroZata után duzzadt fel a kínai televí­zió postája: ezreket háborí­tott fel a múltszázadi asz- szony házasságtörése. EURÓPA Derűlátóan vagy borúlátóan ítélhetjük meg az európai helyzetet? Minél tovább töpreng efölött az ember, annál több érvet talál — mindkét oldalra. Ha időben visszatekin­tünk, tavaly-tavalyelőtt mélyponton volt a kelet—nyugati viszony. A múlt év végén és az idei elején reménykeltőén változott a politikai légkör. Már a madridi Európa-értekez- let résztvevői is (kevés kivétellel) hasznos türelmetlenséggel ültek asztalhoz: véget kell vetni a huzavonának. De ami a legfontosabb, a Szovjetunió nagyvonalú decemberi javasla­tával felcsillant a lehetőség, hogy az európai rakétaprobléma kimozdul a holtpontról. Januárban, a Varsói Szerződés ve­zetőinek találkozójáról kiadott nyilatkozat imponálóan vá­zolta fel az együttműködés távlatait. A gondolat, hogy a két szövetségi rendszer szerződésben mondjon le az erőszak alkalmazásáról, olyan jóindulatot tükrözött, hogy erre már nem lehetett rideg elutasítással válaszolni. Minden főváros­ból a figyelem és a megértés szavai hangzottak. Az időmeghatározások a „tavaly-tavalyelőtt” meg az „idén” között nincs éles határ. Nem úgy képzelendő, hogy akkor minden rossz volt, egy meghatározott napon pedig egyszeriben mosolyogni kezdett a Nyugat. Tavaly-tavaly­előtt se tetszett sok nyugat-európainak, még jelentős kor­mányférfiaknak sem az amerikai konokság, tavaly-tavaly­előtt sem kívánták a két nagyhatalom viszonyának túlzott kiéleződését; a békemozgalmak is régóta hívnak az utcákra tömegeket. Mi okozta hát a helyzet javulását? Két hatásnak köszönhető, hogy az amerikaiak valamivel engedékenyebb kijelentéseket tesznek: az új szovjet és szocialista javasla­toknak, és a nyugat-európaiak nyomásának Washingtonra. Most a mérleg nyelve a bizakodás felé billen. Mi ad fogódzót a megoldást kereső gondolatnak? Éltet az a józan megfontolás, hogy a tengerentúl sem akarnak katasztrófába taszítani sem bennünket, sem önmagukat. Biztat a tudat, hogy a szocialista országok higgadtan, és mint az utóbbi hetek különös világossággal mutatták, ru­galmasan politizálnak, nemcsak saját érdekeiket veszik fi­gyelembe, hanem a másik oldal szempontjait is. Végül lé­tezik, határozottan érvényesül az Európa-tudat. Itt élünk, ezen a földrészen, keletiek és nyugatiak egy csónakban, mely, ha elsüllyed, együtt fulladunk meg. Ez az európaiság a legnehezebb időkben is megmutatkozik. Ha a békéről és az együttműködésről van szó, a földrész államai ezt állítják az első helyre. A részletkérdésekben volt, van és lesz tö­mérdek ellentét s vita, de a több ezer éves európai kultúra és összetartozás védi önmagát. Tatár Imre Kacérkodni tudni kell Nosza, rebbentsd meg azo- ■ kát a kék szemeket, villan­jon fel a csalafinta mosoly: a kacérkodás használ a tel­kednek és a társadalmi kap­csolataidnak! — hirdeti a huszonhét éves Cynthia Kline amerikai üzletasszony, aki „kacérkodás-iskolát” nyi­tott. Az a véleménye, hogy a kacérkodás egyáltalán nem a szexuális kapcsolat ígérete, hanem sokkal inkább a ba­rátság, kedélyesség, a társa­dalmi érintkezés iránti vágy kifejezése. Oldalpillantás, egy kedves mosoly, vagy egy gyengéd érintés — mindez kacérkodás is lehet. Az emberi mozdula­tok nyelvének ismerete Cynthia Kline szerint elen­gedhetetlenül fontos. Ha va­laki például keresztbe rakja karját maga előtt, feltehetően nem akarja, hogy zavarják. „Akinek természetéből fakad a kacérkodás, az kacérkodik mindenkivel és mindennel: férfival, nővel, macskákkal és kutyákkal. Fogadok, hogy Marilyn Monroe flörtölt az asztalokkal és székekkel, ha egyedül maradt a szobában” — állítja Cynthia. Hat hónapot töltött el „ka­cérkodással és megfigyelés­sel” mielőtt tanfolyamát megnyitotta volna. Kacérko­dott és figyelt bisztrókban, áruházakban, buszmegállók­ban, szálloda-hallokban és liftekben. A washingtoni könyvtárban napokon keresz­tül tanulmányozta a „kacér­kodás” címszó alatt össze­gyűjtött anyagokat. Megfi­gyelése szerint egyébként az ötven év alatti férfiak nem érzik meg, mikor kacérkod­nak velük, míg az ötvenesek és idősebbek „rögtön kap­csolnak”. Persze vannak tilalmak a kacérkodásban is. Például: ne kacérkodj azzal, akinek pénzzel tartozol. Lehet ka­cérkodni a barátokkal és a barátok barátaival — de so­sem szabad túl messzire menni. Cynthia tanfolyamára túl­jelentkezés van. Egy-egy óra tizenkét dollárba kerül. Hall­gatóit gyakorlati tanácsokkal is ellátja, arra, hogyan lehet elindítani egy ismeretséget. Például így: „Maga úgy fest, mint egy hivatásos teniszjá­tékos!” A haladók akár bát­rabban is kezdeményezhet­nek: „Beszélgess velem!”

Next

/
Thumbnails
Contents