Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. 3. Az import és a kereskedelem Az alapvető ellátást megyénkben is biztosítják Változó gazdasági körülményeink közepette, kereskedelmünkben az importcikkek választékának szűkülésével számolhatunk az idén. Vajon mit jelent ez közelebbről, s lehet-e reményünk arra, hogy a hiányzó árukat legalább részben hazai gyártásból beszerezhetjük? A kérdésre a Heves megyét is ellátó néhány nagykereskedelmi vállalat miskolci központjától érdeklődtünk. Mint a Mátra FÜSZÉRT- től értesültünk: forgalmukban az országhatárokon túlról érkező fogyasztási cikkek szerencsére viszonylag csak szerény arányúak, ennélfogva nincs különös ok a vásárlók aggodalmára. S ha a korlátozások érintenek is néhány terméket, az alapvetőbbekre, a fontosabbakra ezután is számíthatunk. Igény szerinti ellátás várható például a citromból, s aligha lesz baj a keresettebb trópusi fűszer- növények behozatalával. A tőkés importból származó egyes alkoholos italok és dohányáruk hiánya szocialista vásárlásokból pótolható, a halkonzervellátáshoz pedig a szegedi gyár közreműködését is kérik. A belföldi ipar ugyanis már az eddigiekben tiszteletre méltó buzgalmat mutatott, eredményesen segített a fogyasztói kívánságok kielégítésében olyanokkal, mint például a Sport vagy Otthon kávé, illetve több diabetikus lisztes és csokoládéáru, valamint több üdítő ital. A lencse hazai beszerzésére mezőgazdasági termelők együttműködését keresik. A háztartási cikkek körében a Caola vállalat máris jó néhány sikeres tisztítószerrel feledtette a külföldieket, s a Kőbányai Gyógyszerárugyárral együtt számos kozmetikum népszerűvé tételével sem maradt adós. így inkább csak a luxusigények bizonyos kielégí- tetlensége várható. Az ellátásban az import aligha okoz érezhetőbb színvonal- csökkenést. Az Észak-magyarországi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalatnál jobbára még tartanak a tárgyalások a szállítókkal. Értesüléseink szerint nyugati piacról főleg sportruházati termékeket és farmerárukat próbálnak beszerezni, a várható kiesések pótlására pedig több hazai gyártóval igyekszenek megállapodásra jutni. Az Észak-magyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat külföldi vásárlásai az idén több mint negyedrészükkel csökkennek, s ezen belül a nem rubelelszámolású. beszerzés a tavalyinak mintegy 60 százaléka. Női és férfi kötött felsőruházati cikkből szűkül észrevehetőbben a kínálat, harisnyából, zokniból pedig talán áruhiány is várható. Importpótlásként a kieső mennyiségnek alig több mint harmadát ígérik a hazai gyártók, ám — sajnos — ennek még felére sincs érvényes szerződésük a miskolciaknak. S az I. negyedévi ütemezésből januárban semmit sem szállítottak a partnerek, miután — ahogyan panaszkodnak — alapanyagok és kellékek hiánya akadályozza a termelésüket. A VASVILL Kereskedelmi Vállalat importárukból is törekszik az ellátás szinten tartására. Igyekszik a több éve megszokott külföldi cikkeket ezután is biztosítani a boltoknak, áruházaknak, de luxuskívánságok teljesítését nem ígéri. Ilyenformán továbbra is kaphatók lesznek a hálózatban a különféle háztartási eszközök, gépek, az otthoni munkát segítő, könnyítő készülékek, a korszerű táplálkozást szolgáló, s az alapvető ellátáshoz tartozó áruk. A vevők jobb megelégedésére a termeltetés állandó szervezője a vállalat is: rendszeresen részt vesz a hiánycikk-kiállításokon, a különböző szakmai ankétokon, kisipari napokon, hogy egyre újabb beszerzési forrásokhoz