Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. február 3., csütörtök Egy vizsgálat nyomában Az egészségügyi szolgálat munkája városban, falun A gyógyító-megelőző ellá­tás egységének megteremté­sével kapcsolatban az egész­ségügyi intézmények műkö­dését, az integráció eredmé­nyességét és hatékonyságát időről időre megvizsgálják abból a célból, hogy meg­ismerjék a lakosság véle­ményét: elégedett(ebb)ek-e az ellátással. Zsúfoltság a rendelőintézetekben Az integráció kezdetétől eddig eltelt hat esztendő tapasztalatait összegezte az az átfogó — 11 megyei népi ellenőrzési bizottság bevoná­sával készült, 32 kórház­rendelőintézeti egységre ki­terjedő — vizsgálat, amely a gyógyítóhelyek egyharma- dának tevékenységébe nyújt bepillantást. Az eredmények hitelességét erősíti, hogy a megszervezett 115 ankéton 1200 egészségügyi dolgozó számolt be tapasztalatairól, az érdekelt tanácsi és egész­ségügyi szakigazgatási veze­tőket pedig személyes be­szélgetéseken hallgatták meg. A leglényegesebb, egy­ben az ellátást illető leg­közvetlenebb tapasztalatokat azonban a több mint ezer betegnél végzett, igen alapos esettanulmányok adták. Ügy szólván általános a rendelőintézeti zsúfoltság, a sokszor indokolatlannak tűnő hosszú várakozási idő miatti elégedetlenség — elsősorban ezek után ítéli meg a lakos­ság az egészségügyi szolgálat munkáját. Bevált a „forgórendszer” A járóbeteg-ellátás ennek ellenére, tagadhatatlan, ered­ményeket mutathat fel. Nagyban javult a színvonal a „forgórendszer” bevezeté­sével, amelynek lényege a rendelőintézeti és a kórházi orvosok változó munkahe­lyen történő foglalkoztatása. Az orvosok fele 1—3 havon­ta, egyötödük hetente, egy- harmaduk naponta találko­zik így a betegekkel, illetve panaszosokkal. A rendelőin­tézeti orvosok nagy többsé­ge érzékeli és — a beteg ja­vára — hasznosítja ennek szakmai előnyeit. A gyakorlatban ez azt je­lenti, hogy a rendelőintéze­tekben egyre több az úgy­nevezett „befejezett ellátás”, csökkent a kórházba utaltak száma. A betegek látják elő­nyét annak is, hogy rende­lőintézeti leleteiket a kór­házak zömében már elfogad­ják, csökkent a feleslegesen ismétlődő, olykor kellemet­len vizsgálatok száma. Miután az integráció nem egyszeri döntés, hanem ál­landó megújulást, fejlődést, okos szervezési intézkedések folyamatát igénylő és fel­tételező munkamódszer, kü­lönös figyelmet érdemel, hogy pillanatnyilag a la­kosság mindössze 27 száza­léka mondott pozitív véle­ményt a szakrendelésről. Ál­talános gond a reuma-, or- thopédia-, szemészet-, az orr-fül-gége-ellátás szakren­deléseinek megfelelő meg­oldása. 160 milliós betegforgalom A cél, a feladat egyértel­mű: a különböző ellátási szintek együttműködésének további javítása annak el­érése, hogy a beteg kellő időben hozzájuthasson a számára szükséges, állapotá­nak megfelelő és szakmailag indokolt, korszerű gyógyító­megelőző ellátáshoz. A járó­beteg-ellátás kérdéseinek értékelése alapján a szakma számára nyilvánvaló, hogy a jövőben is megkülönbözte­tett figyelmet érdemel ez a terület. A lakosság egyre többet találkozik az orvossal, a gyógyító emberrel; az intéz­mények betegforgalma elérte az évi 160 milliót. Az egész­ségügyi dolgozók száma az utóbbi évtizedben 146 ezer­ről 207 ezerre növekedett — ugyanezen idő alatt az egészségügy évi