Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 13., csütörtök S. NDK Magyarország 2. számú partnere Tehervonaton, Magyarországra szállításra készek az IFA ludwigsfeldei autógyárának W 50 típusú keveréktakarmány és liszt szállítására alkalmas nyerges szerelvényei, ötven különböző változatban készül a W 50 az üzemben, amelynek egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere a MOGÜRT magyar külkereskedelmi vállalat A magyar turisták számára szinte „hazai hangulatot” teremtenek az NDK-ban a városi közlekedést, s részben az országutakat uraló Ikaroszok, meg a magyar borok és konzer- vek a csemegeüzletekben. All ez (ordítva is: a Wartburgok, a Trabantok, a háztartási kisgépek a Magyarországra látogató NDK-beli turistából váltanak ki hazai asszociációt. Am a turisztikai pillanatképek csak a felszínt mutatják. Külkereskedelem érzékeny országunkban nagy szó, hogy az NDK — a Szovjetunió mögött — második legnagyobb kereskedelmi partnerünk. Szakosítás, kooperáció A három évtizedes együttműködés eredményekénit országaink rendkívül sokoldalú kapcsolatait hozlak létre. Néhány példa: az NDK mezőgépei, az E 512-es és az E 516-os gabonakombájnok meghatározó jelentőségűek a magyar mezőgazdaság, a külszíni fejtőberendezésefk, daruk, emelők pedig a magyar nehézipar életében. Az NDK a szocialista közösség gazdaságilag különösen erős állama. Jól érzékelteti ezt, hogy — az eltérő nagyságrend ellenére — a szocialista német állam a Szovjetunió egyes számú külkereskedelmi partnere. Az NDK forgalmának 30— 40 százalékát szakosítás és kooperációs egyezmények kereltében bonyolítja a szo- cdálislta országokkal. Figyelmet érdemel az NDK kapcsolata keleti szomszédjával, Lengyelországgal. A varsói gazdaságvezetés súlyos gondjai közepette stratégiai jelentőségűnek nevezhető az a jegyzőkönyv, amelyet nemrég írtak alá a nép- gazdasági terv egyeztetéséről. Eszerint 1981—85 között a kölcsönös szállítás értéke eléri a kilencmilliárd rubelt. A belső gondok az erősödő nyugati nyomás időszakában Lengyelország számára az ilyen típusú megállapodás jelentősége iheg- hatványozódik. Nyugati hangok Felmerült a kérdés, vajon má indokolja, hogy ezeket az ismert tényeket felsorakoztassuk? A polgári sajtó újlaiblban tendenciózusan nagy teret szenttel „az NDK gyengülő gazdasági teljesítményének”, a „kapitalista tábor országaival kialakított kapcsolatainak”, amely — írja a müncheni Süddeutsche Zeitung — „a szocialista tömbbel folytatott együttműködés rovására megy”. Mindebből annyi felel meg a valóságnak, hogy a nehezülő külgazdasági feltételek, a rossz világigazdasági klíma, mint a KGST többi országában, az NDK-ban is érezteti hatását. Ahogy Bogomolov szovjet akadémikus fogalmazta nemrég a Novoje Vremja című moszkvai he(Fotó: ADN/ZB — MTI — KSj talapban: miként a Nyugat, a KGST-országok sem zártak jó évet tavaly s a következmények érezhetőek. Nem titok, hogy a szocialista gazdasági integráció továbbfejlesztésének egyik legfontosabb mozzanata a szállítási fegyelem erősítése. Bosszantó, ha a munka dandárján leállnak az import mezőgépek alkatrészhiány miatt, vagy ha betervezett nyersanyagok, _ fogyasztási cikkek késnék.* De partnereink gazdaságát, tervezőit éppen így zavarja, ha má vagyunk pontatlanok. Közös érdek Együttműködésünk fejlesztése közös érdek, égető szükségesség. A magas szintű tárgyalásokon teljes az egyetértés abban, hogy a jövőben a kapcsolatfejlesztés mennyiségi követelményei helyett a minőségi kívánalmakat kell előtérbe állítani. Kölcsönös törekvés a szállítás minőségének, ütemességének javítása, mert megbízható partnerek akarunk lenni a jövőben is. Győri Sándor Teaszüret gépesítve SZOVJETUNIÓ Több citrom, mandarin, tea Grúziából A Szovjetunióban új tea és szubtrópiikus kultúrákat termesztő Össz-szövetsógi Tudományos Termelési Egyesülés jött létre. Egyik intézete Szuhumiban található. Munkájának három fő iránya van: a citrusfélék, a tea és egy viszonylag új növény, a fejhoa kutatása, amelyet az ország Fekete-tenger mellék! gazdaságaiban az utóbbi években honosítottak meg. A citrusfélék fejlődésének sokéves tudományos megfigyelése lehetővé tette, hogy a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazásának egészen új, nagy hatékonyságú módszerét dolgozzák ki. Korábban évenként 250—300 gramm műtrágyát szórtak ki egy bokorra kétszeri alkalommal. Most harmadszor is augusztusban, gyümölcséréskor trágyázzák a citrusül- tetvényaket, amikor is a következő évi termés rügyei képződnek. A trágyázás eredményeképpen a növényék jobban telelnek, köny- nyebben elvisélik a hideget. A mandarin termelésének •növelésére a másik lehetőség, bizonyos mikroelemeknek, a cinknek és a bárnak a talajba juttatása. A nagyüzemi termelésben széles körűen elterjedt az új taafajfca, amely a holhida nevet kapta. Kitűnőek a tulajdonságai, a terméshozama 50 százalékkal magasabb, mint a többi fajtáé, és jól alkalmazkodik a gépi szedéshez. A szuhumi intézet a fej- haa termes zitésének a kezdeményezője. Ez a kultúra négy-öt fokkal hidegebbet is Szépen termett a citrom eltűr, mint a citrusfélék, gyümölcsének tápértéke pedig ugyanolyan jó. Gyümölcse ízre és aromájában az ananászra és a földieperre emlékezteit, C-, B-, P-viita- minokat és az emberi szervezet által könnyen hasznosítható jódot tartalmaz. Gyümölcsét elsősorban frissen fogyasztják, de készíthető belőle dzsem, lekvár, kompot és alkoholmentes üdítő ital is. VIETNAM A nemzeti könyvtár A Hanoiban működő Indokínai Központi Könyvtár épületében nyílt meg 25 évvel ezelőtt a Vietnami Nemzeti Könyvtár, amelynek kezdetben mindössze néhány könyvtárosa és 180 ezer kötete volt. Ma a könyvtárban egymillió kötetet őriznek. A szolgáltatáshoz mikrofilmgyűjtemény, napilap- és folyóirattár is tartozik. Külön osztályon tárolják a hazai tudósok munkáit, különböző tanulmányokat, doktori értekezéseket. A könyvtár igen népszerű az országban, naponta mintegy ezer látogatója van. A kölcsönzésen és az olvasószolgálaton kívül gyakran rendeznek kiállításokat, előadásokat és szemináriumokat. Az elmúlt negyedszázad alatt a könyvtárosok több mint 500 — tudományos érdeklődésre számot tartó — bibliográfiát állítottak össze. A Vietnami Nemzeti Könyvtárban őrzik az Indo- •kínára vonatkozó összes ENSZ-dokumentumot. MONGÓLIA Egy kisfiú és lovacskái KAMBODZSA Négymillió — túlélő — Újabb és újabb, frissen feltárt tömegsírok árulkodnak arról, mi történt Kambodzsa történelmének abban a sötét korszakában, amelyre Pol Pót neve nyomja rá bélyegét, s amely négy évvel ezelőtt zárult le. A délkelet-ázsiai ország lakossága tíz évvel ezelőtt nyolc és kilencmillió között lehetett; 1978 végére nem maradt több ötmilliónál. A pusztulás első hulláma akkor tetőzött, amikor Lón Nol, az 1970-ben hatalomra jutott puccsista tábornok belevitte az országot Washington indokínai háborújába. Kambodzsa hadszíntérré, tömeges amerikai bombázások célpontjává vált. Ezek a szenvedések önmagukban is elegendők lettek volna arra, hogy a kambodzsaiak úgy érezzék: történelmük legszörnyűbb időszakát élik át. Pedig az igazi lidércnyomás csak ezután következett: az 1975-ben hatalomra jutott polpotisták valóságos demográfiai katasztrófát idéztek elő. Áldozataik száma milliós nagyságrendű. A fölfoghatatlan gaztett gyökereit kutatva meg szokták említeni, hogy a tömeggyilkos rendszer vezetői — köztük maga Pol Pót — az ötvenes években hosszabb időt töltöttek Párizsban, és ott a különböző színezetű baloldali mozgalmak legzavarosabb, a valóságtól leginkább elrugaszkodott eszméinek hatása alá kerültek. Ideológiájuk másik, meghatározó rétege a maoizmus volt, úgy ahogy az a kinal „kulturális forradalomban” testet öltött. Kambodzsa későbbi urai a hatvanas évek közepén már Pekingben voltak, ahol nemcsak hogy magukba szívták a maoista „kulturális forradalom” eszméit, de tevékenyen részt is vettek annak megvalósításában. A polpotizmus alapvető rétegét azonban a hagyományos kambodzsai társadalmi berendezkedés jelentette; az a zsarnoki kormányzati rend, amelyet a történészek ázsiai termelési módnak neveznek. Ennek hagyománya, valamint az a tény, hogy a háborúk és av bombázások következtében nagy tömegek gyökér- telenné váltak, mintegy előkészítette a talajt Pol Pót számára: egy időre a lakosság túlnyomó része a népirtó rendszer engedelmes rabszolgájává vált. Hatalomra jutásuk után a polpotisták a lakosságot erőszakkal eltávolították eredeti lakóhelyéről és mezőgazdasági kommunákba, gyakorlatilag kényszermunkatáborokba telepítették Kiirtották az előző rendszer államgépezetének és hadseregének tagjait (még a legalacsonyabb ran- gúakat is), az értelmiséget, a buddhista szerzeteseket, a nemzetiségeket, az öregeket és a betegeket (mindenkit, aki valami okból a társadalom gyámolítására szorult), az „engedetleneket”, valamint saját mozgalmuknak azokat a tagjait, akik a korábbi közös amerikaellenes harcban bármiféle kapcsolatba kerültek a vietnamiakkal. Megszüntették a pénzforgalmat, a házasság és a család Intézményét, a gyermekeket pedig elszakították szüleiktől. Kinyilvánított céljuk az volt, hogy megvalósítsák a társadalom minden tagjának teljes egyenlőségét és egységét. A valósáéban azonban az ókori keleti zsarnokságokhoz hasonló, de azoknál sokkal kegyetlenebb. modern rabszolgarendszert hoztak létre. Külső kapcsolataikat tekintve gyakorlatilag a pekingi hatalmi törekvések eszközévé tették Kambodzsát. Ennek keretében sorozatosan pusztító támadásokat indítottak Vietnam ellen. Azzal, hogy önmagukat kommunistának nevezték, a polpotisták egyedülálló lehetőséget teremtettek a haladás ellenfelei számára a következetesen baloldali rendszerek világméretű lejáratására. Annál furcsább fintora a történelemnek, hogy bukásuk után Kína és a Nyugat együttes védnöksége alá kerültek. Javarészt ezeknek a pártfogóknak köszönhető. hogy az ENSZ-ben Kambodzsa helyét továbbra is a kambodzsai nép hóhérai bitorolhatják. A Vietnami Szocialista Köztársaság internacionalista segítségével a Pol Pot-re- zsim felett 1979 januárjában aratott győzelem óta valódi szocialista fejlődést tett lehetővé ebben a délkelet-ázsiai országban. Ez ellen fogtak össze a polpotisták, a Son Sann vezette Nyugat-barát erők és Norodom Szihanuk- nak, az ország korábbi uralkodójának hívei: „Koalíciós kormányt” alakítottak. Olyan szövetség ez, amelyben a társult partnerek kölcsönösen egymást kompromittálják; a reakciós és feudális eredetű erők azzal, hogy lepaktáltak a tömeggyilkosokkal, amazok pedig azzal, hogy a haladás nyílt ellenfeleivel szövetkeztek. Kambodzsát azonban, amely, túljutott történelmének legkegyetlenebb megpróbáltatásán, már nem képesek újra szakadékba rántani. Kepecs Ferenc Az alig 13 éves, apró termetű kisfiú nem sokban különbözik osztálytársaitól, mégis mindenki ismeri iskolájában. Nem is csoda, hiszen Dondongijn Ganszuh, a mosolygós tekintetű Ulánbátort kisdiák „neves személyiség” — több nemzetközi gyenmekrajz-kiállítás nyertese és díjazottja. Az ifjú művész négyéves korában kezdett rajzolni, s tehetségére a véletlen derített fényt. Szomszédjuk, hogy megbékítse a durcás gyereket, lovacskát rajzolt néki. Nem tudta, hogy mire vállalkozott! Attól kezdve nem volt megállása, Dondongijn állandóan újabb és újabb lovacskákért kö- nyörgött. Csakhát a szomszédnak sem volt mindig ideje, ezért a kisfiú úgy segített magán, ahogy tudott. Nekiállt rajzolni és egyre élet- hűbb lovak néztek rá visz- sza a papírról. Mikor már a bátyjai és nővérei féltve őrzött iskolai füzetei is megteltek lovakkal, a család rájött, hogy ennek a fele sem tréfa! A mohó rajzolási szenvedélyt valamelyest meg kell szelídíteni, hisz nem marad ép füzet, sima falfelület a lakásban. Hogy a kisfiú miért ragaszkodik a lovakhoz, annak sok oka lehet, ö maga sem tudja a pontos választ. Talán azért, mert a szomszéd lovat rajzolt neki. talán azért, mert nagyapja csikós volt, s örökölte tőle e nemes állatok sze- retetét... Ki tudja pontosan, mi játszódik le egy kisfiú gondolataiban, s milyen emlékképeket őriz? Az életre szóló élmény, amire már ő maga is határozottan emlékszik, hatéves korában érte, amikor egy nyarat nagybátyjánál töltött az Arhangaj ajmak- ban. Ott aztán kedvére gyönyörködhetett a szilaj ménesben, s a játékos kiscsi- kókban. Ezen a nyáron készült el a „Ménes” című rajza is, amellyel még abban az évben elnyerte az indiai nemzetközi gyermekrajzverseny aranyérmét. A siker meggyőzte családját is. Szülei — ma már nyugdíjas munkások — és testvérei végre belátták: a szenvedélynek és a tehetségnek nem lehet gátat vetni, s nincs szükség tilalmakra. Dondongijn Ganszuh azóta újabb és újabb rajzversenyeket nyert meg Magyarországon, az NDK- ban, s Indiában ismét szerzett érmet, ezúttal ezüstöt. A kisfiú azóta is rajzolja az ő szépséges lovait. Azt mondja: „Nincs szebb állat a lónál. Kecses, gyors, szívós és okos”. Akkor a legboldogabb, amikor Ulánbátor környékén — nyáron és ősszel — hatalmas méneseikkel megjelennek a csikósok, s ő édesapja kíséretében csodálhatja a nemes állatok életét, játékát, békés legelészését. összeállította: Gyurkó Géza
