Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 8., szombat (Fotó: Szabó Sándor) Mit ígér a Megyei Művelődési Központ? Eredményes tevékenység - A gyerekek és a fiatalok érdekében - A kultúrát házhoz viszik - Új kiscsoportok Teljes renoválás, zavartalan munka LVÉT CSENDET KÉRÜNK A Megyei Művelődési Központ öreg épülete... Az új esztendő kezdete a tervkészítések ideje. Ilyenkor nemcsak visszapillantanak az üzemek, az intézmények, hanem összegezik a jövőre szóló elképzeléseket Is. Ezekről érdeklődtünk Sebestyén Jánostól, az MMK igazgatójától. Úrrá lettek a gondokon 1982 számunkra sem volt könnyű év, hiszen jó néhány nehézséggel kellett megbirkózniuk. — A meglehetősen rossz tárgyi és személyi feltételek ellenére alapvető célkitűzéseinket teljesítettük. Negyvenkét kiscsoportunk tevékenykedett. Néhány vállalkozásunk nagy tetszést aratott. Elég csak a zenés irodalmi presszósorozatot említeni, amelynek a Dobos cuk rászda adott otthont. Sok nézőt vonzottak a Dobó téri folklórprogramok, amelyek lehetőséget biztosítottak a vidéki együttesek bemutatkozására. Kiadványaink közül a Módszer, valamint az ifjú fizikusok országos tanácskozásának anyagát közzé tevő füzet elismerést váltott ki a szakmai berkekben. Sikerült a Ludason megrendezett Ludas-majális. A statisztikai mutatók arról tanúskodnak, hogy rendezvényeinket tavaly 150 ezren látogatták. Igaz, előfordultak hiányosságok is, ezekről nem feledkeztünk meg, s arra törekszünk, hogy minél hamarabb felszámoljuk ezeket. A kicsik szórakoztatásáért 1983-ban kiemelten foglalkoznak a gyerekek és az ifjúság szórakoztatásával, nevelésével. — Reméljük, hogy változatos, sokrétű kínálatot alakítunk ki. Havonta egyszer szirtes ajánlattal lepjük meg a kicsiket, méghozzá olyannal, amely igen vonzó számukra. Bevált például a játékcsere. A komplex jelleget domborítjuk ki, így aztán mindenki kiválaszthatja a hozzá legközelebb állót, a számára legmegnyerőbbet. Bizonyára népszerű lesz az újonnan induló logikai játékszakkör. Emellett a kezdőket a fotózás műhelytitkaiba avatjuk be. Ügy vélem a fiatalok sem csalódnak. Lebonyolítjuk a Ki mit tud? elődöntőit, s a megyei seregszemlét, ahonnan majd a legjobbak jutnak tovább. Gondolunk a kistelepüléseken élőkre. Az Országos Köz- művelődési Tanács anyagi támogatásával, busszal szállítjuk őket az egyes színházi előadásokra, méghozzá úgy, hogy nem kell útiköltséget fizetniük. Jó néhány műsort viszünk vidékre, azaz házhoz megy a kultúra. Számolunk az egri lakótelepiek óhajaival is. Mindent megteszünk azért, hogy az SZMT- vel közösen meghirdetett akciónk, a Világkép, a szocialista és a munkabrigádok folyamatos szellemi gyarapodását segítő vállalkozás, beváltsa a hozzá fűzött reményeket. A rajt mindenesetre biztató, ugyanis majd 1600-an neveztek be. Az ésszerűség jegyében Forintokban ez az intézmény sem bővelkedik, idei költségvetése nem haladja meg a tavalyi szintet, ám az ötletesség ebben a helyzetben is sokat jelent. — Továbbképzéseinket átszervezzük, divatos kifejezéssel élve decentralizáljuk, azaz az általunk kijelölt körzetközpontokba utaznak a felkért szakemberek, és ott készítik fel teendőik maradéktalan ellátására a helyi közművelődési szakembereket. Otthon nélkül Köztudomású, hogy az öreg épület életveszélyes és felújításra szorul. Meg is született a határozat, hogy májusban ki kell üríteni. — Számítottunk erre, s úgy formáltuk terveinket, hogy a tartalmi, érdemi munka ne szenvedjen csorbát. Valamennyi kiscsoportunk zavartalanul működik majd, igaz, szerte a városban, de jó szervezés esetén ez nem akadálya az eredményességnek. A bevált módszereket továbbfejlesztjük. Erre csak egy példát említek. 