Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. január 11., hedd A íwji ir.wj r<g Mm HAf1 KÉPERNYŐ £■£y fivi • • • ELŐTT mik Mü 1 Nagy Anna, kis Anna: szegény Anna Minden porcikája királyi. ■. — valahogyan így kiált fel a játék egyik hőse, jelezvén, hogy akinek minden paró­kája királyi, az maga sem lehet más, mint: király. Minden mondata igaz, kiált fel a televízió nézője — ha ugyan kiáltozni való kedve van egyáltalán amiből az következhetne, hogy a mű egésze is igaz. A Nagy Anna, kis Anna című televíziójáték, bár minden kockája vona­lképpen igaz, egészében véve mégsem — igazság. Máriás- sy Juditnak, a fargaltóköny írójának volt egy tétele és ehhez kerekített egy mesét. Mennyivel jobb lett volna pedig, ha lett volna egy igaz, emberi, szép története, min­den „tanulság nélkül”, mert­hogy az emberi történetek­nek mindig is megvolt és meglesz a maguk figyelmez­tetése. Az áfész ügyvezetőjének családi tragédiája, amely szív­infarktushoz és gyilkossághoz vezet, lehetne akár egy gö­rög sorstragédia is, függet­lenül attól, hogy a görög tra­gédiák ismerték-e, avagy sem ezt a korunk-betegségét. Lehetett volna egy generációs konfliktus története is. Vagy egy rosszul sikerült házassá­gé. A női egyenjogúságról szóló történet televíziós vál­tozata. Sőt egy falusi Mon­tagues és Capulet család története is. Mind lehetett volna ez, kűlön-külön is, még ezzel sem garantálva ugyan a sikert, de legalább nem markolt volna oly sokat a tévéfiJin, hogy már eleve semmit sem tudhatott emiatt megfogni. A film hősei — bár Pécsi Ildikó, sőt még Fonyó István is igyekezett életet lehelni az élettelenbe — nem karakte­rek voltak, hanem papírfi­gurák, nem megélték elad­dig! életüket, hanem csak illusztrációk lettek egy, az írónő által elképzelt és meg­fogalmazandó társadalmi igazság — vagy igazságta­lanság — közléséhez. Amely­re egy vezércikk, vagy egy kurta riport is sokkal alkal­masabb lett volna. Ha nincs érdembeni for­gatókönyv, aligha lehet szá- monkémi a rendezőn a té­véfilm sikerét, vagy sikerte­lenségét Azt azonban igen, hogy megpróbálkozott-e va­lamit hozzátenni, no nem a dolgok sematizmusához, ha­nem a játék hitelesebbé té­teléhez. Nos, Havas Pétert nem lehet azzal vádolni, hogy ötletekkel, képi megol­dásokkal, a színészvezestiés mozgalmasságával próbált volna „mázt” adni a nem éppen ízes „tölteléknek”. Unalmas, szürke, egysíkú és fölöttébb szegényes ren­dezői munka szolgálta azt, hogy minél gyorsabban el­felejtsük a Nagy Annát és véle a kis Annát is — mint tévéflümet. Az elhivatottsá­got érző és a mindenen át­törni igyekvő, a másokat juszt is boldoggá tenni akaró ember története és tragédiá­ja az írónőtől és a rendező­től mlég megalkotásra vár. A történet és nem a tanulság. Az utóbbit majd csak le­vonjuk ml magunk is. Ha van miből. Gyurkó Géza Üresjárat, több menetben Senki sem vitatja Herná­di Gyula írói erényeit, hi­szen világlátása, egyéni ízű formai eszköztára, a törté­nelmi groteszk iránti érzé­ke sajátos színnel gazdagí­totta mai irodalmunkat. Kár, hogy ezek az érté­kek esetenként — kellő ön­kontroll és