Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. február 3., csütörtök BULGÁRIA „Megkésett” újévi köszöntő Éneklő „szurvakárok”, kezükben a feldíszített somfavir­gács (Fotó: Szófiapress — KS) A fronton harcoló sok ka­tona családja a sztálingrádi csata idején a városban ma­radt. Az öregek, nők és gyer­mekek romos házakban, fe­dezékekben, földbe vájt bun­kerekben laktak. A sztálin­grádi édesanyák e rettenetes napokban igyekeztek meg­őrizni a legdrágábbat — gyermekeik életét. A fasiszta bombák és lö­vedékek sövöltése közben is születtek a gyerekek. Az új­CSEHSZLOVÁKIA Az austerlitzi csata múzeuma Slavkov, ez a Bmo köze­lében fekvő dél-morvaországi kisközség igen nevezetes hely. A falu közelében zaj­lott le 1805. december 2-án a három császár háborúja, az austerlitzi csata, amelynek során Napóleon seregei meg­ütköztek az osztrák és az orosz csapatokkal. A csata 100. évfordulóján, 1905-ben itt állították fel a Béke Em­lékművet A történelmi eseményt idézi fel a Slavkov Múzeum is, amely bemutatja az aus­terlitzi csatamezőn talált tárgyak gyűjteményét. A 'ki­állítás anyaga ma is újabb és újabb darabokkal gazda­godik. A környékbeliek még most is gyakran találnak az évtizedek során lerakódott földkéreg alatt fegyvereket egyenruha-tartozékokat, pus­ka- és ágyúgolyókat. A múzeummal évek óta szoros kapcsolatot tart a Svazarm — honvédelmi — Szövetség brnói tagsága. Se­gítenek a régi fegyverek ja­vításában, az összegyűjtött anyag felfrissítésében és karbantartásában. Gyakran és mélyrehatóan tanulmá­nyozzák a gyűjteményt. így sikerült megcáfolniuk példá­ul azt a téves történelmi ál­lítást, amely szerint a csata­tér egy részét Claparéde francia tábornagy a brnói Spillberg erődből nagy ható- távolságú osztrák ágyúkkal lövette. Az osztrák és az orosz lovasság felvonulási térképiének alapos vizsgálata után a Svazarm Szövetség tagjai újra átkutatták a csa­tamezőt, s kizárólag francia ágyúk golyóit és gránátszi­lánkjait lelték meg. szülötteket és édesanyjukat a sebesült katonákkal együtt ápolták. Az anyakönyvi hi­vatalok a hátországban mű­ködtek. Az ostrom alatt szü­letett gyermekeket csak ké­sőbb anyakönyvezték. Mégis több olyan bejegyzés találha­tó, amely mellett ez áll: „A gyermek a lövészárokban született”. így jött a világra Galina Ciszlova 1942. szeptember 5-én. Lengyelországban a lakás­igénylők várakozási ideje 15 év. Nem csoda tehát, hogy sokakban reményt keltett a hír: Gdyniában alig 64 napra volt szükség 19 különálló családi ház falainak és tető­zetének felhúzásához. A siker a Gdynia! Ifjúsági Lakásépítő Szövetkezet tag­ságának ügyességét és ráter­mettségét dicséri, no meg a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetét, amelynek kezdeményezésére és támogatásával megalakult a szövetkezet A szövetkezet rövid törté­nete a fiatalok lelkesedését, kezdeményezőkészségét iga­zolja. A hetvenes években Gdyniában háromezer telket jelöltek ki családi házak épí­tésére. A telkek egy részén még ma is épülőben van 500 családi ház. Sok-sok üres, kincset érő telek viszont sokáig parlagon he­vert Az ifjúsági szövetség városi bizottságán már rég­óta tervezgették, hogy meg­szerzik a területet lakásépí­tési célra, míg végül tavaly márciusban létrehozták a lakásépítő szövetkezetét amely kiigényelte a 19 üres telket. Az Ifjúsági Lakásépítő Szövetkezet tagjai a város és a környék ipari üzemeinek élenjáró, aktív társadalmi munkát végző fiatal dolgo­zóiból kerültek ki. A szövet­kezet tagjainak többsége ugyan az ifjúsági szervezet tagja, de a felvételnek ez nem előfeltétele. Galina Ciszlova családja kö­rében 40. születésnapján — Rettenetes napok voltak — emlékezik vissza Galina édesanyja, a 72 éves Marija Ciszlova. — Férjem a fron­ton volt. A fasiszták lebom­bázták házunkat. Egy elha­gyott földfedezékben laktunk. Három felnőtt és hét gyerek élt együtt. A gyerekek közül három az enyém volt. Negyven év telt el. Sztá­lingrád újjáépült