Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 22., kedd 3. Szerződéses boltok és vendéglők Több mint két éve annak, hogy megkezdődött a kisebb üzletek és vendéglátóhelyek szerződéses üzemeltetése. Ez már elegendő idő ahhoz, hogy értékelni lehessen az új forma előnyeit és hátrányait a vásárlók, a vállalkozók és a vállalatok, illetve a szövetkezetek szempontjából. Induljunk ki a számokból. A Belkereskedelmi Minisztérium kimutatása szerint 1982. szeptember végén — frissebb adat nem áll rendelkezésre — 1401 üzlet és 3521 vendéglátóhely vezetésért kötöttek szerződést. Míg a meghirdetett iparcikkboltok 50, a vendéglátóhelyek 70 százalékára volt jelentkező, addig a felkínált élelmiszer- üzletek közül csak minden harmadik-negyedik iránt tanúsítottak érdeklődést a vállalkozók. Bár az élelmiszerbolt kevesebb üzleti hasznot ígér — kevesebb a lehetőség a forgalom növelésére, a költségek csökkentésére, szabad áras termékek értékesítésére — a vállalkozók érdeklődését feltehetőleg azok a feltételek is mérsékelték, amelyeket a vállalatok, a szövetkezetek felajánlottak. Erre enged következtetni az is, hogy egyes vállalatoknál, bizonyos megyékben a meghirdetett élelmiszer- boltok java vezetőre talált. Csongrád megyében tavaly szeptember végén már 112, Hajdúban és Veszprémiben is több mint száz bolt működött szerződéses rendszerben, ugyanakkor Komárom megyében csupán 16, Nógrádiján 21 volt az ilyen üzletek száma. A vásárlók tapasztalatai általában jók a szerződéses üzletekben. Nagyabb a választék, ritkább az áruhiány, több a friss, a jó minőségű termék, gyorsabb, figyelmesebb a kiszolgálás, szebb a környezet. Ugyanakkor azonban van, ahol eltűntek az olcsó üdítő italok és más, viszonylag alacsony árú termékek, és a szerződéses eszpresszókban nőtt a szeszes italok értékesítése. A szerződéses vezetők a nyitva tartási időt a korábbinál jobban igazították a vásárlók, a vendégek igényeihez; több üzletet'egész héten át, szünnap nélkül üzemeltetnek. Van, ahol ez panaszokat is ökozott: a késő esti órákban is hangos zene zavarta a környék lakóit. A fogyasztó érdekeit védő intézkedések, rendeletek a szerződéses üzletekre, vendéglátóhelyekre is kötelezőek. Ennek ellenére az ellenőrzések során azt tapasztalták, hogy helyenként hiányzik a vásárlók könyve, az üvegvisszaváltási árak jegyzéke, az árfeltüntetés. Feltételezhető, hogy ennek tájékozatlanság is az oka, hiszen nem minden szerződéses vezető dolgozott már korábban is a kereskedelemben. Amint a tájékozatlanság okozta, hogy egyes helyeken a fogyasztók kifogásolták; a szerződéses boltokban a vezetők saját készítésű árukat is forgalmaznak. Márpedig az új rendszer lehetőséget nyújt a szerződéses vezetőknek, hogy bárhonnan szerezzenek be árut, hiszen az a cél, hogy ezek az üzletek közvetlen irányítás, folyamatos utasítások és állandó ellenőrzés nélkül, önállóan szervezzék az áru-% forgalmat, hatékonyan, ma-* guk gazdálkodjanak a munkaerővel és az eszközökkel. A hatékonysággal általában nincs is baj, hiszen annak eredménye bizonyos szint elérése után növeli a boltvezető személyes jövedel' mét. A szövetkezeti kereskedelemre vonatkozó 1983. augusztusi felmérés szerint a szerződéses üzletek kétszer akkora nyereséget fizetnek be, mint a korábbi, hagyományos üzemelés eredményeként. (Ez a befizetés a licitálás során kialakult díjtétel havi összege.) Ugyanakkor a szerződéses boltok a megnövekedett forgalmat kisebb létszámmal bonyolítják le. Ez részben a munka jobb megszervezésének, a munkaidő intenzívebb kihasználásának, a családtagok besegítésének köszönhető. , A szerződéses boltvezetők érdekeltek abban, hogy takarékoskodjanak az eszközökkel, anyaggal, energiával. Számos helyen az olajfűtésről az olcsóbb széntüzelésre térték át, s átlagosan 20 százalékkal sikerült csökkenteniük a forgóeszköz-állományt. Nemcsak az egyén, a népgazdaság is jól