Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-11 / 8. szám
KÉPÚJSÁG, 1983. január 11., kedd KALÁCSOT SOHA Gondoljunk a madarakra Nagyvadak terítéken Vonuló madaraink csapatokba verődve Dél-Európába és Afrikába vándoroltak. Nagyon sok madárfaj azonban költőhelyén vészeli át a zord téli napokat. A lakott településekre, a kiskertekbe fokozatosan behúzódnak, összeszedegetik a kinnfelejtett magvakat és hulladékok Mégis sokat kell szenvedniük a zord időjárás és a táplálékhiány miatt. Ilyenkor az emberek által felállított etetők életmentők számukra. A kiskertekben felállított etetőknél fő szempont legyen, hogy ha már egyszer elhatároztuk a madarakról való gondoskodást, a tél végéig ne hagyjuk abba. A kis madárkák ugyanis könnyen odaszoktathatók egy-egy etetőhöz, de azután, ha a megszokott élelmet nem találják ott, az végzetes lehet számukra. Az etetők leggyakoribb látogatói a cinegék, pintyek, zöldikék, csuszkák, rigófélék (feketerigó, fenyőrigó, vörösbegy). Ritkábban előfordul a messze északról érkező csonttollú madár, meggyvágó, süvöltő, sőt néha még a karvaly is. És természetesen a verebek. A madarak téli ellátására a mezőgazdaságban használatos magvak nagy része alkalmas. Napraforgó, köles, cirok, kendermag. Kedvelt madárcsemege a szalonna, faggyú, almacsutka, főtt búr. gonya, sárgarépa, sajtdarabkák. Nagyon szeretik a dió- béldarabokat és a kukorica- darát is. Az eleséget vagy etetőbe tegyük vagy lengő állapotban akasszuk ki. (A macskák veszélye miatt a földtől 160—170 centiméteres magasságba.) Kenyérbelet, kalácsot soha ne adjunk a kis madaraknak! Bélhurutot okozhat, mely a pusztulásukat jelentené. (Legfeljebb zsírban vagy olajban pirított kenyeret adhatunk, de ezt is csak egy napra való menynyi ségben.) A cinegék legkedvesebb eledele a faggyú és a szalonna — még avas állapotban is. A rigófélék a lágy eleséget kedvelik: ilyenek a lekvár, a befőtt, a főtt répa, a főtt burgonya, a kukoricadara, a főtt tészta. Az etetőket házilag készítsük el. Fából, furnérlemezből, kátrányos papírból. Esetleg üvegoldallal — könnyen összebarkácsolhat, juk. Nagyobb kertben szép és mutatós az úgynevezett „galambdúc” etető. Ez oszlopra erősített, gúla alakú tetővel ellátott etető. Amennyiben oldalait üveggel borítjuk, még a legnagyobb hófúvások idején is biztosan számíthatnak rá a madarak. Egy kicsivel több munkát igényel az ablakra szerelhető etető. Fából vagy furnér- lemezből készítsük az oldalait, elülső fele üveg, a hátsó fala pedig maga az ablak (alsó bejáratuk). Legegyszeűbb megoldás a tölcsér. Készülhet keménypapírból, melyet gyertya, faggyú segítségével impregnálhatunk — vagy nylon anyaggal bevonunk. A tölcsér alá üres konzervesdo- bozba tegyük a magvakat. Diót szalonnát faggyút köthetünk még a tölcsér alá. ,A háztartásokban számtalan műanyag flakon van, melyre semmi szükség nincsen. Ezekből is könnyen készíthetünk etetőket. A flakonok aljától számítva körülbelül 6—8 centiméter magasságban vágjunk ki félkör alakú nyílást — ez lesz a madarak számára a bejárat. A fenti részen két nyílást vágjunk — ezen keresztül damilt, drótszálat vagy zsinórt húzzunk át, s azután ezzel a szállal tudjuk az egészet felfüggeszteni. Falusi kertekben igen egyszerű megoldás, ha karóra felfűzünk néhány tányér napraforgót. Föléje tetőt szalmából készíthetünk. Ábráink ötletet adhatnak az etetők elkészítéséhez. K. K. A vaddisznó nem ritka a magyar erdőkben. Európa és Ázsia legnagyobb részében és a