fegyelem hí­ján — önismétléssé, szelle­mi üresjáratokban bővelke­dő művekké torzulnak nála. Ez történt a Lélekvándorlás című tévéjátékánál is, amelynek ő írta forgató- könyvét. A szerzői tévedé­sekre mentségként emleget­jük a régi, már klasszikus­sá vált szólást: Homérosz is szundikál néha. így igaz, de az is tény, hogy illetlen, za­varó, bántó „horkolásra” azonban soha sem veteme­dett. Annál inkább ez a pro­dukció! A baj alapvető forrása a közhelyízű, az agyonkopta­tott téma. Ki ne tudná, hogy a históriában fel-felbukkan- nak — igaz, más köntösben — ugyanazok a helyzetek, érzelmi háromszögek. Az al­kotó — ezt a szokványos gondolatkört tálalta, ám a gondokat valószínűleg érzé­kelte, ezért merésznek tűnő képzettársításaival óhajtot­ta leplezni azokat. így „ta­lálkozott” — többek között — Peron és Ferenc József. Ezt is kevésnek vélte, talán hagyományos kliséiben se hitt, így aztán szexet is ada­golt, méghozzá terjedelmes blokkban. A kitűnő színé­szek azonban bizonytalan­kodtak, s Hegedűs D. Géza tekintete az extázis pilla­nataiban is olyan hamisí­tatlan közömbösséget, tö­mény unalmat tükrözött, mintha egy napilap keserve­sen kiagyalt vezércikkét ol­vasná. S a rétegműsorra szumjú- hozó nézők? Ismét meggyő­ződhettek — a több menetes üresjárat révén — arról, hogy a látszat gyakran csal, avagy: nem mind arany, ami Hernádi. (pécsi) Földhözragadt ötleteink Nem első ízben töprengek azon, hogy miért nem tud­nak hazai szakembereink olyan jó gyermekfilmeket készíteni, mint más náció- béli kollégák. Mintha gon­dosan igyekeznének kerülni minden olyasmit, aminek kaland vagy sci-fi lehet a neve. A magyar filmek fan­tasztikuma, ha egyáltalán van, görcsösen ragad a hét­köznapi világ valóságához, példaként elég talán föl­idézni az Égig érő füvet, a Tótágast, netán az összes Hahó öcsiket... Szombaton két filmet ve­tített a tévé a 8—15 évesek­nek, ékesen illusztrálva a föritebbieket. Délután a Csata a hóban címűt, mely egy téli szám­háború ürügyén beszélt ar­ról, milyen szomorú, ha meg nem értettek a gyerekek... Izgalom, nevetés természe­tesen kizárva, jó, ha egy kis könnyes mosolyt varázsolt az ifjú nézők arcára Kern Ist­4 Nagy Anna, kis Anna: jelenet a tévéfilmből ván regényének fölhaszná­lásával a rendező, Fejér Ta­más. Délelőtt kezdődött viszont az új csehszlovák tévéfilm­sorozat, melynek címe: Csil­lagok küldötte. Az alkotók jól ismervén a korosztály érdeklődési körét már az el­ső részt megtűzdelték röp­ködő űrhajókkal, vízen járó űrlényekkel. Fordulatokkal és mókával. Az effélék alig­ha kerülhetnek többe, mint a száraz, mesterkélt magyar művek. De, ha hiányzik az ötlet... (németi) Születéstől — (újjá)születésig Görcsbe rándul az arc, a fájdalom vinnyogó hangja tör eló a torokból, de az ösztön, a tudat és az erő le­győzi a kínt, hogy élet szü­lessék. Csodálatos tudósítás a szülőszobából: anya, orvos, szülésznő küzdelme az új kis emberkéért. Ezzel indul a Reflektor Szerkesztőség dokumentum­filmje, amelyet pénteken dálután sugárzott a televízió az 1-es műsorban. Regős István szerkesztő-riporter, avatott