Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-04 / 29. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. ■■■■■■■■rQn 3. AHOGY A KÜLFEJTÉS HALAD Mi lesz a „bányászközségekkel Annak idején országos ügy lett Visonta és Halma- jugra lebontásának, megszüntetésének terve. Ügy hangzott a kérdés: mi a gazdaságosabb — ott hagyni a gazdag lignitvagyont a települések alatt vagy felépíteni két községet máshol? Azoknak lett igazuk, akik vallották: ez nem gazdasági kérdés elsősorban. Hiszen a falu csak külsőleg áll házakból és kertekből, lényegében pedig emberekből, családokból, ősökből és emlékekből, élőkből és holtakból. A két község maradt és a lignit is maradt a föld alatt. Mostanában ismételten arról beszélnek a Mátra alján, hogy a külfejtés terjedése miatt mégiscsak le kell bontani házakat Visontán, Hal- majugrán, Detken és Márkázom Mert a gazdaságosság, a lignit, a vékony takaróréteg és más egyéb parancsolóan szükségessé teszi ezt a megoldást. Hiszen ma már tudnunk kell „számolni”. — Határozottan kijelentem, hogy a külfejtés miatt egyetlen egy lakóházat sem bontunk le, egyetlen környékbeli községben sem — mondta kérdésünkre dr. Győry Sándor, a Mátraalji Szénbányák vezérigazgatója. — És a gazdaságosság? — Az is egy dolog és egészen más dolog az emberek nyugalma, közérzete, a hagyomány, a múlt emlékeihez való kötődés. Ez utóbbi súlya döntött a mérlegelésben itt is, fent is. Hogy a Mátraalji Szénbányák mennyire törődik a munkásaival, azok családjával, a külfejtést környező községekkel, arra bizonyíték néhány gyermeknevelő intézmény, üzlet és művelődési ház, amelyek megépítéséhez nemcsak tekintélyes mennyiségű pénzzel járultak hozzá, hanem amelyeknek falait maguk-húzták fel és fedték be, mert jól tudják, mindez az erőfeszítés megtérül az üzemi munka során. (gmf) KÖZVETLENÜL A GAZDASAGOKNAK RÁBA: HADÜZENET AZ ALKATRÉSZHIÁNYNAK A győri Rába-gyár — amely az idén várhatóan négymilliárd forint értékű mezőgazdasági erő- és munkagépet készít — hadat üzent az alkatrészhiánynak: ezentúl közvetlenül látja el különböző géptartozékokkal a termelési rendszereket és a gépeit üzemeltető gazdaságokat, kiegyensúlyozott, zavartalan ellátást teremtve. A magyar mezőgazdaság több mint kétezer nagy teljesítményű, különböző típusú Rába- erőgépet használ, sok száz, ugyancsak nagy teljesítményű munkagépekkel kiegészítve. A gépek többsége a termelési rendszerhez tartozó gazdaságokban dolgozik, így a legkézenfekvőbb megoldást választva, a rendszerek központjaiban hoztak létre raktárakat és innen látják el alkatrészekkel a taggazdaságokat. A KITE raktára Nádudvaron, a GITR-é Szajolban, a BKR-é Baján, a KSZE-é Szekszárdon és Győrött, az IKR-é Nagyigmándon található. A gyáriak ígérete szerint a termelési rendszereken kívülálló gazdaságoknak sem kell várakozniuk a Rába- traktorokhoz, munkagépekhez való alkatrészekre; elkészült Győrött, az Ipar utcában az a 700 négyzetméteres raktár — amit rövidesen további 500 négyzetméterrel bővítenék —, ahol ők vásárolhatnak. A raktárhálózat 300 millió forint értékű nyitókészlettel kezdte meg működését; az alkatrészek utánpótlásáról folyamatosan gondoskodnak. a termelési rendszerek taggazdaságainak az alkatrészekért kifizetett összegekből 4 százalékot vissza is térítenek. (MTI) múlt évben 7,5 millió dollár olajértéknek felelt meg. Mindösszesen tehát a megtakarítás: és a túlteljesítés olajárban számítva 9,7 millió dollárt