Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 15., kedd Megkezdte munkáját a Palesztinái Nemzeti Tanács Az Algír melletti nemzetközi kongresszusi központban hétfő este megkezdte munkáját a Palesztinái Nemzeti Tanács 16. ülésszaka. A jelenlévő 365 küldött előtt az a feladat áll, hogy a Libanon ellen végrehajtott izraeli agresszió után kialakult helyzetben meghatározzák a Palesztinái Felszabadítási Szervezet akcióprogramját. Az ülésszakot — amelyre 90 országból mintegy ezer meghívott érkezett — Khaled el-Fahum, a Palesztinái Nemzeti Tanács elnöke nyitotta meg. Az elnöki emelvényen a palesztin ellenállás vezetőin kívül ott volt Ben- dzsedid Sadli algériai elnök is. A tanácskozáshoz közelálló források szerint a küldöttek egy arab béketervet vitatnak meg. Ennek keretében azt indítványozzák, hogy az 1967- ben izraeli megszállás alá került területeken — a Jordán folyó nyugati partján (Ciszjordániában), valamint a Gáza-övezetben — hozzanak létre független palesztin államot. Ezzel a PFSZ hallgatólagosan tudomásul veszi az izraeli állam létét. 64 ÁLDOZAT A MOZITŰZBEN Gyásznap Torinóban Gyásznapot tartanak kedden Torinóban, a vasárnap esti torinói mozitűz 64 halálos áldozatára való megemlékezésként. Az események rekonstruálásából, de főképpen a túlnyomó többségben fiatal áldozatok tetemének vizsgálatából arra következtetnek, hogy a nagyszámú haláleset elsősorban gázmérgezés miatt következett be. Megállapították, hogy a mozi üléseinek borítását, valamint a terem falát olyan összetételű poli- uretán műanyagból készítették, amely egyrészt nagyon gyúlékony, másrészt az égés során mérges gázt fejleszt. Az áldozatok, mint ez a helyszínen készített fényképekből is kitűnik,1 valóságos gázkamrában lelték halálukat, miközben a kijáratot keresték. Valószínűnek tartják, hogy a vészkijáratot ki sem lehetett nyitni. A tragédiában a biztonsági intézkedések elhanyagolása is nagy szerepet játszott. A tűz okáról még hétfőn is csak feltételezések láttak napvilágot Rövidzárlatra, esetleg felrobbant petárdára gyanakszanak, de nem zárják ki a merénylet lehetőségét sem. Megfojtotta, elégette, feldarabolta, megfőzte, eltüntette áldozatait Londoni gyilkosságsorozat „A borzalmak háza”, a .,Titokzatos sírok udvara” — ilyen s hasonló szalagcímek alatt tudósítanak a londoni lapok Anglia legújabb kori bűnügyi történetének egyik legszömyűbb gyilkosságsoro. zatáról tudósítva. Vasárnap újabb — feltehetően emberi — csontok kerültek elő az észak-londoni, Edward korabeli háromemeletes ház kertjéből, ahol a londoni rendőrség csütörtök óta kutatásokat folytat a gyilkosságsorozat áldozatainak földi maradványai után. A rendőrség legutóbbi közleménye már 17 feltételezett áldozatról szól. A gyilkosságokkal a 37 esztendős Dennis Andrew Nil- sent gyanúsítják, aki egykor állami alkalmazott, majd katonai szakács, sőt próbaidős rendőr is volt. Nilsen kocsmákban ismerkedett össze fiatal, állás nélküli férfiakkal, akiket azután megfojtott, elégetett, egyes esetekben feldarabolt testüket megfőzte, s maradványaikat a környék különböző helyein eltüntette. Nilsent azután tartóztatták le, hogy egy a házhoz közeli csatornában véletlenül emberi maradványokra bukkantak. Egyelőre azonban csak egy 20 esztendős fiatal férfi. Stephen Neil Sinclair meggyilkolásának vádjával áll a bíróság előtt, mert mindeddig csak az ő holttestét sikerült azonosítani. A Scotland Yard Nilsen letartóztatása után terjesztette ki a nyomozást arra az épületre, ahol a férfi az utóbbi időben lakott. A