Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-23 / 45. szám

4. iL^Ji NÉPÚJSÁG, 1983. február 23., szerda Zászlóbontás, gondokkal Az idén ünnepli fennállásának százesztendős évfordu­lóját az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet, amelynek egyik jogelődje, a hajdani ipartanoda, 1883. szeptember 17-én, este hét órakor nyitotta ka­puit. A jubileumra régóta készülnek nemcsak a neve­lők, hanem a diákok is. Sorozatunkban e számukra jelentős évszázad főbb for­dulóit idézzük, szólva természetesen a jelen örömeiről és gondjairól, valamint a jövő terveiről is. Rangos örökség Ebben az oktatási intéz­ményben megbecsülik a múlt értékes hagyatékát, s nem feledkeznek meg azok­ról, akik valaha igen sokat tettek a felnövekvő nemze­dékekért. Az épületben nemcsak szerény márványtábla emlé­keztet arra a Joó János Má­tyásra, Pyrker érsek 1828- ban indult rajziskolájának mesterére, hanem az egyik KISZ-alapszervezet is fel­vette nevét Nem véletlenül, hiszen ez a sokoldalúan kép­zett szegedi ember — mint maga írja — járatos volt „az építés és földmérés és egyéb tudományokban ki­váltképpen pedig az asztalos mesterségben”, azaz sok min­denhez értett. Ráadásul az elhivatottság érzése sem hi­ányzott belőle, ugyanis fel­háborította a kezdeti érdek­telenség, olyannyira, hogy az inasokat önző módra otthon tartó „gazdák” megbünte­tését követeli. Lett is ellensége elég, s vele hadilábon állók meg is kísérelték befeketítését — többek között az egyik 1843- as városi tanácsülésen, han­goztatva, hogy „vezérlete alatt az ifjak kellő ismeret­re hanyagul, sőt nem is ok- tattatnak.” Mindez nem zavarta a kö­vetkezetes egyéniséget, vé­gül mégis Pestre pályázott, mert kudarcok sora érte: szabadelvű gondolkodása és világszemlélete kirítt a kle­rikális környezetből. Mesz- szire ment, de jóval később visszajött, hogy ott töltse alkonyéveit, ahol kezdőként bontogatta szárnyait, ahol mégis akadhattak olyan ta­nítványai, akiknek tekinte­téből erőt meríthetett. Rá­juk gondolhatott, amikor végrendeletében kétezer fo­rintot juttatott a szakkép­zés támogatására. Ez a Széchenyivel is kap­csolatban álló, a hírlapíró­nak sem utolsó, nemesve­retű egyéniség megérdemli, hogy ne feledjék el ügybuz­galmát. .. Természetesen azokét sem, akik — igaz jóval később — hasonló hapgoltságukat igazolták. A lassan izmosodó kapi­talizmus új feltételeket te­remtett, s hozzáértő mun­káskezeket igényelt. Ezért született meg a'•Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1882: augusztus 16-án kiadott rendelete az alsófokú ipa­rostanonciskolák felállításá­ról. Bár ez csak 1884-ben emelkedett törvényerőre, az érseki székhelyen már 1883- ban megindult a szervezés. Akkor is, ha menetközben a korra nagyon is jellemző nehézségek sorával kellett megbirkózni. A városi közgyűlés által kiküldött bizottság lelkesen tevékenykedett, s jelentését el is fogadták. Igaz, az anya­gi fedezettel baj adódott. A költségek egy részének fe­dezésére például a luxus- kutyák megadóztatását ter­vezték, ám végül is állam­segélyt kértek. Jágocsy Péterffy József, miniszteri biztos azonban lehűtötte a kedélyeket, s meglehetősen szerény sum­mát ígért, jelezvén, hogy er­re a célra csupán húszezer forintot biztosíthat ország­szerte a kormány. Ugyaneb­ben az időben százezerért vásároltak — közpénzért — egy versenylovat. Ügy hisz- szük ez az adalék önmagá­ért beszél... A felügyelő bizottság mindenesetre megalakul, s Derszib Rudolf személyében ki is nevezi az első igazga­tót. Ezt követően az Eger című hetilap már a részle­teket közli, utalva a rajt időpontjára is. JOÓ JÁNOS M.Yn,\s ISO?