Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 8., szombat 1. Egészségről, egészségügyről írta: dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter A z év elején szűk családi körben éppúgy, mint az ország egész közösségében, óhatatlan a mérlegkészítés. Az elért eredmények, gondok, a problémák felsorolása ma a nagy közösségekben szinte mindenütt a gazdaság gondjaival kezdődik. A családokban sem mellékes kérdés ez, de úgy gondolom, mégis megelőzi az, hogy egészségesek voltunk-e, nem sújtotta-e a családot betegség. Ami az ország egészét illeti, 1982-ben ismét számot tudunk adni arról a ma mór szilárd eredményünkről, hogy tömeges fertőző betegség nem súlytotta országunkat. Szerencsére, csak egy diáktá- bori, végső soron kedvező kimenetelű tömeges ételmérgezés jelentett rossz értelemben vett szenzációt. Egy-egy külföldről behurcolt súlyosabb fertőzést időben lokalizálni tudunk. Jelentős eredményünk, hogy 1982-ben — történelmünkben először — 20 százalék alá csökkent a cs ecsem őhal a nd Ó6ág. Több más kedvező jelzés mellett — nem alaptalanul — sokat folglálkoztatja közvéleményünket a halandósági romlás, néhány ma már lényegileg népbetegségnek tekinthető veszély kiszélesedése, közülük is elsősorban a szív- éB érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések gyarapodása. Valós gondokról, tényleges veszélyekről van szó. A most véget ért év azonban már fölvillantja azt a nemzetközileg is tapasztalható folyamatot, hogy az iparosodás, az urbanizáció és sok külső tényező hatására bekövetkező romlás megállítható és kedvező eredmények érhetők el az emberekért folytatott harcban. A romlás folyamata nálunk is lelassu- dott, de sokat kell még tenni annak érdekében, hogy javulás következzék be. Vajon alkalmasnak bizonyult-e az egészségügyi szolgálat, hogy elősegítse ezt a folyamatot. A, kérdésre adandó válasz mindenképpen szubjektív. Ez még akkor is így van, há egyes betegség- csoportok veszélyének csökkenése és a tett egészségügyi intézkedések közötti szoros összhang nyilvánvaló. Példaként említem, hogy a nőgyógyászati daganatos betegségek terén a korai felismerés érdekében tett intézkedések számottevő javulást hoztak a teljes, gyógyulás elérésében. Hasonló eredmények — ha ma még arányaiban kisebbek is — tapasztalhatók az intenzív ellátás kiépítése következtében az infarktusos betegeknél. Gondjaink ellenére összességében kedvező a válasz. Sokan vitáznak arról, hogy az egészségügynek mennyiségi vagy minőségi többletre van-e elsősorban szüksége. Az ellátás egy-egy pontján a válasz más és más. Az idén elérjük a kórházi, klinikai ágyak bűvösnek látszó ezres számát. Ez még akkor is tisztes eredmény, ha tudjuk, hogy mögötte nem egyforma minőség áll, hogy az új kórház, klinika mellett elöregedett, régen felújításra, rekonstrukcióra váró épületekben is folyik a gyógyítás önmagában a kórházi ágyak számának növekedése azonban nem jelenti a gyógyító munka feltételeinek javulását. Sok tényező közül egy, bár kétségtelenül jelentős anyagi áldozatot követelő é6 fontos elemről van szó. Lebecsülni országunk e téren tett erőfeszítését éppúgy hiba lenne, mint ettől remélni közvetlen és látványos eredményt a gyógyító munkában. Okosabban, jobban kell gazdálkodni a műszerekkel, nem lemondva a műszaki haladás adta lehetőségekről