Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
4. %. ...... ,> NÉPÚJSÁG, 1983. január 13., csütörtök Színházaink történetéből A Pécsi Nemzeti Színház A Hazai és Külföldi Tudósítások 1821-es számában örökíti meg először a magyar színjátszás pécsi kezdetét, amikor is a Fejér megyei színtársulat kereste fel a várost. „Pétsről jött tudósítások serint a Ns Fejér Vm. oltalma alatt lévő Magyar Théátromi Társasa'' mellynek játékaiban Pesten már több ízben gyönyörködtünk, a múlt Október, November és December folyamán a városnak nagy megelégedésére adta ottan mutatványait s azt a kedves meggyőződést szerezte, hogy a Magyar Nemzet, ha akarná nem szorulna idegen mulatságokra." — szól a korabeli híradás. 1821-bői már színlapokat is őriznek, 1822-ben pedig mái1 Dérynével találkozhatott a közönség a városban, aki Kilényi Dávid igazgatta társulattal szerepelt itt. A pécsi közönség őszinte örömére operákkal is felléptek, hiszen a püspöki zenekar tagjaiban képzett zenészekre találtak. A nagy sikerek eredményeképpen 1826- ban ismét Kilényi igazgató, majd 1834-ben Baky Gábor társulatának ad otthont a város, kinek felesége, Király Teréz különösen népszerű. A színielőadásokat egészen 1840-ig magánházakban tartják, 1839 július havában lerakják a színház alapkövét, melynek felirata: „Egy he- gyedszázadig virító üdves béke olajága szülte Thália oltárának első kövét egyesülve.” A színház igazgatósági tagjai között megtaláljuk a város nevezetes polgárait, így például egy tábla- s főbírót, városi tanácsost, városi szószólót és egy „polgár”-t, Tait Ferenc személyében. Az első előadást az új színházban német társulat tartotta Schmidt Sándor igazgató vezetése alatt, de 1846-tól kezdve kizárólag magyar társulatoké a szó. Ez elsősorban Pichler Józsefnek, majd vejének Oertzen Gusztávnak köszönhető, akik az 50-es években megvették a színház összes részvényeit, így a szerződtetett társulatok kiválasztásában döntő szavuk érvényre juthatott. A sűrűn Pécsre látogató híres magyar színtársulatok közül elsősorban Latabár Endréét kell kiemelnünk, az ő társulatának érdeme elsősorban, hogy a magyar nyelvű színjátszás és színi irodalom kiváló alkotásaival valódi élményt nyújtott a ’48 után igaz, emberi szóra vágyódó közönségnek. 1860-ban már Pri- elle Kornéliát is Pécsen találjuk. Egymást váltják a különféle társulatok. Jelentős lépés1, hogy Somogyi Károly igazgató 1895-ben félmillió forintnyi költséggel új, 1150 főt befogadó színkört épített. Az ünnepélyes megnyitó ingyenes előadásán díszelőadással kedveskedtek a közönségnek. A két világháború között Pécs azon színházaink közé sorolható, melyek már 8-9 hónapos színházi szezont játszottak végig egy-egy évben, mely tekintélyes számú és lankadatlan érdeklődésű közönség jelenlétére utal. őszi és nyári évadkiegészítésként a játszási szünetekben látogatták a társulatok Kaposvárt, Nagykanizsát, Mohácsot és Baját. A felszabadulás után időről-időre olyan színházi megmozdulásoknak ad otthont a pécsi színház, melyek a maguk nemében egyedülállóak. Pécs fogadta be az időközben világhírűvé vélt Pécsi Balettet, mely Eck Imre vezetésével úttörő vállalkozása volt színházi életünknek. A Pécsi Balett társulata azóta szinte az egész világot bejárta izgalmas produkcióival. Pécs a magyar dráma felkarolásában is máig egyedülálló helyet vívott ki magának: Czimer József dramaturg kezdeményezésére a pécsi Nemzeti Színház köré a mai magyar drámaírók nemzedékei csoportosultak. A színház vállalta és vállalja az ismeretlen, elsődrámás szerzők felkarolását épp úgy, mint ahogy Illyés Gyula új drámáinak szinte minden évi bemutatását. Segítségére volt az is, hogy 1955-ben megnyílt a kamaraszínház, mely kiválóan alkalmas intimebb, meghittebb előadási formák kikísérletezésére. A színház nem csupán a magyar drámairodalom fellendítése terén rendelkezik elévülhetetlen érdemekkel, hanem azok ragyogó színvonalú színreállításával is, s nagy gondot fordít a fiatal ren- dező tehetségek felfedezésére és foglalkoztatására is. Révy Eszter A Pécsi Nemzeti Színház homlokzata (MTI — KS) Nem a pénz a legfontosabb Iskolaszövetkezetek — régen és most Amikor százhét évvel ezelőtt, 1875-ben Weisz Bernát Ferenc kereskedő, királyi tanácsos iskolai takarékpénztárak megszervezését javasolta, valószínűleg maga sem gondolt arra, hogy a diákság körében mozgalommá terebélyesedik a franciaországi mintát alapul vevő ötlet. Javaslatát a művelődési kormányzaton kívül fölkarolta az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is, és alig egy évtized múlva ötödfél- száz iskolában már 25 ezer tagja volt az ifjúsági takarékpénztáraknak. Ebből a kezdeményezésből sarjadtak ki a tanulóifjúság egymás segítését célzó iskolaszövetkezetei; közülük az első 1911- ben, Budapesten alakult meg. A Diákkaptár- mozgalom Az ötven fölötti nemzedék emlékezetében még elevenen él a Diákkaptár-mozgalom. amely 1938-ban alakult meg a kormány kezdeményezésére, a Magyar Nemzeti Bank anyagi és erkölcsi támogatásával. A Diákkaptárba tömörült fiatalok—a felszabadulás előtt 584 iskolában 31 ezer taggal — elsősorban növénytermesztéssel, bélyeg-, gyógynövény-, illetve .vas- és textilhulladék-gyűjtéssel, kisállat- és selyemhernyó- tenyésztéssel, háziipari munkákkal foglalkoztak. Igaz, hogy demokratizmus, ami a szövetkezetekre mindenekelőtt jellemző, nem alakult ki ebben a mozgalomban, gazdasági tevékenységük azonban ma is elismerésre méltó. Bármennyire hihetetlenül hangzik is, a felszabadulás után a Diákkaptár-mozgalom számottevő segítséget nyújtott a kirabolt ország állatállományának gyarapításához: 1947-ben csaknem százezer állat volt a Diák- kaptárak tulajdonában, többek közt 37 ezer nyúl, 24 ezer galamb, 15 ezer tyúk, 5 ezer kacsa, 2 ezer sertés, 3 ezer juh, ezer kecske, 550 szarvasmarha és ezerszáz méhcsalád. Ma is imponáló ez az adatsor. Az első demokratikus iskolaszövetkezetét százhuszonöt balmazújvárosi általános iskolai tanuló hozta létre 1946-ban. Ez a szövetkezet az ifjúság önkéntes társulása révén születet^ meg, demokratikus önkormányzattal szabályozták mindennapi életüket, és gazdasági tevékenységükbe sem szóltak bele a felnőttek. Példájuk hamar követőkre talált az országban, egymás után jöttek létre új s új szövetkezetek az oktatási intézményekben, de nem sokáig, mert a Szövetkezetek Országos Szövetségének megalakulását követően, 1949-ben az iskolai Hangya-csoportokkal, Diákkiapltáralkkal egyidőben az iskolaszövetkezetek is megszűntek, átadták helyüket az újjáélesztett iskolai takarékpénztáraknak. (Ezek egyébként a várakozáson felül jól rajtolták, például a virágzónak nem nevezhető 1953-as évben 4200 iskolában 13,5 millió forintot takarítottak meg a