Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-12 / 9. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. január 12., szerda DEVIZAKÍMÉLŐ MÓDSZEREINK A KERESKEDELEMBEN Import — pénz nélkül 3. KORKÉRDÉS II lakásigénylések megújításáról Ismeretes, hogy az új lakásügyi rendelkezések értelmében minden településen az idén, június 30-lg kell megújítani a lakásigényléssel kapcsolatos kérelmeket. Ennek módjáról, és arról érdeklődtünk városi és nagyközségi tanácsoknál, hogy miként tájékoztatják a jogokról és kötelességekrő 1 a lakosságot. Manapság a politikusok, a gazdasági vezetők beszé­deiben, az újságcikkekben az import szóhoz talán leg­gyakrabban a takarékosság szó társul. A fogyasztó — ebből következtetve felké­szült arra, hogy a megszo­kottnál mind kevesebb kül­földi árut talál az üzletek­ben. Tény, hogy az a dollár­összeg, amelyet az ország a fogyasztási cikkek behoza­talára fordít, korábban — a hatvanas években, a hetve­nes évek első felében — nőtt, és később ez a növeke­dés megállt, majd lassan csökkent. Tekintve, hogy a tőkés infláció miatt válto­zatlan összegért mind keve­sebb árut lehet importálni, már a stagnálást is meg­érezhette a fogyasztó. A gyakorló vásárlónak mégsem az a benyomása, hogy eltűn­tek a polcokról a márkás külföldi áruk, sőt, mintha inkább nőtt volna a válasz­tékuk. Kettős cél Ellentét lenne hát a sza­vak és a tettek között? A kormánynak az az álláspont­ja, hogy az alapvető fogyasz­tási cikkekből, még ha dol­lárral kell is fizetni értük, legyen folyamatos az áruel­látás. Ezért nincs hiány pél­dául kávéból, citromból, tá­voli tájakon termő fűszerek­ből. Az első narancsszállít­mányok tavaly már kicsit később érkeztek, mint más­kor és banánból is valamivel kevesebbet forgalmaznak eb­ben a szezonban a vállala­tok. Ugyanakkor azonban a legkorszerűbb nyugati ipar­cikkek, a divatos külföldi ruhaneműk, a márkás far­merek, italok, cigaretták is megvásárolhatók. A fogyasztási cikkek im­portjának ugyanis — túl a lakosság alapvető ellátásán — fontos szerepet szán a gazdasági kormányzat. Egy­részt azt, hogy lekösse a na­gyobb vásárlóerőt, másrészt azt, hogy a legkorszerűbb technikát képviselő ter­mékek megjelenése az üz­letekben ösztönözze a hazai termelőket hasonlóan magas színvonalú gyártmányok elő­állítására. Adott pénzért azonban csak adott mennyiségű árut lehet külföldön vásárolni; így a fenti szándékok az importkeret csökkenése mel­lett csak „halványan” való­sulhatnának meg. Kifejlő­dőben van azonban az im­portnak egy úgynevezett de­vizakímélő módja is, amely egyre több árut eredményez. Ezt a módszert — a köz­vetlen árucserét — kezdet­ben csak néhány KGST-tag­országgal alkalmaztuk. Túl azon, hogy az országok kor­mányszervei éves vagy több évre szóló megállapodást kö­töttek meghatározott fogyasz­tási cikkek behozatalára és kivitelére, a magyar belke­reskedelmi vállalatok is üz­leti kapcsolatot építettek ki például csehszlovákiai, len­gyel, román vállalatokkal. Felajánlottak olyan hazai fogyasztási cikkeket, amelye­ket bőségesen tudtak itthon beszerezni, és kértek értük cserébe a külföldi belkeres­kedelmi vállalattól olyan ter­mékeket, amelyekkel azok rendelkeztek esetenként a szükségesnél nagyobb meny- nyiségben. Ez a belkereske­delmi vállalatok közötti vá­lasztékcsere később elter­jedt a KGST-ben: a tagor­szágok nemcsak velünk, ha­nem egymás közt is kicseré­lik nélkülözhető árualapjai­kat. Kapcsolat a Quelle és a Kludi céggel Az utóbbi években ezt a bevált gyakorlatot — amely a partner országokban egy­aránt színesítette, változato­sabbá tette a belső