házat, s annak udvarát centiről centire átkutatják. A házban s a kertben újabb emberi maradványokra bukkantak, s ezeket alapos szakértői vizsgálatnak vetik alá. A réndőrség felszólított mindenkit, aki 1975 szeptembere óta a házban lakott, hogy jelentkezzék a parancsnokságon. Az épület ugyanis sokáig lakatlan volt, s egy ideig csavargók szálláshelyeként szolgált, később azonban átalakították. „Az is lehetséges. hogy újabb közeli épületeket is vizsgálat alá kell vennünk” — mondotta a Yard szóvivője. Most derült csak fény arra is, hogy annak idején, amikor időszakosan csavargók lakták az épületet, a közelben lakók többször tettek panaszt a rendőrségnél, hogy egy férfi „máglyákat gyújtó, gat” a kertben. Iráni cáfolat az iraki bombatalálatokról LONDON Az ÍRNA iráni hivatalos hírügynökség — Mohammed Gharazi iráni olajipari miniszternek a teheráni rádióban vasárnap elhangzott nyilatkozatát idézve — cáfolta, hogy egy szombati iraki bombatámadás nyomán. károk keletkeztek volna Irán Kharg-szigeti olajkikötőjében. „A Kharg-szigeti berendezések sértetlenek és a rakodás zavartalanul folyik” hangoztatta nyilatkozatában Gharazi. Mint jelentettük, az iraki hírügynökség közlése szerint az iraki haditengerészet és légierő szombat délután támadást intézett a sziget ellen — amely egyébként Irán legfontosabb olaj- kikötője —, és a támadás károkat okozott Kharg-sziget nyugati részének rakodó berendezéseiben, valamint egy meg nem nevezett felségjelű, ott horgonyzó olajszállító hajóban. Különleges intézkedésekkel érzik Barbie-t, a lyoni hóhért Klaus Barbie-t, a lyoni hóhért a lyoni Montluc erődből a Saint-Joseph börtönbe szállították át, s a börtönnek azt az épületét, amelyben Barbie-t őrzik, teljesen kiürítették, a többi foglyot máshová szállították át. A francia hatóságok különleges biztonsági intézkedésekkel akarják megakadályozni, hogy Barbie ellen esetleg merényletet kövessenek el, vagy pedig a lyoni hóhér öngyilkossággal próbáljon kitérni a felelősségre vonás elől. A francia televízió vasárnap este közvetítette azt a .filmriportot, amelyet Barbie Franciaországba szállításáról készítettek bolíviai és francia filmesek. Barbie, amikor még a bolíviai repülőgépen ült, azt hitte, hogy az NSZK-ba szállítják, s nem nagyon nyugtalankodott, csak akkor roppant össze, amikor Francia- Guayanában francia katonai repülőgépre szállították át. A televíziós riporter kérdésére válaszolva Barbie először azt mondotta, hogy nem akar beszélni a múltról, mert „mindent elfelejtett”, később azonban kijelentette, hogy nem érez bűntudatot. „Csak kötelességemet teljesítettem, — mondotta — háború volt s az én feladatom az volt, hogy küzdjek a francia ellenállási mozgalom ellen.” —( ktiipolit/kq) kö Ciprusi tanulságok AZ ŰJ ÁLLAMFŐ A RÉGI ÁLLAMFŐ LETT — ez a vasárnapi ciprusi voksolás eredményének lényege. A Demokratikus Együttműködés nevű választási koalíció közös jelöltje még nem tudhatta — csak remélhette —, hogy megkapja a többség bizalmát, amikor a szavazófülkéből kilépve így nyilatkozott a világsajtó képviselőinek: „Ez a szavazás éppen azért történelmi jelentőségű, mert a szavazók nemcsak az államfő személyére, hanem a'következő fél évtizedben követendő politikára is szavaztak.” A papírforma eleve Kiprianu mellett szólt — már csak azért is, mert saját pártján kívül őt támogatta Ciprus legerősebb tömegmozgalma, a kommunista Akel is. A ciprusi függetlenség belső és külső ellenségei azonban legalább azt remélték, hogy az elnök az első fordulóban nem