jusson. Ugyanekkor mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléküzemágaival is keresi az együttműködést az import helyettesítésére. Többi között így tudta tavaly is például két típusban grillsütővel, hőpárnával, autórádióval, kazettalejátszóval, fényszabályozó kapcsolóval, különféle kézi- szerszámokkal, barkácsesz- közökkel bővíteni a választékot. Az Észak-magyarországi Tüzelőszer és Építőanyag Nagykereskedelmi Vállalattól kapott tájékoztatás szerint a főbb építőanyagokból a tavalyival azonos az 1983- as kínálat. Kevesebb lesz a szovjet hullámpala s kisebb mennyiségű fenyő fűrészáru, gömbrúd érkezik külföldről. A mészhidrát és a csempe hazai helyettesítésére máris megoldást találtak, más hiánycikkek pótlására pedig keresik a lehetőséget. Szovjet cementből, s import nyílászárókból, . főként ajtókból többre számíthatunk, mint tavaly. , (Gy. Gy.) SZOT-PÁLYÁZAT „Közös erővel a munkások és műszakiak eredményes együttműködéséért” A népgazdaság és a vállalatok feladatainak eredményes megvalósítása nagyrészt a munkások és a műszakiak sikeres együttműködésén múlik. Ezért a SZOT műszaki-gazdasági bizottsága — a fenti címmel — az idén is közzétette pályázati felhívását, amely főleg energia- és anyagtakarékosságra, a másodnyersanyagok hasznosítására ösztönöz, s az alkalmazható megoldások felkarolásával szeretné elősegíteni az irányítás, a végrehajtás, az ellenőrzés módszereinek korszerűsítését. A pályázatoktól — elsősorban a komplex a szocialista brigádoktól, a közvetlen termelésirányítóktól — annak leírását kérik, hogy milyen módon járulnak hozzá az említett célkitűzések valóra váltósához, mi a hatása ennek, mekkora a mérhető eredménye. S a bemutatáson túl közöljenek előremutató javaslatokat is. A pályamunkák terjedelme legalább 10, de legfeljebb 20 gépelt oldal lehet, jeligével. A pályadíjak: 2—3 darab 25 ezer forint értékű I., illetve 5—10 darab tízezer forintos 11. díj, mindkét esetben oklevéllel. Odaítélésükről 1983. december lö- ig döntőnek a SZOT titkárságán. Beküldési határidő: 1983. szeptember 15. A cím:SZOT közgazdasági és életszínvonal-politikai osztály, Budapest, Dózsa György út 84/b. 1415. Exportra gyártják A szocialista és a tőkés piacokon is egyaránt keresettek a KAEV gyöngyösi gyárának cipőmegmunkáló gépei. A képünkön látható gépek is exportra készülnek (Fotó: Szántó György) ... és a drága autót szétszabdalták - szabály, az szabály ... Nem írunk már nullára Végre egy rendelet! Egy régóta várt határozat, amelyet szakmai körökben már reméltek, amely megszünteti a korábbi, meglehetősen visszás helyzetet. A gépek „nullára írásáról”, illetőleg most már e kényszer megszűnéséről van szó. Érdemes rövid visszapillantást vetni az eddigi gyakorlatra, s hogy ez konkrét legyen, hallgassuk meg a szakembert, jelen esetben Gulics Jánost, a tarnaörsi termelőszövetkezet gépesítési főágazatának vezetőjét. — Mint több más, mereven értelmezett rendelet, úgy a nullára írási kényszer is sok kárt okozott. ■ A különböző géptípusokra előre meghatározták, hogy élettartamuk mennyi lehet, és ha ez az idő lejárt, következett a lenullázás, tekintet nélkül arra, hogy az illető gép még minden szempontból munkaképes volt... — Egy tanulságos példát tudok erre mondani — kapcsolódik a témához Nagy Sándor, a termelőszövetkezet párttitkára. — Közeli rokonommal történt meg — gépkocsivezető Budapesten —, az alábbi eset: gyönyörű tehergépkocsijának, amelyet mindig példás rendben tartott, s amely kitűnő műszaki állapotban