árukíná­latot — Magyarország kiter­jesztette több tőkés cégre is. A Centrum Áruházak pél­dául az NSZK-beli Quellé­vel cserél árut, és jut anél­kül külföldi termékekhez,, hogy dollárral kellene fizet­nie. Hasonlóképpen jár el a Skála-Coop is, amikor finn, dán és más áruházakkal folytat cserét. S míg koráb­ban túlsúlyban voltak az úgynevezett homogén cserék — mondjuk ruhát adtunk ruháért, cipőt cipőért — ad­dig ma változatosabb üzlete­ket is kötnek. Itt vannak például a vas­műszaki kereskedelmi vállala­tok, amelyek az NSZK-beli Kludi céggel állnak üzleti kapcsolatban. A Kludi kor­szerű csaptelepeiért a Vasért már nem a raktárán lévő fo­gyasztási cikkekből szállít, hanem olyan árut ad, amit partnere jobban tud haszno­sítani : rézcsövet, öntvényt. Ehhez azonban az együttmű­ködésbe be kellett vonni olyan vasipari vállalatokat, mint a Csepel Művek vagy a Mofém. Az Ofotért a szintén NSZK-beli Foto Quelle-vel lépett hasonló kapcsolatba. A márkás külföldi fotócikke­kért egyebek között szem­üvegkereteket és szemüveg­tokokat szállít, amelyeket kifejezetten erre a célra ren­del a hazai termelőtől. Külföldön dolgozzák fel A példákat még hosszan sorolhatnánk, hiszen ma már jóformán valamennyi jelen­tős belkereskedelmi vállalat folytat valamiféle árucserét külföldi cégekkel. Méghoz­zá úgynevezett null-szaldó- sat, tehát olyat, amelynek révén deviza egyáltalán nem, csupán az áru cserél gazdát. A megállapodások olykor termelési kooperációval tár­sulnak, sőt, az is előfordul, hogy a magyar belkereske­delmi vállalatok a bérmun­ka eszközével élnek: a hazai alapanyagot — például mű­anyagot — külföldön dolgoz­tatnak fel az ottani maga­sabb színvonalú technológiá­val késztermékké, például műanyag vödrökké, szeny- nyestartókká. A devizakímélő import különféle formái teljesen új tevékenységet követelnek meg a belkereskedelmi vál­lalatoktól. Míg korábban csak a hazai ipartól rendel­tek a maguk számára árut, illetve a rendelkezésükre ál­ló devizából vásárolták kül­kereskedelmi vállalatok közreműködésével külföldön, addig újabban mindenütt intenzív piackutató munkát folytatnak. Egyrészt felku­tatják külföldön az itthon hiányzó és várhatóan kelen­dő fogyasztási cikkeket, más­részt a hazai kis- és nagyter­melőkkel tárgyalva keresik az ellentételként felajánlha­tó alapanyagokat, félkész termékeket, késztermékeket. 40—50 millió dollár értékű áru Mindezt természetesen ér­dekünkben áll megtenni, hi­szen az importálandó fo­gyasztási cikkek általában a szabad árformába tartoznak, s így forgalmazásukkal az átlagosnál nagyobb nyeresé­get realizálhatnak. Számuk­ra az sem mellékes, hogy a külföldi áruk színesítik kíná­latukat, a nagyobb választék több vásárlót csábít az üzle­teikbe, amelyek ezáltal más, hazai áruikból is többet ér­tékesíthetnek. A devizamen­tes árucserék — amelyek ré­vén ma már évente 40—50 millió dollár értékű áru ér­kezik az üzletekbe — úgy juttatják a fogyasztót külföl­di fogyasztási cikkhez, hogy az nem terheli az ország fi­zetési mérlegét. Nem kis részben az ilyen árucserék­nek köszönhető, hogy a de­vizatakarékosság körülmé­nyei között sem kell a vásár­lóknak lemondaniuk a leg­korszerűbb, a legdivatosabb, márkás külföldi termékekről. (G. Zs.) Lőrinciben az új esztendő első napjaiban számos ér­deklődő jelenít meg a ható­ságinál, ahol minden esetben helyiben megadták részükre a kellő felvilágosítást. A to­vábbiakban a nagyközségi tanács igazgatási körzetében levő üzemek hirdetőtábláin, valamint hangosbemondókon keresztül hívják fel folya­matosan az emberek figyel­mét. Ugyanakkor valameny- nyi igénylőnek