1982-ben módot adtunk a falusi népdalkörök egri fellépésére. Ezen az úton haladunk tovább, s az elkövetkező hónapokban az egyes művelődési házak is ízelítőt adhatnak próbálkozásaikból, csoportjaink közönség elé léphetnek, szakköreik kiállításokkal jelentkezhetnek, ösz- szegezve úgy fogalmazhatnék, hogy 1983 nem lesz könnyű számunkra, de a pillanatnyi nehézségeket elviseljük, hiszen — legalábbis így ígérik az építők — jövő nyáron már az újjávarázsolt, a korszerűvé formált, a külsőleg, belsőleg tatarozott épületbe költözhetünk visz- sza, ahol semmi sem akadályozza majd a sikeres munkálkodást. Pécsi István A KERESŐK ÉS ELTARTOTTAK ARANYA Enyhülnek a gyermekes családok terhei? A legutóbbi népszámláláskor több mint kétmillló-kétszázöt- venezer 15 éven aluli gyermeket lajstromoztak a számláló- biztosok, s a statisztikából kiderült, hogy ezeknek a kiskorúaknak több mint a fele 35 évnél fiatalabb szülőkkel él. A fiatal családok 85 százalékában van gyermek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyermekneveléssel járó gondok ma döntően a húszon- és harmincegynéhány évesek problémái. Esetenkénti gondjaik nem is annyira a keresetekben, mint inkább az önálló háztartás megteremtésekor jelentkeznek. Megállapítások szerint a nők 20—24, a férfiak pedig 25—29 éves korban kötnek leggyakrabban házasságot, s a gyermekszületések 86 százaléka az anya 15—29 éves korára jut, s ennek a fele a 20—24 életév között. A családalapítás, a lakás megszerzése, a különböző eszközök és berendé- sek megvásárlása, valamint a gyermeknevelés gyakorta olyan terheket ró a fiatalokra, amelyeket nem mindig képesek egyedül viselni. Anyagi hátrányok mérséklése Aligha szorul magyarázatra, milyen fontos társadalmi érdek és gyermeknevelés miatti — s az ezzel összefüggő családalapítási — anyagi hátrányok mérséklése, Csak emlékeztetőül: az előttünk álló években azok a fiatalok érik el a család- alapítási kort, akik a hatvanas évek eleji demográfiai hullámvölgy mélypontján születtek. Ismeretes, hogy az elmúlt években egész sor szociálpolitikai intézkedés látott napvilágot a gyermekes családok helyzetének javítására. Külön említést kíván a gyermekápolási táppénz és a gyermekes anyák pótszabadságának bevezetése, a szociálpolitikai szempontok nagyobb súlyú figyelembe vétele a lakáselosztáskor, a . gyorsabb bölcsőde- és óvodafejlesztés, az iskola-nap- közi-hálózat bővítése, a családi pótlék, az ösztöndíj és a gyermekgondozási segély egyes áremeléskor történő kiegészítése, a három- és több gyermekesek családi pótlékának, majd később az egy- és kétgyermekesek pótlékának — emelése, a termelőszövetkezeti családok pótlékának kiegészítése, az egyedül álló kétgyermekes, valamint három- és több gyermekesek pótlékának közelmúltban történt emelése (Jövőre, az év közepétől a kétgyermekesek és az eddig jogosult egygyermekesek családi pótlékának gyermekenként havi 110 forinttal felemelik. A fiatal családok és a pályakezdők támogatására az egygyermekesek körében 6 éves korig a 130 forintos jövedelempótlék ennél jóval nagyobb összegű családi pótlékká alakul át.) Keresők és eltartottak aránya Mindezekkel együtt azonban — mint arról a Központi Statisztikai Hivatal egy közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmány- kötete beszámol —, a háztartások jövedelmének differenciáltsága jórészt nem a kereseti, tehát nem a végzett munka szerinti különbözőségekből, hanem a keresők és az eltartottak arányából származik. A jövedelmi viszonyok alakulása tehát gyakran abból fakad, hogy van-e a családban eltartott gyermek, illetve hány gyermeket nevelnek. Helytálló a megállapítás, különösen, ha tudjuk, hogy a gyermekek fogyasztása a korukkal párhuzamosan emelkedik, ezért a családi pótlék — amelynek összege nem a gyermekek korától függ —, a fogyasztás mind kisebb hányadát fedezi. Kiegyensúlyozott jövedelmi viszony Az elmúlt három évben hozzávetőleg 450 ezer gyermek született, és három- százezerre tehető a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma. Azokban a családokban, ahol az anya gyesen volt, illetve