járt azzal, hogy így történt. Legendák keringenek arról, hogy egyes vendéglátóhelyek és butikok vezetői máris kiugróan magas jövedelemre tettek szert. Valóban előfordul ilyesmi, de többnyire csak ott, ahol — gyakran éjszakáig tartó munkával — a forgalom is jelentősen megnőtt. Ezenkívül még ott, ahol alacsonynak bizonyult a vállalat számára befizetendő átalánydíj. Ennek az volt az oka, hogy — a várakozással ellentétben — csupán egy pályázó akadt, így elmaradt a licitálás is. A jövőben majd tökéletesedik, finomodik ez a módszer, s jobban lehet ügyelni arra, hogy mindig a végzett munkával arányos legyen a jövedelem. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a szerződéses üzemeltetés — kockázattal jár. Amint ugyanis időközben kiderült, az üzletvezetők mintegy tíz százaléka felelőtlenül licitált, ezért vagy 450 személy fizetésképtelenné vált. Velük természetesen felbontották a szerződést. Mindent egybevetve, jók a tapasztalatok. Ma már nem lehet kétséges, hogy a szerződéses forma bevált. Javult a vevők helyzete, s jó eredményt könyvelhet el a népgazdaság. (G. Zs.) Konzervipari üzem Szíriába A Komplex Külkereskedelmi Vállalat versenytáv gyalást nyert Szíriában, paradicsomfeldolgozó üzem szállítására. Erős mezőnyben 9, a nemzetközi piacon jól ismert vállalkozó közül a szír beruházóknak a magyar ajánlat bizonyult a legmeg_ felelőbbnek. A napokban a konkrét üzletkötésre is sor került. Eszerint rendkívül rövid határidő, mindössze négy hónap alatt átadják a magyar berendezéseket az arab ország Dara megyéjében. A Komplex már korábban is jó kapcsolatokat épített ki a szíriai cégekkel. Hogy a fogyasztó is jobban járjon 800 — 900 ezer tonna: szerződtek a ZÖLDKER Egyesülés tagjai A hazai zöldség-gyümölcs- kereskedelem felét lebonyolító ZÖLDKER Egyesülés tagvállalatai, szövetkezetei 1983-ra megkötötték szerződéseiket mezőgazdasági partnereikkel. összeségében 800— 900 ezer tonna termény átvételében állapodtak meg, ami a becsült igényeken felüli 15—20 százalékos biztonsági tartalékot is magában foglalja. A szerződések tapasztalatai szerint — amennyiben az időjárás is engedi — jó elImmár tizedik éve lesz annak, hogy Barcsik Ferenc kőműves gondolt egyet, szakított korábbi szakmájával, és elszegődött betanított munkásnak a tiszanánai Cipőipari Szövetkezethez. — Lépésemnek igazán egyszerű oka volt — meséli most, annyi idő múltán —, keveset kerestem korábbi munkahelyemen, a termelő- szövetkezet építőbrigádjában. Pedig nagy szükségem volt a pénzre, ugyanis családiház építéséhez fogtam. Ezenkívül — ha nem is ilyen nagy súllyal, de azért szintén latbaesett a döntésemnél, hogy az építőbrigádban mindenféle munkát végeztem — árokásás, vízvezeték-szerelés, útépítés stb. — csak éppen azt nem, ami a mesterségem lett volna. így eljöttem. .. Mielőtt röviden felvázolnánk Barcsik Ferenc „ci- pész”-pályafutását, egyetlen perc erejéig érdemes elmélkedni a dolgon. Kevesen cserélik fel a tsz-t iparra: mivel előbbi általában nagyobb jövedelmet tud biztosítani tagjainak. Nos, ez esetben nem így történt... — Nem volt kifizetődő nekem sem, a termelőszövetkezetnek sem — magyarázza az alacsony termetű, de igen határozott, energilátás várható az idén burgonyából, főzőtökből, paradicsomból, görögdinnyéből és almából, ugyanakkor gyengébb málnából, őszibarackból, illetve fokhagymából, zöldbabból és sárgadinnyéből. A többi zöldségből, gyümölcsből a szerződések alapján jó közepes ellátás ígérkezik. A jelenlegi gazdag téli kínálathoz a raktári készletek mellett hozzájárul a fólia alatti zöldség- termesztés, folyamatosan érkus fiatalember. — Itt láttam tehát hozzá a munkához, „természetesen” még a régi, majdhogynem romos épületben, és egy ideig anyagdaraboló gépen végeztem a munkát. Bizonyára elégedettek lehettek akkori főnökeim velem, illetve a szakmai fejlődésemmel, mert egy év múlva már művezetője