-IS? 4 A HALASu rm; «• c Az emléktábla az utókor tiszteletét jelzi (Fotó: Szabó Sándor) Közel a valósághoz Az előbb már említett es­tén — a belvárosi iskolában — ünnepélyes keretek kö­zött zajlik le a rajt. Ott szo­ronganak öt osztályba so­rolva, háromszázötvenketten — az újtól, a szokatlantól kissé riadozó sovány, rosz- szul táplált, agyonnyúzott tizenévesek, akik megjárták már a nélkülözési, a kiszol­gáltatottság kálváriáját. Bizonyára nem örvendez­hettek, mivel vasárnaponként és hétköznap este újabb terhek vártak rájuk. Azokra a fiúkra, akik kora reggel­től — késő estig dolgoztak a műhelyekben, azokra, akik csak tiltó és parancsszava­kat ismertek. Mégis belőlük formálód­tak a holnapok felkészült mesterei, mivel az akkori tantestület tagjainak leg­alább egy részében ugyanaz a tiszteletre méltó indulat, az a tettvágy munkált, amely a Tisza-partról érkezett egykori szakemberben, aki­nek hagyatékát nemcsak nagyra tartották, hanem ké­pességeikhez mérten tovább is fejlesztették. Pécsi István Tudományos könyvexport Tizenöt nyelven: arabul, kínaiul görögül is Minden korábbit túlszár­nyalva növekszik az idén az Akadémiai Kiadó és Akadé­miai Nyomda könyvexport­ja. A nyugati országokból érkezett megrendelések 20— 30 százalékkal haladják túl az elmúlt évit: száznál több, a tudományos élet szinte minden ágazatát érintő ki­advány készítését vállalták. Miközben a világon általá­ban egyre kevesebben ren­delnek folyóiratokat, az Akadémiai Kiadó külföldi előfizetőinek tábora 4 száza­lékkal növekedett. Félszáz­nál több folyóirat közül vá­logathatnak. A legrégibb magyar kiadó, az Akadé­miai Kiadó és nyomdája együttműködésének köszön­hető, hogy az UNESCO jegy­zése szerint az anyanyelvtől eltérő, idegen nyelvű könyv­kiadásban hazánkat az élen­járó országok közé számít­ják. A készülő idegen nyelvű kiadványok közül kiemelke­dő vállalkozás az európai nyelvek öszehasomlítható iro­dalomtörténetének sorozata, mindig azon a nyelven, ame­lyen a tárgyalt témakört példázó leggazdagabb iro­dalmat alkották. Most a szimbolizmust bemutató kö­tet következik. Egy másik munkájukkal úttörő szere­pet vállaltak: angol nyelvű sorozatot indítottak, amely. lyel bemutatják a föld va­lamennyi országának agrár­kultúráját. A legutóbbi ki­adás Thaiföldnek jutott. Az Akadémiai Kiadó gon­dozásában megjelenő köny­vek 40 százaléka külföldön talál olvasóra. Tizenöt nyel­ven készítenek könyveket, köztük arabul, kínaiul, görö­gül is. Mindez nemcsak azt jelzi, hogy a magyar tudó­sok publikációi keresettek, hanem azt is, hogy rendel­kezésre áll a könyvek elké­szítéséhez szükséges kivéte­les tudású nyomdai szakap­parátus. E munkák közé tartozik például a perzsa írástörténetről szóló, 101 do­kumentumot bemutató mű is. A közelmúltban — meg­rendelésre — az Akadémiai Kiadó jelentette meg a leg­újabb svéd—izlandi szótárt. A világ sok országában többféle szakágban csak a Magyarországon kiadott öt­nyelvű szótárak használatát fogadják el. Az éppen most készülő ötnyelvű szakszótá­rukban Európa fáit és cser­jéit sorakoztatják fel. A hazai olvasók az Aka­démiai Kiadónak és nyomdá­jának termékeit aszerint is ismerhetik, hogy azokat — hazánk egyedülállóan — ga­ranciajeggyel árusítják. A tar­talmi, minőségi, vagy kül- alaki hibák miatti kárpótlást a kiadó korlátlan időre vál­lalja. (MTI) Vedat Seyhel: A hivatal útvesztői (11/2.) — Hosszú történet — je­gyezte meg az egyik tiszt­viselő. — Hallgassa csak, mit mondok, imába fogja foglalni a nevemet. Most a gedzsekonduban laknak ? — Igen, apám, én és a két fiam. Ezenkívül még lakást is bérelünk. i— Intézzék úgy, hogy a háztulajdonos megharagud­jon magukra és kidobja a holmijaikat az utcára. — Azt nem nagyon kell megharagítani. Ebben a hó­napban nem fizettünk lak­bért. — Csodálatos! A városi önkormányzatnak az a szán­déka, hogy lakást adjon a nélkülöző polgároknak. Fel­* Gedzsekondu (török): ka­lyiba. Ilyen kalyibákban lak­nak Törökországban a leg­elesettebb emberek. tétlenül szükséges jegyző­könyvezni, hogy önöket az utcára tették, mellékeljék hozzá az igazolást nehéz anyagi helyzetükről, és ad­ják be a kérvényt a városi építési osztály panaszirodá­jába. Vegye úgy, hogy máris sínen van a dolog. Örömtől repesve jöttem el a rendőrségről. Lám, mi­lyen szívélyes, érző szívű emberek! A hónap elején a tulajdo­nos kirakott az utcára. A hivatalnok, akihez be­vittem a kérvényt, szintén kellemes modorú, * jólelkű ember volt. Forgatta a pa­pírjaimat és így szólt: — Nem jó úton járt eddig. Hogy állami lakást