Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. január 15., szombat Küszöbön az új gyártelep avatása Húszmillió forinttal növeli termelését a Műanyagipari Vállalat hatvani üzeme A maszek vendégfogadók titkai Meglehet, hihetetlenül hangzik, de az ország legnagyobb szállodája magántulajdonban van. Ez persze úgy értendő, hogy az összes kereskedelmi szálláshelyek abszolút többségét a privát szobák, más néven a fizetövendégszobák alkotják. És ebben az összehasonlításban csak azok a szobák szerepelnek, amelyeket lakóik utazási irodán keresztül adnak ki. Különféle felmérésekből viszont arra lehet következtetni, hogy ennél lényegesen több azoknak a szálláshelyeknek a száma, amelyeket magánszemélyek közvetlenül a turistáknak adnak bérbe Szokás ezt a tevékenységet feketézésnek minősíteni, holott bárkinek joga van bérelt vagy saját lakásában, nyaralójában pénzért vendéget fogadni. Ám ezután a jövedelem után adót kell fizetni — s ez az, amit a vendéglátók többnyire elmulasztanak, s ettől válik az üzlet szabályellenessé. Az utazási iroda a bérleti díjból levonja a maga közvetítői jutalékát és a szállásadó által fizetendő jövedelemadót, s , a szobatulajdonost csak a fennmaradó rész illeti meg. Ezért iktatják ki sokan az utazási irodákat. így többet lehet keresni, ám a költségvetés — az állam — elesik az adóbevételtől. Ez a fő, de nem az egyetlen oka annak, hogy a szobatulajdonosokat az utazási irodák és az idegenforgalmi hivatalok igyekeznek maguk üzletfelévé tenni. A szervezett, tehát az utazási irodán keresztül történő vendégfogadásnak vannak előnyei mind a vendég, mind a szobatulajdonos számára. A vendég egyrészt szabott árat fizet, másrészt jogi védelemben részesül vendéglátójával szemben. Az sem mellékes szempont, hogy a közvetítő felelősséget vállal a vendég színvonalas ellátásáért. Olykor a fürdőszoba vagy a konyha használata, a lakás tisztaságának foka képezi vita tárgyát, de támadhatnak konfliktusok az érkezés és a távozás idő- ponját illetően is. A szobát kiadó számára- előnyös a közvetítő igény- bevétele elsősorban azért, mert számíthat arra, hogy az utazási iroda rendszeresen küld hozzá vendéget, vagyis nem magának kell vendéget szereznie. Esélye van arra, hogy gyakran visz- szatérő lakót kap — ez általában kényelmesebb, kellemesebb és kifizetődőbb, mint a futóvendég — hiszen a fizetővendéglátás egyre inkább pótolja a munkásszállást. Emellett természetesen a vendéglátó is jogi védelmet élvez a vendégjoggal esetleg visszaélő turistával szemben, sőt, biztosítási szerződést is köthet a vendég által okozott kár megtérítésére. Nem csupán az adófizetés elől menekülve kerülik meg sokan az utazási irodát, hanem a kényelem miatt is. Az utazási irodával kötött szerződés ugyanis általában arra kötelezi a szobatulajdonost, hogy mindig otthon legyen, mindig készenlétben álljon. És arra is, hogy bárkit befogadjon, akit az utazási iroda hozzá küld. Aki nem köt szerződést, az megválaszthatja a vendég személyét is. Most már az a kérdés, hogyan lehetne ezeket a különböző érdekeket — az államét, a közvetítői jutalékban részesülő utazási irodáét, a vendégét és a szobatulajdonosét — egyeztetni? Induljunk ki abból, hogy a magánszobákra szükség van, hiszen általuk jelentősen növekszik az ország vendégfogadó képessége. (A külföldi és hazai turisták száma olyan nagy, hogy a magánszállások nélkül egyszerűen lehetetlen lenne mindannyiukat