kísérőlevél­lel egyetemben teljes terje­delemben eljuttatták a ta­nácsi rendelet szövegét. Hatvanban mintegy 850 családot érint a kérelmek megújítása — kaptuk a tá­jékoztatást az illetékesek­től. Az igazgatási osztály háromoldalas tájékoztatót állított össze, s ezeket pos­tázták az igénylőknek. Ben­ne szerepelnek a megújítás­sal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók — az igényjogo­sultak köre, az igénylési letéti díj kiszámításának módja, valamint a kérelem­benyújtási és befizetési ha­Olvasónk, Veres Gyula, Eger, Vallon u. 33. szám alat­ti lakos panaszolta, hogy mind náluk, mind néhány közeli ismerősénél élvezhe­tetlen a rádió 3-as műsorá­nak a vétele. Miként megje­gyezte: a zavart a CB-rádió- sok okozzák. Bizonyításkép­pen a cébések beszélgetését magnóra is rögzítették. Ve­res Gyula ügyében tegnap szót váltottunk Krisztián Pé­terrel, a Miskolci Postaigaz­gatóság zavarvizsgáló álló. másának munkatársával. El­mondotta, hogy általában a rádiókészülékek minőségétől, használtsági fokától függnek a Csebokszári-lakótelepen észlelt zavarok. De azt is kö­zölte, hogy tíz napon belül a posta szakemberei meg­vizsgálják mind Veresék, mind a többi érdekelt rádió- készülékét, hogy a vételi za­varokat földerítsék, kiszűr­jék. Krisztián Péter kérte továbbá, hogy hasonló ese­tekben közvetlenül a zavar­vizsgáló állomáshoz fordul, janak a panaszosok. Bejelen­tésüket a Miskolci Postaigaz­gatóság 35-133-as telefonján, vagy levélben tehetik meg. ★ Felnémetről, az Apátfalvi utca 9/a szám alól is kap­tunk közérdekű bejelentést. Mint Marján Sándor el­táridő. Emellett tanácstagi beszámolókon is ismertették a városi tanács rendeletét. Június 30-ig — függetlenül a kijelölt félfogadási napok­tól — minden munkanapon az ügyfelek rendelkezésére állnak. Gyöngyösön a nyilvántar­tás szerint a múlt év utol­só napján 1622 lakásigény­lő volt. Őket még december 20. és 31. között írásban ér­tesítették megújítási kötele­zettségükről. A névre szóló értesítések mellett a külön­böző értekezleteket, tömeg­szervezetek fórumait is fel­használták a figyelem felhí­vására. A január elsején ha­tályba lépett rendelet kivo­natát pedig átadták a város­ban levő nagyobb vállalatok, üzemek saját lapjainak, köz­lésre. A rendelkezéssel kap­csolatos felhívást a tanácsi hirdetőtáblán is elolvashat­ják. A kellő előkészítő mun­ka eredménye, hogy az el­ső héten 40 igénylő kért és kapott éhhez szükséges nyomtatványt. mondotta, a városi tanács mélyépítő és városgondozási üzeme még 1982. augusztus 26-án körlevélben értesítet­te a település lakóit, hogy októberrel megszüntetik a konténeres szemétszállítást, a kukásra térnek át, ezért mindenki szerezze be a szűk. séges tárolóedényeket, ők meg is tették, de a szemét­tel telt kukákért mindmáig nem jelentkezett ürítő kocsi. Az ügyben Dvorzsák Lajos üzemigazgatóval beszéltünk. Megjegyezte: a körlevélben foglaltak a valóságot fedik, de a városgondozási üzem mindaddig nem térhet át a kukák rendszeres ürítésére, amíg a felnémeti telektulaj­donosok legalább 50—60 szá­zaléka be nem szerzi háza elé a tárolóedényeket. Ilyen alapon tértek át ez év ja­nuárjában Ostoroson is az újmódi szemétszállításra. Az üzemigazgató egyébként ígér­te, hogy még ezen a héten fölméreti a felnémeti hely­zetet, és amennyiben megfe. lelő az arány, azonnal beve­zetik a kukák rendszeres ürítését. ★ Pétervásáráról Vanyó Má­ria, Petőfi u. 13. szám alatti lakos kereste fel egri szer­kesztőségünket. Panaszának tárgya és céltáblája: a A jogszabályok előírásait Füzesabonyban is minde­nekelőtt a tanácstagok be­számolóikon