Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-25 / 47. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 25., péntek 3. Mindennapi örömeinkről Figyeljék csak meg! Találkozik két ember, és az érdeklődés szokványos szavai után csakhamar megtalálják a közös témát: panaszkodnak. Baj van a munkahelyen; vagy a munka nem ízlik vagy a főnök, vagy a munkatársak. Gond van a családban, nem akar tanulni a gyerek, nem lehet szerelőt kapni az elromlott vízcsaphoz, aztán megint megtámadta valami a kertben a gyümölcsfákat, hetekig kell várni a kocsi javítására, nem lehet automata mosógépet venni és így tovább. S ha már más panasz nem jut az ember eszébe. szidja a televíziót, milyen rossz volt a műsor. Rászoktunk bizony a panaszkodásra. S már észre se vesszük néha, hogy panaszkodásunk csupa dicsekvés, hiszen panaszaink forrása a legtöbb esetben nem az élet primer jelenségeihez kapcsolódik, hanem jobbára az általunk hőn szeretett tárgyakhoz. Mindezt egyik barátom juttatta az eszembe. Komoly, súlyos műtét és ágyban töltött hosszú hetek után néhány nappal ezelőtt ment ki először az utcára. Mintha idegen világban járt volna — mesélte. Megállt az utca-* sarkon, nézte a várost, és rájött, hogy gyönyörű. És tetszettek neki a kirakatok, és örült az aprócska hóesésnék, örült, ha valaki megismerte az utcán, és megkérdezte tőle: „Hogy vagy?” Még ha formális volt is a kérdés, még ha nem takart is különösebben meleg érdeklődést, örült mégis, mert úgy érezte, hogy kötődik valakihez, valakikhez, vannak emberi kapcsolatai, ö mondta: rájött, hogy mennyi csodálatos kis örömmel vannak tele a mi mindennapjaink. Betegség kellene hozzá tényleg, hogy észrevegyük? Tragédia, súlyos emberi helyzet teremtené meg csakugyan a lehetőségét annak, hogy merjünk örülni a bennünket körülvevő világ szépségeinek? Valami nehéznek, szomorúnak — valóban súlyos gondnak — kell bekövetkeznie ahhoz, hogy saját életünk, cselekedeteink mögött észrevegyük a szépséget, az örülni valót? Nem hiszem. Azt mondják, a jóhoz könnyű hozzászoknia az embernek. Túlságosan hozzászoktunk volna a jóhoz? Mindennapos panaszaink már megvannak. Mikor ismerjük fel — mert vannak — mindennapos örömeinket? Mikor merjük vállalni azokat igazán magunkénak? Nem lehet, nem szabad megengedni, hogy a panaszkodás keserű hullámai annyira belepjék figyelmünket, hogy eltűnjön a képességünk: ráérezni a mindennapok örömeire. Hogy is írta Illyés Gyula? „Ragyognak a tárgyak, nyald meg a ceruzád.” Az írók—költők üzenete mintha nekünk, hétköznapi embereknek is szólna: vegyük észre a világban felragyogó tárgyakat. — A „kis csodák”-at, ahogyan egy másik költő, Garai Gábor megfogalmazta. Ilyen kis csoda a létezés maga, teljességével, tartalmával, s igen: kudarcaival és keserűségeivel együtt. Hogy vannak a világban emberek, akikkel közös a sorsunk, a gondolatunk, az érzéseink, akikhez tartozhatunk, kapcsolódhatunk. „ ... a legemberibb szükségletünk — a másik ember” — írta Marx, de ez akkor is igaz lenne, ha nem ő írta volna. És ilyen kis csoda, hogy mindennap, az élet minden órájában tehetünk valamit, létrehozhatunk tárgyakat, fogalmazhatunk gondolatokat, s munkánknak látszata, eredménye van, amelyekkel mi magunk, á közösség is gazdagabbá válik. Mindennapi örömök érnek bennünket percről-percre. Ha mindegyiket nem is tudjuk észrevenni, legalább azokra figyeljünk, amelyeknek mi magunk vagyunk a forrásai, amelyek belőlünk, munkánkból, érzelmeinkből, gondolatainkból fakadnak. S ha ráismerünk arra, hogy képesek