a gyógyításban, de valós igényekre és szükségletekre korlátozva a technika fel- használását Továbbra is központi kérdés marad az egészségért folytatott harcban a „legelső vonalban” dolgozó körzeti orvosok tevékenysége. Éppúgy része ennek a szakmai színvonal oly sokszor igényelt növelése, a törekvés a befejezett ellátásra, mint az az emberi magatartás, amely az elhivatott egészségügyi dolgozót az egészségért folytatott küzdelem vezetőjévé avatja. Év végi számadáskor, nem elsődleges a tételes elszámolás, hiszen mindenki közvetlenül érzi, tudja, hogy saját szűkebb környezetében, a tárgyi feltételekben volt-e minőségi változás az év során. Számba veszik azt is, hogy jövőre hol, milyen egészségügyi létesítmény készül el. Dél-Pest lakói bizonnyal örömmel fogadják az idén elkészülő Jáhn Ferenc Kórház második ütemének keretében üzembe lépő 450 ágyas részleget, a Heves megyeiek az egri megyei kórház második ütemének elkészülését, vagy Veszprémben a 290 ágyas kórházi részleg átadását. Azt hiszem azonban, hogy egy korszerűsített körzeti orvosi rendelő, egy felújított gyógyszertár, egy zavartalanul működő renrdelőintézet is igazi örömet jelenthet a lakosság számára. Az egészségügy 1982-ben sikerrel állta ki az ötnapos munkahétre áttérés próbáját. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ellátást tekintve lényeges gondot, problémát nem jelentett az átállás, bár dolgozóink egy részénél nem járt együtt a szabad idő növekedésével: Tapasztalat, hogy hét végén egyes ellátásokat nem vesz igénybe a lakosság, s ezért nem szabad feleslegesen terhelnünk az egészségügy! dolgozókat sem. Felül kell vizsgálni, s meg kell szüntetni azokat a szakrendeléseket, amelyekre hét végén nincs szükség, s az ott felhasznált erőforrásokat a jobb hétközi ellátás szolgálatába kell állítani. A gyógyítás feltételeinek javítása mellett nem feledkezhetünk meg a fokozott gondoskodást, külön anyagi, vagy természetbeni ellátást, vagy egyszerűen csak emberi szót igénylő embertársainkról, társadalmi rétegekről, a fogyatékosokról, a magukat ellátni nem tudó öregekről, a többszörösen hátrányos helyzetben levőkről. Az állami célkitűzések e téren is találkoznak a lakosság, az intézményi, vállalati kollektívák egyetértésével, amely lemérhető az önkéntes felajánlásokban, társadalmi mu nk a vá Hálásban. A számadás egyidejűleg tervezési is a jövőre. Kötelezettségünk, s a lakosság által elvárt követelmény, hogy tovább javítsuk az, ellátás szervezését: El kell érnünk, hogy kevesebbet küldözgessük a beteget, hamarabb ismerjük fel betegségét és nagyobb hatásfokkal gyógyítsuk. A gazdaság általános gondjait az egészségügyben is megérezzük. Ez még akkor is igaz, ha a politikai és állami vezetés különleges figyelmet fordít az elért eredmények megtartására; arra, hogy az ellátás színvonala ne romoljon, hanem — egyes területeken — kismértékben javuljon is. Ugyanakkor az egészségügy iráhyító pontjain és az intézményvezetésben, az orvosvezetők szemléletében gyökeret kell vernie a jobb gazdálkodás követelményének, a meglévő eszközök, lehetőségek tartalmasabb kihasználásának. Az egészségügyről a legtöbb esetben mint szaktevékenységről, mint a betegség megelőzésére, felfedezésére, gyógyítására hivatott szervezetekről szólunk. Ez természetesen így igaz, de nem