romjaiból. Marija Ciszlova gyermekei felnőttek. Galina és Nyina egyetemet végzett. Valentyi- na egy zöldségtermesztő szovhozban dolgozik, fia, Alekszej, gépkocsivezető. ' Tavaly szeptember 5-én a kisebbik lány, Galina házá­ban öszegyűlt az egész Cisz- lov család, hogy ünnepélye­sen emlékezzenek meg Gali­na 40. születésnapjáról. A gyerekek felelevenítették az elmúlt éveket, megköszön­ték édesanyjuknak, hogy életet adott nekik és azt a háború nehéz napjaiban is megőrizte. Azok az üzemek, amelyek­nek dolgozói beléptek a la- ’ kásépítő szövetkezetbe, vál­lalták, hogy átadják a tag­ságnak elfekvő építőanyagai­kat, vagy anyagbeszerző szolgálatukkal segítik az épít­kezőket Az üzemek közre­működésével tett szert a szövetkezet a belső építési munkákhoz szükséges anya­gokra. A falak felhúzásához szükséges paneleket a Gdy- niai Építőipari Kombináttól vásárolták meg. Ezek a kom­binát termelési feleslegéből származtak. Égy-egy kétszintes, 5 szo­bás, 107 négyzetméter alap- területű, garázzsal és 150 négyzetméteres telekkel ren­delkező ház költségvetési ér­téke: hárommillió zloty. Eb­ből 1,2 milliót tesz ki az épí­tőanyagokra, a szerszámgé­pekre és a szállításra felvett hitel öszege. A szövetkezet egy-egy tagja csupán 63,5 ezer zlotyt fizet be kész­pénzben. A hitel fennmaradó részét havi 2,5 ezer zlotys részletekben törlesztik 40 évig. Az ezen felül megma-. radó összeget a leendő ház- tulajdonos ledolgozza az építkezésen. A házakon dolgoznak ugyan kőművesek, szerelők és más szakemberek, de a tagság nagyobbik része nem rendelkezik semmiféle építő­ipari szakképzettséggel. Ám, mint az eddigi építkezések bizonyították, kiderült, hogy a fiatalok alig egy hónap alatt képesek a házépítés ábécéjének elsajátítására, hi­JUGOSZLÁVIA Harc a kábítószer­csempészés ellen Jugoszláviában erélyes harcot hirdettek meg az egy­re inkább elszaporodó kábí­tószercsempész csoportok el­len. Jugoszlávia földrajzi helyzete alapján tranzitöve­zetnek tekinthető: a kábító­szertermelő országokból ott vezetnek keresztül az utak a Közel- és a Közép-Keletről a nyugat-európai „fogyasztók” felé. A Tanjug jugoszláv hír- szolgálati iroda jelentése sze­rint a rendőri és a vámszer­vek az utóbbi öt évben 896 kábítószercsempészt tartóz­tattak le és összesen 7282 ki­logramm különféle kábító­szert koboztak el. A legtöbb esetben hasist találtak a csempészeknél. Az utóbbi években azonban egyre több heroin is megjelent a fekete­piacon. Ez pedig különösen veszélyes kábítószer. A letartóztatott kábítószer­csempészek és kereskedők túlnyomórészt külföldiek. Különösen sok közöttük a török, nyugatnémet, libano­ni, iraki, pakisztáni, olasz és holland. A vizsgálatok során kiderült, hogy az elkobzott kábítószer java részét a nyu­gatnémet feketepiacnak szán­ták, de sok került belőle Olaszországba, Ausztriába, Svájcba és más nyugat­európai országba is. A veszélyes csempészet és fekete kereskedelem felgön­gyölítésére a jugoszláv ható­ságok erélyes intézkedéseket tesznek, az ügy nemzetközi vonatkozásai miatt szorosan együttműködnek az Inter- pollal és a kábítószerkeres­kedelem ellen küzdő más nemzetközi szervezetekkel is. szén hajtja őket a minél ha­marabbi beköltözés vágya. A megfelelő szakemberek irá­nyításával jó munkát végez­nek, mert saját házukon dol­goznak. Szorgalmuk, kitartá­suk határtalan, így aztán minden létező építési rekor­dot megdöntötték. Egy-egy családi ház 12 hónap alatt készül el teljesen. Állásidőt, lógást nem ismernek, igaz, többszörös érdekük fűződik a munkaidő kihasználásához, mert a ház falainak felhúzá­sához három hónapi fizetés nélküli szabadságot igényel­nek munkahelyüktől. A gazdaságos munkaszer­vezésnek köszönhető, hogy az így felépült családi házak 1 négyzetméterének építési költsége mindössze 10 ezer zloty, míg egy lakótelepi épületben 1 négyzetméter építése 30 ezer zlotyba kerül. A gdyniai szövetkezetnek jelenleg 275 tagja van. Már 220 háztelekkel rendelkeznek, s