vagyunk alkotói ienni az örömnek, talán befogadására is nyitottabb lesz a szívünk. Talán meg tudunk állni egy- egy pillanatra, rácsodálkozni életünk egyik fontos tartalmára: a mindennapi örömökre. (B. J.) A korszerű gazdálkodás alapján (Fotó: Gireutter Zoltán) Vízépítési munkák Heves megyében A megye vízgazdálkodási helyzetének megítélésénél, a feladatok kitűzésénél abból a sajátosságból, ellentétből kell kiindulni, amely egyedülállóan erre a területre jellemző. Így a meglevő legnagyobb szintkülönbségek — Kékestető több mint ezer méterre van a tenger szintje fölött, míg Kisköre térsége alig haladja meg átlagosan a 90 métert —, a déli részek viszonylagos vízbősége és az északi területeken ugyanennek hiánya — Kiskörén van hazánk legnagyobb mesterséges víztározója —, valamint a nagy árvizek levonulása, szemben a száraz időjárás csekély vízhozamával. Miként sikerül ezeket az ellentéteket feloldani, milyen építési feladatok állnak az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság dolgozói előtt Heves megyében? — kérdeztük meg Vezse Sándor igazgatót. — A vízgazdálkodás légió ntosabb célja — kezdte válaszát az igazgató —, továbbra is a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság, az intézmények szükségleteinek kielégítése. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a vízkárok elhárítására, az ár- és belvíz elleni védekezésre, ezek megelőzésére, a lakosság élet- és vagyonbiztonságára, a vízminőség-védelemre. A fejlesztések üteme — a népgazdaság helyzetének megfelelően — lassúbb lesz. A múlt évben részben a kedvező időjárásnak, részben dolgozóink lelkiismeretes munkájának köszönhetően évi bruttó termelési feladatainkat 107,4 százalékra teljesítettük. A megye már említett sajátosságaiból fakadó ellentétek feloldása továbbra is korszerű megoldások alapján lehetséges. Ennek egyik fontos eszköze a tározók építése. Az elmúlt két évtizedben — Kiskörén kívül — huszonhét víztározót építettünk, helyeztünk üzembe, amelyeknek összes hasznos térfogata 23 millió 150 ezer köbméter, felületük pedig 815 hektár. Ezek a létesítmények több cél elérését teszik lehetővé; csökkentik az árvízkárokat, biztosítják a dombvidéki öntözést, hozzájárulnak az ivó- és iparivíz-bázis kialakításához, a haltenyésztéshez és a jóléti célokhoz. A múlt évben helyeztük üzembe a 4,5 millió köbméter hasznos térfogatú Laskó- völgyi víztározót, amely lényegesen csökkenti a patak árvizeiből eredő gondokat. Ennek a tározónak Eger város közelsége ad különleges jelentőséget. Kárelhárítási munkáink közül a Tárná tarnaörsi szakaszának ármentesítését kell megemlíteni. — A megye lakosságának 74—75 százaléka részesül a vezetékes ivóvíz ellátásban, amely lényegesen magasabb az országos átlagnál. Az ellátás stabilitása azonban gyenge, a legtöbb korlátozást Heves megyében kell elrendelni. A hiány takarékos megoldásra kényszerít. Jó példa erre a Gagarin Hőerőmű, amely kimondottan vízszegény viszonyok között üzemel, ezért zárt rendszert alkalmaznak, amelynek friss vízigénye közel százszor kevesebb, mint a hagyományos hűtőrendszereké. — A múlt évben az igazgatóság a tanácsok, a vízmű vállalatok és a társulatok 270 millió forintot fordítottak építési munkálatokra. Az idén a múlt évihez hasonló nagyságrendű feladatokat kell megvalósítani. A karbantartási, fenntartási, üzemeltetési kötelezettségeken1 túl tovább kell fejleszteni a lakosság vezetékes ivóvíz ellátását, Már üzembe helyezték az Aldeb- rő—Feldebrő—Tófalu csoportos vízmüvet, elkészült