elegendő, mert például egy kórház nemcsak, a gyógyító tevékenység színtere, hanem szinte üzem is, amelyet — jó értelemben véve — gazdaságosan kell működtetni. Ahol a pénzalapok felhasználása, a műszerbeszerzés, a karbantartás, a gyógyszerellátás, az energiafelhasználás, a létszám- és bérgazdálkodás, a munkaszervezés stb. nem alárendelt, nem mellékesen végezhető tevékenységfajták. Ha ez nem így történik — különösen jelenlegi nehéz gazdasági körülményeink között — a gyógyító tevékenység látja kárát. A mindennapok történései, apróbb és nagyobb ügyekben hozott döntései. során kell érvényesítenünk azt a fontos igazságot, hogy az ésszerűen takarékos gazdálkodás és a szakmai követelmények érvényesítése között nincs ellentmondás, ellenkezőleg: feltételezik egymást. A nehéz körülmények között dolgozó orvosok és ápolók, kórházi vezetők és szakmunkások életkörülményeit a lehetőség szerint javítva kérjük s követeljük meg munkájukban, a mindennapi betegellátásban a nagyobb felkészültséget, fegyelmezettséget, az ellátás jobb megszervezését. Új utakon - Idős emberek ma és holnap - Szűrővizsgálatok és megelőzés — A kórházak fejlesztése — Kiemelt feladatok — A kulcs: az életmód Egészségünk az ezredfordulóig Azokat a központi elképzeléseket olvastuk át és elemeztük együtt a megyei tanács egészségügyi osztályán, amelyek húsz évre előre meghatározzák a terület fejlesztését. Beszélgetőtársaink: dr. Bükkerdő Pál megyei főorvos, helyettese, dr. Gulyás Júlia és dr. Körfy Péterré beruházási főelőadó segítségével képet alkothattunk arról, hogy Heves megyében mit kell tenni azért, hogy megvalósuljanak e célok. Feneketlen kút? — Mi az új ebben a távlati elgondolásban, milyen lényeges szemléleti változások történtek? — A hatékonyság hiánya az oka, amiért át kellett értelmezni a régebbi célkitűzéseket. Hihetetlen mennyiségű eszközt, energiát fektettünk be azért, hogy javuljon a lakosság általános egészségi állapota. Csak részsikereket érhettünk el, a gondok sokasodtak. A munkaképes korúak halálozási aránya magas, a csecsemőhalandóság alakulása sem kedvező, sok a szívbeteg, pedig egyre nagyobb a fejlődés, emelkedik az életszínvonal. Valahogy föl kellett oldani ezt az ellentmondást, hiszen úgy látszott: feneketlen kútba dobáltuk be a pénzt. Ezért az 1959-ben kidolgozott koncepciót szükséges volt megváltoztatni, rájöttünk arra, hogy csak társadalmi összefogással lehet megbirkózni a problémákkal. Mindenkit be kell vonni a megoldás keresésébe: meg kell tanulni élni a modern kor kínálta lehetőségekkel. A „gyógyító" adatok — Ezek szerint a megelőzés a központi gondolata ennek a tervezetnek. Milyen lehetőségei vannak a szűrésnek, hogyan lehet megtalálni idejekorán a bajt? Elsőrendű feladatunk a helyes életforma kialakítása. Ha valaki megbetegszik, akkor kell „kiemelni” a lehető legkorábban, megelőzve a nagyobb bajt. Van egy olyan szervezet, amely nagy tapasztalatokkal rendelkezik a szűrés terén. Ez pedig a tüdőgondozó hálózat. Valamikor népbetegség volt a TBC, s ez az 1906-ban alapított intézményrendszer nagy rutint szerzett a megelőzésben. Ma már „padlón van” ez az ellenfél, de létezik egy remekül kiképzett személyzet. Ezért nemcsak a tüdő vizsgálatát végzik el, hanem egyúttal kiterjesztik több kórformára is az ellenőrzést. De vannak más helyek