tolmácsolója-bemu- tatója a gyógyítás rejtelmei­nek. Nem elsősorban az or­vostudományra kiváncsi, sokkal inkább érdekli az ember. Stábjával ezúttal körképet készített az életet adó, és visszaadó, érte har­coló orvosokról, ápolónők­ről, mentősökről. A gyógyí­tókról. A legkritikusabb helyszínt, a legdrámaibb, a lélegzetelállító pillanatokat „kapták el” a műsor készí­tői. A film igazi szépségét azonban a vallomások adták. Ma, amikor a klinikai ha­lálból is visszahozzák a be­teget, amikor több órás szív­műtéttel megmentik a ment­hetetlennek tűnőt, ma sem szürkülhetnek el a „hétköz. napi” győzelmek. (mm) Heti ajánlatok Megkezdődött a Világkép című közművelődési vetélkedősorozat, melyet az SZMT és az MMK szervezett. A résztvevő brigádok havonta megkapják az ajánlato­kat, hogy a televízióban, könyv­tárakban, folyóiratokban vagy éppen lapunkban mit keresse­nek, milyen érdekességek talál­hatók, Ezentúl a Népújság ked­denként közli, hogy a héten ml várható, milyen Időpontokban lehet megtekinteni az Izgalmas televízióműsorokat, vagy hol le­het nyomára bukkanni a kiad­ványoknak. Lássuk ezt a hetet. A tévé­ben szerdán 20.10-től Wes­ker: A konyha című darab­ját láthatják az érdeklődők, a Nemzeti Színház előadásá­ban. Ezután közvetlenül foly­tatódik a II. magyar hadse­regről szóló sorozat. Pénte­ken 22.30-től Vészi Endre Nyitott ház című művéből készült tévéjátékot tekinthet­nek meg, rendezője: Gábor Pál. Az egri bemutató filmszín­ház, a Vörös Csillag e hét csütörtökétől vetíti a Panel­kapcsolat című magyar fil­met, amely mai életünk el­lentmondásairól szól — iro­nikus formában.- Rendezője: Tarr Béla. E héttől látható az MMK Kis galériájában Victor Vasarely kiállítása. A Népújság szombati számában a Magyar lovagkor címmel összeállítás olvasható. Jó és tartalmas szórako­zást kívánunk! A Megyei Könyvtár új kezdeményezése Könyvet — házhoz Az egri Megyei Könyvtár a mozgássérültek és az idős emberek megsegítésére új szólgáltatást vezetett be. Kérésre házhoz szállítják a kért olvasnivalót, ajánlják új szerzeményeiket, az olva­só érdeklődési körének meg­felelően segítenek a válasz­tásban. Régebben KlSZ-vállalás- ként a bibliotékában dolgo­zó fiatalok segítettek azok­nak, akiknek nehezére esett bejönni egy-egy kötetért. Ebben az évben határoztak úgy, hogy megadják a lehe­tőséget mindenkinek, aki­nek ezzel könnyebbséget szereznek. Különösen így, télidőben járulhatnak hozzá a jobb időtöltéshez, a hasz­nos szórakozáshoz, hiszen ilyenkor, akinek a mozgás nehezére esik, nemigen szí­vesen megy az utcára, mert az sokszor csúszós. Egyelő­re kevesen élnek a lehető­séggel, de ha valaki a Me­gyei Könyvtár olvasószolgá­latát levélben vagy telefo­non értesíti, szívesen állnak rendelkezésére. Táncosok a porondon A vasárnap délutáni eredmény­hirdetéssel és gálaműsorral be­fejeződött Békéscsabán a három­napos országos szólótáncfesztlvál. A hetven résztvevő közül hét női és tíz férfi versenyző érde­melte ki a verseny legjobb mi­nősítést Jelző dijait, az arany­gyöngyöt, Illetve az aranysarkan­tyút. A gálaműsorban a verseny huszonhat, különböző