működési kiadása 7 milliárdról 21 mil­liárd forintra emelkedett. Országszerte mind ésszerűb­ben, meggondoltabban gaz­dálkodnak a nemzeti jöve­delem egészségügyre szánt 3,9 százalékával. Mostanában méltán esik sok szó a taka­rékosságról, a gazdaság, a termelés tartalékainak fel­tárásáról. Az egészségügy­nek is vannak mozgósítható energiái. Ahogy az élet, a társadalom, a munka más területein, az egészségügyben is megnőtt az emberi ténye­zők szerepe, mert a beteg bizalma, orvos iránti becsü­lése; az ápolás-gondozás lég­köre magában a gyógyítás eredményességében haszno­suló többlet. (G. R.) Új otthonban a hatvani rendelőintézet Muzsik Zsuzsa fizikoterápiás asszisztens és páciensei — kezelés közben (Balra) (Fotó: Szabó Sándor) Törés utáni rehabilitációs gyógytornán dr. Ádám An- talné irányításával váll- és könyöktornát végeznek a be­tegek a tökéletes gyógyulás érdekében Hatvanban hosszú éveken át a Grassalkovich-kastély adott otthont a városi ren­delőintézetnek. A régi épület szakemberek felmérése sze­rint alkalmatlanná vált funkciója betöltésére, így szükséges lett az épület fo­kozatos kiürítése. Mivel új rendelő építésére megfelelő anyagiakkal nem rendelkez­tek, más megoldást kellett keresni. Olyat, amelynek eredményeként végül is a 30 kilométeres körzetben élő 110 ezer ember kulturált egészségügyi ellátása biztosít­ható. és anyagi segítséggel átme­neti jellegű, de a célnak megfelelő rendelőintézetet biztosítottak. A Mátrai Szén­bányák tervezőirodája kol­lektívájának tervei alapján, a petőfibányai üzem kivite­lezésében három egységből álló 720 négyzetméter terü­letű, faelemekből készített rendelőintézet létesítésével biztosítottak lehetőséget az egészségügyi munka folya­matosságára. Ennek eredményeként a különböző szakrendelések — az orr-fül-gége, a sebészet, a nőgyógyászat, a család- és nővédelmi tanácsadó, az on­kológia és a rehabilitációs rész — már itt működik és később ide költözik a köz­ponti orvosi ügyeleti szolgá­lat is. Ehhez nyújtott hathatós támogatást az egészségügyi intézmény mellett működő együttműködési tanács — amelynek tagjai a helyi és a környező üzemek, vállalatok, szövetkezetek, illetve ezek képviselői —, oly módon, hogy társadalmi munkával EGERBEN: A barokk zene fiataloknak Hétfőn délután Egerben, a Gárdonyi Géza Gimnázium­ban, este a Vendéglátóipari Szakközépiskolában barokk szerzők műveiből öszeállí- tott műsorral lépett pódium­ra az Egri Szimfonikus Ze­nekar kamaraegyüttese. Nem könnyű feladat a ba­rokk muzsikában még oly otthonos együttesnek sem átütő hatást elérni a tizen­éveseknél, akikben a zene egészes más élményvilágot jelent. Farkas István kar­mester és együttese emlé­kezetes házimuzsikálásai óta tudjuk, hogy az intim ha­tású koncertálás különösen kedvelt műfajuk. A karve­zető egyéniségében is van olyan vonás, amely ezt a bensőséges hangulatteremtést elősegíti. Innen támadt az az érzésünk a délutáni elő­adáson, hogy a fegyelmezet­ten, de hűvös hangulatban elinduló műsor elején az egyébként lelkes diákok épp hogy tapsra emelték a tenyerüket. Pedig Corelli g-moll „Karácsonyi” concer­to grossójának IV. és V. té­tele Radnóti Tibor, Szobosz- lay Etelka és Antal Zsolt szólójátékával szinte árasz­totta az ünnep derűjét. Te­lemann Kettős kürtverse­nyénél, mintha együtt lett vol­na a