is, ahol megtalálhatjuk a kezdődő betegségeket. Ilyen az üzemegészségügyi hálózat, a sorozás, a kötelező gépjárművezetői vizsgálat. — Szétszórtnak tűnnek az így összegyűjthető adatok. Mit tesznek azért, hogy valahol találkozzanak és segíthessenek a gyógyításban? — A megyei kórház kartonozója kezdi vállalni ezt a szerepet. Nyilvántartási rendszere a Személyi számon alapul. Hogy elkerüljék • párhuzamos vizsgálatokat, bármikor elő lehet keresni valakinek a lapját, amelyen szerepel, hogy esetleg egy másik osztályon mire voltak kíváncsiak. így kialakulhat a teljes kép egy emberről. Másrészt folyik Heves megyében is egy kísérlet, amelyet a KGST egészségügyi szakbizottsága kezdeményezett. Ebben a teljes lakosságról a körzeti orvosok segítségével felmérés készül. Erken és Zárónkon, illetve Vécsen és Kisnánán kezdtünk effajta vizsgálatokat. A jövő mentője, a legkorszerűbb felszereléssel A régi és az új: a díszkapu mögött az egri kórház épülete (Fotó: Szántó György) Sok idős ember — A tervezet megfogalmazása szerint „az ország lakossága az ezredfordulóig nem növekszik, a 60 éven felüliek száma viszont gyarapszik”. Megyénkben milyen következményei vannak ennek? — Ez itt jelentősebb probléma, mint az ország más részein. Míg átlagban 17,3 százalék a 60 éven felüliek aránya, addig Heves megyében 18,3 százalék. A szociális otthoni férőhelyek számában óriási a lemaradásunk, míg hazánkban 10 ezer lakosra 173 hely jut, itt csak 154,1. A kívánatos pedig az lenne, ha 200 állna rendelkezésre. Ennek érdekében több épületet föl kell újítani, de tető alá is kell hozni néhányat, így például Bélapátfalván a cementgyár felvonulási épületeit vesszük át. Egerben pedig egy új, 200 férőhelyes készül a VI—VII. ötéves tervben. A gyarapítás mellett a szakosodás lehet még megoldás. Az egri lesz a módszertani központ, Vison- tán elmebetegek, Vámosgyör- kön hallássérültek, Csányban Vakok, csökkentlátók számára ad helyet az intézmény, s még sorolhatnánk tovább. Az öregek napközi otthonának hálózata nálunk az országosan jók közé tartozik. A szolgáltatások bővítésére törekszünk. Sokan igényelnék a szociális étkeztetést, de sajnos egyelőre nem tudnak eleget főzni. A házi szociális gondozóink 839 főt látnak el otthon. Lényegesen több tiszteletdíjast tudnánk foglalkoztatni, de — különösen faluhelyen — kevesen vállalkoznak rá, olyan meggondolásból, hogy „nem akarok más cselédje lenni”. Pedig ez elsőrendű emberi kötelesség, leginkább a gyermekek ellátásához hasonlít. Anyagilag is tudják támogatni az idős embereket. Rendszeresen vagy alkalmanként kaphatnak támogatást a rászorulók. Vannak, akik nagyon alacsony nyugdíjban részesülnek, így megszorulhatnak. Évente négyszer lehet kiadni egy személynek rendkívüli segélyt, de furcsamód tavaly jelentős ösz- szeg megmaradt. A tanács ki is mondta: ilyen pénzmaradvány nem hagyható. Az egészség bázisai — Egy modern egészség- ügyi szervezet kialakítását tartalmazza a terv. Hogyan lehet ezt megvalósítani? — Egy olyan egységes rendszert hozzunk létre, melyben egyetlen orvos sincs egyedül. Mögötte áll az egész egészségügyi hálózat. Ehhez egy modern fekvő-, járóbeteg- és alapellátás szükséges. Egerben és Gyöngyösön több telephelyű, régi elavult kórházat örököltünk. Hatvanban új, modern épület van. Végiggondoltuk a fejlesztési lehetőségeket, s amellett a megoldás mellett döntöttünk, amelyet a távlati terv is magában foglal. A bővítés mellett Egerben felújítjuk a műemléki épületeinket. Ez nem jelenti az ágyak számának ugrásszerű növekedését, mert zsúfoltak voltak a régi pavilonok. Az előírások szerint 6 négyzet- méternek kell jutnia egy ágyra, s volt olyan osztály, ahol csupán ennek a fele volt meg. Ezekkel a változásokkal párhuzamosan a meglévő helyeinket három „ellátási fokozatra” állítjuk át. Az intenzív ellátás, az aktiv gyógykezelés és a krónikus ápolás szolgálatára. Ez utóbbi nem az „elfekvőt” jelenti, minimális célunk mindenképpen az, hogy önellátóvá tegyük legsúlyosabb betegemket is. Gyöngyösön most folynak az utolsó egyeztetések, nemsokára elindulhat a kivitelezés a Nemecz József utcában. Itt új pavilon épül. Hatvanban új rendelőintézethez kezdenek. Számos eredményük van mór ezeknek a lépéseknek, hogy csak egyet emeljünk ki: a balesetek sérültjeit mindenkor szakosított ellátásban tudjuk részesíteni megyénkben. Kiemelt feladatok — Vannak bizonyos célkitűzéseink, amelyek összefüggnek a mai életformával, vagy az általános egészségi szint emelésével. Mit tesznek ezekért? — Meghatározzák tevékenységünket, a minisztérium anyagi támogatásúval sokat dolgozunk értük. Hogy néhányat megemlítsek, ilyen a „kardiológiai célprogram”, amely a szív és érredszeri megbetegedések gyógyítását, megelőzését irányozza elő. Sikerült magas színvonalú laboratóriumot és egy részleget is létrehozni e feladatra. De fontos küldetésünk az alkoholizmus elleni harc, vagy a neurózis, a „kiborulás” elleni küzdelem is. Ez utóbbi gyógyítására külön osztályt alapítunk. Lépéseket tettünk a folyamatos ellátás biztosítására, hiszen a beteg hét végén is beteg, sőt délután 5-től reggel 8-ig is. Meg kell szoknia azt, hogy ilyen időszakokban is kaphat beutalót, ilyenkor is foglalkozik a rászorulókkal az orvos. Ez jelentősen növelheti a hatékonyságot. Tovább fejlesztjük a szakosított gyermekei látásit: be akarjuk vezetni, hogy külön serdülőosztály legyen a megyei kórházban a 14—18 évesek számára, hiszen gondjaik mások mint a kisebbeké, vagy az idősebbeké. Két területen más megyéket is el tudunk látni : Egerben kiemelkedő az érsebészet és az izotóplaboratórium. Az orvos társadalmi szerepe — Ehhez az elgondoláshoz új orvosi szerepek kellenek. Hogyan sikerül majd megvalósítani ezeket, nem ütköznek-e nagyobb ellenállásba? — Az új mindig nehézkesen talál befogadásra. De mint a legutóbbi orvosi ügyelet körüli huzavona is megmutatta, végül is ha jó, elfogadják a szokatlant is az emberek. Ma már megnyugtatónak tartják, hogy 20 kilométeres körzeten belül minden községben élő lakos talál gyógyítóra. Ez,t a módszert az NDK, vagy Csehszlovákia tapasztalatai alapján tovább is lehet fejleszteni, falusi egészségügyi központok jöhetnek létre. Az említett országokban az orvosnak még külön mentőkocsi is rendelkezésére áll. Szerepet kap a tervezetben a „szociálmedicina” fogalma. Ez társadalmi orvoslást jelent szó szerinti fordításban. Szakítani kell az egy orvos, egy beteg szemlélettel: tudomásul vesz- szük egyre Inkább, hogy milyen okok húzódnak meg egy-egy jellemző kór mögött. Csak úgy lehet eredményesen és hosszabb távon gyógyítani, ha a gyökereket tárjuk föl. Gábor Lásiló