dijakkal jutalmazott résztvevője lépett közönség elé, s bemutatták tu­dásukat a néptáncművészet ha­gyományait őrző Idős emberek Is, közöttük a méhkeréki Nylsz- tor György és felesége, a nép­művészet mesterei. (MTI) Hz ítéletet végrehajtották Bűnügyi riportsorozat (VIII/1.) A „másik“ Tolsztoj Valahogy így emlegettem magamban mindig Alekszej Tolsztojt, hogy a „másik”. Eltakarta őt a „nagy” Tolsz­toj, akinek írásait jobban ismerjük. Alekszej hatvan évvel ké­sőbb született, s így részese volt a nagy oroszországi „földrengésnek”, a forrada­lom viharai elől el is mene­kült, emigrált, de fölismerve az alakuló új állam, Szov- jet-Oroszonszág fejlődésé­ben levő lehetőségeket, ha­zatért Hazaszeretete húzta vissza messzi földről, de egyre inkább azonosult a nép sorsával, a Golgota há­rom kötetében az értelmiség útkeresését ábrázolja, azt, hogyan jutottak el az írás­tudók a társadalmi változá­sok szükségszerűségének felismeréséig. Másik nagy művén, az I. Péter című történelmi re­gényén tizenhat esztendőn keresztül dolgozott, de végül — halála miatt — befeje­zetlenül hagyta. Emellett a gyermekek szá­mára is írt: Aranykülcsocs- ka című alkotása nagyon népszerű. Legnagyobb értéke az ma. rád munkásságának, hogy — akárcsak Lev Tolsztoj — ő is a szemtanú hitelességével és történelmi éleslátással ábrázol nagy sorsfordulókat. Most, hogy születésének 100. évfordulóját ünnepeljük, nem a köteles tisztelet mi­att emlékezünk rá, hanem a vizsgálódó, gondolkodó, út­kereső alkotóként idézzük alakját. (á. L.) Három kis test hever a virágágyásban. A hároméves Anna arcán még így, halálba merevedve is látszik a ré­mület. A hatesztendős Ist­vánnak csak a lába látszik a virágok között, a hétéves Attila lehunyt szempillái még valamiféle kis életet jelezve viliódznak. — Vadállat... — Ledobálja a gyerekeit! — Gyilkos ... Még visszhangozzák a miskolci lakótelep falai an­nak a néhány embernek a kiáltásait, akik tehetetlen szemtanúivá váltak a három kistestvér meggyilkolásának. — Kiültette a gyerekeket a tető szélére ... — Sorra ledobálta őket... Zajos méhkassá válik a la­kótelep. De csak hangfosz­lányok röpködnek, mozdulni ekkor még alig tudnak. So­kuk számára érthetetlen a hangzavar. Közben a tízemeletes ház kapujában, mint aki esti sé­tára indul, megjelenik az alacsony, széles vállú, barna férfi: A gyilkos ... Egykedvűen a virágok közé szórt gyerekekhez lép: zseb­kendővel betakarja Anna merevfehér arcát, s miután látja, hogy Attillának mig habzik a szája, megjegyzi: — Hozzanak vizet... Szirénázva érkezik a kö­zelben portyázó URH-s ren­dőrautó, talán az utolsó pil­lanatban, mert közben meg­indultak a férfi felé a ma­gukhoz tért emberek. Erké­lyekről, ablakokból kiáltják: — Ott a gyilkos ... — Fogják meg! A rendőrkocsiból kiugró Horváth őrmester előtt már nem kétséges, mi történhe­tett. A fiatal őrmester az ala­csony férfihoz lép: — Maga tette? Az megvonja a vállát, s még egyszer a három apróság felé pillantva feleli: — Én... Megtehettem. Én vagyok az apjuk ... Kattan a bilincs. A járőrtárs, Kovács tizedes máris jelentkezik