elhelyezni). Az állam számára előnyös a fizetővendéglátás azért, mert beruházás nélkül bővíti az ország befogadóképességét, sőt, az üzemeltetésről sem kell intézményesen gondoskodni, mint a szállodák vagy a kempingek esetében. A vendég is szívesen veszi igénybe a magánszállást részben a családias jelleg, részben viszonylag alacsony ára miatt. A lakás- és villatulajdonosok számára a vendéglátás jó kereseti lehetőség, amelyért — tegyük hozzá — keményen megdolgoznak. (Takarítás, mosatás, a berendezés költségei, sőt, olykor a lakás vagy a ház megépítése is a ráfordítások közé tartozik.) A jogi és az anyagi biztonság a közvetlen szobakiadással szemben a szervezett formát követelné meg. Ám ahhoz, hogy a szobájukat, lakrészüket bérbeadók ezt az utat válasszák, módosítani kellene a szerződéseket. Vagyis olyan szerződést kellene ajánlani a szobatulajdonosnak, hogy számára a szervezett út váljék kifizetődővé. A bérleti díj emelése nem megfelelő módszer erre, így ugyan több jutna a szállásadónak, de akkor nyomban a szobájukat közvetlenül kiadók is magasabb árat számolnának, vagyis a vendég látná kárát. Felmerült ezzel szemben egy másik, biztatóbb javaslat. Eszerint a külföldi turista által valutában fizetett díjból részesülhetnének azok, akik valamelyik utazási irodával, idegenforgalmi hivatallal szerződnek. Az elképzelés: az utazási iroda a bérleti díj egy meghatározott százalékát valutában fizetné a szobatulajdonosnak, aki egyúttal lehetőséget kapna arra, hogy az így szerzett dollárt, márkát vagy más valutát kamatozó betétként a bankban elhelyezze, a maga külföldi utazása során felhasználja, vagy — ha úgy tetszik — itthon a „dolláros” üzletben elkölt- se. Ez a még nem jóváhagyott javaslat — amellyel az illetékesek komolyan foglalkoznak — nagyrészt rendezhetné a fizetővendéglátásban ' tapasztalható visszásságokat, és a szervezett, államilag ellenőrizhető szobakiadás útjára terelné a ma még adót nem fizető szobatulajdonosokat. (G. Zs.) Nehéz évet hagyott maga mögött a Fővárosi Mű- anyagipari Vállalat hatvani üzeme, ahol ' 115 dolgozó együttmunkálkodásának eredményeként 40 millió divatgomb, 160 millió fehérneműgomb, valamint félmillió bútorajtógomb készült tavaly, 34 millió forint értékben. Tervüket nem is tudták volna teljesíteni, ha az igen összekovácsolódott gárda egy-egy kis csapata időnként nem jár fel Budapestre, a vállalat központi gyártelepére dolgozni. Hogy mi okozta a nehézséget? A termékeik iránti kereslet visszaesése. A korábbi tőkés partnerek inkább bérmunkára szerződtek magyar üzemekkel, és ruha-, vagy fehémeműanyaggal együtt küldték a cérnát, gombot is. A hatvaniak pesti tanyázá- sa mégsem minősíthető csupán mentőövnek. Valamennyien megismerkedtek az alapanyaggyártás műveleteivel, hogy az idei esztendőben, amikor várható a Bercsényi úti új üzemház avatása, minden munkafázis zökkenőmentesen folyhasson a beindulás pillanatától. Kétezer négyzetméter Igen, a régi álom teljesedőben! Túl a szervizállomáson már lefedve állnak a kétezer négyzetméteres üzemcsarnok és a hozzá tartozó összes' kiszolgáló, szociális építmény falai, a kivitelező HÁÉV szakemberei jelenleg a tetőszigetelésnél, aljazatbetonozásnál, illetve a különböző belső szerelési munkálatoknál tartanak. Vagyis jószerint jelenlegi tempójukon múlik, hogy 1983 júliusától a hatvani műanyagosok korszerű, egészséges viszonyok között folytathassák mindennapi