tudja dűlőre vinni a dolgot. Nem így történt. Ciprus függetlenségét 1960-ban kiáltották ki, és azóta ez a harmadik elnökválasztás. A belső és külső reakció mindig igyekezett kihasználni Ciprus két nemzetisége, a görög és a török létező vagy kreált ellentéteit —, méghozzá úgy, hogy Ciprus igazi szuverenitásának feláldozásával a NATO „elsüllyeszthe- tetlen anyahajójává” tegye a Közel-Kelet szomszédságában fekvő, stratégiailag rendkívül fontos szigetet. Kiprianu fő vetélytársa, az általa 1976-ban alapított jobboldali demokratikus tömörülés vezetője, Glavkosz Kleridesz atlantista, NATO-barát politikus. HA KIPRIANU 57 SZÁZALÉKOS EREDMÉNYÉHEZ hozzáadjuk a harmadik elnökjelölt, az egykori Makariosz érsek-elnök háziorvosaként tevékenykedő és hibái ellenére ma is a független Ciprusért kiálló Lisszaridesz doktor tízszázalékos táborát, megkapjuk a valóban legfontosabbat, ami ezen a vasárnapon Cipruson történt: azt, hogy a szavazók mintegy kétharmada egyértelműen és félreérthetetlenül elvetetté a NATO-konCepciót, az atlanti vonalat. Harmat Endre BRAZIL BOTRÁNY Az elnöki poszt várományosa adta ki a parancsot? Súlyos botrányba keveredett a brazil titkosszolgálat vezetője, akit az elnöki poszt várományosának tartanak. Feltehető ugyanis, hogy Octavio de Aguiar Medeiros tábornok személyesen adott parancsot egy újságíró meggyilkolására. Az újságíró — a jobboldali nézeteiről ismert Baumgar- ten, az 1964-es katonai puccs egyik „ideológusa” — már több hónapja halott. Oszlásnak indult, golyó lyuggatta holttestét októberben vetette partra a tenger Rio de Janeiro közelében. A botrányt az áldozat post humus bosz- szúja indította el: nyilvánosságra került az a 74 oldalas dosszié, amelyet lapja és a titkosszolgálat kapcsolatairól állított össze. A dossziét Baumgarten azzal a megjegyzéssel küldte szét ismerősöknek, egyes lapoknak, hogy csak halála esetén szabad felnyitni. A 11 címzett közül egy — a Veja' című tekintélyes politikai magazin — elég bátor volt a jelentés nyilvánosságra hozatalához. A dosszié szerint a brazil titkosszolgálat 1979-ben gyakorlatilag megvásárolta magának Baumgarten lapját, a Cruzeiro (Dél Keresztje) című képes hetilapot, amelyet a közvélemény manipulálására kívánt felhasználni. A négymillió dolláros anyagi támogatás fejében a titkos- szolgálat saját kezébe vette a lap szerkesztését. Baum- gartent fenyegetésekkel kényszerítették arra, hogy a Cruzeiro tényleges irányítását adja át. Arra is utaltak, hogy „túl sokat tud”. Baumgarten hangsúlyozza: tudomására jutott, hogy a titkosszolgálat eldöntötte fizikai megsemmisítését, csak abban nem biztos, hogy a parancs személyesen Octavio de Aguiar Medeirostól származik — lehet, hogy az utasítást a tábornok egyik helyettese adta ki. Medeiros tábornok azt állítja, hogy semmi köze az ügyhöz, sőt nem is ismerte Baumgartnert. A hatóságok elismerték, hogy Baumgartner tárgyalt a titkosszolgálat tisztjeivel a lap finanszírozásáról, de ők a kérést szerintük továbbították más állami szervekhez. A katonai vezetés azt hangoztatja, hogy politikai „trükkről” van szó, amelynek az a célja, hogy meghiúsítsa-Medeiros tábornok elnökségét. A brazil tábornokok által kidolgozott menetrend szerint Medeiros 1985-ben veszi át az elnöki tisztséget Figueiredótól, aki szintén a titkosszolgálat éléről került annak idején az államfői bársonyszékbe. Rejtett pozícióból tovább? Leváltották Saront A izraeli kormány vasárnap leváltotta a hadügyminisztérium éléről Ariel Saront, s ugyanakkor tárca nélküli