mediterrán Afrikában él. Észak- és Dél-Amerikában is megtalálható, de ott nem őshonos, a bevándorlók telepítették be. A Kaukázusban 2600 méterig, a Tien-San hegységben 3300 méterig is felhúzódik, s megmássza a négyezer méteres kazahsztáni csúcsokat is. Hazánkban nagyobb részük a Dunántúlon él, s csak körülbelül egy- harmada az Északi-Középhegységben és az Alföldön. A vaddisznó mindenevő állat, növényi és állati eredetű anyagot egyaránt fogyaszt. Megeszi a rovarokat, az álcákat, az egereket, a csigát, a földön fészkelő madarak tojásait, sőt a magatehetetlen fiatal állatokat is. A magyar erdőkben, ahol sok gyökeret, makkot, páfrányt, rovart talál, kevesebb húst fal. Az erdőket együtt járják a nagytestű hím, a koca és a kis malacok. A „remetekanok” — a magányos öreg állatok — egyedül túrják az avart. A vaddisznóvadászat régen főúri kedvtelés volt. VolKevés emberinek van alkalma ama, hogy a bőr- szárnyú emlősöket közelebbről is megfigyelje. Többnyire csak az alkonyati égen feltűnő gyorsan szárnyaló alakjukat látjuk néhány pillanatra, máskor a padlások gerendáin vagy a barlangok sziklafalán csüngő példányok okoznak teljesen indokolatlan rémületet. A denevérek senkit sem bántanak, sőt még az a széliében elterjedt nézet sem igaz, hogy repülés közben az ember hajába kapaszkodnak. A denevérek az egyetlen olyan emlős csoport, amelynek tagjai valódi repülésire 'képesek (a repülő mókus például csak az ugrás lendületét és kifeszítétt bőrvitorláit használja siklórepülés 'köziben). A kereken ezer faj legnagyobb része rovar- evő, de a trópusokon gyümölcsevők, sőt vérszívók is akadnak. Denevérmanadvá- nyokat már az eocén föld- itörténeti korból ismerünk, ami azt jelenti, hogy a mai fajok ősei már 70 millió évvel ezelőtt is repkedtek a levegőben. Hazánkban 24 denevérfajt mutattak ki, de köztük csak néhány akad, amely Viszonylag gyakorinak nevezhető. Sajnos, a denevérek számla az utóbbi időben tak hercegi udvarok, ahol ezer számra tartották őket, méghozzá föld alatti alagutakban. Az irtandó vadakat innen kergették fel a napvilágra, a meredek dombtetőre, amelyet erkélyszerűen kiképzett lőállásokkal vettek körül. A vadásztársaság zeneszó mellett falatozva, italozva várta a zsákmányt. nemcsak hazánkban, de egész Európában is nagyon meg- fogyoitt. A nesztelenül repülő állatok gyors kanyarodásokkal 'követük a levegőben cikázó rovarokat, a sötétben is ügyesen kitérnek minden akadály élői, és pontosan, tájékozódnak a lagkacskarin- gósabb alagutak útvesztőiben is. Ezt a képességüket különleges radarberendezésüknek köszönhetik. Orrukon, illetve szájukon át 30—60 ezer rezgésszámú ultrahangot bocsátanak ki, amelyet az ember már nem képes érzékelni. Ezek a sugarak az útba eső felülétekről visszaverődnek a denevér fülébe, amely így csípi el a menekülő lepkét, a szúnyogot vagy a cserebogarait, de ilyen módon kerüli ki az útjába kerülő ágakat is. Az olasz Spallanzani volt az első, a'ki ezt egy szellemes kísérlet segítségével bebizonyította. Teljesen elsötétített szobában baglyokat és denevéreket engedett szabadon. A baglyok vaksin verdestek és állandóan nekiütődtek azoknak a finom drótszálaknak, amelyekre a tudós apró csengettyűket erősített, a denevérek viszont könnyedén átsuhantak közöttük és egyetlenegyszer sem szólaltatták meg a csengőket. A nagyvád-állományt — e kategóriába tartozik a vaddisznó is — évről évre erőteljes, de körültekintő selejtező apasztásnak kell alávetni (hazánk területén 6—7 