fiatal közönség a ze­nészekkel, a két kürtös, Sándor János és Lengyelvári Péter már nagyobb sikert aratott. Corelli Op. 6. No. 5. jel­zetű Concerto grossóját Rad­nóti Tibor, Jéger Ernőné és Antal Zsolt szólózása mel­lett színesen és gazdagon szólaltatta meg a kamara- zenekar. Papp János fagotton adta elő Vivaldi a-moll hegedű- versenyének első tételét. Ez a szám mintha áttörte vol­na azt a lélektani akadályt, amely a pódium és a hall­gatóság közötti térben szo­kott láthatatlanul is jelen lenni. Vivaldi életöröme, áradó muzikalitása mindig is megteszi a maga hatását. Bach h-moll szvitjéből egy polonézt és badinerit szólaltatott meg fuvolán Pál Ildikó, a Gárdonyi gim­názium tehetséges diákja, a kamarazenekar tagja. Ismét más hang, más egyéniség szólalt meg Hän­del F-dúr concerto grossó- jában. Az első két tételt hall­hatta a közönség, a szólókat Radnóti Tibor, Szabó József- né és Antal Zsolt játszották. Szepesi György egy zenei minilexikon sűrűségével és egzaktságával ismertette a tudnivalókat a barokk zené­ről. (farkas) Hazánkban jó talajra ta­lált a szecesszió. Amennyire a feudális Magyarország jel­legzetes építészeti stílusa a barokk volt, úgy vert gyöke­ret a népi szecesszió polgáro­sodó paraszt társadalmunk­ban. Alföldi mezővárosaink­ban, Kecskeméten csakúgy, mint Debrecenben, a szecesz- szió példás emlékei határoz­ták meg a városképet (Cifra Palota, Megyei Tanács, Püs­pöki Palota, stb.), de ami en­nél m,ég jelentősebb: átvette a családiház-építkezés is a szecesszió erényeit. A jövő művészettörténészeinek nagyszerű feladata lesz meg­fejteni, hogy milyen körül­mények között, milyen mes­terekkel, milyen eredmé­nyekkel váltott át seregnyi alföldi városunk szinte má­ról holnapra avult építkezési formákból a legkorszerűbbe, hogyan tette magáévá a csa­ládiház-építkezés azt a for­marendet, aminek csak köz­épületekben láthatta példá­ját. Nagykőrösön az első világ­háború előtti gazdasági kon­junktúra (uborka, gyümölcs) következtében meggazdago­dott parasztság néhány év alatt, nagyjából 1909-től fel­váltja régi nádfedeles, zsu- pos vályogházát az akkor korszerű polgári formára a szecesszió jegyében. Néhány év alatt százával épülnek fel az előszobái, nagy abla­kos, verandás téglaépületek, melyekben a kaputól kezdve az ereszcsatornáig, a majoli­ka díszektől az alaprajzig a ház minden eleme, de belső berendezése is lépést tart ko­rával. Ahogy feudális örökségű városainkat (Székesfehérvár, Győr, Eger) a barokk stílus­jegyei határozzák meg, pa­raszti városainkban (Kecske­mét, Nagykőrös, Kisújszál­lás, Hódmezővásárhely) a szecesszió hagyott mély nyo­mot. S tegyük hozzá: olyan egészséges változást, fejlő­dést, hogy ezek az épületek máig állják az idő viszontag­ságait. Európai stílus a magyar népben egy sem ta­lált olyan visszhangra, mint a polgárosuló paraszttársada­lomban a szecesszió. Ezzel eddig nem sokat törődtünk, leromboljuk a csodálatosabb­nál csodálatosabb épületeket, pedig még megmenthetnénk a magyar népi szecesszió emlékeit. Voltak természetesen gyen­géi is a szecessziónak. Keres­te az új anyagok megfelelő formáit, de mintha restellte volna a vasbeton nyers, dur­va anyagát, elfedi tarka or­namentikáid cserepekkel, vagy olyan lágy formákba önti a vasat, hogy elvesztve kemény, nyers és határozott jellegét, éppen