miniszteri tisztséggel bízta meg — jelentette be Jichak Modai energiaügyi miniszter á kabinet ülését követően. Az ülés a várt módon zajlott le. Sáron megismételte pénteken már bejelentett lemondását, amelyet elfogadtak. A hadügyminisz- teri teendőket a korábbi elképzelésnek megfelelően Begin miniszterelnök vette át — mint jelezte, csak ideiglenes jelleggel. Ariel Sáron további feladatáról nem született döntés; ez a miniszterelnök mindenkori szándékától függ, ami nem zárja ki, hogy Sáron rejtett pozícióból tovább irányítsa az izraeli katonapolitikát. Barátságunk ápolói Immár negyedszázados múltra tekinthet vissza a Szovjet—Magyar Baráti Társaság. Amikor február 14-én megemlékeztünk e nevezetes évfordulóról, nem feledkeztünk meg népeink legjobbjainak kapcsolatairól, így arról a segítségről, amelyet I. Péter nyújtott a magyarok Rákóczi Ferenc vezetésével vívott szabadságharcához. Szólni kell arról a barátságról, amelyet népeink legjobb fiainak vére pecsételt meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az oroszországi polgárháború időszakában, majd később a Nagy Honvédő Háború éveiben. Ma ez a barátság különösen értékes számunkra, mivel a szocialista rendszer közös voltának szilárd alapjára, a szovjet és a magyar nép gyökeres érdekeinek egységére, a marxizmus-leniniz- mus és a proletár internacionalizmus elveihez való hűségre épül. Már a Szovjet—Magyar Baráti Társaság múlt évi programjainak puszta felsorolásából kitűnik, milyen széles körben hatolt be barátságunk eseményei a szovjet emberek életébe. A társaság munkájának formái ugyanolyan változatosak, mint amilyen sokrétű maga az élet. A társaság tevékenységében az elmúlt esztendőben nagy helyet foglaltak el olyan tömegrendezvények, mint a testvérvárosok, testvérmegyék képviselőinek találkozói, a küldöttségcserék, turistautazások. Nagy jelentőségűek voltak a népeink életének nevezetes dátumai alkalmából rendezett konferenciák, szemináriumok és ünnepségek, amelyeken a résztvevők kinyilvánították baráti érzelmeiket. Nagyon népszerűek voltak a színészekkel, zenészekkel és a kultúra más művelőivel való találkozók, mert ahogy mondani szokás, a kultúra a nép lelke. Ha pedig a barátok kitárják egymás előtt a lelkűket, ez a bizalom és barátság legmagasabb foka. A társaság munkájában aktív szerepet játszanak a kollektív tagok: a vállalatok és intézmények, kolhozok és iskolák, számuk a Szovjetunióban ma már 1700 körül mozog. A társaság alap- szervezeteinek munkájában nagy figyelmet szentelnek a rokonvállalatok és szervezetek társadalmi és termelési tapasztalatainak kicserélésére. Nem titok, hogy az előadói munka sok tekintetben, ha ugyan nem teljes mértékben, az előadó fel- készültségétől függ. Ezért nem véletlen, hogy a társaság különös figyelmet fordít a Magyarországra küldendő szovjet előadók kiválasztására. A jubileumi és emlékezetes dátumok kapcsán a társaság folytatta a szovjet emberek megismertetését a gazdag és eredeti magyar kultúrával. Emlékezetes találkozó volt a Kálmán Imre-est, amelyet a híres magyar zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság más szervezetekkel együtt számos irodalmi estet is szervezett, többek közt „Magyar irodalom a Szovjetunióban”, valamint „Petőfi Sándor és a jelenkori magyar költészet” címmel. Ezzel csupán körvonalaztam a népeinket összefűző barátság fejlesztésére jó szívvel végzett sokrétű munkát. Hiszen az egész szocialista közösségben a barátság és az egység az, ami leküzdhetetlen erővé tesz bennünket. N. Zabelkin