termelő munkájukat. A vállalat igazgatója is rendre figyelemmel kíséri a 38 millió forint értékű beruházást, térül-fordul, és már itt van Budapestről, hogy minden a legjobban haladjon. De egyéb módon is segítette a központ Hatvan új, már most tetszetős üzemének felépültét. Az igazgatóság rengeteg anyagot szerzett be menet közben a HÁÉV-nek. ök vették meg például a gázkazánokat, a különböző szellőző berendezéseket. A helyi párt- és tanácsi szervek pedig arra ügyeltek segítő gondossággal, hogy a kivitelező ne vezényelje el innen munkaerőit más építkezésekhez. Versenytárgyalások Csökkent a kereslet, és mégis mindenki szorgalmazta, sietette a beruházást? A kérdőjeles mondat nem fed ellentmondást. Nem pedig azért, mert mind a vállalat, mind a hatvani üzeme magára vette a piac visszahó- dításáért folyó harcot. Űj fazonú, új színezésű gomb- kollekciójukat Líbiába, Algériába küldték versenytárgyalásokra, és kopogtattak velük régebbi megrendelőiknél is. Hogy milyen eredménnyel? Ez év januárjának végéig például csak Kubába hétmillió divatgomb utazik Hatvanból. De az új üzemház belépése oly szempontból is biztosíték a jövőt illetően, hogy bővíthetik profiljukat. Az év második felében meg is kezdődik az ezer és kétezer literes, üvegszálerősítésű poliésztertartályok gyártása, amire a Debreceni Mező- gazdasági Gépgyár tart igényt. Az idén kétezer ilyen tartály szolgál majd az egykori cívis városban gyártott önjáró permetező- gépekhez, húszmillió forinttal növelve a hatvani üzem termelési tervét. Kellő honoráció Látogatásunk alkalmával megtudtuk, hogy mindez csupán az indulás esztendejére vonatkozik, mert az üzemcsarnokba beépülő alapanyagkészítő, illetve termékgyártó gépek sokoldalúan fejleszthetők, hasznosíthatók. Vagyis: Hatvan úgy változtathatja profilját, ahogyan azt a kereslet, a hazai és külföldi piac megköveteli. És hogy az ilyesféle igények kielégítésére megfelelő munkaerő is kéznél legyen, már az elmúlt 1982-es esztendőben elkezdődött vállalaton belül a szakemberképzés. Húszán végeztek el olyan tanfolyamot. amely a legkomplikáltabb feladatok ellátására is alkalmassá tette őket. A múlt évet záró mérleg, illetve a nyereség pedig a kellő honorációhoz teremtett alapot. Munkaterülettől függően négy-nyolc . százalékkal emelkedik' ebben az esztendőben a műanyagosok munkabére. És hogy további biztosítéka is legyen a jövedelmezőségnek, folyamatban van a tőkés relációból származó anyagok hazaival történő pótlása, kiváltása. E tényező, vállalati szinten millió forintokkal növelheti az 1983-as eredményt, gyorsítva a beruházás költségeinek megtérültél is. Moldvay Győző Széntermelés számítógéppel A Mátraalji Szénbányák központjában 15 millió forintos beruházással az elmúlt években hozták létre a számítógép központot. A TPA típusú berendezés a Központi Fizikai Kutató Intézet gyártmánya. Eddig kemény milliókat fizettek a számítástechnikai bérmunkáért, mely pusztán havi tájékoztatást tudott számukra nyújtani. Ám az ésszerű készlet- és eszköz- gazdálkodásnál, a geológiai kutatásoknál, a szén- kitermelésnél nélkülözhetetlenek ma már a naprakész, hiteles információk. Az új számítógép üzembe állításával évente most már több mint 10 millió forintot takarít meg a nagyvállalat. Adatrögzítés Display segítségével Az „agy” a TPA számítógép Az 1982-es év összegzése jön le a sornyomtatón 3,3 millió adat fér el ezen a mágneslemezen (Fotó: Szabó Sándor)