eredményez. Nem akármilyen ösizieg ez, hiszen népgazdaságunk csak a Gagarin- Hőerőmű Vállalat révén nagy összegű valutát szabadított fel más célra. Eredményeinkhez jelentősen hozzájárult az az együttműködés is, amit egyfelől a salgótarjáni kohászati üzemek révén értek el, másfelől pedig azzal, hogy a lőrinci erőművet csak végszükségben használták fel villamos energia termelésére. Lőrinciben a kazánokat olajjal fűtik. Itt minden nap tehát „olajat ér”. Salgótarjánban is hasonló a helyzet, és mivel az ottani kohászati művek hőközpontjait gázfűtésre állították át, népgazdasági lag előnyösebb, ha1 gázt tüzelnek el oláj helyett. Igaz, hogy a kohászati műveknek a teljesítményéért a Gagarinnak kellett fizetnie. Az is igaz, hogy az ily módon elért takarékosság a vállalat árbevételét is csökkentette, ezért, ha úgy tetszik, „maguk ellen” cselekedtek. Ez az eset érzékelteti, mi a különbség akkor, ha egy vállalat saját érdekein felülemelkedve a nagy közösségre figyel. Hangsúlyozottan szólt arról a vezérigazgató, hogy a Thorez Bányaüzem mind mennyiségileg, mind minőségileg eleget tett a kérésünknek, sőt a lignit kalóriaértéke még a tervezettet is meghaladta-. Ez a tény is hozzájárult az erőmű jó teljesítményeihez. Az idén a tél enyhe heteket hozott, még a január sem fagyasztotta meg sem a lignitet, sem a vezetékeket, ennek következtében kevesebbet kellett foglalkozniuk a dolgozóknak a fűtés nehézségeivel, ami szintén költségmegtakarításhoz vezetett. A kedvező időjárás következtében a villamos energia termelése is fokozódott. Természetes, hogy a dolgozók a többletmunkáért, a többlettermelésért, a takarékosságban elért terven felüli értékekért megfelelő anyagi ellenszolgál tatásban részesültek. Összesen- mintegy hárommillió forint célprémiumot vehettek fel a „csúcsteljesítmények” nyomán. G. Molnár Ferenc A hulladékhő ingyen fűti a markazi Mátravölgye Termelőszövetkezet kezelésében levő üvegházat, ahol Réti Ildikó és Szabó Imréné szedi a szegfűt (Fotó: Kőhidi Imre) Már szinte természetes, hogy a Gagarin Hőerőmű Vállalatot említjük, mindig szólnunk kell azokról a csúcsteljesítményekről is, amelyeket termelési munkájukban, takarékossági elképzeléseikben rendre, sorra elérnek. Az elmúlt évben is egymás után döntöttek meg korábbi csúcsokat, amelyek közül kiemelkedik az a 46 milliárd kilowattóra villamos energia, amelyet fennállásuk óta megtermeltek. Büszkék erre az eredményre, azért is, mert május 25-én lesz éppen tíz éve annak, hogy Kádár János, pártunk első titkára felavatta az erőművet. összehasonlításul azt is megemlítjük, hogy eddigi teljesítményük a tavalyi országos fogyasztásnak több mint a másfélszeresét teszi ki. Mintegy 7,4 millió tonna lignitet vettek át 1982-ben a Thorez-bányától, a felhasználásuk viszont ennél több mint 140 ezer tonnával volt nagyobb. Ez abból is származott, hogy meglévő tartalékaikhoz is hozzányúltak. Csúcsnak számít az elmúlt évben az a 4,55 milliárd kilowattóra, amely a termelésük végeredménye volt. A szénőrlő malmok járókerekeinek méretnövelése nemcsak az üzembiztonságot javította, de jobb energiakiho- zatalt is eredményezett Amikor a takarékossági tervek végrehajtása felől érdeklődtünk Bódi Bélától, a vállalat vezérigazgatójától, nagyon jelentős számokat hallottunk. Elmondta, hogy a salgótarjáni!, a lőrinci és a visontai erőmű összesen több mint 12 600 torma olajat takarított meg, aminek értéke dollárban mérve 2,2 milliót tesz ki, A terven felül megtermelt 150 millió kilowattóra villamos energia az elDOLLÁRBAN IS MILLIÓK Csúcsokat döntött a Gagarin Beszélgetések, viták, tapasztalatok Előtérben a pártalapszervezetek tevékenysége Kiemelt 'feladatok hárultak az alapszervezetekre 1982-ben a párt XII. kongresszusa határozatának szellemében. Ez megmutatkozott a decemberi beszámoló taggyűléseken, amelyeknek nyílt, őszinte beszámolói és vitái igen sok általánosítható tapasztalattal szolgálnak. Most e hetekben már a legtöbb helyen megkezdődött ezek hasznosítása az idei munkában. A taggyűléseket megelőzően egyébként az alapszervezeti vezetőségek egyénileg vagy kis csoportokban beszélgettek a párttagokkal. Elemezték ezek során az alapszervezetek munkamódszerét, munkarendjét, egyeztették a párttagság adatait és értékelték az alapszervezetek éves munkáját. Mindez az alapszervezetek jelentékeny többségében nem vált céltalan elméletieskedéssé, sőt igen kedvező tapasztalatokat hozott. A párttagság összességében elismerően szólt a politikánkról, a termelőmunkáról, a feladatok megoldásáról. A számos tanulságból különösen az szűrhető le, hogy a jövőben még több figyelmet kell fordítani a párttagság tájékoztatására, különösen a helyi kérdésekben. A határozatokat részletesen és érdemben meg kell ismertetni, mert csak így tudnak részt venni a döntésben, azonosulni a feladatokkal, a felsőbb pártszervek határozataival. Ehhez tartozik az is, hogy mindenütt értelmes, tartalmas vitákban tisztázzák a feladatokat, alakítsák ki az egységes álláspontot, a megoldás legcélravezetőbb módjait. Számos helyen igénylik, hogy a vezetőségek minden esetben adjanak számot a két taggyűlés közötti munkáról, és kapjanak nagyobb figyelmet a pártcsoportok. A pártfegyelem betartásában nagyobb szigorúságot, a munka tervezésében, a helyi politikai igényekhez jobban igazodó tevékenység megszervezésében viszont nagyobb rugalmasságot várnak. A beszámolók alapjául ily módon szolgáltak a párttagsággal folytatott beszélgetések. Örvendetes tapasztalat, hogy a beszámolók őszintén tartalmazták a párttagság kritikai észrevételeit is, önkritikusan szóltak a vezetőség munkamódszeréről. Az ütköző vélemények esetében az egységes értelmezést állásfoglalásukkal segítették. A jelentések jól összegezték a határozatok hozatalával és következetesebb végrehajtásával kapcsolatos véleményeket, javaslatokat. Igen figyelemre méltó erény volt szinte mindenütt annak hangsúlyoEása, hogy a napi politikai munka ma nehezebb gazdasági és külpolitikai helyzetben folyik, ez gyorsabb és konkrétabb reagálást igényel a pártvezetőségektől, alapszervezetektől. Ez indokolja, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a taggyűlések aktivitásának, politikai szerepének erősítésére, a munkát károsan befolyásoló tényezők rendszeres, kritikus és önkritikus feltárására, visszaszorítására. Az előterjesztésekben érzékelhető volt a pártegység, a pártfegyelem további javítására irányuló törekvés, amelynek szellemében a jövőben következetesebben kívánják számon kérni a pártmegbízatások teljesítését, nagyobb figyelmet fordítanak a pasz- szív, az alapszervezeti munkát elhanyagoló párttagokra. Érezhető volt az a tendencia az egész országra kiterjedő helyi számvetéseken, hogy — különösen a termelés területén —, továbbra is alapkérdésnek tekintik a gazdaság pártirányításának eredményes megvalósítását, a munkamódszerek ennek megfelelő igazítását, alakítását. Felvetődött, hogy a gazdasági szabályozók gyors változásaihoz az alapszervezetek irányító munkájukban esetenként nehezen tudnak igazodni, de differenciálnak a feladatok között és a gazdaság irányításában a politikai jelleget erősítik. Nagy tanulságokkal szolgáltak a taggyűlések vitái, amelyekben több helyen hangot kapott egyebek között az a követelmény, hogy javítsák a munkamegosztást a párt-, az állami, a gazdasági és a tömegszervezetek között, különös figyelemmel a párhuzamosságok megszüntetésére. A tömegszervezetekben dolgozó kommunisták következetesebben képviseljék a pártszervezetek véleményét, vegyenek részt a döntések kialakításában és munkájukról tájékoztassák a tagságot. A termelő területeken működő alapszervezetek egy részében kifogásolták, hogy a gazdaságpolitikai napirendek tárgyalásánál nem elég politikus egyes gazdasági vezetők előterjesztése, hozzászólása. Nyelvezetük elvont, nehezen érthető, szegényes a politikai következtetés, a feladatokra mozgósítás. A vezetőkkel kapcsolatban azt is szóvá tették, hogy egy részük fél az utódok kinevelésétől, ezért ott a fiatalok türelmetlenek, elmennek a területről. Hasonló hiba, ha a megérett kádercserék esetén is a döntések elhúzódnak, s így rontják a hangulatot. Az alapszervezetek vezetőségétől pedig azt kívánják, hogy — a jelenlegi gyorsan változó körülmények miatt —, rendszeresebben térjenek ki a munka- módszer, a munkarend helyzetének értékelésére, a továbbfejlesztés feladatainak a meghatározására. Számos más értékes észrevétellel együtt a tapasztalatok azt mutatták, hogy az alapszervezetekben levő helyzetet a viták jól tükrözték, feltárták a hibákat, szóltak a továbbfejlesztés szükségességéről. Mindez arra hívja fel az irányító pártszervek figyelmét, hogy az alapszervezetek teljesítő- képességét tovább kell erő- siteni, fejleszteni. Több, hatékonyabb és differenciáltabb segítséget kell adni a munkában, elsősorban az előkészítésben és a vezetőségek felkészítésének időszakában. Az alapszervezeti vezetőségeket segíteni és ösztönözni kell az igényesebb munkára, a követelményeknek megfelelő politikai tevékenységre, a helyi tennivalók időbeni felismerésére, önálló megoldásra. Az alapszervezeti párt- munka feltételeit az irányító pártszerveknek tovább kell javítaniuk és biztosítaniuk. Megállapítható, hogy a községekben nőtt a párt- szervezetek tekintélye, de a követelmények is fokozódtak. Ezért döntő tényező a káderfeltételek megteremtése, a tervszerűbb foglalkozás a képzéssel és az utánpótlással. Ugyancsak a községi pártalapszervezetek tevékenységének a segítése érdekében jobban a munka középpontjába kell állítani az üzemekben, tsz-ekben dolgozó idősebb párttagoknak a nyugdijaskorra történő felkészítését, átjelentkezésük előkészítését. Az elmúlt időszakban lezajlott alapszervezeti személyes beszélgetések, párt- taggyűlési viták és tapasztalataik sok haszonnal járhatnak az idén nemcsak a pártéletben, hanem gazdasági, társadalmi életünk minden területén. Ennek egyebek között feltétele az is, hogy még jobban vegyék figyelembe és a közeljövőben tűzzék napirendre a munkamódszert, munkarendet tárgyaló taggyűlések tapasztalatait, hasznosítsák munkájukban az irányítással kapcsolatban felvetődő kritikai észrevételeket, javaslatokat. Legfőképpen pedig továbbra is mindig előtérben legyen a pártalap- szervezeteknek az egész párt- életre meghatározó tevékenysége. Arató András