ismertetik vá­lasztóikkal. Üj lakásigénylé­si lap is készül, amelyhez mellékletként csatolják a he­lyi tanács rendeletének ki­vonatát. Ezt más helységek­hez hasonlóan megküldik minden igénylőnek, február elején. Egerben a megfelelő elő­készítéshez tartozott, hogy széles körű társadalmi vitá­ra bocsátották a városi ta­nács lakásrendeletét. Ezt a továbbiakban a tanácstagok ismertetik választókerületeik lakosságával, s kapnak be­lőle az itt levő üzemek, vál­lalatok is. A későbbi gépi adatfeldolgozáshoz február közepéig készül el az új la­kásigénylési nyomtatvány. Ezt kapják majd meg a ké­relmezők az ügyfélszolgálati irodában^ ahol természete­sén szóbeli tájékoztatást is kápnak a lakáskérélmek megújításával kapcsolatos kérdésekről. TÜZÉP. Szülei még a múlt év augusztusában megvettek a helyi telepen 30 mázsa darabos szenet, de többszö­ri sürgetés ellenére mindmá­ig nem kapták meg. Már a farkaslyuki bányát is zar- gatták, majd decemberben a TÜZÉP Miskolci Igazgatósé, gának írtak panaszos leve­let. Sérelmükben egyébként igen sok péterkei polgár osz­tozik. Vanyó Mária és a töb­bi pénze, szene után futó vásárló ügyével most meg­kerestük az igazgatóság tü­zelőanyag-osztályát, ahol Janotyik István az alábbia­kat nyilatkozta: — Vállalatunk a múlt év- bei^ sajnos, igen kellemetlen helyzetbe került a farkas­lyuki bánya termeléskiesése miatt. Szeptemberben már nem is mertünk onnan szár­mazó tüzelőanyagot számiáz­tatni. Ez a magyarázat ter­mészetesen nem pótolja a szenet. Vanyó Máriáék leve. lét viszont időközben to­vább küldtük, éspedig a ki­szállítást lebonyolító ózdi Volán-kirendeltségnek, ahol az utalványok sorbanállnak. Ojabb telefonsürgetésünk nyomán, remélhetőleg, már nem sokáig ... Ezt mi is szeretnénk hin­ni! (moldvay) ...utánajártunk CB-sek zavarják a rádióvételt - Miért nincs Felnémeten kukás sze­métszállítás? — Szenük, pénzük után futó péterkeiek Új üzemház új terméke Régebben csak korcso­lyacipőinek exportjáról volt ismert Füzesabony­ban a Javító és Szolgáltató Szövetkezet. Most, már a nyárra ké­szülve, köny- nyű férficipőt is készítenek az új üzem­épület futó­szalagján ★ Farkas Józsefné formázza a felsőrészt (Fotó: Szántó Györgyi Két és fél millió liter tej Tiszanánáról Szarvasmarhák - kötetlenül Az országos tejtermeiésá versenyben — Holstein Friz kategóriában — 1981-es eredményed alapján a 3. he­lyen végzett a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet. A gazdaság elmúlt évi teljesít­ményével újra megpályáz- htaftijla a bronzérmet, és min­den bizonnyal megőrizheti a megyei elsőséget is. 1982- ben egyedenként 6360 liter tejelt fejtek átlagban, húsz literrel többet, mint egy esztendővel korábban. Mind­ezt a takarmányozási nehéz­ségek ellenére sikerült elér­niük. Az aszály miatt ugyan­is kevesebb vólt a szálasta- karmány. A hiányt takar- mányszailmávai és cukorgyá­ri melléktermékekkel pó­tolták. így például melaszt és répaicsíkot is felhasznál­tak az etetésnél. Szelekciós tevékenységük révén mér évek óta kivá­lasztják és értékesítik az át­lag alatt tejelőket. Ezzel a partnerek sem járnak rosz- szul, hiszen egy háromezer literes átlagtermelésű fez­nél a „kiselejtezett” 5500— 6000 litert adók még emelik is a szüntet. A csak „hoisteini” fajtá­val foglalkozó tászanánaiak az idén a kötetlen tartás­technológiát szeretnék beve­zetni. Egy külső etetővályút szerelnek fel, ahol a szaba­don eresztett 430 állat tet­szés szerint táplálkozhat. Előzetes tapasztalataik alap­ján ezzel évente legalább háromíszáz liter tejjel töb­bet fejhetnek egy-egy szarvasmarhától.

Next

/
Thumbnails
Contents