az egerbaktai, a szihalmi, a zaránki, a recski, a gyöngyöspatai, a gyöngyösoroszi, a noszvaji, a bükkzsérci és a bükkszéki, tanácsi, vállalati beruházásként épül a vison- ta—gyöngyösi regionális vízmű. Ide tartozik az a tanáccsal közösen kialakított fejlesztési javaslat, amely Eger város vízgazdálkodási gondjainak enyhítését célozza. Eszerint a Tárkány patakon és mellékágain több tározó épül, amely lehetővé teszi, hogy a város ivóvíz termelését naponta 7—8 ezer köbméterrel növeljék. A Farkasvölgyi árok rendezése pedig a vízkár elhárítását célozza. Folytatjuk a Külső- mérges patak és a Tárná patak rendezését, szabályozását, az Eger patak rendezésére a tanáccsal közösen kerül sor. Megkezdtük a Gyöngyös és a Külsőmérges patak torkolati szakaszának rendezését, árvédelmi töltéssel való ellátását, folytatjuk a Tárná recski ágának rendezési munkáit is. Ugyanakkor elkezdődött a felnémeti csatornamű építése is. — A különböző járulék—, díj- és áremelések az igazgatóságot is egyre nehezebb feladatok elé állítják — mondotta befejezésül az igazgató. — Szükséges ezért minden szinten, az egységeknél is szigorúan értékelni az elmúlt évi munkát. Pontosan meg kell határozni az ez évi termelési feladatokat, az ezekhez szükséges gazdaságosan felhasználható eszközöket. Körültekintő előkészítéssel, átgondolt szervezéssel, gépeink jobb kihasználásával, az anyag-, valamint a szállítási költségek csökkentésével ez évi építési, gazdasági terveink teljesíthetők. Oravec János EMBER - EGÉSZSÉG - GAZDASÁG Orvos az üzemben Az elmúlt években országszerte nagyot lépett előre az üzemegészségügy. Az V. ötéves terv időszakában sorra születtek Heves megye gyáraiban, vállalatéinál az orvosi rendelők: számuk ma már meghaladja a húszait. A kép, persze változó. Van köztük sok korszerű, jól felszerelt, másutt céljának kevésbé megfelelő. Az adottságokon túl mi jellemzi napjainkban az üzemorvosi ellátást? Menynyiben segíti a dolgozókat? Megelőzni és gyógyítani Mindenekelőtt a követelmények. Dr. Gulyás Júlia, a megyei tanács egészségügyi osztályának helyettes vezetője: — Ott, ahol a dolgozók létszáma meghaladja az ezer- háromszázat, főállású kolléga tevékenykedik. Ám a kisebb üzemekben is szükség van az ellátásra. Több példát találunk rá, hogy két vállalat közösen szervezi meg a szolgálatot, máshol részállásban oldják meg a feladatot. A követelmény azonban mindenütt egységes: megvalósítani a megelőzés és a gyógyítás magasabb fokát. Sok múlik az üzemen, milyen feltételeket teremt ehhez. A Recski Ércművek és a Pairádsasvári Üveggyár például megépített egy-egy rendelőt: az egyikben délelőtt, a másikban délután van rendelés. Mátraderecs- kén a téglagyárban négy óra ez az idő, de ugyanígy több más üzemben is a körzeti orvos látja el a betegeket. Az Egri Dohánygyárban és a borkomibinátban ideális körülményieket találni. Az előbbiben kénfürdő, szauna várja a dolgozókat, az utóbbiban a legmodernebb eszközök segítik a gyógyítást. — Ki a jó üzemorvos? — Aki szinte ott él a gyárban. Nemcsak a munkájukat, a „terepet” is ismeri. Tudja és javasolja is, hová kell egy ventillátor, melyik részleghez szükséges porelszívó, hol elengedhetetlen a hangszigetelés. Nem kevésbé fontos a közegészségügyi előírások ellenőrzése, de szükség esetén azonnali elsősegélyt is kell, hogy nyújtson. Egyszóval tennie kell a munkahelyi ártalmak ellen. Ez épp olyan fontos, mint maga a gyógyító munka. — Nem mindegyik üzemorvos vehet táppénzes állományba. .. — A rendeletek értelmében csak a