URH-s te­lefonon. — Itt a hármas, itt a hár­mas ... Sürgős üzenet a köz­pontnak. — Itt a központ. Jelentsen. — Elfogtuk a harmincéves Kohányi Ferencet, aki három kisgyermekét a ház tetejéről ledobta... Varga doktor tíz éve men­tőorvos, sok mindent átélt... De ez a látvány még őt is bénítja. Szinte szögletesek a mozdulatai, ahogy vizsgálja a kis testeket. Kutatja leg­alább azt a vékonyka szálat, ami valamelyik kis áldozatot az életbe visszavezetheti. Az orvos Attilára mutat. Amíg az élettel viaskodó fiúcska testét beteszik a mentőautóba, szinte bocsá­natkérő mozdulattal mutat­ja, hogy a másik kettőt már nem viheti el a mentőautó. Amikorra a fehér autó szirénázva, óriási .sebességgel a kórházhoz érkezik, az or­vos halkan mondja: — Nem az ambulanciára... a prosecturára megyünk. ★ Az időpont: 1981. július 11-e, este 7 óra 28 perc. A vizsgálattal dr. Gábor Ferenc rendőr alezredest bíz­zák meg. A tapasztalt vizsgá­lótiszttől az osztályvezetője csupán ennyit kérdez: — Miben lehetünk a segít­ségedre? A magas, széles vállú, őszülő hajú, de igencsak fia­talos mozgású rendőrtiszt egy-két pillanatig töpreng. — Hát, akkor ha kérhetek, élek a lehetőséggel. Adj mellém egy fiatal, munka­szerető kollégát. — Ez a legkevesebb... ★ — Már ma este munkához látsz? — fogadja a vizsgáló- tisztet a központi ügyelet ve­zetője — most pedig nyugodt lehetsz, nem lép le a tettes. Persze, értelek. Borzasztó, mi történt... — Igen, hozzálátok még most, szombat este. Kérlek, add ide az őrizetes személyi igazolványát. — Máris megkapod. Ma este kihallgatod? — Igen. Legalább is meg­kezdem a kihallgatást. És hogy mikor fejezzük be, ki tudná azt előre megmondani. Gábor Ferenc alezredes visszatér a szobájába. Aztán kávékavargatás közben lát hozzá az őrizetes igazolvá­nyának tanulmányozásához: Kohányi Ferenc, 30 eszten­dős, 1970-ben kötött házas­ságot Boros Annával... Az alezredes szerint a nyo­mozó előre tanuljon meg minden adatot, amit csak meg tud szerezni, hiszen a kihallgatások során úgy is eléggé sok új dolgot kell megismernie. Cseng a telefon. — Itt a központ. Jelentke­zem, kapcsolom a hármas járőrkocsit. — Gábor vagyok, mi van fiúk. megtaláltátok az asz- szonyt? — Jelentjük igen, de pilla­natnyilag orvos kezeli. — Elájult? Persze ... Ak­kor nem is lehet vele beszél­ni? — Természetesen nem. Azt mondta az orvos, hogy hol­nap reggelnél előbb semmi­képp sem tér magához. Kénytelen volt nagyobb adag nyugtatót beadni. — Rendben. Köszönöm a segítségeteket.­Dr. Gábor tovább lapoz­gatja a személyi igazolványt. A gyermekek rovatát szinte gyorsolvasással tekinti át: „Ferenc, Attila, István, An­na”. Felemeli a telefonkagylót. Az őrzőt kéri. — Kérdezzétek meg Ko- hányitől, hogy hol van a ne­gyedik gyereke, a Ferenc... Nem kell sokáig várni a válaszra: — Alezredes elvtárs, jelen­tem azt mondja, hogy nem tudja... — Rendben, köszönöm. A vizsgálótiszt okkal aggó­dik a fiúért. Azonnal intéz­kedik is, hogy a járőrkocsik a rokonoknál és amerre csak járnak, keressék a gyereket. Schmidt Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents