Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-09 / 7. szám
mm-2-, V,--J6 NÉPÚJSÁG, 1983. január 9., vasárnap Tudományos közlemények Az egri tanárképző kiadványa MINDENNAPI NYELVÜNK Relevál: reveiéi...? Lapunk hasábjain szóltunk arról, hogy a revelál és a reveláció idegen szavak szinte divatos kifejezésekké váltak szóban és írásban egyaránt. Arról is írtunk, hogy sokszor indokolatlanul és feleslegesen jutnak nyelvi szerephez a sajtóban is. Az sem véletlen, hogy most újra elmondjuk véleményünket e megnevezésekkel kapcsolatban. Egy levélírónk cikkemmel összefüggésben egy sajátos nyelvi, illetőleg nyelv- használati jelenségre, hibára hívta fel akaratlanul is a figyelmemet. Hadd idézzem most levelének egy részletét „Én nem látom olyan sötétnek a szóban forgó idegen szóval kapcsolatos nyelvhasználatot. Pl. egyetlenegyszer sem találkoztam a sajtó hasábjain a relevál, a releváció idegen szókkal”. Ebből a levélrészletből két tanulság is levonható: Először: nem egy malomban őrölünk. Cikkemben ui. szó sem volt a relevál igealakról. Mi tévesztette meg levélírónkat? Az, a még ma is gyakori nyelvhasználati hi- bázás, hogy a hasonló hangzású idegen szavakat felcseréljük. Főleg a műveltkedők és tudálékoskodók idegen- szó-használatában fordul elő, hogy a hangzásukban és írott alakjukban nagyon hasonló alábbi idegen szavakat összecserélgetik: adaptál (alkalmaz, hozzáilleszt), — adoptál (örökbe fogad, kiválaszt magának); dotál (anyagilag támogat, javadalmaz) — datál (keltez) ; nótárius (jegyző, íródeák) — notórius (rosszhírű, megrögzött, javíthatatlan). Nevetségessé tette magát az a felszólaló is, aki a vita hevében és az idegen szavak bűvöletében összecserélte a disputa (vita, vitatkozás) és a despota (zsarnok, kényúr) idegen szavakat. Levélírónk is éppen a hasonló hangzás miatt esett á abba a hibába, hogy a reveiül (leleplez, felfedez, kiderít, felismer) igealakot releválnak olvasta. Különben ennek az idegen szónak is több alakváltozata gyakran olvasható lapjaink hasábjain. A leggyakoribbak: relevál (kiemel valamit, fontosságot tulajdonít valaminek), releváns (fontos, lényeges, tömör, meghatározó), relevancia (fontosság, jelentőség, tömörség). Ügy látszik nekem több „szerencsém” van, mint levélíróimnak, mert cikkem megjelenése óta is olvashattam olyan szövegrészieteket amelyekben a kérdéses idegen szavak szerepet kaptak: — „Századunk irodalmában nemes hagyományokra visz- szatekintő magatartást re- velálnak" (Kritika, 1982. 11. sz.). Dr. Bakos József Másra számítottam. Mind a könyv, mind az előzetes beharangozás valamilyen vad és erőszakos látványra készített fel. S mi is lett ebből a regényből, a hajdani Amerika botránykövéből, amiért majdnem meglincselték a szerzőt? A rendező. Bob Rafelsőn nem festi ördögi, fekete színekkel a szenvedélyeket, hanem abból indul kii, hogy emberi érzések ezek is, de valamilyen oknál fogva felfokozottak. Azt is könnyedén megválaszolhatnánk, hogy miért: elfojtódnak, mert nem találnak utat maguknak. Ha csak ennyi lenne a film, úgy nem lenne érdemes megnézni, ám az alkotók több" re vállalkoznak e közhelyiség megfogalmazásánál. Egy történetet mondanak el arról, hogy mi lesz két emberrel, akik beleszédülnek a testiség örvényébe, részegek egymás érintésétől. Nagyon szépen hangzik ez a mese, a harmincas évek hátterével, amikor még a gyilkosság is másként festett, nem vad suhancok, cinikus örültek öltek, hanem elvadult szerelmesek. Egyszóval afféle „békebeli” krimi ez. Azóta kegyetlenebb dolgokat is megéltünk. Ezzel a mértéktartással láttatja Sven Nykvist (Ingmar Bergman munkatársaként dolgozott évtizedéken át) kamerája az eseményeket. ★ A mese egyszerű és közismert. Az elhagyatott vendéglőbe és benzinkúthoz egy furcsa idegien vetődik, aki úgy járja az országutakat, mint a szélfútta gyom. Ideveltődik, odávetődik, a gazdasági világválság idején nem könnyű megélhetéshez jutni. Nem csoda hát, ha meggyökeresedik, amikor kenyeret kínálnak neki: elszegődik szerelőnek. Különös pár a tulajdonosa ennek a betérőnek. A férj görög bevándorló, aki az évezredes hagyományokból, összetartó családja szokásaiból igyekszik biztonságot találni magának az idegen világban. Felesége érzéki nő, aki nem szereti a férfit, kielégítetlen. Frank, akit Jack Nicholson alakít, jó szimaitú országúti farkasként megérzi, hogy az asszonynak fiatal szeretőre van szüksége. Ha marad, hát főként ezért. A testiség úgy köti össze őket, mint a legerősebb gúzs: hiába menekülnének, hiába tesznek bármit, nincs esélyük arra, hogy elkerüljék végzetükét. Meg kell ölniük azt, aki közéjük áll, egyre ormótlanabbul. Szökhetnének is. de a körülmények lehetetlenné teszik, hogy egérutat nyerjenek, a háttérben; feltűnnek az állástalanok sorai, s a férj bárhol elérné őket családi kötelékei miatt. Meglehetősén amatőr módon kezdenék hozzá tervük végrehajtásához. A szerencse kezükre játszik, egy macska rövidzárlatort csinál, így a sötétség leple borul első merényletükre. A kísérlet kudarcot vall, de jön a következő: a már végzetes. Rámenős ügyvédjük megfelelő összeg ellenében, ráadásul ki is menti őket a villamosszék- iből. De minden hiába, veszélyesen élnek, így istenkísérusszák meg. Tanulságok? Nehezen süthető ki bármi. A film ellenáll az értelmezésnek, mesél, nem magyaráz. Jack Nicholson és Jessica Lange játéka, s a festői háttér érzékelteti, hogy itt sokkal többről van szó, mint egy bűnügyi történetről. Annál inkább az egymáshoz tartozásról, a veszélyes életről, a szenvedélyekről kaphatunk benyomásokat a látottak alapján. Különös: jjyen szélsőséges szex-jeleneteket még soha nem láttam ennyire mértéktartóan fényképezni. Annyira a két ember belső ügyé volt, amit bemutattak, hogy leskelódőnek éreztem magáimat, nem annyira egy szaftos film nézőjének. Ez egyszerre dicséri a szereplők és a rendező munkáját. Az alkotás nem részleteiben, hanem egészében éri el azJt a hatást, amely többlet a krimihez képest. Emellett már nem tűnik hibának a néha lelassuló tempó, mert minden apró részletet már úgy figyel a néző, hogy bizonyára valamilyen új, érdekes elemet hoznak az alkotók a játékba. Amit el akartak mondani, azt sikerült is. A szenvedély vad kitöréseit jól ellenpontozták a harmincas évek viselkedésformái, ahogy a két főszerplő alkata is tovább árnyalta a feszültségeket Zavartan kél fel a film végén a néző székéből, hisz nem- tudja, hogy tulajdonképpen hányadán is áÜ, hol van érzelmeink, indulataink határa, s képesek va- gyunk-e ellensúlyozni a bennünk rejtező ősi erőket. Gábor László A közelmúltban jelent meg az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos közleményeinek XVI. kötete, amely bemutatja a kutató és alkotó tanárok tudományos eredményeinek publikált anyagát. A tekintélyes gyűjteményt dr. Szűcs László főigazgató tájékoztatója vezeti be az egri főiskola harmadik évtizedének életéről. A kötetben számos tanulmány olvasható a társadalomtudományok köréből. Dr. Tóth Vilmos a mindennapi tudat és a vallásosság kapcsolatát elemzi, dr. Kádek István pedig a fogyasztás befolyásolásának céljairól, lehetőségeiről és eszközeiről közöl gondolatokat. A Heves megyei falvak foglalkozási szerkezetének átalakulásáról mutat be átfogó képet dr. Bodnár László. A kötetben egész sor nyelvészeti tanulmányt talál az érdeklődő olvasó. Dr. Fekete Péter a tiszaszőllősi földrajzi közneveket gyűjtötte és rendszeA helybeliek elismeréssel szólnak a település küllemre is vonzó sportszékházáról. Arról viszont még kevesen tudnak, hogy ez az épület otthont ad majd a kultúrának is. A hevesi nagyközségi járási bibliotéka ugyanis fiókkönyvtárat létesít itt. Mintegy 1500 kötet kerül a rezte, Kelemen Imre és dr. Szabó István az esetgrammatika előzményeit és néhány elméleti kérdését elemzi. Dr. Budai László, a tudományos közlemény szerkesztője Idegennyelv-oktatási stratégiák címmel közöl tanulmányt. Több szerző foglalkozik az oktatás-nevelés módszertani kérdéseivel, a televízió pedagógiai szerepével. A természettudományok köréből is gazdag a választék. Dr. Kárász Imre és Salgáné Kosik Anikó például a fajzatpusztai park természeti értékeit mutatja be, dr. Radios Lajos a növényi betegségek diagnosztikai módszereinek összehasonlító vizsgálatát tárja fel. A főiskolai szintű matematika-, fizika- és kémiaoktatás kérdései elemző tanulmányokat is olvashatunk a kötetben. A gyűjteményt a rajztanszék tanárainak művészi munkáiból készült reprodukciók egészítik ki. megfelelő környezetbe, a kiadványok zöme sporttémájú, de akad majd köztük jócskán szépirodalmi jellegű is. Az elképzelések szerint ide járnak olvasni a környéken élők is, egyébként a művelődni vágyókat március végétől fogadják majd. Tito és Krlezsa vitája A Kritika legutóbbi számában Lőkős István, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanára tanulmányt tett közzé, amelyben egy régi vitát elevenít fel. A vita mintegy negyven esztendővel ezelőtt zajlott Miroslav Krlezsa és Tito között. Az esztétikai köntösben Jelentkező vita súlyos ideológiai problémákkal volt terhes. Ráadásul olyan időszakban zajlott, amikor mind Jugoszlávia belső helyzete, mind a nemzetközi légkör, de a nemzetközi munkásmozgalom színterei Is feszültségektől izzottak. A vita nem egy szemben álló résztvevője — mint a történelem későbbi alakulásából tudjuk — vált a német fasizmus áldozatává. Egymás áldozataivá azonban soha. Lőkös István tanulmánya kitűnően ábrázolja azt a módszert, ahogyan a rendkívül kiélezett helyzetben levő politikai és kulturális vezető személyiségek csatáztak. Ügy, ahogy igazán kiemelkedő vezetőkhöz illik. Mindig az elveket, és soha nem az embereket bírálva, támadva. A közölt tanulmány az irodalomtörténeti érdekességen Jóval túlmutatva hívja fel a figyelmet arra, hogy tulajdonképpen hogyan kell vitatkozni. Sz. A. A postás mindig kétszer csenget, avagy Gyilkosság, lágy színekben rtJésedk közül az egyiket nem Új fiókkönyvtár Hevesen A Fapadosban ültek, a kiskocsmában. Régi emberek, régi történetek forogtak elő a gyerekkorból. Kész legendák, ahogy mondani szokás. — Nagybátyám a legnagyobb rabsic volt messze vidéken — kezdte Nagyalá- sonyi. — Sose tudták rajtakapni a vadorzáson, pedig több hurkot rakott ki az erdőben, mint -az egész falu. Az efféle tekergős örömöket semmi másra nem cserélte volna. Például a tiltott pálinkafőzést. Följelentették. Kijönnek a fináncok, bűzlik a ház, rotyog a szilvalé, csurog a rézalja. A legsimább tettenérés. Fölveszik a jegyzőkönyvet. A pálinkafőző — a legjobb rézből, a legjobb mester kezéből — megsemmisítésre ítéltetik. — Most pedig üstöstül betolja a községházára, Nagyalásonyi úr! — mondja neki a finánc. — Megtenném én, persze hogy megtenném, tudom, hogy vétettem a törvény ellen, de meg se tudom mozdítani a derekam. A doktor eltiltott az emeléstől — nyöszörög neki a nagybátyám. Végül a fináncok tolták be talicskán a rezet a községházára „rokkant-nyugdíjas” nagybátyám díszkíséretében. — Megérkezett a papír a büntetésről, ötszáz forintra ítélték — rengeteg pénz volt az ötvenes évek elején. — Nagybátyám természetesen nem hagyta annyiban. Szerényen megfellebbezte: „Én, Nagyalásonyi Márton, a tiltott pálinkafőzést valóban elkövettem. Konokul nem tagadtam, sőt a tényálladék megfogalmazásában erőmből tellően magam is közreműködtem, ezen túl a felszerelést a községházán vonakodás nélkül beszolgáltattam. Vétettem a törvény ellen, igaz, de a szükség vitt rá. Rokkantnyugdíjból élek, egyéb jövedelmem nincs, ezzel akartam magamon lendíteni. A fentiekre hivatkozva kérem a tisztelt hatóságot, hogy a kiszabott egyszeri 500 forint erejű büntetést akképpen megváltoztatni szíveskedjék, hogy 1. — azaz egyforintos részletekben való törlesztése engedtessék”. — Már az új rézalját szürcsölgette, amikor az 1, — azaz egyforintos részletekben való törlesztésről is lemondott az állam — fejezte be Nagyalásonyi, aztán kiment a vécébe, előre-hátra billegve Dézegette a kagyló fölötti rézcsövecskét, s alája csurgatott. Pálinkaszagot érzett. Ekkor még nem tudta, hogy két esztendeje lejárt a személyije. Igazoltatták és följelentették. Két hétre rá megérkezett a hatósági papír: szabálysértésért ötszáz forintra büntették. Leült, hogy megfellebbezze: „Azzal a- kéréssel fordulok a Tisztelt Hivatalhoz, hogy személyi igazolványom lejárta miatt hozott szabálysértési határozatát megváltoztatni szíveskedjék. Kérésém indoklásául a következőket tudom előadni: személyi igazolványom adataiban az elmúlt öt esztendőben semminemű változás nem történt, emiatt a határidő elkerülte a figyelmemet...” — s így folytatta egészen az utolsó mondatig: „A fentiekre hivatkozva kérem a Tisztelt Igazgatási Hivatalt, hogy a szabálysértésre kirótt egyszeri 500,— forintos büntetést 1,—, azaz egyforintos havi részletekben történő kifizetésre változtatni szíveskedjék”. Elolvasta, aztán kihúzta a végét. Űjrakezdte: „ ,.. a szabálysértésként kirótt egyszeri 500,— forintos büntetést, 10,—, azaz tízforintos részletekben történő ..Áthúzta, a tízforintos tétet megemelte, fölvitte százig. Túl soknak találta, erre elölről kezdte a méricskélést. Végül elhagyta a pénzösszeget, havi részletet se kért, csak fellebbezett. Fellebbezését nem fogadták el. Az ötszáz forintot nyolc napon belül kellett befizetnie. A harmadik napon éppen ráért, hát föladta. Alig maradt pénze egy jó hideg nagy- fröccsre. Nemsokára elfelejtette az egészet, de nagybátyjáról még sokszor elmondta a híres történetet. Győrt László i