főállásúaknak van jogosítványa erre. Csakis a járóbetegek esetében. A fekvőket már a körzeti veszi át. — De miért? — Igaz, hogy az üzemorvos jobban ismeri a dolgozót, de mivel sok a bejáró, módja sem volna rá, hogy otthon kezelje őket. — Nem ad ez a kettősség vitára okot? — Sok esetben igen. Nem mindegy, kit nyilvánítanak fekvőbetegnek. Ám abból a szempontból mindenképp célszerű a rendelkezés: a körzeti orvos gyógyulásig kezeli a pácienst, így nem kell annak több helyűvé szaladgálnia a táppénzes papírokkal. A munkahely ártalmai Napjainkban elsődleges cél: legyen bár kevesebb rendelési idő az üzemben, a beteg mihamarabb szakellátásban részesüljön. Gyakorlattá vált, hogy az üzemorvosok különböző szakvizsgálatokra küldik a rászorulókat. A rendelőintézetekben bizton tudnak ítélni például a hallásvizsgálat, vagy a laboratóriumi eredmények alapján. Akadnak azonban olyan esetek is, amikor súlyosabb a helyzet. Ezért biztosítottak a megyei kórház belgyógyászati osztályán tíz ágyat a „foglalkozási betegségben” szenvedők részére. Ily módon már a kórházi szakorvosi gárda vizsgálja-kezeli a beteget. Hol, milyen veszély fenyegeti a dolgozót? A bányákban a szilikózis rombol leginkább. a Parád- sasvári Üveggyárban pedig az ólamártalom ellen kell küzdeni. A szabadban munkálkodókat a reuma támad ja meg, de még az ülőfoglalkozásnak is megvannak a maga ártalmai. Sehol sem elhanyagolható hát a megelőzés. A rendszeres szűrés, a gyakori üzemi szemlék, az ismeretterjesztőfelvilágosító előadások — mind-mind „elébemennek” a betegségnek. Egy új forma Aliig két éve annak, hogy a mezőgazdaságban is megszervezték az üzemorvosi szolgálatot. Egy új rendelőbe látogattunk el Hevesen. Az állami gazdaság és a RáDr. Csongrádi Tünde üzemorvos: „Megoldottuk a házi betegellátást is” (Perl Márton felv.) kóczi Tsz fogott össze, s teremtett lehetőséget a dolgozók ellátására. Nagy István, a Hevesi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese: — Egy évvel ezelőtt vásároltuk meg az épületet, több mint egymillió forintért. Szolgálati lakást is kialakítottunk benne. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek: valamennyi dolgozónk elégedett a szolgálattal. Ily módon nagymértékben javult a szociális gondoskodás. Biztosított az állandó szűrés, az üzemorvosi szemléken a gazdaság vezetői is részt vesznek. Az ellátás bevezetése óta csökkent a munkaidőkiesés. A hevesi rendelőben korszerű, minden igényt kielégítő felsziereiést találtunk. Számos modem műszer, EKG-készülék, légzésvizsgáló teszi teljessé a kört. Dt. Csongrádi Tünde üzemorvos: — Szerencsések vagyunk. A házi ellátást is meg tudjuk Oldani. Nemcsak a fekvőbetegekhez járok ki, de rendszeres vérnyomásmérésre is. Hozzánk tartoznak a családtagok, a nyugdíjasokat szintén kezeljük. — Milyen lehetőség van a rehabilitációra? — A mezőgazdaságban kevés a „könnyebb munkakör”. Ha valaki megbetegszik, és nem tudja elvégezni eredeti munkáját, jóformán csak őrszolgálatba oszthat,ják be, legfeljebb takarít. A kollektív szerződés egyébként tartalmazza: az ilyenek sem kerülnek hátrányos helyzetbe, ugyanúgy kapnak bérfejlesztést — kiegészítést. Űj formával találkoztunk Hevesen, láthatóan jó úton járnak. Az ipari üzemekben viszont, már több éves tapasztalattal rendelkeznek, de nem mindenütt sikerült összhangba hozni az ember, a népgazdaság és az egészségügy érdekeit. Sok múlik az üzemorvos rátermettségén, nem kevésbé a vezetésen. Ott, ahol megtalálják a közös nyelvet, a szolgálat eléri célját. Mikes Márta