diákok.) Kereskedelem, ipar, mezőgazdaság Nyolc esztendei szünet után Győrben éledt fel újra az ifjúsági szövetkezés eszméje. A Bercsényi Miklós Általános Iskola és Gimnázium tanulói 1957. március 30-án határozatot hoztak az iskolaszövetkezet megalakulásáról. Tanulónként húsz- forintos részjegyet jegyezNépszerűek az iskolai boltok tek, és harmincezer forint értékű áruval kereskedelmi tevékenységbe kezdtek az iskolában. Ideje már arról is szólni, hogy voltaképpen mivel foglalkoznak az iskolaszövetkezetek, melyekből ez idő tájt 202 van az országban; közülük 130 általános és 67 középiskolában tevékenykedik, 5 pedig felsőoktatási intézményben. Gazdasági, társadalmi, nevelési céljaik egyaránt vannak. Legnagyobb népszerűségnek a ke- reskedelmi tevékenység örvend a tanulóifjúság körében. Az iskolai boltok fő törekvése : ellátni társaikat tanszerekkel, írószerekkel, iskolatejjel, büféáruval. Számos helységben kertészkedéssel és kisállatok tenyésztésével foglalkoznak a szövetkezetbe tömörült gyerekek, de nem fehér holló már az ipari tevékenység sem körükben. Leggyakrabban játékokat és iskolaióvodai szemléltetőeszközöket gyártanak eladásra. Van olyan iskolaszövetkezet, ahol a növendékek ipari termelésének értéke eléri az évi 700 ezer forintot. Egyébként egy-egy iskolaszövetkezet tiszta haszna általában néhány ezer, némely helyen néhány tízezer forint évente. Kié lesz a nyereség? Mire fordítják a tanulok a nyereséget ? Országosan bevált gyakorlat a harmadoló fölosztás, tehát a tiszta pénz egyharmadával bővítik a „termelést”, ugyanennyit fordítanak közösségi célokra, például az úttörő- csapat nyári táborozásának támogatására, különböző kulturális és sportcélokra, a többi pedig a szövetkezeti munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok jutalmazására szolgál. Kitűnő terepet kínál az iskolaszövetkezet a közéleti- ség gyakorlásához is. Demokratikus úton megy végbe a megalakulás, demokratikusan dolgoznak a választott diákönkormányzati szervek, nyílt légkör uralja a szövetkezet egész tevékenységét. Az életre készítenek föl az iskolaszövetkezetek akkor is, amikor tudatosítják a fiatalokban a munka szerinti elosztás igazságos elvét, hiszen csak úgy részesülhetnek a közösség vagyonából, ahogy és amilyen mértékben hozzájárulnak gyarapításához. P. Kovács Imre n i ítél letet végreli Bűnügyi riportsorozat (VIII/3.) lajtottá k — Itt a központ, kapcsolom az ötös kocsit... — Az ötös járőr jelentkezem... Megtaláltuk a kisfiút ... — Ferit? — kérdezi izgatottan Gábor. — Tapolcán.... Az utcán kóválygott. — Milyen állapotban van? — Sír és alig felel, csupán azt hajtogatja: „egyedül maradtam ... egyedül maradtam”. — Szóval tudja már? — Hát, igen. Mit tegyünk a fiúcskával, alezredes elvtárs? — A fiút vigyék a városi kórházba, a feleségemet keressék, majd 6 gondoskodik róla. \ — Örülök, hogy a négy gyerekből legalább ő megmenekült ... — mondja feleségének Gábor. — Szomorú vigasz — feleli a doktornő, aki már öltözik is. Reggel 7 órakor az alezredes gyors frissítő fürdő után felhívja feleségét a kórházban. — Olyan ez a .szegény kisfiú, mint egy ázott veréb. De most alszik, s talán majd megkönnyebbülve ébred. Mindenképpen nyugtatózni kell egy ideig — tájékoztatja a doktornő a férjét. — És mikor beszélhetnék vele? — érdeklődik majdhogynem a megszokott hivatalos hangnemben