volt, lejárt a „kihordási” ideje ... Egyszerűen leszállítottak a gépről — mesélte a rokon —, és a drága gépet egy lángpisztollyal a szemem előtt szétszabdalták, mert mint gép, elvileg már egy fabatkát sem ért. Mit számított, ki törődött vele, hogy még sokáig úgy ment volna, mint egy svájci óra. Példáért Pestre menni, persze nem muszáj, hiszen ilyen és ehhez hasonló helyzet számos szövetkezettel, vállalattal megtörtént, megtörténhetett. S mint ahogyan ez ilyenkor lenni szokott: a cégek keresték a kiskapukat, mert mindenhol azért mégsem dobták félre ócskavasként a lenullázott gépeket, hanem — egyféle „illegalitásban” — tovább dolgoztak velük. Igaz, ezt még külön szervezni kellett, de ha keres, talál mellékutakat az ember. Esetünkben: jó ügy szolgálatában. Pedig a helyzet nagyon egyszerű lenne egyébként, illetőleg most már talán az is. Csupán csak arról van szó, hogy ne azt nézzük, amortizálódott-e vagy sem a gép, hanem azt, milyen a műszaki állapota. Ha utóbbi kielégítő, úgy vétek lemondani róla. Ellenpélda a példához az az eset, amikor a gép hamarabb mondja fel a szolgálatot, mint ahogyan az eredetileg elvárható lett volna tőle. És ez volt az a helyzet, amikor a szakember legszívesebben talán a fejét verte volna a falba, hiszen adva volt a munkára teljesen alkalmas, de „leírt” gép az egyik oldalon, a másikon pedig a műszakilag már meg nem felelő, de az amortizációs időt még el sem ért gép. — Egy régi, rossz gyakorlat ért most véget — mondja összegzésként Gulics János. — Legalábbis én merem remélni ezt, bár jól tudom, minden (jó) intézkedés csak annyit ér, amennyi megvalósul, illetve amennyit hagynak megvalósulni belőle. A nullára írás ilyen jellegű megszűnése is csak akkor érheti el célját, ha a gépek használatához további feltételeket is biztosítanak. Gondolok például a szerintem — és nemcsak szerintem — túlzottan szigorú feltételekhez kötött forgalmi engedélyre, a csupán egy évre szóló „jogosítványra”. Tudni kell ehhez, hogy pl. egy IFA műszaki vizsgára történő felkészítése 40—50 ezer forintba is belekerül, még akkor is, ha egyébként teljesen jó állapotban van, és minden különösebb probléma nélkül kibírna még egy további évet. De a szabály az szabály ... Igen, ez régi aranyigazság, jóllehet nem mindig tudunk tapsolni neki. Túlzott elégedetlenségre sincs ok azonban egyelőre, mert az kétségtelen: egy ésszerű, hasznos határozattal mégiscsak gazdagabbak lettünk. B. Kun Tibor A hét öröme-gondja Tarnabodon Utak, járdák újulnak — Gyermekvédelmi tanácsadó épül - Korszerűsítik a villanyhálózatot — Van már orvosa a falunak A melléküzemágak is jól jövedelmeztek Besenyőtelken (Tudósítónktól): Eredményesein gazdálkodott az elmúlt évben is a besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet. A termelési főágazatokon kívül haszonnal dolgoztak és sikeresen növelték a közösség bevételeit a melléküzemágak. A 49 termelőszövetkezeti asz- szonyt foglalkoztató varroda a Fővárosi Kézműipari Vál- lálat megrendelésére készít munkavédelmi ruházatokat, az elmúlt évben 123 ezer pár kesztyűt, 98 ezer pár csizmabélést és közel 40. ezer pár csizmahófogót készítettek. Kétmillió 246 ezer forintos árbevétellel növelték a szövetkezet bevételi eredményeit. Kevés híján hétmillió forintos árbevételt hozott a szövetkezet másik melléküzemága, mely a Nagy alföldi Kőolajtermelő és az Olajkutató Vállalat megrendelésére végzi ,a kimerült és már nem teptnelő olajkutak bontását. A szövetkezet gépei és szakemberei Eger, Kerecsend, Demjén, Andor- naktálya