kapjon, ahhoz az kell... — Mi? — Hogy hazatelepülő le­gyen. .. — Hát azt meg hogyan kell csinálni? — El tudna utazni a csa­ládjával külföldre? — Mondjuk. — No akkor meg is van a dolog fele. Kérjen mene­dékjogot abban az ország­ban, ahová utazik, vegye fel az ottani állampolgárságot. Maradjon ott néhány hó­napig, aztán a követségen kérjen hazatelepülési enge­délyt. A haza települőknek a kormány munkát és lakást biztosít. Látja, milyen egy­szerű? Allah adjon hosszú életet ennek az embernek! Most már csak hagyják, hogy ösz- szegyűjtsem a pénzt az uta­zásra, kapjak nyolc turista­útlevelet, aztán pedig mene­dékjogot az idegen ország­ban. Hazatelepülőként térek vissza és rögtön beköltözhe­tek az ríj lakásba! (Zahemszky László fordítása) Esztergályos, marós, szűcs? Mi lesz belőled emberke? Még két hétig lehet töp­rengeni, fontolgatni, de az­tán nincs mese, március 10-ig ki kell tölteni a to­vábbtanulási jelentkezési lapokat. S ez egyben azt jelenti, hogy nemcsak is­kolát, de nyolcvan százalék­ban életpályát is választ megyénkben mintegy 4500 nyolcadikos és 1500 negye­dikes gimnazista, illetve szakközepes diák. A végleges elhatározás bizony 18 éves korban sem könnyű, még nehezebb 14 évesek számára. Már csak azért is, mert a vágyak­nak, elképzeléseknek a te­hetségen kívül határt szab a népgazdaság igénye is. Nem árt hát megfogadni a tanácsot, érdemes mindjárt a szeretett szakma „roko­nai” közt is tájékozódni. A megyei pályaválasztá­si intézet tavalyi felméré­seinek eredményei minden bizonnyal segítik a dönté­seket. Nos, jó tudni, hogy He­vesben a gimnáziumok iránt csökkenőben az ér­deklődés. Így a megye hét intézményébe jelentkezők­nek valószínűleg nem lesz gondjuk a felvételivel. Annál inkább azoknak, akik a legnépszerűbb szak­középiskolai szakok közül szeretnének választani. A hatvani és az egri egész­ségügyi képzéssel foglalko­zó iskolákban 185 százalé­kos, illetve 150 százalékos a jelentkezés. Szintén túl sokan készülnek erdész­nek, kereskedőnek és ven­déglátósnak. .. Az innen várhatóan ki­maradóknak lehet figyel­mébe ajánlani, hogy sző­kébb pátriánkban az egész országban oktatott 128 kö­zül összesen 60 szakmát tanulhatnak. A mezőgazdasági pályák iránt például indokolatla­nul alacsony az érdeklő­dők száma. És várják a diákokat esztergályosnak, köszörűsnek, marósnak, üvegcsiszolónak, szűcsnek, cipőfelsőrész- és női, férfi­ruha-készítőnek is (Me­gyénkben egyébként jelent­kezési lapjaikkal 12 szak- középiskolát és négy ipa­ri, három mezőgazdasági és két kereskedelmi ven­déglátóipari szakmunkás- képző iskolát kereshetnek meg a diákok az egészség- ügyi szakiskolán és a gép- és gyorsíró iskolán kívül.) Ha véletlenül nem lenne sikeres az első, a 14 éves korban megtett döntés a jövendőbeli hivatásról, van lehetőség négy év múlva a pályamódosításra is. Idén először megyénkben külön kiadvány segíti a 18 esztendős fiatalokat, mit tehetnek, ha nem vették fel őket egyetemre, főisko­lára, vagy eddig választott szakmájukban csalódtak. Hevesben, csak érettsé­givel tanulható mesterség, 15-féle van. De érdemes utánanézni a különböző felnőttoktatási formáknak; a technikusminősítő vizs­gának, a vállalati, Intéz­ményi úgynevezett céltan­folyamoknak, hogy az ál­lami nyelvvizsgáról, a munka melletti egészség- ügyi képzésről, avagy a TIT-tanfolyamokról már ne is beszéljünk. Tehát még két hét... (németi) Gyöngyösi „városvédők“... így nézett ki a kastély az 1900-as évek elején... Az oszlopok egyike a lánccal helyreállítás előtt (Fotó: Szabó Sándor) Jövőre — 1984-ben — ün­nepli Gyöngyös megalakulá­sának 650. évfordulóját. A Mátra fővárosa méltóképpen akarja köszönteni a jubi­leumot. Megszépül, csinoso- dik a város. A helybéliek szívügyüknek tekintik a műemlékek helyreállítását is. Az egykori Qrczy-kastély előtt levő 26 oszlopot ere­deti állapotához hasonlóan egy-egy kőműves kisiparos vállalta el, hogy helyreállít­ja. A MÁV Váltó- és Kité­rőgyára a vasrácsot gyártja majd le. Ezt mind társadal­mi munkában készítik el a gyöngyösi „városvédők” ...

Next

/
Thumbnails
Contents