az anyag sa­játosságát hazudtolja meg. De ugyanígy restelli az üveg meztelen egyszerűségét is, és telecsurgatja aranyos folyon­dárokkal, vagy tarkára festi. A szecesszió díszítő világá­ban szinte egyeduralkodó a növényvilág: virágok, indák, folyondárok, nádak, napra­forgók, s különösen a liliom. Az állatvilágból: ami kecses, hajlékony, ami ehhez a hul­lámvonal lendületét, dallam­vonalát olyannyira kiélő stí­lushoz leginkább alkalmaz­ható (hattyú, pille, hal). Szí­nekben a szelíd rózsaszínt, lilát, olajzöldet, szürkét, máj- barnát kedveli. Amennydire a „fin de siéc- le ”— századvég — női di­vatja természetesen fűzi össze a női derekat, s szorít­ja a bordát a fűző, a mieder kalodájába, elzárva a testet nyakig gombolt ruhákkal a naptól, levegőtől, úgy veszi el gyakran a szecesszió díszí­tő törekvése az anyagi ere­deti értékeinek érvényesülé­sét. A gépi termelés a tárgy- kultúrában, a tömegigények előretörése egyre nagyobb teret enged az anyagszerű­ségnek, s visszaszorítja a szecesszió külsőségeit. A sze­cesszió nagy eredménye, hogy az anyagi megbecsü­lésre. a szerkezet fontos sze­repére, a konstrukció értéké­re, a világos, tiszta síkok harmóniájára, a népi hagyo­mányok továbbfejlesztésének lehetőségeire figyelmeztet. Ma egyre nagyobb figyelem­mel használjuk fel tanulsá­gait az építészetben, belső- építészetben, iparművészet­ben. A szecesszió a művészetek keresztútja, telve ellentmon­dással. Szerkesztő biztonság, formai gazdagság, az anyag ismerete s célszerű felhasz­nálása jellemzi, ugyanakkor a diszítés felesleges bősége vagy szervetlen alkalomsze­rűsége, a külső megjelenés használatot, formát, felépí­tést meghazudtoló elkendő­zése. Világosan tagolt felépí­tés egyrészt, ködös, homá­lyos elvágyódás másrészt. Képekben, díszítésben zsúfolt külső alatt ésszerű szerkezet. A szecesszió előrelépést je­lentett nem csupán az építé­szetben, de a lakáskultúra fejlődésében is. A századfor­duló polgársága azt követel­te a bútortól, hogy célját betöltse, ne pazarolja a fel­használt anyagot. A szecesz- szió azzal, hogy közeledett a célszerűséghez, a természeti formákat is felhasználta. Egyrészt a szerkezeti eleme­ket hangsúlyozta, az anyag- szerűséget (Sima felületek), másrészt a luxusigényeknek is kifejezést akart adni a fe­lületi díszítések hivalkodá­sával, csillogásával, gyöngy­ház- és fémberakásokkal. A bútorformák kialakulásában nagy szerepe volt a megin­duló tömeggyártásnak (pél­dául Thonet hajlított búto­rai), mely a jövő belsőépíté­szetének vetette meg alapját. Az irodalomban a stilizálás, a túlzsúfolt képek jellemzik, s így a mesterkéltség, eről­tetett szépelgés egyrészt, másrészt népi erőkből táplál­kozva: életerős bőség, kissé népies túldíszítettség is. Szecesszió? Kinek a neve ötlik fel? A magyar Lechner Ödöné, a finn nemzeti kul­túrát teremtő Akseli Gallen- Kalleláé biztosan. De ne fe­ledkezzünk meg Arkay Ala­dárról, Lajta Béláról, Kós Károlyról, Rippl-Rónai Jó­zsefről, Kner Imréről, Kozma Lajosról, a gödöllőiekről, Kö- rösfői-Kriesch Aladárról, Nagy Sándorról sem. A sze­cesszió napjainkban rene­szánszát éli. Könyvek, kiállí­tások hirdetik értékeit, amit hol hamisan utánozva, hol megértve sokszor felhaszná­lunk. Koszog Ákos (Következik: 6. Az Emberért)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents