Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
NÉPÚiSÁG, 1983. január 13., csütörtök *• Iparunk számvetése Az idén immár harmadik esztendeje, január első napjaiban készült el az ipari zárszámadás. Érthető a sietség: minél gyorsabban össze- i gezni az előző év tapaszta- ! latait, hiszen nehéz év vár I ránk 1983-ban. Az iparnak ! az idén az 1977. évinél kisebb beruházással, a gyártmányok importtartalmának csökkentésével kell a termelését növelnie, s a konvertibilis elszámolású exportját mintegy öt százalékkal bővítenie. Az említett számok nyilvánvalóan csak átlagokat jelölnek. Lesz, ahol túlszárnyalják az ipar elé tűzött célokat, s akad majd olyan vállalat is, ahol elmaradnak majd azoktól. Ahogy tavaly is történt. Az ipari vezetők legutóbbi országos tanácskozásán Méhes Lajos ipari miniszter elismerő hangon szólt például a szénbányászokról, hiszen 1982-ben 26 millió tonna „fekete gyémántot” küldtek a felszínre — annyit, amennyit a terv csak 1985-re tűzött ki célul. Az 1,2 milliónyi tonnával több szénnek azonban nagy ára volt, hiszen a föld alatt dolgozók átlagosan tizennyolc szabadnapjukat áldozták fel energiagondjaink enyhítéséért. Számokkal az előzőnél kevésbé látványosan megjeleníthető, ám ugyancsak nagy súllyal esik a latba a mérlegkészítésnél az energiatakarékos termékek bővülő sora. Ide kívánkozik jó néhány vidéki vállalat gyártmánya, köztük a pápai Elekthermax hőtárolós kályhája, a Hajdúsági Iparművek vízmelegítője és Energomat mosógépe, a salgótarjániak széntüzelésű kályhája és gáztűzhelye. Annak pedig igazán csak az állami gazdaságokban, szövetkezetekben dolgozók a megmondhatói, hogy a mezőgépipar 1982-es kiemelkedő teljesítménye mennyivel mérsékelte ä házai alkatrészellátás nehézségeit... Lám, nem nehéz az iparban is kiugró eredményekre találni! S még az előbbieknél is többet mond két szám: tavaly az állami költségvetés vállalatoktól és szövetkezetekből származó 206 milliárdnyi tiszta bevételéből 106 milliárd forint az iparból származott. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a konvertibilis exporttervet összességében nem teljesítették az üzemek, sőt kivitelük az előző évihez képest csökkent. A kép azonban e területen is árnyalt. A könnyűipar például egészében visszaesett, de a Minőségi és a Szigetvári Cipőgyár, a Pápai Textilgyár, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár, valamint a Soproni Ruhagyár a termelését és a konvertibilis exportját egyaránt növelte. Hosszasan szegezhetnénk még egymással szembe a jó és a rossz példákat, ám a leegyszerűsített „leltárral” manapság nem sokra megy az ember. A mennyiségi számvetésnél jóval izgalmasabb, s előremutatóbb a gazdálkodás minőségi vonulatainak vizsgálata. Ide tartozik egyebek között az iparban meglévő szellemi energiák hasznosítása, a külföldi eredmények honosítása. Az például, hogy a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat eredményes li- cencátvétellel 200 millió forintot meghaladó árbevételt, a Nitrokémiai Ipartelepek pedig több millió dolláros devizamegtakarítást ért el. A számvetéshez tartozik: alig akadt az utóbbi másfél évtizedben olyan esztendő, amelyben ne esett volna szó a munkaerő-gazdálkodás ellentmondásairól. Az iparban foglalkoztatottak száma állandóan csökken, s a vállalatok vezetői szünet nélkül a munkaerőhiányra panaszkodnak. Csakhogy — állapította meg Méhes Lajos is — számítások és nemzetközi összehasonlítások igazolják: a legtöbb gyárban a főtevékenység 20—30 százalékkal kevesebb emberrel elvégezhető lenne. Mi másról lenne hát szó, ha nem belső, kihasználatlan és gyakran még mozdíthatatlan tartalékról! A kiugró eredmények, a gazdálkodási hiányosságok egyaránt a nemzetközi összehasonlításra buzdítanak. A magyar ipari vállalatoknak a fejlett országok átlagával kell mérniük teljesítményüket. Ebben az összefüggésben derülhet aztán fény például arra, hogy miért van még ma is 40—60 olyan vállalatunk (s ezek az ipar dolgozóinak 10—15 százalékát foglalkoztatják), amelyek alacsony hatékonysággal, alaphiányo- san, illetve veszteségesen gazdálkodnak. Meglehet, azért, mert termékeikbe harmadával több anyagot öntenek, szerelnek be, mint a fejlett tőkés vállalatok. Vagy talán éppen amiatt, mert a külföldről megvásárolt technikával sem tudják „hozni” azt a termelékenységet, amit saját gyárában elér az eladó. Ám legyen szó a nemzetközi versenyképesség bármely vetületéről, vállalati nagyságról az iránytű csakis egy irányba tájolhat. Az alapvető cél a jövőben is változatlan létbiztonságban, az elért életszínvonalat továbbra is lehetőleg őrizve dolgozzon-éljen ez az ország. Ehhez, a szocializmus építéséhez viszont nincs részletesen megírt kotta. Azt jó hallással, biztos kézzel, folyamatosan és közösen lehet csak megkomponálni, hogy minél kevesebb legyen a hamis hang az együttes muzsikálásában ... (M. A.) Tranzitáruk ellenőrzése MERT szellemi export A Minőségi Ellenőrző RT. szakemberei évente több tízezer vagonnyi tranzitárut ellenőriznek — az esetek többségében Záhonyban, illetve Soproniban a külföldi importőr és szállítmányozó cégek megbízása alapján Vizsgálják a Magyarországon áthaladó áru állapotát, az átrakás, az átfejtés szak- szerűségét, minőségét, s felmérik a sérüléseket. A vizsgálatról a MERT külföldi megbízóink idegen nyelvű bizonyítványt állít ki. A záhonyi vasúti határ- állomás térségében, ahol külön MERT-képviseletet létesítettek, mintegy 60 vállalati szakember dolgozik. A szovjet vasúttal kialakított jó kapcsolat eredményeként a tranzitáruk ellenőrzésére már nemcsak a határállomás innenső oldalán, hanem egyre nagyobb számban szovjet területen, Csap térségében kerül sor. A Minőségi Ellenőrző RT. a tranzitáruk ellenőrzésével évről évre bővíti szellemi exportját, megbízóik több mint 90 százaléka olyan tőkés importáló, exportáló, vagy szállítmányozó cég, amely Magyarországon keresztül fuvaroztat a Szovjetunióba, vagy a Szovjetunión keresztül távolabbi országokba, illetve onnan importál Auszriába, Svájcba, Olaszországba, Spanyol- országba, Franciaországba, Jugoszláviába. A MERT devizabevétele a tranzitáruk minőségellenőrzéséből évente átlagosan meghaladja a 10 millió forintot. MTI Csuka Béla az oszlopos fúrónál Meghajtó rendszer marása: Feró Sándor feladata MIT HOZ A JÖVÖ? A MEZŐGÉP horti gyáregységében 1982 a nagy termékszerkezet-váltás éve volt a Szolnoki MEZŐGÉP Horti Gyáregységénél. Nem kis gondot okozott ez a műszaki és a fizikai dolgozóknak. Az eddigi — húsz éve tartó — szolgáltató tevékenység megszűnt, s végképp a gépgyártásra álltak át. A munkások betanítása, a közel ötven kooperáló partner olykor késlekedő, hiányos alkatrészszállításai következtében a feszített — 121 millió forintos — termelési tervinél 10 millióval kevesebbet sikerült elérniük. Bár az exportkötelezettségeiket időben teljesítették, amit viszont, belföldre szállított pótalkatrészek meny- nyisége sínylett meg. Az államközi szerződés értelmében E—516-os kombájnokhoz 1500 felvonó, száz rotációs szárzúzó készül az NDK részére, 160 pedig Lengyel - országnak. A francia Kuhn- cégnek előreláthatólag kétezer rend6odróváz készül, 4400 silókukorica-betakarító adapterhez pedig kooperációban gyártanak alkatrészeket. Lángvágás közben... Laska István a rotációs szárzúzó szerelése közben (Szabó Sándor képriportja) Kalóczkai Ferencné, a 100 tonnás présen az E—516-os kombájn védőburkolatát készíti Suto- es édesipari újdonságok megyénkben Világkiállításra utazik a Mátra desszert — „Horoszkóp” a láthatáron - Jön a Rex keksz is - Lassabban szikkad a kenyér - A diétázókat sem feledik Befutott az őszi BNV-m bemutatott Mátra desszert, olyannyira, hogy a MO- NIMPEX az NSZK-ban rövidesen sorra kerülő világ- kiállításra javasolta. Ha szerényebb szakmái körbein csak az egri, sport- csarnoki ,,Mozaik”-on is, de: szép elismerést szerzett a Hevesi kenyér. A két siker meglehetősen jól mutatja a kísérletező kedvű Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat törekvéséit, munkájának eredményeit. A néhány esztendeje még igencsak kétkedve fogadott, sokak számára egyenésen bázarmlak tűnő prdfiílbővítés végső soron: a kezdeményezőket igazolta. Piacot találtak a .^nyalánkságoknak” is, s közben nemcsak javult, hanem általában jó lett a kenyér minősége, sőt, választékot tudtak ■ belőle teremteni. Szipszer Imre igazgató ma már mindkét fő profiljukban kapásból képes egész sor cikket megnevezni. S mindkettőben megint számos új terméket is ígér! — „Horoszkóp” néven szertenénk forgalomba hozni még az idei I. félévben azt a dobozote termékünket, amelynél a keserű- és tejcsokoládéból készült 12 pasztillát a jól ismert, s most nagyon divatos rajzok díszítik — újságolja. — S nem titkoljuk: exportra is szánjuk. Akárcsak a — pestiek kérésére ez alkalommal már egyedi, darabonkénti csomagolású — világkiállításra kért kókuszos Mátra desszertet is. Ugyanekkor, szintén a verpeléti üzemünkben egyébre is készülünk. Bővítjük a gumicukor választékát, s jóllehet a terv csak távolabbi: decemberre úgynevezett „blisztorltáíeába” épített, abból kibontható három kedves kis figurával, mikulással, a nMlőle elmaradhatatlan krampusszal, no meg a telet jelképező hóemberrel próbálunk jelentkezni, örömet szerezni a gyerekeknek. Az első félév gyártmánya lesz — néhány kedves játék „életre keltésével” — a színes cukordrazséval töltött műanyagforma újabb változata, illetve a csokiba mártott hatvani rúdostya. A detfci tSz-szel közösen épülő haílmajugrai üzemünkből pedig a kerek, töltött Rex keksz és műanyag zsugorfóliában négyszöglétes változata. — Mi várható a hagyományos sütőipari áruknál? — További új kenyérfélék előállítását is tervezzük, s ezeknél elsősorban a kevésbé mqrzsalékos, lassabban szikkadó, illetve a szénhidrátszegény fajták gyártására törekszünk. S természetesen nem feledkezünk meg a péksüteményekről sem: az előbbieknél valamivel későbben, tehát a második félévben megpróbáljuk a boltokba küldeni a Balaton-partiak országos karriert befutott, a frisseségét tovább megőrző Sió zsemlyéjét. — Mi lesz a Hevesi kenyérrel? — Már túl vagyunk az említett, sportcsámoki bemutatón sikerrel szerepelt kenyérféle minden kísérletén, így ígérhetem, hogy végre, rövidesen az üzletekben is megjelenhet. Az az igazság, hogy nincs önálló fejlesztő csoportunk és külön kísérleti műhelyünk, az útkereséshez egyedül rendelkezésünkre álló laboratórium önmagában elég kevés. A sütőüzemben, ahol folyamatos és már egészen nagymértékű a termelés, olykor valósággal „el kell lopnunk” egy-egy kemencét próbálkozásainkhoz. Így bizony nem elég gyorsan sikerül eredményre jutnunk, az új termékek kicsit váratnak magukra. Reméljük azonban, hogy előbb vagy utóbb azért ezen is sikerül javítanunk. — Törekvéseik folytatásához milyen műszaki fejlesztéseket terveznek? — A közeljövőben indul a hatvani kenyérgyár rekonstrukciója, vi. ötéves tervi vállalati programunk legjelentősebb munkája. Ügy néz ka, hogy a bélapátfalvi üzemünket bővíthetjük és sor kerülhet házi nyomdánk fejlesztésére is. A Sió zsemlyéhez új gépsort kap az egri gyár, s ha beválik: a gyöngyösiről sem feledkezünk meg. — Az utóbbi időben több szakbolt is megszűnt. Gondoltak-e a pótlásukra, esetleg csupán egyetlen olyannak a nyitására, amely képviselhetné az egész vállalat tevékenységét? — Ha a tanácstól helyiséget kapnánk, készséggel berendeznénk, megnyitnánk legalább a megyeszékhelyen egy mintaboltot, ahol valóban vonzó körülmények között, minden gyártmányunkat árusítanánk. Ilyen lehetőségre azonban egyelőre, sajnos nincs kilátásunk... (gyóni)