és Mezőkeresztes határában bontják le a meddő olajkutakat, széttördelik, robbantják azok betonalapzatait, elszállítják és elássák azokat. Császár István Tamabod aprócska község, de neve már a XIII. században szerepel a fóliánsok oldalain. A Tárná men,ti falut akkor még Búdként említik, és a történészek azt is számon tartják róla, hogy itt elsőként a besenyők telepedtek le. Ma mi jellemzi légin, kább? Gazsó Ferenc vb-tit- kár szerint a lassú elöregedés. Itthon leginkább a Tar- namérával közös termelő- szövetkezetben dolgozó idősebbek maradnak, míg a fiatalok a városokba törekszenek, ahol iskolai képzettségüknek és szakmájuknak megfelelő kenyérkeresethez juthatnak. A tanácstitkár még azt is tudni véli, hogy Eger Csebokszári-lakótelépén egy-egy tömbben jószerinf négy-öt tamabodi család honosodott meg. De maradjunk a 840 lelkes településnél,, amelynek tanácsa eppen ülésre készül. — Igen, számot kell adnunk a testület előtt 1982-es gazdálkodásunkról, továbbá előterjesztjük az idei esztendőre vonatkozó költségvetési tervünket — mondja Gazsó Ferenc. — Ami az előző évet illeti, szerény eredménnyel dicsekedhetünk, A Mátyás király utca lakói azonban örülhetnek, mert 374 ezer forint fejlesztési alapunkból, valamint a megyétől kapott százezer forifit felhasználásával ezt az utat portalanítottuk. Szerettük* volna a Kossuth utcai anya- és gyermekvédelmi tanácsadó számára megvett épületet is rendeltetésszerűen kialakítani, de akkor csak az előméreti tervek elkészítéséig jutottunk, mert a munkával a hevesi kommunális üzem adósunk maradt. Az idén nem halogatjuk a dolgot, hanem amint az idő engedi, kisiparosokra bízzuk a 220 ezer forint értékű munkát. Bizonnyal azt is jóleső érzéssel fogadják majd a tanácstagok, hogy említést tehetek a község belterületén lévő közúti csomópont várható megépítéséről, aminek költségeit a KPM Egri Közúti Igazgatósága fedezi. Elmondotta továbbá a község tanácstitkára, hogy 1983-as költségvetésükben járdafelújításra is előirányoztak 150 ezer forintot, amiből elsőként a Fasor utcában kezdenek munkához. E tekintetben a körzet tanácstagjára, Kalicz Bélára hárul komoly tennivaló. Társadalmi munkára kell mozgósítania az utcabelieket, hogy a tanácsi pénzeszközből további utcák járdáinak felújítására is jusson. Az pedig már „ajándékszámba” megy, hogy az ÉMÁSZ saját erejéből megkezde Tamabod villanyhálózatának korszerűsítését. — Az ilyen kommunális gondok mellett egészségügyi problémánk is volt a közelmúltban. Tanácsüléseken, tanácstagi beszámolókon követelték a tarnabodiak, hogy miért nincs fél esztendeje orvosi rendelés a községben. Boconádra, Tamazsadányba Tarnamérára járnak innen a betegek, attól függően, hogy éppen ki helyettesített — mondotta Gazsó Ferenc. — Ez az áldatlan állapot végre megszűnt, és dr. Tóth József személyében olyan orvos jár ki hozzánk hetente kétszer Boconádról, aki közmegelégedésre végzi a munkáját. Ami a kereskedelmet illeti, nem lehet panaszunk a Tárnáméra és Vidéke Áfészre, mert alapvető cikkekből mindig jól ellátott a tamabodi önkiszolgáló bolt, akinek pedig egyéb cikkre van szüksége, az beszerzi Hevesen Boconádon. És ami még kikívánkozik belőlem: a falubeliek igen sokat tesznek a népgazdasági igények kielégítéséért. Száznál több szarvasmarha és megközelítően ezer sertés hízik most is a háztáji gazdaságokban, amelyeknek a táp_ és szemesita- karmány-ellátásról szintén gondoskodik az áfész, valamint a gabonaforgalmi vállalat helyi telepe... Moldvay Győző