van, nyilvánvalóan esőken a család egy fogyasztóra jutó reáljövedelme. A második gyermek születése után ez a csökkenés némileg mérséklődik. A gondozási szabadságon lévő anya újbóli munkavállalásával, illetve, ha a családban élő gyermek iskolai tanulmányait befejezve aktív keresővé válik. ismét kiegyensúlyozottabbá válik a családok jövedelmi viszonya. (S. 1.) Deák Mór: JÁTÉKRÁDIÓ (Végtelenített, egyre gyorsuló szalag, a lányos apák* Deák Mór írása a Központi Sajtószolgálat 1982. évi novella- és tárcapályázatán tárca kategóriában I. díjat nyert. nak, és Lázár Ervinnek ajánlva.) — Gizi néni hol van? — Anyukád? Anyukád nincs itthon. — Ez nekem nem itthon. — Hogy mondhatsz ilyet? — És a Gizi néni nekem nem anyukám. — Ugyanúgy, ahogy a Zoli bácsi is apukád, a Gizi néni is anyukád. — Az én anyukám otthon van, Siófokon. — Zoli bácsit, hogy hívod? — Apunak. — És őt miért? — Mert megengedte, hogy így hívhassam. — Most akkor én kid vagyok neked? — Apukám, de nem szeretlek téged. — Elfelejtettem. — Ha szeretnél engem, úgy mint régen, akkor biztosan nem felejtetted volna el. De így én se szeretlek, mert te nem szeretsz — Ne butáskodj. Ha nem szeretnélek, nem hoztalak volna magammal. — Ha szeretnél, nem hagytál volna minket egyedül. — Ezt anyád mondta? — Igen, de én is tudom. — Az a fontos, hogy van már új apukád. — Nem is az a fontos, mert kaptam tőle egy játékrádiót, és mégis a te hangodat hallom belőle. — Talán magnót kaptál, nem? — Nem, játékrádiót kaptam, és ha esténként bekapcsolom, akkor te mesélsz belőle, mert másképp már úgyse mesélsz nekem. — Nincs miről mesélnem, kislányom. — Régebben se volt, mégis mindig kitaláltál nekem egyet. — Az régen volt. — Anyu azt mondta, hogy te rossz ember vagy. — Es mit mondott még? — Hogy te már senkinek nem tudnál mesélni. — Hát ezt meg honnan vette anyád? — Onnan, hogy sokat iszol, és aki sokat iszik, az nem lehet tiszta, és aki nem tiszta, az nem tud már mesélni. — És? Elhitted? — Nem, még nem, mert a rádióból mindig mesélsz nekem. — És miről mesélek? — Arról, hogy egyszer majd ott fogsz állni az isi előtt és hazaviszel. — Nem vagy éhes? — Meg arról, hogy a törpefenyőt Jázminkának hívják, és karácsonykor mindig eljön látogatóba hozzánk, mint egy régi, jó barát. — Kicsípi magát, feldíszíti a ruháját, és egyszer csak kézen fogja anyut, hogy hozzánk vezesse. — Igen. És az csak úgy látszik, hogy anyu hozza, igazándiból mindig előreszalad, mert már nagyon szeretne nálunk lenni. — És most, hogy hívjátok a törpefenyőt? — Már nincs neki neve. — Na, na, na, Dóra. Egy ekkora kislány nem sir. — De a rádió se, Ordi- benkó Zdenkó már, csak rádió! — És? A játékrádiódnak biztosan van neve? — Igen. ö Szegedi Gábor. — Szegedi Gábor én vagyok, Dóra. — Meg a rádióm. — Nem vagy éhes? — Nem, inkább mesélj nekem. — Miért, a Zoli bácsi nem szokott? — Nem. Szerintem ő is iszik, mert ő sem tud mesélni. — Butus vagy. Nem mindenki iszik, aki nem tud. — Nektek van karácsonykor Jázminkátok? — Mindenkinek van, Dóra. — Régen Punilla Bigy- bigynek szólítottál. — Mindenkinek van Jáz- minkája, Punilla Bigybigy. — A Gizi néni is Nagybi- gyinek hív téged, apu? — Nem. Csak anyukád nevezett engem Nagybigyinek. — És Nagybigyi vagy még? — Nem tudom. De hiszem. — Ha visszajönnél, visszakapnád a nevedet. — Azt már soha nem kaphatom vissza. Dóra. — Figyusz! Az előbb hazudtam ám. A rádiót nem is Szegedi Gábornak hívják. — Hanem? — Nagybigyinek. — Miket találsz ki! — Most mért nevetsz? — Mert te még legalább Punilla Bigybigy maradtál. — És mesélsz nekem? — Mesélek. — Mondjuk arról, hogy Gizi néni hol van. — Anyukád? Anyukád nincs itthon. — Ez nekem nem itthon. — Most akkor én kid vagyok neked? — És a játékrádiót, hogy hívod? — Egy ekkora kislány már nem sír. — Régen Punilla Bigybigy- nek szólítottál. — Ha visszajönnél, visszakapnád a nevedet. — Miket találsz ki! — Most mért nevetsz?