Gábor. — Majd szólok ... De nagyon óvatosnak kell lennünk ... ★ Kohányiék második emeleti lakásának ajtaját egy ápolónő nyitja ki, aki mintha attól tartana, hogy idő előtt felébred az asszony, szinte suttogva mondja: — Szerencsére még mindig az altatóinjekció hatása alatt van. — Nagyon összeroppant? kérdezi ugyancsak halkan a hadnagy. — Borzasztóan ...De egyelőre mellette maradok. Egyébként itt van az édesanyja is. Ebben a pillanatban tűnik fel a nővér mögött Kohányi- né anyja, Boros Péterné, akiről lerí, hogy ezekben a percekben még aligha várhatnak tőle választ. ★ — Majd visszajövünk ... egyébként itt vagyunk a házban, ha bármi van, könnyen megtalál — búcsúzik az alezredes és máris becsenget a szomszédos ajtón, amely egy szemvillanás alatt kinyílt. — Jó reggelt kívánunk, csak nem ránk vártak itt az ajtó mögött? — kezdi a beszélgetést az alezredes, aki pontosan tudja, hogy nemcsak a szomszédok, de az egész környék most őket lesi. — Tessenek beljebb fáradni, Gálos Béla autószerelő vagyok és ő a feleségem — mutatkozik be a szomszéd. — Hát valami borzalmas — kezdené az asszony, de Gábor, a rutinos- vizsgálótiszt, ügyesen leszereli a felesleges szóáradatot. Közben a fiatal hadnagy a beszélgetésről jegyzeteket készít — Eléggé jól szigeteltek ezek a falak? — Hát... Jobb, mint a régebbi lakótelepi házakban, de azért a hangosabb szó áthallatszik — feleli az autószerelő. — Tegnap hallottak valami különösebb zajt Kohányiék lakásából? — Nem, tegnap semmit... — És látták az esetet? — Tetszik tudni, nem voltunk akkor itthon. Sétáltunk az urammal egyet, olyan kellemes este volt... — kapcsolódik a beszélgetésbe a fiatalasszony. — Amikor hazaérkeztünk, a ház előtt nagy tömegre lettünk figyelmesek ... — Akkor gondoltak valamire? — Nem... Én semmire — válaszol a férfi. — Én bizonyos voltam abban, hogy a Kohányiékkal van valami zűr... — folytatja az asszony. — És miből gondolta? — Gyakran veszekedtek. Rendszeres volt a civakodás... ♦ — Civakodás, nem az volt. Kohányi amikor megitta a magáét, alaposan elverte az asszonyt — folytatja Gálos Béla. — Értem... — töpreng az alezredes. — Szóval, sokat ivott Kohányi? — Sokat.... ? Mindennap — feleli határozottan Gálos- né. Dr. Gálos körülnéz, s mintha csak úgy mellékesen érdekelné, mondja. — Magukat nem zavarta Kohányi brutális viselkedése? — Zavarni zavart.... De hát az ő dolguk — feleli tétován az autószerelő. ★ A következő szomszéd Norbert Iván, mérnök. — Ismeri Kohányiékat, mérnök úr? — Csak úgy felületesen. Az asszony vékony, magas, a férje alacsony, zömök és sok a gyerek, no meg gyakori a kiabálás. — Miből adódhatott a veszekedés? — Különösebben nem figyeltem, de azt hiszem, az a bizonyos Kohányi, ha jól mondom a nevét, sokat ivott. — Látta ittasan? — Kérem, őszintén szólva ritkán láttam, de akkor mindig dülöngélt. — Nem zavarták magát és a családját ezek az örökös perpatvarok? — De igen ... Mit tehettem volna...? ★ Gáti Péterné tisztviselőnő: — Nagyon furcsállottam, hogy itthagyta a gyerekeket a fiatalasszony ... — Nem tudja véletlenül, hogy miért? — tetteti a naivat az alezredes. — A férje sokat ivott... Igen ... Gyakran verte is ... Kínos volt ez valameny- nyiünknek. — Nem szándékoztak tenni valamit, mondjuk a családját verő, részeges férfi ellen? — Ügy gondoltuk, az nem a mi feladatunk ... Schmidt Attila