még többet szeretnének megszerezni. A szövetkezet tagjai olyan tekintélyes nagy­üzemek ifjúmunkásai, mint a Párizsi Komrnün Hajógyár, a Nauta Hajógyár, a Gdyniai Építőipari Kombinát és a Haditengerészeti Hajógyár. De tagfelvételi ügyben folynak már megbeszélések a kisebb üzemekben is. A lakásépítő -szövetkezet 1987- ig évente mintegy 200 csalá­di ház építését tervezi, de minden jel arra mutat, hogy ez még korántsem jelenti a felső határt. Ahogy minden népnek, a bolgároknak is megvannak a sajátos újévi szokásaik. Az évszázadokat túlélt ősi szokások persze változnak is: egyre gazdagabbak lesz­nek.. Az új év tiszteletére min­denütt alaposan kitakarítják és ünnepi díszbe öltöztetik a lakást. A szoba sarkában kap helyet a feldíszített ka­rácsonyfa. A megterített asz­tal közepére a csábító illatú ropogós sült malac és a sa­vanyú káposzta kerül. Az asztalról nem hiányoznak a bolgár föld gyümölcsei sem: az őszről gondosan megőr­zött szőlő, az alma, a körte, a birsalma, az aszalt sjtilva és cseresznye, a dió, a man­dula és — egy marék búza tarka tálban. A nagymama ruhásládájából előkerül a háziszőttes asztalkendő: ab­ba takarja a háziasszony a maga sütötte fehér lepény­kenyeret, amibe dagasztás- kor egy pénzérmét rejtett. Az asztalnál ül a család. Vörös bor csillog a poharak­ban. Kezdődik a vacsora. Miniden szem várakozóan te­kint a kenyérre és az óra­mutatókra, mert, valamivel éjfél előtt a család legidő­sebb férfitagja megtöri a kenyeret és mindenkinek ad belőle egy darabot. Mind­nyájan türelmetlenül keresik az elrejtett pénzt. Aki meg­találja, szerencsés lesz az új évben! Az óra mutatói az év vé­gét és az új esztendő kezde­tét jelzik. Meggyújtják a karácsonyfán a gyertyákat, újból megtöltik a poharakat és kölcsönösen egészséget, hosszú életet, sikert, bő ter­mést, békességet és minden jót kívánnak egymásnak. „Legyen békés és boldog!” — mondja elsőként a házi­gazda. Még el sem csende­sedtek, de kintről már be­hallatszik a somfaágvirgács- csal új évet köszöntők, a „szurvakárok” vidám zsiva- lya. A főleg tíz-tizenkét éves fiúk, az új év előtti napok­ban összejárták a környék erdőt a bimbózó somfaága­kért, majd otthon szépen feldíszítették azokat szalag­csíkokkal és piros gyapjú­fonallal. (A néphit szerint a piros szín távol tartja a gonosz erőket.) A virgács zöld színű díszítése a ter­mékenységet jelképezi, a tarka szalagok pedig még ünepélyesebbé teszik. A fiúk először a házigazdát és a há­ziasszonyt virgácsolják meg, méghozzá a hátukon, hogy erősek legyenek és egészsé­gesek. Közben énekelve mondják el a ki tudja mi­lyen régről eredő jókívánsá­gaikat: Kemény, kemény esztendőt, vidám esztendőt! Aranykalászt a mezőn, piros almát a kertben! Jövő évben egészséget, jövőre és mindörökre! A háziasszony gyümölcsöt, diót és külön erre az alka­lomra sütött perecet ad a szurvakároknak, a házigazda pedig kinyitja az erszényét. Ha vannak a családban gye­rekek, ők is megvirgácsolják az otthoniakat, majd csatla­koznak a többi fiúhoz és to­vább mennek velük új évet köszönteni. Másnap a vir­gácsokat a karácsonyfa mellé állítják. Ismét együtt ül a család a terített asztalnál. Folyta­tódik a mulatozás. Űjabb meglepetés várja őket, a juhsajttal töltött rétes, ami­be kis somfaágakat dugtak, mindegyik köré egy kis pa­pírt csavarva. Ezeken a pa­pírokon egy-egy jókívánság áll: egészség, boldogság, öröm, siker, ‘jótanulás, hosszú élet, esküvő, kisbaba, utazás és egyéb, ami az embert boldoggá teheti. Amikor ezek a jókívánságok nem éppen ahhoz kerülnek, akinek szánták, kitör a nevetés és sok incselkedésre adódik al­kalom. A gyerekek verseket szavalnak és enekelnek a gyertyafényben úszó kará­csonyfa előtt. Utána kinyit­ják az ajándékos tarisznyát, amit a Télapó hozott. S utá­na tovább tart az új évet köszöntő vidám családi ünnep. Lili Pavlova összeállította: Gyurkó Géza (ff.) LENGYELORSZÁG Házépítés - 64 nap alatt

Next

/
Thumbnails
Contents