ezer a kívánatos darabszám vaddisznóból). E műveletnek esett áldozatul a képen látható tekintélyes méretű példány is. A hazai denevérek egytől - egyig rovarokkal élnek, és körülbelül ugyanazt a szerepet töltik be éjszaka, mint a levegőben cikázó fecskék napköziben. Legtöbbjük csak a szürkület beállta után merészkedik elő rejtekéből, a korai denevérek azonban szép őszi napokon akár délben is vígan vadás zgatnak a magasban. Iigen érdekes a denevérek szaporodása, össze! párzanak, de a pete csak a téli álom befejezése után, tavasszal érik, és a hímivarsejtek csak ekkor termékenyítik meg. A nőstények, fajtól függően, épületek alkalmas zugaiban, padláson, faodúban hozzák világra többnyire egyetlen kölyküket A csupasz és vak fióka először a farokvitonla felhajtott részéből álló „zacskóba” kerül, s onnét mászik fel anyja szőrzetébe kapaszkodva a mellbimbókig. Eleinte a nőstény vadászat közbeni is magával cipeli, de később már egy-egy gerendán „felejti” fiókáját, miközben ő maga zsákmány után jár a levegőben. A nálunk is gyakori közönséges denevér nőstényei néha nagyobb csapatban verődnek össze ellés idegén az elhagyott padlásokon. Az ilyen „szülőH eti umor ét elején — Hogy lehet az, hogy nincs személyi igazolványa? — Elvesztettem. — S miért nem jelentette be? — Nem tudtam, hogy be kell jelenteni. — De hiszen az utolsó előtti oldalon le van írva teljesen érthetően! — Csakhogy én a személyi igazolványomat az utolsó előtti oldallal együtt vesztettem el! ★ — A maguk új dolgozójának minden a kisujjában van! — Igazán? Azért remélem, a fejében is van valami! ★ — Miért kellene egy okos nőnek még nagyon szépnek is lennie? — Hogy a férje meg tudja bocsátani az okosságát. ★ — Palkó, mikor tanulsz meg már végre késsel-villá- val enni? — De ha az egyik kezembe a kést fogom, a másikban a villát, mivel fogom a húst? szobákban” akár több száz állat is nevelheti kölykeit. A fiatalok gyorsan fejlődnek és 5—6 hetes karukban már önállóan röpködnek. A madarakat már a múlt század vége óta rendszeresen gyűrűzik a kutatók, a denevérek jelölése viszont csak 1921-ben kezdődött meg. A madarak a csődjükön viselik a számokkal ellátott kis alumínium gyűrűt, a denevéreiknek az alkarjára erősítik. A jelölések nyomán tudtuk meg, hogy egyes fajok jelentős távolságokra vonulnak. Egy korai denevér például, amelyet Budapesten jelöltek, Minszk közelében, 900 km távolságban került ismét emberkézbe. Egyes alkalmas barlangokat a telelő állatok nagy távolságokról is felkeresnek. Sajnos, sokan még ma is félnek a denevérektől, különösen, ha nyári éjszakákon a nyitott ablakon át egy-egy a szobába téved. Pedig legtöbbször néhány „tisztelet- kör” után újból kirepül a szabadiba, de ha netán a függönybe kapaszkodna, segítenünk kell. Fogjuk meg a két ujjunkkal a tarkója mögött, hogy az átlát ne haraphasson, úgy engedjük a szabadba az eltévedt szúnyogvadászt. S. E. Gondolatok Vigyázz, nehogy véletlenül valamilyen halhatatlan művet alkoss! Ezzel ugyanis sok embert arra kénysze- rítenél, hogy egész életét műved megsemmisítésének szentelje. (Lee) ★ Fentről többet látni, de csak gombostűfejnyl méretekben. (Slawomir Trockl) ★ A fizetés olyan pénz, amely egyesek elől eltakarja a világot, másoknak viszont kinyitja a szemét. (Ursznla Zybura) ★ A jó munkát végző emberek először önmagukat munkálják meg. (Robert Karpacz) ★ A gondolat — forradalom, a megvalósítás — sokszor ellenforradalom. (Leopold R. Nowak) A denevérek Most „alszanak”