lettem annak a szalagnak, amelyen addig dolgoztam. így ment ez vagy öt évig, és 1980. január 1-től üzemvezetőnek neveztek ki. Közben három telepvezető ment el Tiszanánán a Cipőipari Szövetkezettől — elsősorban nem munkahelyi, hanem egyéb problémák miatt —, s míg új nem került az eltávozottak helyére, addig ezt a munkakört is Barcsik Ferenc látta el. — Jelenleg is ez a helyzet — mondja mosolyogva —, de ha jól szervezi az ember a munkáját, akkor éppenséggel ezt is ki lehet bir- ni. Tulajdonképpen nincs nagyon nehéz dolgom, igaz, közben elvégeztem a cipőipari szakmunkásképzőt, és egy régi szép mesterség képviselőinek, a suszter mestereknek lettem az utódja. Ha nem is könnyű tehát, de nem is boszorkányság ez a mesterség. Az üzem régi kezik az üzletekbe a friss retek és a saláta. A ZÖLDKER tagvállalatai mindinkább törekszenek a kölcsönös érdekek alapján szorosabb kapcsolatot kialakítani mezőgazdasági partnereikkel. Mivel a napi kereslet-kínálat szabályozó hatása miatt az árak igen nehezen becsülhetők meg hónapokkal előre, az eddigi gyakorlat szerint a napi árak nyáron gyakran elszakadtak az átvételi áraktól; vagy a termelő vagy a kedolgozói közül — sajnos, nincsenek valami sokan — jó néhány akad, aki szinte behunyt szemmel is el tudná végezni feladatát. Közéjük tartozik az üzemvezető, annak ellenére, hogy tíz évvel ezelőtt jobbára csak a malterhoz, meg a falazáshoz értett. — Ma tehát már nincs gondja az egykori kőművesnek? Ezt azért nem mondhatnám. Mert igaz ugyan, hogy 1980. május 18-tól ebben a gyönyörű, modern, szociális létesítményekkel ellátott csarnokban dolgozunk, de sajnos, összesen csak 132-en vagyunk, termelők, vezetők, együtt, és bizony igen nagy gondunk, hogy munka lenne, de kevés az emberünk. Utólag belegondolva úgy tűnik, nem éppen szerencsés időben került sor az új üzem átadására, azok többsége ugyanis, aki a környéken dolgozni akart, erre az időre már máshol helyezkedett el. Pedig saját járattal, díjmentesen szállítjuk a környező községekből az embereinket, csak kár, hogy keveset, 20-at, 25-öt.... A kőművesből lett üzemvezető boldogsága nem mondható felhőtlennek, jól lehet, a reményt nem vesztette el. Bízik abban, hogy reskedő aránytalanul jól vagy rosszul járt, s nem ritkán emiatt valamelyikük igyekezett kibújni a szerződési kötelezettség alól. Most viszont több ZÖLDÉRT-vál- lalat a kockázat és a nyereség megosztásában állapodott meg mezőgazdasági parne- rével. A közös érdekeltség hatása nemcsak a szerződéses fegyelem megszilárdulásában nyilvánulhat meg, hanem várhatóan a fogyasztó is jobban jár, több friss áru kerülhet a boltokba. y (Fotó: Perl Márton) szakmájuk különböző területeire — talp- és sairokké- szítés, tűzöde, felsőrészkészítés, szabászat, az országban szinte egyedülállónak számító rámasarok-készítés — előbb utóbb további jelentkezőket vehetnek fel, és idővel teljes kapacitással dolgozhat az Ü2em. És addig? Energiát, fáradságot nem kímélve dolgozik, műszak végeztével pedig várja a család: a felesége — szintén az üzem dolgozója — és két kislánya, Évike és Beáta. Amikor köztük van, velük játszik, úgy érzi — elillantak a gondok... B. Kun Tibor SUSZTEREK UTÓDJA LETTEM Kőművesből üzemvezető A hét öröme-gondja Boconádon Négy új tanterem? - Bitumenezik a Fő utcát - Tűzoltószertár épül - Közöst segítő kisiparosok - A siker kötelez Ez a hét eseményekben gazdag az alig 1880 lelkes te_ lepülés, Boconád életében. Tegnap este párttaggyűlésen foglalkoztak több fontos. a községet érintő kérdéssel. Ma tanácsülést tartanak. Szerdán pedig a Tamaméra és Vidéke Áfész két körzeti küldöttgyűlésére kerül sor. Mikor Sedon János tanácselnökkel számba vettük e megmozdulásokat, megje. gyezte: tanácsülésük az idei költséggazdálkodással foglalkozik ugyan, de most egy kis szorongással készül a testületi találkozóra. A korábbi évekhez viszonyítva ugyanis kevesebb kommunád lis feladatot tudnak beépíteni költségvetésükbe, mert a kastélyfelújítás nagyon sok pénzt visz el a fejlesztési alapból. Dehát a rekonstrukcióra is nagy szükség van, hiszen az öreg épületben sze. retnének az idén négy új iskolai tantermet kialakíttatni, és végsőben több irányú gon. dot old majd meg a kastély teljes helyreállítása. — Persze, mindettől füg_ getlenül, jó néhány olyan kérdésre ad választ az idei esztendő, amit föltettek nekünk a nemrégiben lezajlott tanácstagi beszámolók — jegyezte meg a tanácselnök. — Bár tavaly félmillió forintból felújítottuk az iskolánkat, az idén hatvan-hetven apróságunk javára elkészül az óvoda központi fűtése, ^amire 440 ezer forintot áldo- *zunk, és feltett célunk a fűtésrendszer továbbvitele a kastély másik szárnyáig, ahová az emlegetett négy tantermet tervezzük. Azután nem közömbös az Ady Endre, a Hámán Kató utcák la. kóinak, hogy feléjük a járdákat kívánjuk felújítani közel százezer forintnyi sóder, cement biztosításával. Természetesen mindez csak akkor érhető el, ha Simon Béla, Tóth Jánosné tanácstagjaink úgy mozgósítják környékükön a lakosságot, ahogy tavaly Zsákai Lajos, Súlya Tiborné, Surányi István tette a Gábor Áron, a Zrínyi és a Baross utcák esetében. De szükségünk lesz a társadalmi összefogásra a Béke úton is, amelynek por. talanított burkolására, az út- felügyelettel közösen, két_ százezer forint ' pénzeszköz áll rendelkezésünkre. És ha már e témánál tartunk, megemlítem a KPM hevesi kirendeltsége vezetőjével, Nagyházi Sándorral történt korábbi egyezkedésünket! Az ő jóvoltukból megvalósul a Nagyfüged és Heves közötti út községünkön áthaladó szakaszának bitumenezé- se is ebben az esztendőben... Szó esett későbbiek során arról, hogy rövidesen meg_ kezdik egy Tamamérával közös tűzoltószertár építését, amihez idei költségvetéséből 350 ezer forintot biztosít a boconádi tanács. A Lenin Tsz irodaházával szemközti területre szánt szertárépület kivitelezője a közös gazda, ság építőrészlege lesz. és úgy vannak ezzel Sedon Já- nosék, hogy ha már új építménybe költözik Csordás Sándor önkéntesekből álló, lelkes tűzoltó testületé, akkor az elavult helyett vesznek nekik egy új, 800 literes motorfecskendőt is. De az áfész- küldöttgyűlések sem csupán a múlt esztendő eredményeit veszik számba, hanem lesz ott szó egy örömteli hírről is! A tanácselnök értesülése szerint ugyanis a „Tárnáméra és Vidéke” tervezi az im_ már szűkösnek bizonyuló boconádi ABC-élelmiszerüzlet raktárának, eladóterének jelentős bővítését. — Hallottam, hogy megye, szerte igen sokat segítenek lendítenek egy-egy település életén az ott élő kisiparosok — fűzte tovább szavait Sedon János. — Ügy érzem, ilyen tekintetben mi sem panaszkodhatunk huszonnyolc idősebb-fiatalabb szakemberünkre. Hogy csak néhányat említsek példaként: Bartók József vízvezetékszerelő igen sok önkéntes munkát végzett az óvoda központi fűtésének a megvalósításán, Major István ugyanott festő-mázolóként hasznosította magát, és hadd említsem meg egyik fodrászunk, Gimes Mihályné nevét, aki rendszeresen eljár az 1970-es években létesített öregek napközi otthonába, hogy díjmentesen hozza rendbe a férfiak, asszonyok hajviseletét. No és. amiről eleddig megfeledkeztem, szinte a község egész lakosságának a kezemunkája benne van a település fásításában, parkosításában, amivel már ötször szerepeltünk a megyei élmezőnyben, 1980- ban pedig a megyei tanács százezer forintos jutalmát is kiérdemeltük. Ez jószerimt hagyomány nálunk, mint ahogyan egyéb dolgokban sem szeretnek siránkozni a boconádiak. Úgy vannak vele, hogy amihez nincs központi pénzalap, azt a maguk erejéből igyekszenek megteremteni. Különben a keddi tanácsülés elé szánt költség- vetésbe sem mertünk volna ismét félmillió forintos felüli társadalmi munkaértéket tervezni. Vagyis: sírás helyett lapátnyél. Ez a mi jelszavunk ... Moldvay Győző
